A Jelenések könyvének margójára

Posztumusz Durkó-bemutató a Zeneakadémián

Szerző: Kroó György
Lapszám: 1997 augusztus

1996. április 7-én tett pontot oratóriuma után Durkó Zsolt. A sors úgy akarta, hogy ez legyen utolsó mûve. Egy esztendõ sem telt el, és mohó betegség ragadta a halálba. Most, hogy - Ligeti András vezényletével - a kompozíció elõször hangzott fel a Zeneakadémián, úgy hatott mint egy gyászmise.

Sokan eljöttek azok közül is, aki a zeneszerzõ koporsóját a sírig kisérték.

Nehéz a kegyeleti aktust a mûalkotásról leválasztani. Talán nem is lehet, bizonyos értelemben nem is kell. Hiszen az utolsó mûvek rendszerint õriznek valamit alkotójuk elõérzetébõl, tartalmazzák végakaratának, talán épp ars poeticájának eszenciáját, talán összefoglalnak, talán ígérnek: az életpálya záróköveként mindenképpen jelentõsek, Durkó mûve visszatekint, s mint legfontosabbra, arra tanít, hogy csak a lényeget érdemes elmondani. Arra, hogy a mû legyen alkotójának mindenkori képmása; hogy a mûvész önmagával szembeni szigora a mûvész etikája. Ez a szigor mint a szerkezet rendje, mint a közlés fegyelme, mint a hangzás ökonómiája az egész kompozíciót áthatja. Nemcsak a hang mentes minden szenvelgéstõl - az oratórium választott koncepciójával eleve arra kötelezte magát a szerzõ, hogy a képszerû, karakteres kifejezéstõl szûkszavúan tartózkodjék. A cím ebben a tekintetben is meghatározó. A Jelenések könyvének, azaz János apostolnak mennyei jelenésekrõl való könyvének margójára. Ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy nem jelenések, látomások, fantáziaképek színesen kavargó tömbjét, sorozatát tárja elénk a kompozíció, hanem a Károli Gáspár fordítása alapján a Biblia különbözõ részeibõl összeállított zeneszerzõi szövegkönyvet, tehát egy gondolatsort és érzelmi vonulatot.

Hattyúdalát egyetlen mûvel érdemes összehasonlítani: Halotti beszéd címû nagy sikerû oratóriumával (1972). Amarról beszélve kitetszik a késõbbi szerzõi attitûd néhány jellemzõ vonása is. Annak szélesebb, tágasabb az érzelmi ambitusa, aktívabb a mozgása, erõteljesebbek a kontrasztjai, szöveg és zene viszonyában nagyobb a zene meghatározó szerepe, hosszabbak a lírai reflexióként érvényesülõ hangszeres elõ- és utójátékok, lecsengések, több a mûfaji hagyományból érkezõ fúga-, túrba-, akár orgánumimpulzus; a szöveg kifejtése pedig nagyszabású freskók sorozatára emlékeztet. A kései mû alt-, tenor-és baritonszólóra, vegyeskarra és zenekarra készült. Míg elõdjében a tenor volt a hangadó, itt a mély nõi hangé a vezetõ szerep: ez jellegzetes színkülönbség. A hattyúdal négy részbõl áll, mindegyik szakaszokra tagolódik, ezek hol tételszerûen különülnek el egymástól, hol akár a részek határain is átívelnek. Terjedelmük is - ez Durkó régi hagyománya - igen különbözõ: a rövid tételek egyszer-egyszer függelékként, változatként, hídként vagy akár reprízként hatnak. A stílus az életmûre jellemzõ elemekbõl merít: jól követhetõ motívumok, sajátos hangzásképek (például szinkron nélküli mozzanatok, félig nyitott és csukott szájjal énekelt effektusok), bizonyos szerkesztési elvek végigvonuló szerepe (például szóló és kórus, hangszer és kórus responzoriális viszonylatai) teszik egységessé a közel félórás mûvet.

A négy tétel egymásutánjának hangulati íve boltozatra emlékeztet. Végtelen béke, örök tér, nagy fényesség, sohasem harsány, sõt egyre bensõségesebbé váló Glória: ez a kiindulás - szemérmessége, mint a Halotti beszéd elején is, megragadóan lírai. A Teremtés mozzanata már a második rész elõszobája: ez a kígyó, a sátán zenéje, ritmikus, pulzáló drámai kép. A Bornemisza-kantáta lelki rokona lenne? Ha stilisztikailag kizárt is a gondolat, mégis felmerül. Mintha lassú tétel indulna a harmadik részt kezdõ Andante kórussal, de amit kivált, az a pusztító-büntetõ tûz, a kiáradó tenger, a leomló városfalak Agitato zenéje. Ám sohasem képszerû, sohasem illusztratív, inkább a szavak belsõ átélése. A harmadik rész második kórusa a homályból, a mélységbõl kiemelkedve nemcsak a mû legnagyobb apparátusát foglalkoztatja, hanem a három szóló és a drámai kórus meg a zenekar együttesén az önállósuló zenei formák irányába lendíti elõre a mûvet. Ettõl kezdve egyetlen, megszakítatlan folyamatként kapcsolódik egymáshoz az utolsó négy tétel. Kontrapunktikusan fejlesztett, nagyszabású, nagyméretû vokális forma ezek között sincs, mint ahogy önálló, líraian áradó szimfonikus tabló sem. De a kódexek iniciáléira emlékeztetõ jellegzetes hangadó mozzanatok egyre sûrûsödnek, az elszáradó fû zenéje, a szövétnek világa, az üvegtengeren át kiáradó fény és a tér kitágulása a végtelen felé egyre inkább oldja a fekete-fehérben fogant, Arioso-szálra fûzött kifejezés szikárságát. Mintha a zeneszerzõi kommentárnak mégis részévé akarna válni az a képzelet hevítette fantasztikus jelenésvilág, amely az oratórium szerzõjét megihlette.

A szövegválasztás aktualitása némely hallgatónak talán a Magyar Zsoltárt vagy a Jézus és a kufárokat juttatja majd eszébe: …A nagy Hitetõ, akinek hatalom adatik.... akik hazugság beszédit imádják, akik elõnyt szereztek csalárdul rablásaikkal... hová futtok. Ti hamis tanácsok adói?... mint a zöldellõ rét, úgy száradnak el" - és így tovább. A szólóénekesek szólamainak töltése van és ereje, a kórus inkább visszhang, háttér, ritkábban kerül az atmoszféra középpontjába mint a Halotti beszédben. A zenekari írásmód szólisztikus és karakterisztikus. A jubilációk gyakori rézfúvós fanfárjait a mû szellemi irányultsága és fénybõl fénybe vezetõ szerkezeti vonala indokolja. Az elõadókat jól választották meg, a szólisták hangszíne harmonizál. A szövegérthetõségért Mukk József tette a legtöbbet. A legnagyobb szerepet az altszínû mezzoszoprán, Megyessy Schwarz Lucia kapta, élt is a lehetõséggel. A bariton, Szvétek László is biztos pontja volt az elõadásnak. Az együtteseket, az Állami Énekkart és a Rádiózenekart jól felkészítették a megtisztelõ feladatra. Ligeti András lelki és szellemi illetékességgel képviselte az elhunyt szerzõ géniuszát. Maradandó életmûvével, amelyhez e hagyatékban maradt oratórium is szervesen hozzátartozik - az alkotómûvész, ha emberként nem gyõzhette is le a halált, az elmúlásnál erõsebbnek bizonyult.

(Elhangzott a Rádió Új Zenei Újságjában.)

 Felvégi Andrea felvétele Felvégi Andrea felvétele

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.