"...Figyeljék a szemét..."

Kovács Sándor Ferencsikrõl

Szerző: Breuer János
Lapszám: 1997 március

Valóságos szertartástana van a Tévé születésnapi emlékmûsorainak: ha a missaléra gondolok, fõ tételük többnyire a Glória. Megszólal rendre a hálás utókor, hogy Én és a mester gyûjtõcímen elõadja érzelmes és/ vagy patetikus magánszámait. Azután, hogy ne sikeredjék túlságosan szubjektívre a szellemidézés, kitömik sok-sok száraz életrajzi adattal. Az eredmény - ha ez annak nevezhetõ egyáltalán - többnyire feszengõ, rossz érzés, meg dögunalom. A nagy ember hadd forogjon a sírjában, szegény.

Kovács Sándor ezt nem vállalta, illetve nem erre vállalkozott, amikor a képernyõn beült a szobámba január 19-én, hogy Ferencsik János 90. születésnapján felmutassa, milyen volt a magyar karmester, versenytárs nélkül a hazai pódiumon. Ha most zenei szakkifejezéssel jellemezném, mondhatnám: nem espressivo volt választott alapkaraktere, inkább moderato (cantabile). Kiindulva abból, hogy a személyiség sugárzása - közkeletû kifejezéssel: az élmény - létezik és észlelhetõ, de végül is nem fordítható le semmilyen nyelvre, Ferencsik eszközeit mutatta be, szakszerûen, de nem szakzsargonban.

Például azt, miként ül ki a karmester arcára a nagyon különbözõ zenefajták karaktere, amikor Kodály Páva-variációinak kezdetét, Csajkovszkij 5.-jenek keringõjét, vagy egy Suppé-nyitányt vezényel. Vagy a legendásan tiszta Ferencsik-kéz célszerû-takarékos mûködését. Típusosán jellemzõ példa volt Beethoven 5. szimfóniájának indítása. Sok dirigenst ragad el a kozmikus indulat a kezdõ ütemek nukleáris erejû robbanásakor, utána meg beletelik 12 taktusba, míg sikerül tisztázni az összegubancolódott ritmust. Nos, Ferencsik kiüti a koronával megnyújtott hangot - mondhatnám: "iskolásán" - és olyan parancsoló ritmikus erõvel vezeti tovább a muzsikát, hogy annak lihegõ karaktere, az idõ azonnal helyrezökkenvén, hiánytalanul érvényesül. "Figyeljék a szemét" - ajánlja Kovács Sándor, majd felidézi Schubert "nagy" C-dúr szimfóniájából a finálé hosszabb részletét egészen a tétel végéig. Igaza van, érdemes figyelni rá, Ferencsik tekintetébõl sugárzik a muzsika valamennyi karaktere. Egy ízben, jócskán több mint 40 éve ennek, kipróbáltam nézésének szuggesz-tivitását magam is. Szervánszky Honvéd-kantátáját vezényelte hellyel-közzel amatõrök élén, a Zeneakadémián. Nem volt valami fényes ház, a növendékkarzatról átvándoroltam az orgonaülésre, hogy egyszer szemtõl-szemben figyelhessem a mûködését: amikor a férfikart bûvölte, rájuk nézve az elsõ belépéskor, oly ellenállhatatlan volt, hogy majdnem rákezdtem magam is, teljesen illetéktelenül.

Telitalálat volt Mozart g-moll szimfóniájának amatõr felvételrõl bemutatott részlete (I. tétel, expozíció), mely csak Ferencsiket mutatta, mindvégig változatlan kameraállásból és képkivágással. A technikai minõségért elnézést kért Kovács, ám a képi amatörizmusért dúsan kárpótolt a vezénylés abszolút profizmusának akusztikusán visszaigazolt látványa.

A mûsor készítõje ugyan hangsúlyozta Ferencsik János arányérzék által szabályozott mértéktartását, de agyafúrt módon "tárgyára" bízta az espressivót. Az Álarcosbál szerelmi kettõsét próbáló Ferencsikbõl ellenállhatatlan erõvel árad az emóció, robban a feszültség. S bár az emlékezõ a hangversenydirigenst állította a figyelem középpontjába - a Zenés Tévé Színház általában nem mutatja, csupán a stáblistán tünteti fel a karmestert -, nem maradhatott el Ferencsik János operai hattyúdala, a feledhetetlen Parsifal. Ferencsik, az interjúalany elmondja, a karmesteri mûvészet spirituális, nem pedig technikai jellegû, a jó kéz például szerencsés adottság csupán. Kovács Sándor bravúrja röviden abban állt, hogy a kézmûvesre irányította a figyelmet, de ezenközben roppant finom asszociációs pályákat épített ki a "Handwerk"-tõl a szellemi szférához, a titokhoz, a megfejthetetlenhez. S ránk, nézõkre-hallgatókra bízta, a jelenségek megkomponált halmazából a lényeghez mennyire jutunk közel.

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.