Művek bontakozóban

Selmeczi György három iránya

Szerző: Hollós Máté
Lapszám: 2012 március

 

  

Selmeczi György - Felvégi Andrea felvétele

- Selmeczi György zeneszerzői mű­he­lyé­be nem le­het úgy be­ko­pog­tat­ni, hogy ott ne foly­jék ép­pen lá­zas mun­ka. Mi min­den van épp a ke­zed­ben?

- Ma­nap­ság sok­fé­le prob­lé­ma­kör és meg­ol­dá­si mód fog­lal­koz­tat, a da­ra­bok szint­jén túl is. Alapvetően meg­vál­to­zott a szak­mai éle­tem az­óta, hogy im­már nyolc éve ra­di­ká­lis dön­tést hoz­tam: nem írok több al­kal­ma­zott ze­nét. (Per­sze akár­mi­lyen erős is az el­ha­tá­ro­zás, nem dokt­ri­ner: el­kép­­zel­he­tő, hogy adód­jék olyan szín­pa­di vagy film­ze­ne, amely meg­moz­dít­ja a fan­tá­zi­ám.)

Há­rom te­rü­let kiemelkedően ér­de­kel. Az egyik a ma­gyar nép­ze­ne és mű­ze­ne kap­cso­lat­rend­sze­re a tu­do­má­nyos­ság, a szo­ci­o­ló­gia és a sa­ját mun­kás­sá­gom te­rén egy­aránt. Haj­nal cí­mű da­ra­bom­mal lép­tem er­re az út­ra, ame­lyen szó­ló­kan­tá­tá­kat írok. Ez éne­ke­sek ka­ma­ra­cso­port­ját fog­lal­koz­tat­ja va­la­mi­fé­le ha­gyo­má­nyos, nem nagy hang­sze­res együt­tes­sel pá­ro­sít­va, amely akár egy temp­lom­ban is kön­­nyen felléptethető. Né­mi­képp „döly­fö­sen" Bach­ra vagy Haydn­ra hi­vat­koz­va: ke­re­sem a konk­rét nap­tá­ri ese­mé­nye­ket, ame­lyek­re meg aka­rok ír­ni ezt vagy azt. Je­len­leg négy ilyen, az au­ten­ti­kus né­pi anyag 21. szá­za­di mű­ze­nei meg­je­le­ní­té­sét bon­col­ga­tó kan­tá­ta van fél­kész ál­la­pot­ban. (Eb­ben a kér­dés­kör­ben alapvetően ne­ga­tív fo­lya­ma­to­kat lá­tok: ag­gaszt elv­te­len, rossz íz­lé­sű em­be­rek tér­nye­ré­se.)

A má­sik mű­cso­port, amely­ben sok da­rab előkészületben van, az egy­há­zi kom­po­zí­ció­ké. Him­nusz-so­ro­za­tom­ban 14 majd­nem kész­nek tekinthető. Az egy­há­zi nap­tá­rat elővéve, hely­tör­té­ne­ti, nép­raj­zi, kul­túr­tör­té­ne­ti szem­pont­ból ki­ke­res­ve év­for­du­ló­kat, szen­tek nevenapját, bú­csú­kat, kön­­nyen ta­lá­lok al­kal­ma­kat, ame­lyek határidőül szol­gál­nak e da­ra­bok meg­írá­sá­hoz. Szin­te szó­ra­koz­tat az, hogy ki­tű­zöm: au­gusz­tus 20-ra ír­jak új Szent Ist­ván-him­nuszt. Ezek a mű­vek min­dig ma­guk­kal rán­ta­nak egy na­gyobb kul­túr­tör­té­ne­ti te­ret: a szen­tek­hez élet­rajz tar­to­zik, szo­kás­rend, iko­nog­rá­fia, vé­­dő­szen­teknél se­reg­nyi föld­raj­zi vo­nat­ko­zás.

Erős Kár­pát-me­den­cei érdeklődésem össze­­kötődik ezek­kel az ün­ne­pek­kel, bú­csúk­kal. A Ró­mai Ma­gyar Aka­dé­mia ki­vá­ló új tör­té­nész igaz­ga­tó­ja, Mol­nár An­tal fel­fi­gyelt a mai ma­gyar egy­há­zi ze­ne ér­té­ke­i­re. Az egy­ház­ze­ne ma­radt az utol­só olyan te­rü­let, ame­lyen a ma­gyar ze­ne­szer­zés az ér­té­ke­i­nek megfelelő súl­­lyal tud je­len len­ni. Az igaz­ga­tó úr kész köz­ben­jár­ni e mű­cso­port Ró­ma ál­ta­li promóciójáért.

