Muzsika 2007. március, 50. évfolyam, 3. szám, 3. oldal
Petrányi Judit:
Megújulás megszorításokkal
Farkas Zoltán a Bartók Rádió új főszerkesztője
 

A Bartók Rádió főszerkesztője január 1-jétől Farkas Zoltán zenetörténész, zenekritikus, korábban a Zenetudományi Intézet tudományos munkatársa, akinek kritikáival, publicisztikáival az elmúlt években a Muzsika olvasói is rendszeresen találkozhattak. Felkérésére a hírek szerint úgy került sor, hogy a Magyar Rádió új elnöke a Bartók Rádió három legfiatalabb munkatársának javaslatát kérte, akik egyöntetűen őt ajánlották. Így volt?

- Ez azért egy kissé idealizált változat. Ha jól tudom, az elnök és a fiatal kollégák közötti második beszélgetésen merült fel a nevem.

- Váratlanul érte?

- Roppant váratlanul ért a felkérés, amit kétségbeesett két hét követett. Azon gyötrődtem, érdemes-e, szabad-e feladnom eddigi tevékenységemet egy ismeretlen, ám roppant nagy kihívást jelentő feladat kedvéért.

- A Rádióval jóformán pályája eleje óta kapcsolatban áll...

- Igen, csak egészen más publicisztikákat vagy kritikákat írni és felolvasni, beszélgetésekben részt venni, mint átlátni a műsorszerkezetet, tudni, hogyan működik egy ilyen hatalmas szellemi és technikai infrastruktúra, és főleg felelősséggel meghatározni, ezentúl mi és hogyan szóljon a Bartók Rádióban. A három hónap próbaidő alatt, bevallom, számtalanszor eszembe jutott, hogy legjobb lenne innen futva menekülni. Hamar nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy - nyugalmas kutatómunkám végzése, tudományos cikkeim előkészítése helyett - itt embert próbáló feladatok várnak rám. Azért döntöttem mégis úgy, hogy maradok, mert kétségtelen ugyan, hogy igen nehéz időszak áll még előttünk, de ha ebből legalább részben sikerül jól kijönni, tehát sikerül megmenteni azoknak az értékeknek legalább egy részét, amelyekre a Bartók Rádió eddig méltán büszke lehetett, és ugyanakkor frissebb, elevenebb műsorral tudunk megjelenni a hallgatók előtt, akkor fontos ügyet segíthetek előbbre vinni. Mégpedig rendkívül nehéz helyzetben. Nagyon feszült a hangulat most a Rádióban: nem titok, hogy itt is a gazdasági megszorítások korszakát éljük, sőt létszámleépítések következnek. Ilyen kutyaszorítóban már a túlélés is borzasztóan nehéz, ráadásul közben még előre is tenni kell egy lépést. Mostanában azért már megszaporodtak azok a napok, amikor azt remélem, hogy ez valahogy mégis sikerülhet.

- A tervekből a nagyközönség arról már értesülhetett, hogy megtörtént a három adó profiljának pontos szétválasztása.

- Igen. Az új vezetés olyan elméleti megalapozottsággal és tudatossággal lát hozzá valamennyi adó átalakításához, ami eddig talán még soha nem fordult elő a Magyar Rádió történetében. És azt hiszem, új az a hatalmas elszántság is, amellyel a radikális változásokat végre is akarják hajtani. A gazdasági megszorítások racionalitása részben sajnos adott, hiszen az elmúlt években nem csak fizetésemelés nem történt egyetlen egyszer sem, de beruházásokra sem került sor. Az pedig megengedhetetlen, hogy a Rádió technikailag teljesen lemaradjon. Szükségszerű tehát az ésszerűbb gazdálkodás. Hasonló kényszer a hallgatók számának növelése. A Bartók Rádió hallgatottsága egy százalék körül van, ez nagyjából százezer hallgatót jelent. Évek óta halljuk, hogy ez milyen kevés, még akkor is, ha tudjuk, hogy a komolyzene számára magyarországi viszonylatban ez nagy felvevőpiac. Hogy ezt a számot valamelyest növelni tudjuk, ahhoz vonzóbbá, korszerűbbé, a mai kulturális élet történéseire nyitottabbá kell tennünk az adót.

- Mekkora növekedést tart reálisnak?

- Azt hiszem, az egy százalék megduplázása is nagyon tisztességes eredmény lenne.

- Nem jár-e áldozatokkal, ha egy ilyen adó, mint a Bartók, beszáll a hallgatókért folytatott versenybe?

