Britten és a Jeney ikrek

Levelezés a Jeney ikrekkel

Szerző: Magyar Eszter
Lapszám: 2013 szeptember

 

 

Levelezés a Jeney ikrekkel

1964. április 19-én, vasárnap délelőtt, az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár mátyásföldi művelődési házában a XVI. kerületi úttörők „Ifjú zenebarátok klubja" hangversenyt rendezett a Budapesten tartózkodó Benjamin Britten és Peter Pears tiszteletére. A havi rendszerességű klubdélutánok mindig valamilyen tematika alapján épültek fel, és gyakorta meghívtak vendégművészeket is - Brittenék örömmel fogadták el a meghívást, lévén ők maguk is különösen fontosnak tartották az ifjúsági zeneoktatást. Miután a kötött program véget ért, két fiú odaállt a zeneszerző elé, és arra kérték, írjon számukra egy művet. A „megrendelők" a neves fuvolaművész, Jeney Zoltán (1915-1981) ikerfiai voltak, ifj. Jeney Zoltán és Jeney Gábor, akiknek a játéka a délelőtt folyamán lenyűgözte Brittent.[i] Bár Britten húzódozott, mondván, túl elfoglalt, a fiúk kitartottak kívánságuk mellett. A komponista látta, hogy engednie kell, így egyetlen kikötéssel élt: ha az ikrek beszámolnak neki egy hosszú levélben magukról és zenei tevékenységükről, mégpedig angolul, megírja a kért művet. Ezzel az ügyet gyakorlatilag elintézettnek tekintette - nem gondolta ugyanis, hogy egy-két héten belül valóban megérkezik a meglehetősen sajátos angolsággal fogalmazott levél. Innentől nem volt helye több kifogásnak, Britten, betartva ígéretét, megkomponálta a variációsorozatot Kodály Epigrammái közül a negyediknek a témájára.

A történtekre legalábbis így emlékszik Britten a Gemini Variations 1966-ban megjelent első kiadásának előszavában. Jeney Zoltán, az akkor tizenkét éves fuvolás véleménye szerint azonban elképzelhetetlen, hogy Britten figyelmét elkerülte volna, hogy a levelet egy felnőtt írta a gyerekek nevében - az ugyanis édesapjuk tollából származott, csakúgy, mint a levelezésük későbbi része is. Hozzátette ugyanakkor, hogy Brittent ez valószínűleg nem zavarta: mivel a levelek szórakoztatóak voltak, érdemi információtartalommal a fiúkról, ráadásul angolul, így nem kellett őket senkinek lefordítania. Britten minden bizonnyal az angolba szó szerint átültetett magyar szólások miatt tartotta a levelek nyelvezetét sajátosnak („idiosyncratic"), amilyen például rögtön a bemutatkozó levélben a következő fordulat: „Our father is a musician and that's why he's poor as a church mouse." Bár id. Jeney Zoltán nyilván tisztában volt azzal, hogy ezek nem léteznek ilyen formában angolul, képszerűségük miatt azonban mulatságosnak találta őket, és rendre ilyenekkel fűszerezte a leveleket. Mindazonáltal Jeney szerint jobb is, hogy így történt, mondván, ha ők írtak volna Brittennek, azt valaki lefordítja, és úgy küldik el, a zeneszerző soha nem írt volna nekik semmit.

A megrendelés története rendkívül kedves, az egész ifj. Jeney Zoltán ötlete volt. Onnan eredt, hogy ő tizenkét éves korára sorra játszotta Járdányi, Szervánszky és a többi kortárs magyar zeneszerző didaktikus célból írt fuvolaszonatináit, amik közül nem keveset édesapjának ajánlottak a szerzők. Az ifjú fuvolásra ez nagy hatást gyakorolt, hiszen nem volt mindennapi, ha valaki nyomtatásban látta a saját nevét. Britten közelgő látogatása szöget ütött a fejébe, elhatározta, hogy megkéri, írjon neki és a testvérének valamit. Meg is beszélte Gáborral, aki egyetértett a kezdeményezéssel. Édesapjukkal a látogatás napjának reggelén nem is találkoztak, így ő nem tudott fiainak szándékáról. Amikor behívatták az igazgatóságra, hogy közöljék vele, mi történt, először azt hitte, valami miatt meg akarják dorgálni. Annál jobban meglepődött, amikor megtudta, mi történt - de természetesen rendkívül büszke volt az ikrekre.[ii]

