Orgonapont

A 90 éves Szőnyi Erzsébet köszöntése

Szerző: Hollós Máté
Lapszám: 2014 április

A Muzsika 2009. áprilisi számában köszöntőt adatott írnom Szőnyi Erzsébet 85. születésnapjára, amelyben áttekintettem pályáját. A tanulmányok éveit a leendő zeneszerzőt és pedagógust érlelő diákélményektől, Adi néni (Sztojanovits Adrienne) Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium-beli inspiráló tanításától a párizsi Conservatoire-on hallgatott Tony Aubin-, Olivier Messiaen- és Nadia Boulanger-órákig. Közte a Zeneakadémián szerzett - micsoda névsor! - Viski János zeneszerzés-, Szabolcsi Bence stílustörténet-, Szegedi Ernő zongora-, Ferencsik János karmester-, Bárdos Lajos és Vásárhelyi Zoltán karnagy- és énektanár-képző, Weiner Leó kamarazenei oktatásából származó útravalót. S persze hallgatta a Szőnyi-életműnek fejlécet adó Kodály Zoltánt, akinek bizalma volt népzeneóráin helyettesítésre kérni már a 21 éves, elhivatott diákot. Az írás áttekintette az életművet a kalandos sorsú diplomadarab Szimfóniától, amely egy, az „iskola" követelményeihez igazított és egy másik, az úttörő ifjú komponista korszerű szelleme szerinti változatban is elkészült, az Orgonaversenyig, az életműben önálló vonulatot képviselő kórusművektől a nyelvileg is sokszínű dalirodalomig, az orgona és hárfa mellett legfőképp zongorára írt szólódaraboktól a sokféle apparátusú kamarazenéig, amelynek csúcsait a Hárfás, Orgonás és Zongorás kvintettben tarthatjuk számon. Külön említést érdemelnek a színpadi alkotások: négy opera és három zenés játék mellett a műfajteremtő gyermekoperák sora, amelyek a kodályi - és Szőnyi Erzsébet-i - zenei nevelési koncepció művészi produkcióba szublimálódó remekei. Valamint a hangszerekre és énekkarra írt pedagógiai művek az ifjúsági zenekariakig terjedően.

Idéztem Pintér Csilla Mária hat évvel korábbi kismonográfiájából (Magyar zeneszerzők 24., Mágus Kiadó) a szerző 80. évéhez közeledvén kialakult „letisztultan bensőséges" hangú, „tartózkodóan hallgatag lírát" felmutató „váratlan stílusfordulatára". Mégsem nevezném „őszikéknek" e zongoradarabokat. Nem „a tölgyek alatt" merengő idős poéta hangja csendül ki belőlük. Inkább egy új hang megtalálása, a művészetek közötti interferencia élményéből nyert friss ihlet „ifjonti" átélése pezsdíti szerzőjüket. Az azóta eltelt évek is hoztak új Szőnyi-kompozíciókat. Kiemelném közülük a Művek bontakozóban rovatban 2011. novemberében szerepelt Requiemet (Pro defunctis - Missa misericordiae), amelynek ajánlása „Férjem és fiaim emlékére" szól.

Szelídség és szigor... Ez volt a címe az öt évvel ezelőtti, portrérajzoló köszöntésnek. E megrendülésből fakadt, megrendítő alkotásban is ott van a szelídség - a családtagok szeretete, az „örök világosságban" pihentető megragyogtatása - és a szigor: Szőnyi Erzsébet önmagával szembeni szigora, általam eddig nem említett, de mindig is mélyen tisztelt önfegyelme. Ez a fegyelem egyszerre zárja ki a család és a szubjektum belvilágából a mégoly szeretetteljes, de külső „partnert" (barátot, kollégát, tanítványt), s egyszerre őrzi meg Szőnyi Erzsébet energiáit a közösségért, a zenei világért, a zenei nevelés által elérhető milliókért - az egész pályát meghatározó Ügyért - folytatott küzdelmekhez, építkezéshez, rombolás-elhárításhoz. A szigor azonban nem félreértendő: nem zord barátságtalanságra utal, hanem az igényességre, amely pengeélesen megnyilvánult a tanításban, s lám, mégis az egykori tanítványok ma szeretettel lengik körül a Tanárnőt, mert belátják, jó szándék vezérelte a maximalista követelményeket, s megtapasztalták a magasra tett mércén átsugárzó szelíd tekintetet is.

Ahogy telnek az évek, Szőnyi Erzsébetre mindinkább jellemzőnek érzem a hasonlatot: olyan, mint az orgonapont. Tudjuk: az orgonapont folyamatos hang, amely egymást követő akkordokban mozdulatlanul a helyén marad, akár beleillik a hangzatba, akár nem. Múlnak az évtizedek, változnak az eszményképek, zenében, pedagógiában. Egy hang folyamatos: a Szőnyi Erzsébeté. Ha nem illik épp a harmóniába, nem rajta múlik. Neki semmit sem kell és soha sem kellett átértékelnie. Műveit sem magának, sem másoknak nem kell szelektálnia. Semmilyen megnyilvánulását nem kell felejtésre szánnia, utólag értelmeznie. Igen Tisztelt Tanárnő! Kedves Szőnyi Erzsébet! Élete kottájába az orgonapont instrukciójául hadd írjam: ad infinitum!... }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.