Tiszta lángok köztéri szobra

Szokolay Sándor új oratóriuma

Szerző: Hollós Máté
Lapszám: 2008 december
 

Két hónapja e hasábokon bemutatás előtt álló új oratóriumáról beszélgethettem Szokolay Sándorral. Nem volt kezemben partitúra, a szerző szavai szolgáltak iránytűként az új műhöz. Hallatlanul is tudhattam: nem sík mező, inkább erdő sűrűje lehet a lejegyzett hangtömeg, hiszen Szokolay 77 évesen is az eget akarja kimeszelni. Őszike-írás idényében eposzi húrokat penget, letisztult rézkarc készítése helyett gránittömb megmunkálásába kezd, minthogy ifjúkora felemelő, de hosszú időre a lélek rejtekébe száműzött élményét, 1956 katarzisát és eltiportatását foglalhatja hangokba.

Köztéri emlékmű formálódott Szokolay kottalap-műtermében. A választott szöveg is erre hívja. A zeneszerző inspiráló szellemi egymásra találásként éli meg a Nagy Gáspárral folytatott közös munkát. Bizonyára azért is, mert a költő freskóvásznat terít elé. „Október-vég... és nem akárhol! / Most is március idusa lángolt / egy letiport nemzet szivében..." „Éltüket menteni / elhagyták akkor annyian...! / Nem segített itt semmi már, / de befogadta őket legalább / az addig szájaló Nyugat!" „Mert ezerszer is október-november... / ritka ősz: csak erre gondol az ember, / mert ezerszer is szent hősökért kiált, / kikért eljött még a láng!" S hosszan idézhetnénk még a pátosz nyíltabb vagy fedettebb megnyilvánulásait. Talán ezek miatt is érezte a zeneszerző, hogy két kórus -gyermek- és vegyes kar -,valamint szimfonikus zenekar az ideális apparátusa a bő egyórás monumentumnak. A forte hömpölygésben, a grandiozitásban néha jólesne tán egy-egy intimebb ária, szoborhasonlattal: az életnagyságúnál jóval nagyobb alakok között egy-egy emberléptékű mellékszereplővel, filmes nyelven: hatásos nagytotálok között közelképbe hozható arcvonásokkal. De az egy másik darab lenne. Ez egy kitárt karral, az emelvényről a sokaságnak szónokló ember fogalmazása és hanghordozása, nem azé, aki szobában, mikrofon nélkül, suttogást is megengedhetve magának szól a jelenlévő kevesekhez. Őszinte hang ez Szokolaytól, mindenki megállapíthatja, aki látta már kézírását. Abban időnként nyomtatott nagybetűkre vált, olykor felkiáltójelek és aláhúzások emelik ki egyes közlések különös fontosságát. Az Oratorikus emlékezés 1956 vértanú hőseire ilyen nagybetűs, aláhúzós muzsika.

De megtaláljuk benne a lírikus Szokolayt is, és persze, a drámait is, ami lételeme. A dramaturgia konzekvensen rétegezi a Requiem latin szövegét és Nagy Gáspár szavait. Noha a gyermekkar nem lágyító koloritot hordoz, s különösképp nem tölt be mellékszerepet, éterien emeli el a robusztus hangzást. A zeneszerző meglehetősen szabadon formálja a szöveget, nem sorokat önt zenébe, hanem meg-megáll a textus egyes elemein, majd éppen nagyobb szakaszt foglal össze. Zeneileg sokkal inkább tagol, ezzel is fokozva a tömbszerű hatást. A zeneköltő egyik legszebb megnyilvánulása az Annyi bánat a szívemen népdal ötvözése a Miserere szövegével. Szokolay ünnepélyessége máshol is felvonultat idézettechnikát: közösségibben a Boldogasszony anyánk Dies irae-beli felbukkanásában, a szignó szubjektivitásával a „csak a holtak igazára hallgass" záró versszakbeli Psalmus-témában. Az Agnus Deiben a börtönajtó fuvolacsikordulása és a harangok megkondulása leheletfinom illusztráció.

Szokolay műve kivételes megbecsülésben részesült: a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar adta elő a Magyar Rádió Gyermekkórusával karöltve. A két karvezető -Thész Gabriella és Antal Mátyás -nagy teljesítménynyel adta együttesét Kocsis Zoltán keze alá. Kocsis ügyszeretettel bocsátotta rendelkezésre ismert értékeit, köztük a Jeney Halotti szertartásával és Mahler 8. szimfóniájával fémjelezhető nagy oratorikus produkciókban is megcsillant erényeit.

Az Október végi tiszta lángok oratórium azt hirdeti, mire képes fáradó testben a fáradhatatlan lélek. És azt, hogy az utóbbi októberek cseppet sem tiszta Andrássy úti- nagykörúti lángjai közepette lehet még emlékezni a lélek lángolására. Szokolay Sándornak ezek a lángok csakugyan „szívébe égették a szabadságot". Fényük 52 év után is világít.

HOLLÓS MÁTÉ