1965 első felében Britten és a Jeney-család levelezést folytattak a darabot illetően, és ez kapcsolatuk elmélyüléséről árulkodik. Január 14-én távirat érkezett Aldeburgh-ból, amelyben Britten tudatja, hogy dolgozik a Gabrielnek [sic!] és Zoltánnak szánt darabon, amit zongorára, hegedűre és fuvolára ír, és reméli, hogy március végére el is tudja küldeni a kottát a fiúknak. Ugyanebben a táviratban kérdezte meg őket, hogy volna-e kedvük előadni a művet az Aldeburgh-i Fesztiválon június 19-én, majd rögtön felvetette, hogy utazhatnának együtt a Kodály-kórussal, amellyel már megbeszélte ugyanarra a napra a fellépést.

A március 4-i első mondatából kiderül, hogy a fiúk igent mondtak a fesztiválon való szereplésre, amellyel rendkívüli módon megörvendeztették a zeneszerzőt - ez az aláírásból is kitűnik: „Üdvözlettel és szeretettel Benjamin Britten". Ezenfelül kifejezi abbéli reményét, hogy a következő héten el tudja küldeni a darabot - melyet a távirat másnapján, március 5-én fejezett be -, valamint jelzi, hogy hamarosan megírja a praktikus tudnivalókat, beleértve az anyagi javaslatokat is.

Az április 5-i sürgöny valamivel rövidebb:

Remélem, a kotta rendben megérkezett, izgatottan várom a híreket, kérem, írjátok meg az összes észrevételt és problémát, ami felmerül. Üdvözlettel Benjamin Britten.[iii]

1965. május 10-i keltezéssel nem távirat, hanem levél érkezett, amely részletesen tárgyalja az ikrek által korábban felvetett játszási nehézségeket. Megdicséri továbbá a fiúkat, amiért ügyesen rábukkantak két helytelen hangra a Fúgában; ezeket rögtön javítja is. A levél eleje azonban a háttértörténések ismerete nélkül gyakorlatilag érthetetlen.

 Kedves Ikrek,

nagy örömmel vettem kézhez szép hosszú leveletek, és konstatáltam, hogy, eltekintve az esetleges „izzadságtól", élvezitek a Gemini Variációkkal való foglalatoskodást. Nagyon tetszett Zoltán interjúja a rádióriporterrel, valamint remélem, sikeres volt a szegény pockok elleni hadjárat. Hadd jegyezzem meg, hogy jómagam ugyanúgy reagálok a riporterekre, ahogyan ti is![iv]

A Jeney ikrek a mátyásföldi Táncsics Mihály utcai Ének-zene Tagozatos Általános Iskolába jártak. Az első két osztályt lakóhelyükön, Sashalmon végezték a helyi általános iskolában, de amikor édesapjuk megtudta, hogy Mátyásföldön van ének-zenei iskola, a nyári szünetben minden nap addig gyakoroltatta a fiúkkal a szolfézst, amíg be nem hozták a két év lemaradást - ezt a feltételt szabta ugyanis a mátyásföldi zenetanárnő.

Mátyásföld és Cinkota között a hatvanas években még szántóföldek voltak, és ahogy Jeney Zoltán visszaemlékezett, „Cinkotán például volt igazi TSZCS, igazi parasztokkal, akik még a mindennapi életben is népi ruhában jártak."[v] Ezekre a földekre rendszeresen kirendelték a környékbeli iskolák tanulóit pocokirtásra.

A fiúk azonban meglehetős hírnévre tettek szert a Gemini Variations révén, aminek következtében viszonylag gyakran meglátogatta őket egy-egy újságíró, hogy órákon keresztül olyasmikről faggassák őket, mint „Milyen érzés volt Britten mellett ülni?" Az ikrek nevetségesnek találták ezeket a helyzeteket, és rettentően elegük volt abból, hogy amikor hazaérnek az iskolából, gyakorlás helyett hiábavalóságokról kell fecsegniük arrogáns riporterekkel. Így aztán rendre megpróbálták lerázni a kellemetlenkedő zsurnalisztákat, amihez Zoltán esetében a mandulagyulladás szolgált ürügyül - mellyel kapcsolatban Britten jókívánságait fejezte ki levele zárszavában -, Gábor részéről pedig a pocokirtás. A történetet aztán édesapjuknak is elmesélték, akinek annyira megtetszett a dolog, hogy postafordultával meg is írta Brittennek - sejtette, hogy a zeneszerző is jót fog rajta derülni. Arra azonban talán még ő sem számított, hogy Britten még a sajtóval is megosztja ezt az anekdotát, mindenesetre a londoni lapok lehozták a vasfüggönyön túli világ érdekes couleur locale-jaként: a kivezényelt iskolások pockokat irtanak!