- Nehéz kérdés. Abban látom a legnagyobb felelősségemet, hogy a leghallgatottabb műsorsávokban olyan zenei kínálatot nyújtsunk, ami még vonzóbb, ugyanakkor nem megy el a bóvli vagy a túlságosan könnyű területek felé. Azt hiszem, a zenetörténet ezer évének arányos, ügyes forgatása megteremti ennek a lehetőségét. Sokkal nehezebb, szinte lehetetlen feladat a fiatalabb korosztályokat megnyerni. Ebben az MP3-as, iPod-os világban az ő horizontjukon megjelenni csak csalafinta módszerekkel lehet. Ezzel próbálkozunk. Éppen a napokban indult egy matinésorozatunk - élő koncertek a 6-os stúdióból -, amellyel a gyerekeket szeretnénk megszólítani. A másik ilyen eszköz az internet: ennek okos felhasználásával úgy 12 éves kortól szeretnénk a nagyobbakat megnyerni a Bartók Rádiónak, illetve a komolyzenének. A műsorokban pedig a fiatalok meghódításának eszköze szerintem elsősorban a személyes hangvétel. Hogy ne valahonnan az Óperencián túlról szólaljon meg egy szomorú, megfáradt hang, hanem bármilyen kevés szövegből is érezni lehessen, hogy a megszólalónak fontos az, amiről beszél, a saját személyes érzéseit tolmácsolja a zenéről. Bizonyos sávokban különösen dinamikusnak kell lennie a műsornak, hogy a fiatalok ne valamilyen halott világban, az ő élettempójuktól idegen, muzeális környezetben érezzék magukat.

- Egyszóval megváltozik a Bartók Rádió hangvétele?

- Igen, de nem úgy, hogy mostantól majd sztárriporterek állnak a középpontban, mint bizonyos kereskedelmi rádiókban, amelyeket az ő kedvükért hallgatnak. Azt szeretnénk, hogy a Bartók Rádiót a zenéért és az értékes kulturális műsoraiért hallgassák, miközben nem mindegy, hogy ezeket kik és hogyan tálalják. Az apró szeplőkön is sok a javítani való. Hogy a konferálás legyen korrekt, intelligens, a zeneszerzők nevét helyesen kiejtő, a tévedéseket korrigáló, tehát ne maradjanak benne olyan zavaró tényezők, amelyeknek egy értelmiségi vagy kulturális rádióban nincs helyük.

- Amit elmondott, abból az következik, hogy a struktúrát továbbra is műsorok és nem sávok alkotják. De milyen műsorok? Megmaradnak-e az eddigiek?

- A leghallgatottabb sávban a Muzsikáló Reggel és Délután a tervek szerint még több időt is kap. Ezenkívül a már bevált műsorok közül például rendszeressé szeretnénk tenni a tematikus napokat. Ez azt jelenti, hogy amennyire az anyagi lehetőségek engedik, akár kéthavonta egy-egy téma köré csoportosítanánk egy-egy szombat vagy vasárnap egész műsorfolyamát. Az első ilyen tematikus napot Monteverdi Orfeójának 400. születésnapján tartjuk. Az Orfeusz-téma a mitológiában, a művészetekben, a szerelem, az alvilágjárás, a zene hatalma - ez mind kínálja a zenei, irodalmi, művészeti, tudományos megközelítés lehetőségét és a közös műhelymunkát. De ami az új műsorokat illeti, pillanatnyilag még a részletek kidolgozásánál, a koncepció feladatokra való lebontásánál tartunk.

- Lesznek-e ennek az átalakulásnak áldozatai?

- Sok jelenlegi magazinműsor szűk rétegeknek szól. Attól persze még fontosak, de hogy, mondjuk, az amatőr zenei mozgalmak eseményei, újdonságai megtöltsenek egy 55 perces önálló magazinműsort, azt ez a dinamikusabb, feszítettebb szerkezet nem engedi meg. Ilyen áldozatokra tehát mindenképpen számítani kell. Másrészt gondolnunk kell annak következményeire is, hogy a Kossuthról, amely az eddigieknél tisztábban lesz a politika és a közélet adója, számos zenei, irodalmi és más kulturális műsor kikerül. Egy részük hozzánk. A Bartók őrzi klasszikus zenei arculatát - klasszikus zenei és jazz profillal -, ugyanakkor az értelmiség rádiója is, egyfajta kulturális adó, amely az irodalomra és művészetekre is kitekint, sőt még a társadalmi kérdések nyugodt, tárgyilagos megbeszélésének is helyet ad. Nem szeretném, ha ez utóbbi túlzott teret kapna, hiszen egy idő után a hallgató elfordul a Bartók Rádiótól, ha ott nem elsősorban zenét és zenei műsorokat talál, de valamilyen módon ezt az igényt is integrálnunk kell. A műsoridő pedig véges: ha a Notturno éjszakai hat óráját leszámítom, mindössze 18 óra naponta.

