Õk lesznek a jövõ dalénekesei?

Kósa-dalverseny a Zeneakadémián

Szerző: Sándor Judit
Lapszám: 1997 június

Ki tudja. Mindenesetre efféle célja is volt annak a dalversenynek, melyet az ország felsõfokú zenei tanintézményeinek ének szakos növendékei számára rendezett április 10. és 13. között a Zenemûvészeti Fõiskola ének tanszaka. Az alkalmat Kósa György születésének 100. évfordulója adta, de emelte jelentõségét a schuberti és brahmsi évforduló is. A harmonikus és lelkes együttmûködés közepette számomra nem derült ki pontosan, hogy a három szervezõ - Patkó József, a Zenemûvészeti Fõiskola ének tanszakának vezetõje, Keönch Boldizsár, a Zenemûvészeti Fõiskola tanára és Kósa Gábor zeneszerzõ - közül ki volt tulajdonképpen az ötletadó. Kósa Gábor szerepét természetesen erõsen motiválta a fiúi és muzsikusi tisztelet, de a díjkiosztáson elmondott szavai arról is meggyõztek, hogy hál' istennek többen is vannak, akik a dalkultúrával, a daléneklés jövõjével foglalkoznak. Kósa Gábor édesapja példájára hivatkozott, aki a magyar zeneszerzés vokális ágának egyik legjelentõsebb képviselõje volt, és aki egyben a maga részérõl a jóformán teljesen elsorvadt házimuzsikálás szép szokását is ébren tartotta. Minthogy ezeken kitûnõ énekesek szintén gyakran részt vettek, ez nem kis mértékben inspirálta további irodalmi igényû szövegek megkomponálására.

A verseny anyagának alapjául is a Kósa-dalok szolgáltak (egy-egy dal mindegyik fordulóban), valamint felváltva egy-egy Schubert- és Brahms-dal, szabad választású dalok és kantáta- illetve oratóriumáriák.

S most ismét egy kérdés. Vajon miért mutatkozott ekkora részvétlenség a vidéki fõiskolák részérõl, hogy az ötbõl mindössze kettõ küldött versenyzõket? Objektív hivatkozási alapjuk (például rövid felkészülési idõ vagy netán nehéz versenyanyag) nemigen lehetett, hiszen akkor miért készültek fel példásan a budapestiek, a szegediek és a gyõriek? Ez némileg vigasztaló volt, mert máskülönben tizenöt versenyzõ: kicsit elszomorító start!

Ez a tizenöt fiatal - a verseny kiírása értelmében - két csoportra oszlott, az alacsonyabb és a magasabb tanulmányi fokon állókéra, viszont ennek köszönhetõen minden díjból ketten-ketten részesülhettek kategóriánként. A héttagú zsûri, melynek magam is tagja voltam, pontozással bírált, megbeszélés, vita nem volt, mindent a számokra bíztunk, s akárcsak egy sportversenyen, egy-két tized különbség döntötte el a helyezés sorrendjét, ami azt is mutatja, hogy a verseny nagy kiugrást nem eredményezett, a színvonal magas átlagnak volt mondható.

Az értékelés - a szokásoknak megfelelõen - általában több tényezõbõl állt össze: hangminõség, énektechnika, elõadókészség, és így tovább. Mindezt ezúttal az összesen nyolc elõadott mûbõl kellett kielemezni. Magam részérõl a szempontokat összegezve, teljes képet igyekeztem kialakítani az egyes versenyzõkrõl, hiszen a közönség is ezt teszi, ha egy énekmûvészt hallgat. Így végül számomra is nagyjából reális lett a végeredmény. Csupán annyit bocsátok elõre, hogy Meláth Andreát érzem ebben a pillanatban a legkomplettebbnek, az igen tehetséges Vojtkó Ágnes, aki 19 évével a legfiatalabb volt a mezõnyben, egyelõre hangfaj tekintetében is kialakulatlan, ám további fejlõdése nagy meglepetést is hozhat. Ez természetesen minden versenyzõre vonatkozik, hiszen újra hangsúlyozni kell: olyan fiatalokról van szó, akik egyelõre tanulmányaikat végzik.

A nyertesek névsora: Várhelyi Éva és Horváth Marianne elsõ díjat, Meláth Andrea és Vojtkó Ágnes második díjat nyert, a legjobb Kósa-dal elõadásért az egyik harmadik helyezettet, Kovács Szilvesztert a kortárs kompozíció legjobb megszólaltatásáért a másik harmadik helyezettet, Ocsovai Jánost díjazta a zsûri.

Két megjegyzést hadd tegyek még. Az elsõ: néhány esetben, feltehetõen a tanár hibájából, a versenyzõ nem a hangjának megfelelõ mûvekbõl választott. Második észrevételem pedig az, hogy fõként a Schubert-és Brahms-dalok szövegkiejtésében egyesek messze jártak a tolerálhatótól. A precíz szövegmondás viszont alapvetõ követelmény. Lenne.

Mindent egybevetve: vékony fénysugár a borús égbolton?

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.