- S mi a har­ma­dik érdeklődési kö­röd a né­pi és az egy­há­zi ins­pi­rá­ció mel­lett?

- A szín­pa­di. Bi­zánc cí­mű ope­rám­ról már be­szél­get­tél ve­lem e ro­vat­ban, ami­re ak­kor élő meg­ren­de­lés volt, ám be­mu­ta­tó­ja el­ma­radt. Olasz nyel­vű da­ra­bom pre­mi­er­jét az Ope­ra­ház épp most ha­lasz­tot­ta el egy év­vel. A Bi­zánc be­fe­je­zé­se a legsürgetőbb fel­ada­tom e té­ren. De nem­csak az ope­ra mű­fa­já­ban moz­gok a szín­pa­don. Novák Esz­ter­rel né­hány éve ki­dol­goz­tuk a ze­nés szí­nész­kép­zés - re­mé­nye­ink sze­rint még év­ti­ze­de­kig hasz­no­sít­ha­tó - me­to­di­ká­ját, s en­nek füg­ge­lé­kén dol­go­zom: egy ok­ta­tá­si cé­lú ma­gyar dal­an­to­ló­gi­án. A most még pe­da­gó­gi­ai se­géd­anyag­nak szánt kö­te­tek egy na­pon ta­lán ki­lép­het­nek a szí­nész­kép­zés területéről a szé­les nyil­vá­nos­ság elé. A ze­nés szí­nész­kép­zés még min­dig a hú­szas-har­min­cas évek - egyéb­ként re­mek - kup­lé­anya­gá­ra épül, ezt igyek­szem most más, későbbi, szín­há­zi cé­lú dal­iro­da­lom­mal kibővíteni - ezt ugyan­olyan lel­ke­se­dés­sel vég­zem, mint a kom­po­ná­lást.

- A szó­ló­kan­tá­ták ki­ala­kí­tá­sá­ban mi­lyen sze­re­pük van az azo­kat előadandó éne­ke­sek­nek?

- Jelentős ihlető sze­re­pük van a ki­vá­ló éne­ke­sek­nek, akik­kel rend­sze­re­sen együtt dol­go­zom, s akik­nek in­kább drá­ma­i­sá­guk, mint hang­szí­nük hat rám. „Bónusz", ha töb­ben is át­szű­rik ma­gu­kon a da­ra­bo­kat, de min­dig az adott éne­kes­re sza­bom az éne­kel­ni­va­lót. Foly­to­nos part­ne­rem Bátori Éva, az Auris Tár­sa­ság min­den éne­ke­se, kö­ze­li a kap­cso­la­tom Kolonits Klá­rá­val, Herczenik An­ná­val, Ko­vács Ist­ván­nal, s ak­kor még nem em­lí­tet­tem a ko­lozs­vá­ri tár­su­lat ér­de­kes és jobb­nál jobb hang­ja­it. Né­hány év­ti­ze­de még os­to­roz­tuk hang­sze­re­se­in­ket, éne­ke­se­in­ket, hogy el­uta­sít­ják a mai ze­nét, nap­ja­ink­ban azon­ban már szí­ve­sen tol­má­csol­ják kor­tár­sa­i­kat. Ez pe­dig ko­moly im­pul­zus a zeneszerzőknek, még ak­kor is, ha ba­rá­ti fel­ké­ré­sek­hez nem kap­cso­ló­dik in­téz­mé­nyi meg­ren­de­lés. Az en­gem ins­pi­rá­ló szö­ve­gek a mold­vai csán­gók­tól és a Gyimes vi­dékéről szár­maz­nak, de köthetők a Me­ző­séghez és Nyu­gat-Ma­gyar­or­szág­hoz is. Az utób­bi­ak­ né­pi dra­ma­tur­gi­á­ja vonz­za a ze­nei meg­va­ló­sí­tást. A Fe­hér Lász­ló és a Tos­ca tör­té­ne­te „szin­te azo­nos". Csán­­gó Sta­bat Ma­­te­rem szö­ve­ge pe­dig mint­egy Dalí vász­ná­ra kí­ván­ko­zik - ez a nép­ze­ne egye­te­mes­sé­gét mu­tat­ja.

- Mit vá­la­szolsz a mai szem­lé­let­re, amely a nép­­da­lo­kat csak „népdalénekesi" han­gon tű­ri el­ő­adni?

- Autentikum-hamisításnak tar­tom. Az egye­tem­re jelentkezők is gya­kor­ta agyon­dí­szí­tik a fel­vé­te­li­re ho­zott nép­dalt, ak­kor is, ha a melizmának ott sem­mi he­lye nincs.

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.