Művek bontakozóban

Orbán György: A dal attól jó, hogy daloltatja magát

Szerző: Hollós Máté
Lapszám: 2009 május
 

 

 

-Orbán György műhelyében mindig pezseg az élet, s bizonyára nem is egy új mű bontakozik benne...

-Valóban, de most nem sorolom a megrendelésre készülőket, hanem valami másról beszélek, amin lázasan dolgozom. Beleütköztem egy jogi problémába. Kórusaimból jó néhányat átírtam dalnak, s néhány dalomat is énekkarra. Az eredendő ok az volt, hogy ma már sok karművem nehéz a magyar kórusoknak, könnyítenem kellett rajtuk. Ellenben a hazai énekesnők egyre képzettebbek. A jogi nehézség: azonos címen nem jelenhet meg egy kartétel egy másik kiadónál dalként. Márpedig olyan kiadó, amely mindkét műfajt forgalmazza, fehér holló. Kicsipegettem hát azon dalaimat, amelyek így megnehezítik azoknak a ciklusoknak a jövőjét, amelyekbe tartoznak, s természetesen írtam helyükbe másikat. Esetenként hasonlót, netán azonos költőtől valót, hiszen a ciklusnak koncepciója volt. Már csak azért sem rövidíthettem meg egy-egy tétellel a ciklusokat, mert legtöbbjük címében ilyesmi áll: Négy dal, Öt dal... Mindez keserves munkának indult, hiszen 27 tételt kellett pótolnom! De sikerült, s ettől annyira belejöttem a dalkomponálásba, hogy egészen megváltozott a műfajhoz való viszonyom. Elővettem hát elraktározott szövegeket, amelyeket harminc éve nem tudok megzenésíteni, mert valamilyen rossz szó van bennük, s ezeket is elkészítettem.

-Milyenből milyenné változott a hozzáállásod?

-A 97. dalhoz érkezvén már ideje, hogy az ember eljusson egy jó dalig... Gyakori hiba, hogy a zeneszerző is el akarja mondani, amit a szöveg, ezért végigolvassa, végigrecitálja. De még ha nagyon jól csinálja is, a zenei végeredmény nem elégséges. A dal attól jó, hogy daloltatja magát. Az a gazdaságos, visszafogott és mégis teljes zenei entitás a cél, ami egy Schubert-dalban van. Az ő Ave Mariáját nem lehet kevesebb hanggal elmondani. A szöveg tartalmát bele kell tenni, de a zenét kell hagyni kibontakozni. Én is visszatértem a strófikus, sőt a refrénes dalhoz. Ez a nagyon egyszerű szerkezet a helyes irány. Ilyenek ihletésére írok dalokat: akár Schubertre gondolok, akinek említett Ave Mariájában háromszor megy körbe ugyanaz a dallam, akár a másik pólusra - a Beatles-re, amelynek struktúrája pusztán strófa-refrén. Persze - megint a Schubert-példára utalok - úgy kell csinálni, hogy ne tűnjék fel ez a körbenjárás. (Természetesen meg kell találni a lehetőséget a szövegben is, mert ha az ellenkezik, nem szabad erőltetni.) Ijesztő példák is akadnak a refrénes formára: egyebek közt a tömegdalok.

-Mennyiben szolgálja célodat a szövegválasztás?

-Szívesen választok holt nyelveket, például szász, jiddis népköltészetet. Vagy „nem létező" szövegeket, sírfeliratokat -a hibás sírfeliratok a kedvenceim! Most épp cigány szövegekkel foglalkozom. Tehát a textus nemcsak tartalmilag fontos, hanem a nyelv hangzása, az általa kínált játéklehetőségek szempontjából is.

-Ezek szerint nem feltétlenül vers, hanem költői tartalmú, értelmezhetőségű, „semleges" szövegalapanyag kell ahhoz, hogy bármilyen, akár a legegyszerűbb refrénes formát kialakítsd belőle?

-A nem vers az ideális. Vagy ha mégis, akkor az Ady által felszentelt szabad verstől kezdődő vonulat. A legnagyobb probléma ugyanis a rím. Az a sor végén van, a verssorok meg túl hosszúak a zenei sorokhoz képest. Minél lazább az anyag, annál többet bír. Most épp egy Dsida-vers boldogít, a Nagycsütörtök. Barbár módon felvázolom. Sivár, lehangoló kép: elhagyatott, rossz emlékű vasútállomás, ahol csak megölik az embert. Majd megismerjük a költő lelkiállapotát (Erdély, 1930). Szorongásból, felbuzdulásból, sikolyszerű reflexből elindul, fel akarja kelteni Pétert, Jakabot, Mátét -tehát az Olajfák hegyén vagyunk... Ők alusznak. A költőt elönti a verejték, ahogyan Krisztust. Az állomáson hat órát kell várni a csatlakozásra - úgy van megcsinálva az állomás, hogy ne legyen csatlakozás. A vers adja magát: a mozdonyokat közjátékokként, ritornellekként lehet elhelyezni, s - nagycsütörtök lévén - egy nagyböjti egyházi énekkel lehet kombinálni. A tartalom kiadhatja a formát akár úgy is, hogy a szövegben ne legyenek meg erre a hívószavak.

-A Nagycsütörtök nem refrénes dal lesz?

-Végül is igen: A-B-A-B szerkezettel, néha hangfestő módon megspékelve a mozdonyokkal -imádok mozdonyozni dal közben...

-Zongorával kíséred a Nagycsütörtököt, vagy ez több hangszerrel dúsított kantáta?

-Zongorával, és három percen belül kell lennie.

-A madrigalizmus nem mond ellent annak, amit az alapszöveg semlegességéről, nem versszerű költőiségéről mondtál?

-A madigalizmusnak híve nem vagyok, de nem értek egyet annak doktriner ellenzőivel sem. Ám arra figyelni kell, hogy amit illusztrálunk, annak érzete a hallgatóban három ütemmel később van. Nálam dúrra inkább sírnak, mollra meg örvendeznek...