- A Kossuth Rádió eddig számos komolyzenei műsort sugárzott. Ezekkel mi lesz?

- A Kossuthra készült klasszikus zenei műsorokat a kollégák évtizedek óta eleve "kossuthos" műsornak készítették: tudatosan egy másfajta, a zenében nem különösebben jártas hallgatóság számára. Ezért sajnos nem illeszthetők be a Bartók Rádió programjába. Tipikusan ilyen műsor volt például a Ki nyer ma? - érdekessége abban állt, hogy egy nagyon hallgatott műsorsávban milliók találkozhattak a komolyzenével, és találkoztak is, hiszen a játék a készülék előtt tartotta őket.

- Több mint harminc év után megszűnik a Ki nyer ma?

- Sajnos igen, a Kossuth-féle Ki nyer ma? annyira nem "bartókos" műsor, hogy pillanatnyilag nem nagyon látom, miként lehetne megtartani. Persze a Bartókon is lesz számos rejtvény, játék, mint ahogy eddig is volt.

- A népszerűbb, dinamikusabb rádió elképzelésének nem esik-e áldozatul például a zenei ismeretterjesztés?

- Mondanom sem kell, hogy a zenei ismeretterjesztés számomra különösen fontos. A helye nyilvánvalóan nem a reggeli vagy a délutáni fő műsorsáv. De este hat és fél nyolc közé becsempészve vagy a hétvégeken biztosan továbbra is meg fogjuk találni ezeknek a műsoroknak a helyét.

- Igaz, hogy a Bartók Rádióról leválik a Rádiózenekar?

- Such György elnöki pályázatában is szerepelt, hogy a zenei együttesek az ügyvezető igazgató - tehát egy alelnöki szintű vezetés - alá tartozzanak, miközben a Bartók Rádió főszerkesztője tanácsadóként segíti a zenekart. Ez a szervezeti átalakulás február 28-án megtörténik. Ezzel a műsorkészítő funkció és a zenei produkció funkciója teljesen elválik egymástól. Nem titok, hogy a zenei együttesek nagyon tartanak ettől a szétválástól, mert úgy érzik, hogy a létük van fenyegetve, kevésbé érzik magukat biztonságban egy nem zenei vezetés alatt, mint a Bartók Rádió kebelén belül. De az igazság az, hogy szervezeti hovatartozásuk szerintem majdhogynem másodlagos kérdés. A lényeg, hogy egy megfelelő vezetés és az általa szervezett korszerű promóció, jó szponzorálás és mindenekelőtt invenciózus műsortervezés segítségével a Rádiózenekar végre felvehesse a versenyt mindazokkal a nagyszerű versenytársakkal, akik mögött múltjából és kvalitásaiból következően nem volna szabad lemaradnia.

- Nem tartanak-e attól, hogy a Rádiót, ezáltal a hallgatókat és a zene ügyét súlyos veszteség éri, ha megszűnik a Rádiózenekar műsorkészítő funkciója, vagyis az, hogy a velük készített felvételek elhangozzanak a műsorban és bekerüljenek az archívumba?

- Nagyon fontos, hogy a Rádió együttesei továbbra is ellássák azt a feladatot, amiért létrejöttek, vagyis amit ők produkálnak, az maradéktalanul meg is szólaljon a Rádióban. Tehát a Bartók Rádió részéről egyfajta koordináló, megrendelői magatartás lesz kívánatos. Nem beszélve arról, hogy vannak ezeknek az együtteseknek olyan közszolgálati funkcióik, amelyeket a magyar zeneéletben csak ők látnak el. Ilyen például a kortárs zenei felvételek készítése. Ennek meg kell találni a mértékét, a támogatottságát, az anyagi bázisát. A kortárs zenei, úgynevezett "Z" felvételek eddig is külső támogatással tudtak létrejönni, s a számukat semmiképpen sem szeretnénk csökkenteni. De meg kell mondanom, manapság nagyon nehéz a külvilággal, akárcsak a Rádió elnökségével, vagy általában a kultúrpolitikával megértetni, hogy ez olyan nemes cél, amelyet nem adhat fel egy nemzeti vagy közszolgálati rádió. Ugyanilyen nehéz az archiválás, tehát a magyar zeneélet dokumentálásának fontosságát hangsúlyozni, amikor az közvetlenül nem fordítható le bevételre, még csak hallgatottságra sem, tehát semmiféle olyan mutatóra, amely ma az élet minden területén abszolút elsőbbséget élvez. Ebben a piaci helyzetben keressük a szervezeti megújulás és az értékőrzés lehetőségeit.

