Liszt és Schubert

A Liszt Ferenc Emlékmúzeum kiállítása

Szerző: Eckhardt Mária
Lapszám: 1997 december

1997-ben, Franz Schubert születésének bicentenáriumán a jubileumi fesztiválok, koncertek, operaelõadások, hangfelvételek, konferenciák, könyv és folyóiratpublikációk mellett világszerte jelentõs szerepet kaptak a Schubertre emlékezõ különféle kiállítások is. Egyedül Bécsben, ahol több állandó Schubert-emlékhely is van, ezek felújításán, modernizálásán kívül három nagyobb idõszaki kiállítást is rendeztek. Magyarországon a Liszt Ferenc Emlékmúzeumban vállalkoztunk az évforduló kapcsán a megemlékezésre, mégpedig olyan kiállítással, amely azt próbálja bemutatni: mit jelentett Liszt Ferenc számára Schubert mûvészete, és miként járult hozzá Liszt Schubert kultuszának terjesztéséhez.

Már a múzeum állandó kiállításának egyik különösen látványos darabja, a bécsi és budapesti tisztelõk által 1858-ban Lisztnek ajándékozott ezüst kottatartó is hangsúlyozza a Schubert-Liszt kapcsolat fontosságát: a Liszt arcképével díszített pulpituson Beethoven, Weber és Schubert miniatûr mellszobrai bizonyítják, hogy a kortársak jól ismerték Liszt különleges vonzalmát e közvetlen zeneszerzõelõdök (ahogy õ maga mondta: "les trois Patrons de la musique", a zene három patrónusa, védõszentje) iránt. Még feltûnõbb az idõszaki kiállítás címfelirata fölött bemutatott két, 1846ból származó, Bécsben készült párhuzamos arckép, Joseph Kriehuber alkotása: közülük Schubert portréját, melyet a mûvész emlékezetbõl rajzolt meg, a kiadó nyomtatásban Liszt Ferencnek ajánlja!

Mint ezt Liszt saját kijelentése alapján tudjuk, a két zeneszerzõ személyesen sohasem találkozott, bár ez 1822-23-ban, amikor a gyermek Liszt Bécsben tanult, megtörténhetett volna. Jelképesen azonban nagyon is gyakran nyújtottak kezet egymásnak, s épp ezt kívánja bizonyítani a Liszt Ferenc Emlékmúzeum középsõ termében látható kiállítás. Talán csak véletlen, hogy Liszt elsõ nyomtatásban megjelent munkája - egy variáció Anton Diabelli - témájára olyan kollektív mûben jelent meg 1823-ban, melyben Schubert is részt vett - s hogy az utolsó mû, amelyet Liszt életében nyilvánosan játszott (Luxemburgban, 1886. július 19-én), Schubert keringõibõl összeállított saját sorozatának, a Soirées de Viennenek egyik darabja volt. Tény azonban, hogy Schubert zenéje gyermekkorától kezdve úgy átitatta a lelkét, hogy az õ dalaival vallott szerelmet (Marie d'Agoultnak az Ave Mariával és az Abgeblühte Lindével, Carolyne Sayn-Wittgensteinnek a Du bist die Ruhval, Agnes Streetnek a Sei mir gegrüßst -tel); hogy repertoárjának kiemelkedõen fontos részét képezték Schubert dalai és zongoramûvei; hogy elsõ jelentõs magyar kompozíciója Schubert Magyaros divertimentója nyomán született meg; hogy átiratai között a legjelentõsebb számban éppen Schubert dalai, indulói, keringõi szerepelnek. A kiállítás rámutat azokra a személyes kapcsolatokra is, amelyek segíthették Lisztnek Schubert iránti vonzalma elmélyülését, kezdve a közös mesterrel, Salierivel, folytatva olyan énekesekkel, akik valaha Schubert köréhez tartoztak és késõbb Liszt is kísérte õket, vagy közös koncerten lépett fel velük (Benedikt Randhartinger, Karl von Schönstein, Caroline Ungher). E kapcsolatok közé tartoznak olyan mûvészek is Schubert legbensõbb barátai közül, mint Moritz von Schwind, a Wartburg festõje, Liszt Szent Erzsébet-legendájának egyik ihletõje, vagy Franz von Schober, akit nemcsak Schubert, de Liszt-mûvek szövegírójaként is számon tartunk, s akinek bizonyára része volt abban is, hogy Liszt 1854-ben "kegyeleti aktusként" bemutatta Schubert-Schober addig soha nem játszott operáját, az Alfonso és Estrellát, melyrõl tanulmányt is publikált.

