Fáradhatatlanul

Rolla János 70.születésnapjára

Szerző: Wirthmann Julianna
Lapszám: 2014 szeptember

Drága Jancsi,

Húsz éve Kőteleken, szülőfaludban ünnepeltük ötvenedik születésnapodat. Velünk utazott a kedves emlékű Vég Ervin, a Sony klasszikus zenei vezetője, akinek a Liszt Ferenc Kamarazenekar - a néhai André Böröcz tevékenysége mellett - talán a legtöbb világhírű szólista barátságát, vendégszereplését, számtalan turné és lemezfelvétel létrejöttét köszönhette. Kicsit késve érkeztünk, s amikor beléptünk a terembe, a meghívott barátok már a terített asztalok mellett ültek, a színpadon muzsikustársaid éppen egy csasztuskát énekeltek tiszteletedre, amelynek a refrénje így szólt „csak hegedülni ne kéne!". Majd jött a közös ajándék: egy hatalmas, szekrény méretű, szerszámokkal teli láda, hiszen ők tudták, amit mi nem: imádsz autót szerelni és a ház körüli műszaki feladatokat megoldani, „csak hegedülni ne kéne...!" Szeretett feleséged, Zsuzsi egy mobiltelefonnal lepett meg - kevesen láttunk akkoriban ilyet, csodájára jártunk valamennyien, még úgy is, hogy csak az udvaron működött.

A Zenekar a csúcson járt ebben az időben, a hazai kiválóságok mellett Perahia, Stern, Rampal, Schiff, Maurice André, Frankl Péter, Pauk György, Schellenberger, Nicolet, Galway, Rosztropovics, Isserlis - felsorolni is lehetetlen azoknak a névsorát, akikkel együtt jártátok a világot vagy itthon koncerteztetek a Zeneakadémián, Szolnokon, az általatok alapított Zempléni Fesztiválon, Pannonhalmán, a Társaskörben Óbudán és másutt az országban.

Alig hiszem, hogy mindennek már húsz éve, sőt hogy majdnem ötven telt el azóta, hogy először találkoztunk Sándor Frici bácsiéknál, ahol én Annánál, a barátnőmnél jártam és a nyitott szobaajtón keresztül akaratlanul is végighallgattam, ahogy Frank Marival hármasban arról beszélgettetek, vajon sikerül-e életben tartani a zenekart, és folytatni a közös munkát. (Akkoriban még valamennyien más-más együttesnél dolgoztatok főállásban és bizony nehéz volt összeegyeztetni kötelező programjaitokat az akkor még „önkéntes" státusú - az amatőr szót szándékosan kerülöm, hiszen kezdetektől fogva vérbeli profi szinten dolgoztatok! - Liszt Ferenc Kamarazanekar feladataival.)

Mi minden történt azóta! A zenekar önállósulásának folyamata közismert, miként az is, hogy Frici bácsi halála után Te vetted át a koncertmesteri feladatok mellett a mindennapok szinte minden gondját, búját-baját és örömét egyaránt. Hihetetlen összetartásra, igényességre, tökéletességre ösztönözted muzsikus barátaidat - alig ismerek együttest, amely összetételében és színvonalában ilyen sokáig ennyire változatlan tudott maradni. Számtalan magyar és külföldi kitüntetés, díj, elismerés kísérte munkásságodat, ezekre ha büszke is vagy, soha nem kérkedtél, dicsekedtél velük, amikor gratuláltunk, legfeljebb legyintettél. Világéletedben nyitott voltál a változásra, szívesen vállaltál új feladatokat, (legutóbb például Harcsa Veronikával léptetek fel a BMC-ben) és amikor eljött az idő, akár mert az égiek magukhoz szólítottak valakit a zenekarból, vagy mert az alapítók többségénél előbb-utóbb eljött a megérdemelt visszavonulás, pihenés ideje, volt erőd, merszed, fantáziád - fiatal tehetségeknek lehetőséget kínálva - megújítani együttesedet. Noha mind a mai napig aktív vagy mind koncertmesterként, mind művészeti vezetőként, a rád annyira jellemző tisztességgel, bölcsességgel és előrelátással évek óta készíted elő a majdani megrázkódtatás nélküli őrségváltást.

Jellegzetes, mackós hangodon gyakran dohogsz, morogsz, elégedetlennek tűnsz, de ez csak a látszat: valójában hatalmas szíved van, és szinte ugrásra készen állsz, ha bárhol bárkinek segíteni kell, legyen az jótékonysági hangverseny az árvízkárosultak megsegítésére, vagy ingyenes fellépés a holokauszt áldozatainak emlékére. Közben figyeled az utánpótlást, tanítasz (néhány évig a Zeneakadémai kamarazenei tanszékét is vezetted, és rendszeresen közreműködtetek a nevezetes Alma Mater-hangversenyeken, ahol reményteljes fiatal művészek, mint Pusker Juli vagy Váradi Laci kaptak bemutatkozási lehetőséget), elérted, hogy a Zenekar vendégei között akár zenekari muzsikusként, akár szólistaként ma legalább annyi a pályája elején lévő fiatal, mint a világjáró híresség.

Mindeközben sohasem vesztetted el realitásérzékedet, a hétköznapi valósághoz való viszonyodat. Nem ismerek rajtad kívül senkit, aki ennyire tökéletesen kiismerné magát a kamarazenekari irodalom és a Fény utcai piac árainak világában, akinek elvei és megingathatatlan erkölcsi meggyőződése annyira szilárd, hogy még a Zenekarról sem nyilatkozik olyan médiumnak, amelynek politikai hovatartozásával, hangvételével nem ért egyet.

Megismerkedésünk óta nagyot változott a világ: a korábbi filharmóniai státus, majd a rendszerváltás után, a nagyvonalú szponzorok garantálta viszonylagos anyagi biztonság után, ma a pénzügyileg újra bizonytalanabb években gazdasági feladatok is hárulnak Rád, pályázatokat kell találni, olyan új adózási fogalmakkal megismerkedni, mint a TAO. De ezzel is megbirkózol és a kifáradás legkisebb jele nélkül korlátlanul szentelsz időt és energiát arra, hogy a megújult és megfiatalodott Liszt Ferenc Kamarazenekar képes legyen továbbvinni azt a páratlan örökséget, amelyet Frici bácsitól, Tőled és a többi alapító muzsikusoktól kapott.

Drága Jancsi, jó egészséget, boldog születésnapot, sok-sok örömet és töretlen munkakedvet kivánok Neked, és persze a mi önző érdekünkben azt is, hogy vezesd a Zenekart koncertmesterként is bis hundert und zwanzig!

Sok szerettel ölel

Juli }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.