A levél zárszava újfent arról árulkodik, hogy Britten mennyire szívén viselte az ikrek sorsát és aldeburgh-i utazását.

Remélem, ismét jól vagy, Zoltán, valamint hogy a fuvolával is újra minden rendben. Biztos vagyok benne, hogy néhány nap a tengerparton júniusban mindkettőtöket teljes mértékben rendbe fog hozni. Készítünk nektek egy pompás zongorapadot, fél méter magasat, amelyen kényelmesen csúszkálhattok majd előre-hátra.

Kérem, adjátok át édesanyátoknak, hogy remélem, minden rendben megy az utazással és a vízumokkal kapcsolatban. Bármikor nyugodtan írhattok, ha nehézségeitek akadnak, vagy lépjetek kapcsolatba Mr. Bruce-szal a követségen. Nagyon várom már az érkezéseteket.

Sok szeretettel

Ben bácsikátok

 

Mindeközben, természetesen, szorgalmasan gyakorolták a Gemini Variationst, és amint el tudták játszani vállalhatóan, édesapjuk kölcsönkért egy nyugatnémet, Telefunken márkájú, bámulatos minőségű magnetofont Zsoldos Péter írónak egy barátjától, és egy mikrofont Prőhle Henrik fuvolaművésztől, id. Jeney Zoltán egykori tanítványától - az édesapa mindenképpen minőséget szeretett volna küldeni Brittennek, de főleg megnyugtatni őt -, felvették a művet magnetofonszalagra, és elküldték Angliába. A zeneszerző el volt ragadtatva a befektetett kemény munkától, és június 2-i táviratában melegen gratulált - Jeney Zoltán szerint nem csoda, hiszen Britten szerzeménye jóval nehezebb volt azoknál a daraboknál, amiket 1964 áprilisában a fiúk az Ikarus művelődési házában játszottak neki, egyben megígérte, hogy azonnal ír hozzá néhány megjegyzést, ez azonban, lévén mindössze két hét volt hátra a fesztiválig, vélhetően elmaradt.

Minden út Kodályhoz vezet

A kompozíció keletkezéstörténete egy másik szálon is futott, hiszen a Gemini Variations publikálásához Kodály Zoltán jóváhagyására is szükség volt, lévén Britten tőle merítette a témát. A hivatalos levelezést Donald Mitchell brit zenekritikus, 1965-től a Faber Music Ltd.-nek, Britten kiadójának a vezetője intézte - 1965. március 16-i keltezésű levele azonban, amelyben kérését prezentálta Kodálynak, vélhetőleg nem maradt fenn. Kodály semmilyen kifogást nem emelt, ahogy úgy tűnik, az Epigrammák kiadói jogai fölött rendelkező Boosey & Hawkes sem.[vi]

Kedves Mitchell Úr,

Köszönöm 1965. március 16-i levelét. Örömmel értesültem róla, hogy nagyrabecsült kollégám, Britten úr Epigrammáim közül a negyediknek témáját felhasználta Gemini Variációiban.

Kiadásával, természetesen, teljes mértékben egyetértek, és bizonyos vagyok afelől is, hogy az angliai kiadó, a Boosey & Hawkes sem emel majd ellene kifogást.

Tisztelettel

Kodály Zoltán

 

Kodály Brittennek is megírta jóváhagyását. Március 27-i levelét kézzel írta, és a stílus is közvetlenebb viszonyról árulkodik.

 

Kedves barátom,

nagyon köszönöm március 10-i levelét. Új művét nagy érdeklődéssel várom, hogyan is lehetne bármi kifogásom az ellen, hogy Ön ilyen módon tisztel meg?

Már válaszoltam Mitchell úrnak a szerzői jogot illetően. [...]

Mindketten nagy örömmel gondolunk rendkívül érdekesnek ígérkező angliai utazásunkra, és legmelegebb köszönetünket és üdvözletünket küldjük.

Kodály Z.