- Közben radikális létszámcsökkentést kell végrehajtani. Milyen arányút?

- Az elnökség harminc százalékos, tehát nagyon jelentős létszámleépítésben gondolkozik. A gazdasági alelnök néhány héttel ezelőtt úgy fogalmazott, hogy a MR történetében még soha nem volt ekkora arányú létszámcsökkentés, ami mindhárom adóra vonatkozik, sőt van olyan adó, amelyet még inkább érint, mint a Bartók Rádiót.

- Magyarul, a Bartókon is minden harmadik vagy negyedik munkatársnak mennie kell. Ez véresen komoly. Hogy lehet eldönteni, ki igen, ki nem?

- Azt kell mondanom: "szerencsére" - de valóban idézőjelben, mert inkább sajnálom ezt - számos kollégám elérte a nyugdíjkorhatárt, illetve (miután a nyugdíjtörvény miatt egyre kedvezőtlenebb körülmények között lehet majd később visszavonulni) 2007-ben a nyugdíjazást választja. Így, bár némelyikükkel nagyon szívesen dolgoznék az idők végezetéig, mégis meg kell tőlük válnunk. Természetesen azoknak a rádiósoknak, akiknek a neve szinte összeforrt az intézmény történetével, szeretnénk lehetőséget adni, hogy ameddig csak tudnak és akarnak, valamilyen formában továbbra is megszólalhassanak a Bartók Rádióban.

- Így fog fiatalodni az adó?

- Hadd térjek vissza a kezdő történetre. Amikor az elnök úr magához hívta a három legfiatalabb munkatársat, akkor ők hárman képviselték egyedül a negyven év alatti korosztályt. Az évek óta jelentkező gazdasági nehézségekből az is következett, hogy nem volt utánpótlás, nem jöttek a fiatalok. Biztos, hogy ez napi szinten nem is fog megoldódni, de egy-két év múlva, amikor konszolidálódik a helyzet, biztosan fel tudunk majd venni fiatalokat is. Egyelőre a fő feladat a meglévő értékes munkatársakat itt tartani.

- A költségvetésük viszont csökken. Mennyivel?

- Ki kellett dolgoznunk egy olyan tervezetet is, amely a költségvetést a tavalyihoz képest is visszafogja harminc százalékkal, ugyanakkor remélem, mert nem is lehet ez másként, hogy az új műsorstruktúrával jelentkező költségek ebbe nem tartoznak bele, tehát arra mindenképpen kell valami plusz összeget fordítani. Vagyis a harminc százalékos elvonásban lennie kell egy olyan tartaléknak, amely ezt a fajta újdonságot fedezi. De azt, hogy konkrétan mennyivel kevesebből kell gazdálkodni, mint tavaly, nem tudom megmondani, mert a Rádiónak nincs még végleges üzleti terve, ez a következő napokban, hetekben alakul ki. Nyilván nem többől, hanem valamivel kevesebből.

- Mikor indul az átalakult Bartók Rádió?

- Azt hiszem, először májusban vagy júniusban tud megszólalni az új Bartók - és persze az új Kossuth és Petőfi Rádió.

- Ha ez megtörténik, és már "csak" a hétköznapokat kell menedzselni, mi az, amihez visszatér a korábbi életéből, a korábbi munkájából?

- A tudományos publikációhoz, ahhoz, amit eddig is műveltem: a 18. századi magyarországi zenetörténet és a kortárs zene területén. Egyébként távlatilag úgy látom, hogy miközben kritikusként vagy szaknyilatkozóként nyilván nem ildomos, hogy a magam vezette Bartók Rádióban szerepeljek, a tudományos cikkek publikálása és a tanítás nem lesz összeegyeztethetetlen ezzel a feladatkörrel. Majd ha eljön az idő, és nem kell reggeltől estig a rádiós ügyekkel foglalkozni. Remélem, előbb-utóbb valóban eljön.



Felvégi Andrea felvétele