A kiállítás megrendezésekor abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy igen gazdag kéziratos és nyomtatott kottaanyagból válogathattunk Liszt Schubert-átiratainak bemutatásakor, hiszen a megszámlálhatatlan Schubert- és Liszt-Schubert-féle elsõ kiadáson kívül nem kevés Liszt-Schubert autográf található mind a Liszt Ferenc Emlékmúzeum saját gyûjteményében (Winterreise- és Schwanengesang-átiratok, Soirées de Vienne), mind az Országos Széchényi Könyvtár Zenemûtárában (többek között indulók zenekari átiratai). Az Országos Széchényi Könyvtár (Magyarországon egyetlenként) eredeti Schubert-kéziratokkal is rendelkezik, melyeket a kiállítás különösen becses darabjaiként mutatunk be (nyolc dal, a Die Nachl [Ossian] önállóan, hét másik pedig, közöttük Goethe Wanderer's Nachtliedjének megzenésítése egy közös füzetben). A viszonylag kevés tárgy közül a múzeum egyik új szerzeménye - George Sand étkészletének egy darabja, egy tányér, amelybõl talán még Liszt és Marie d'Agoult is evett Nohant-ban - emlékeztet azokra az idõkre, amikor az ifjú Liszt Schubertnek Franciaországban akkor még igen kevéssé ismert zenéjét játszotta, s megszerettette a híres énekessel. Adolphe Nourrit-val, átiratainak sorát megkezdte és írásaiban is (a "Lettres d'un bachelier"-sorozatban) többször utalt e muzsika varázsára. A Nemzeti Múzeum értékes metszetekkel, az MTA Zenetudományi Intézetének Zenetörténeti Múzeuma szép Schubert-érmekkel, képekkel segítette a bemutatott anyag változatosabbá tételét. A képek között tallózva óhatatlanul is párhuzamot érzünk a "schubertiádák" és a "lisztiádák" között. A korabeli koncertmûsorok, plakátok oly bõségben álltak rendelkezésre, hogy még a koncertterem elõtti folyosón a figyelemfelkeltõ tablóra is jutott belõlük eredeti példány. A kiállítás október 4-i megnyitásakor Tallián Tibor bevezetõ szavait követõen Jandó Jenõ megszólaltatta Schubert "Wanderer"-fan táziáját (Liszt nevezte elõször így az op. 15-ös, nagy C dúr fantáziát), úgy, amint azt valaha Liszt játszhatta, s amint elõadásmódját rögzítette a Cotta Kiadó Schubert-sorozatában. Ez a kiadvány is látható a kiállításon, mely elõreláthatólag 1998. március 14-ig tekinthetõ meg a Liszt Ferenc Emlékmúzeumban.

Liszt ezüst kottatartója (1858), baloldalt Schubert mellszobrávalLiszt ezüst kottatartója (1858), baloldalt Schubert mellszobrávalBécsi és magyarországi hangversenyük plakátjai (1838-1840)Bécsi és magyarországi hangversenyük plakátjai (1838-1840)Két tárló a kiállításról. A jobboldaliban tányér George Sand étkészletébõl  Újvári Dániel felvételeiKét tárló a kiállításról. A jobboldaliban tányér George Sand étkészletébõl Újvári Dániel felvételei

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.