 Kodály a Gemini Variations ősbemutatóján személyesen is részt vett 1965 nyarán Aldeburgh-ban, melyre Britten még egy 1964. augusztus 15-i levelében hívta meg.[vii] Ebben kifejezte, mennyire örült mind ő maga, mind Peter Pears az 1964. tavaszi budapesti találkozásuknak, és hogy milyen nagyszerű lenne, ha a legközelebbi alkalommal Angliában láthatnák viszont egymást. Ennek apropóján ajánlotta fel, hogy ne csupán meglátogassa az Aldeburgh-i Fesztivált, hanem esetleg egy előadást is tartson, vagy egy bevezető beszédet egy hangversenyhez. Szorgalmazta mindemellett Andor Ilona Kodály Gyermekkarának következő évi aldeburgh-i fellépését[viii] is, mondván, „csodálatos kórus ez, muzikális, szépséges, egyéni hangzással".[ix] Mind a kórus, mind Kodály és felesége látogatását illetően 1965. június 19-ét javasolta dátumnak.

Kodály válaszlevele nem maradt fenn, ahogy az a Britten-levél sem, amelyben bővebb tájékoztatást közöl a következő évi Aldeburgh-i Fesztivál programjáról. Mindazonáltal sejthető, hogy volt ilyen, mivel Kodály 1965 februárjában a következő nyilatkozatot tette Herskovits Pál rádióriporternek:

Az Aldeburgh-i Fesztivál műsora már ki van dolgozva. A kórus két napon át szerepel ott, részint régi, részint újabb kompozíciókkal. Igen változatos és tarka program, egy koncert tisztán az én műveimből áll. Ott és egy másikon szerepel majd a kórus, mely nemcsak magyarul, hanem angolul is énekel.[x]

Az 1965 évi Aldeburgh-i Fesztiválon

Britten javaslata végül teljesült, a Kodály-kórus és a Jeney ikrek, édesanyjuk kíséretében (édesapjuk operaházi elfoglaltságai miatt nem tudott velük tartani) együtt utaztak Budapestről Aldeburgh-ba.

1965. június 18-án, az aldeburgh-i Jubilee Hallban került sor Kodálynak a már említett, „Hódolat Kodálynak a szerző jelenlétében" (A Tribute to Zoltán Kodály [...] In the presence of the Composer) mottójú szerzői estjére. A Britten által az eseményre írt méltatás, mely a műsorfüzetben szerepelt, később a Kodállyal készült interjúkötet egyik előszavaként jelent meg, előbb németül, majd magyarul.[xi] A hangverseny műsorában szerepelt a Karácsonyi pásztortánc című kompozíció is, amelyben Jeney Zoltán játszotta a piccolo-szólót.

Úgy hozta a véletlen, hogy Andor Ilona néhány héttel indulás előtt elküldte neki id. Jeney Zoltánnal a kottát, mondván, ez a darab is műsoron van, gyorsan tanulja meg a szólamot. Így is lett, mindössze egyetlen szinkópás résszel akadtak nehézségek, de a második összejátszástól már az sem jelentett problémát. A főpróbára azonban kivonult egy teljes televíziós stáb - majd a kezdés előtt néhány másodperccel megjelent Kodály Zoltán és felesége is. A próba alatt minden zökkenőmentesen ment, a tévések és Kodályék is csendben hallgatták a kórust, egészen az ominózus szinkópás részig, ahol Zoltán - saját bevallása szerint tapasztalat hiányában - egyre gyorsabban kezdett játszani, így a darab hamar szétesett. Amire senki nem számított volna: Kodály felpattant és odasietett, hogy segítsen a meglehetősen zavart kis fuvolásnak. Ezt látva a televíziós stáb egy emberként mozdult meg, és azonnal felvették a jelenetet, amely később egy Kodály életéről szóló BBC-dokumentumfilmbe is bekerült.[xii]

Másnap, június 19-én délután 3 órakor kezdődött a Kodály-kórus második hangversenye a fesztiválon, a plébániatemplomban. Ez alkalommal jóval vegyesebb műsort szólaltattak meg, valamint sor került a Gemini Variations ősbemutatójára is - legalábbis a műsorfüzetben így szerepelt. Kevesen tudják ugyanis, hogy a műnek volt egy zártkörű előbemutatója a Brit Nagykövetség kulturális attaséjának Bimbó úti villájában. Az esemény id. Jeney Zoltán ötlete lehetett, az angolok is egyetértettek vele, továbbá az ikreknek sem okozott gondot, ugyanis addigra már nagyon jól tudták a darabot. Jeney Zoltán emlékei szerint az akkori attasé, Mr. Pink, egy rendkívül előkelő modorú, finom úriember, tartott egy beszédet is az alkalom tiszteletére, valamint jelen volt a Kodály házaspár, Breuer János, Lehel György és Mező László is. Természetesen a fiúk ingyen játszottak, az első titkár, Mr. McPherson azonban oda-vissza fuvart biztosított vadonatúj Ford Zodiac gépkocsijával az egész család számára.

Az aldeburgh-i fellépéssel viszont még nem ért véget a megtisztelő feladatok sora: június 20-án korán reggel indult a fiúk vonata Londonba, ahol a BBC stúdiójában jónéhány, a kamerák, reflektorok és egyéb technikai eszközök beállításával töltött óra után felvétel készült a Gemini Variationsről. Jeney Zoltán emlékei szerint rettenetesen fárasztó nap volt, csak hajnali 2 után kerültek ágyba. Ezt követően másnap a Friends' Hallban adtak hangversenyt az ikrek, harmadnap pedig a DECCA stúdiójában lemezre vették a darabot, ezúttal lényegesen rövidebb idő alatt, mint két nappal előtte a BBC-nél. Jeney Zoltán elmondása szerint a felvételek sikerülhettek volna jobban is, csakhogy akkoriban még ugyanazok a szabályok vonatkoztak a gyermek és felnőtt fellépőkre egyaránt, és a tizenhárom éves fiúk sokkal hamarabb elfáradtak, mint akár a többségében tizennyolc év körüli kórustagok, akár a rutinos, felnőtt művészek. A kritikusok azonban el voltak ragadtatva, mindenekelőtt attól a nem mindennapi, meglepően komoly lelkesedéstől, amivel a fiúk a feladatra rávetették magukat.

A fesztivál után Britten és az ikrek kapcsolatban maradtak, tovább leveleztek. Britten 1966 őszi budapesti látogatásakor a fiúk virággal fogadták a Keleti pályaudvaron - meglepetésnek szánták, és a zeneszerző rendkívül meg is hatódott. Később meghívta Zoltánt és Gábort az 1970-es Aldeburgh-i Fesztiválra, többek között azért, hogy zenei pályájukat egyengesse: Gábor itt ismerte meg későbbi hegedűprofesszorát, José Luis García Asensiót. Ugyanebben az évben vették észre az ikrek, hogy Britten és Pears kapuján több, különböző nyelvű tábla figyelmeztet, hogy a kutya harap - a szóban forgó kutya persze egy elkényeztetett öleb volt. Ennek ellenére a fiúk egy évvel később, Brittenék őszinte örömére és tetszésére egy magyar nyelvű táblát ajándékoztak nekik, amelyet a házigazdák azonnal ki is szögeztek a kapura. Az Aldeburgh-hoz fűződő barátság Britten halála után is megmaradt: az ikrek édesanyja és Britten titkárnője, Rosamund Strode utóbbinak 2012-es haláláig kapcsolatban álltak egymással. }



[i] Britten, Benjamin: Preface - Gemini Variations, Op. 73. London: Faber Music, 1966.

[ii] Jeney Zoltán szóbeli közlése (2013. április 29.)

[iii] Távirat, feladó: Benjamin Britten, Aldeburgh, címzett: Jeney Gábor és Zoltán, Budapest, 1965. április 5., Jeney Zoltán magángyűjteménye.

[iv] Gépelt levél, Britten tintás aláírásával. Feladó: Benjamin Britten, Aldeburgh, címzett: Jeney Gábor és Zoltán, Budapest, 1965. május 10., Jeney Zoltán magángyűjteménye.

[v] Jeney Zoltán szóbeli közlése (2013. április 20.)

[vi] Breuer János: „Adatok Kodály Zoltán és Benjamin Britten kapcsolatához". in: Uő: Kodály és kora. Válogatott tanulmányok. Kecskemét: Kodály Intézet, 2002, 192-193.

[vii] Breuer, 1998, 190.

[viii] Ekkoriban egyébként inkább nemzetközi versenyekre utaztak amatőr kórusaink, oda is csak elvétve - koncertszereplésre nemigen, kivéve a Budapesti Kórust, amely viszont az Országos Filharmónia keretein belül működött. (Breuer, 1998.), 192.

[ix] Breuer, 1998, 190.

[x] Breuer, 1998, 192.

[xi]Kodály Zoltán: Mein Weg zur Musik. Zürich: Verlag der Arche, 1966.

[xii] Jeney Zoltán szóbeli közlése (2013. április 22.)

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.