Muzsika 2004. február, 47. évfolyam, 2. szám, 24. oldal
Hollós Máté:
Művek bontakozóban
Jeney Zoltán: Halotti szertartás
 

- Közel tíz esztendeje, hogy a Halotti szertartás bontakozásáról e hasábokon beszélgettünk Jeney Zoltánnal. Hol tart most a műkolosszus, amelyből eddig néhány rész bemutatóját hallhattuk?

- Az első részt (Commendatio animæ) Menuhin mutatta be Budapesten 1994-ben. Ez 2000-ben újrahangszerelt változatban szólalt meg a Vesperæ mortuorum rövidített változatával valamint a Vigilia defunctorummal együtt. Utóbbiból is hiányzott három tétel. Szerettem volna, hogy a tavaszra kitűzött rádiós koncerten a második és harmadik rész immár teljes egészében hangozzék fel, együtt a még hiányzó másik három résszel, de már látom, hogy ez sajnos illúzió. A teljes mű hat nagy részből áll, s szerkezetileg - kisebb-nagyobb rövidítésekkel - követi a középkori katolikus szertartás rendjét. Az első rész a lélek "elajánlása" a halál beálltakor, a második rész a temetés előestéjén mondott vesperás, a harmadik rész - Vigilia Defunctorum - a halotti virrasztás a templomban, a negyedik rész az Absolutio, vagyis a halotti miséhez kapcsolódó "feloldozás", az ötödik a Depositio corporis, vagyis maga az eltemetés, az utolsó rész a Consolatio, a templomba viszszatérő hozzátartozókat vigasztaló éneksorozat. A hat rész 43 hosszabb-rövidebb tételből áll. Tavasszal az első mellett a második és harmadik rész remélhetőleg már az eddig nem hallott tételekkel kiegészülve hangzik el, amelyekhez az újonnan elkészülő teljes negyedik rész csatlakozik.

- A hat rész teljessége befér egyetlen estébe?

- Csak úgy, mint a mai koncertigényekhez képest túlméretezett barokk oratóriumok. A végső terjedelem 150-170 perc között alakul majd.

- Mennyire heterogén az egész mű hangszerelése?

- A teljes mű öt énekes szólistát, vegyes kart és nagy zenekart foglalkoztat, azonban a tételek többségében ennek a hatalmas apparátusnak csak különböző kisebb csoportjai szólalnak meg: szólóének, szólóhangszerrel kísért szólóének, kamara jellegű felrakások, szólisztikus hangszerelésű tuttik. A hangszerelés koncepciója e tekintetben is talán a barokk oratóriumok tételenként erősen differenciált hangszer-összeállításaihoz áll legközelebb.

- A requiemet miért hagyod ki?

- A requiemmel kapcsolatban túl erős a tradíció: Mozart, Verdi, Stravinsky. A temetéssel sokkal szabadabb a viszonyom, s valószínűleg az is közrejátszik, hogy az általam ismert mai, illetve közelmúltbeli gyakorlatban a requiem már levált a temetésről. Így a darabban a templomi szertartás csak a gyászmise utáni körmenettel kezdődik.

- Szertartásod liturgikus hangvételű? Felhasználható vagy inkább deskriptív jellegű?

- Sem a darab mérete, sem a darab egyes tételeinek nem liturgikus eredetű szövegei nem teszik lehetővé a teljes darab liturgiai felhasználását. Mindazonáltal elképzelhető, hogy egyes kis apparátust igénylő tételek (például az 5. zsoltár vagy a Pater noster a cappella-változatai) a liturgián belül is megszólaltathatók. De a teljes mű megírásának a liturgia nem célja, hanem struktúrát biztosító kerete volt. A hetvenes évek különböző monokróm, azaz egy zenei gondolatra épülő s azt kimerítően körbejáró művei után egyre inkább megérett bennem az igény egy összetettebb nagyforma iránt, melyet addigi munkáim alapján semmiképp sem tudtam úgynevezett fejlesztéses szerkezetként elgondolni. Ezért rendkívül fontossá vált számomra annak a tíz évnek a tapasztalata, melyet a Schola Hungaricában a gregoriánról szerezhettem, másrészt Dobszay László és Szendrei Janka szelíd biztatása a középkori temetési szertartás elfogulatlan felhasználására. Végül is a mű szerkezetét - hasonlóan a barokk vagy a megelőző korok nagy műveihez - a liturgia dramaturgiája szabja meg, amely határozott keretet, de egyúttal rendkívüli szabadságot is ad a végső forma kialakításában. A temetési rítus kiválasztásában ugyanakkor nyilván nagy szerepet játszott az is, hogy annak közelmúltbeli falusi lefolyását gyerekkoromból nagyon jól ismerem.

- A szertartás egyes pillanatait kinagyítod a kompozícióban. Mit és miért?

- A liturgia ideje és egy műalkotás ideje lényegesen különbözik egymástól. A középkorban több napig tartó szertartást mindenképpen egy befogadható műalkotás méretére kellett tömöríteni, bár ez esetben kivételes időtartamról van szó. De lényegesen különbözhet egymástól ugyanannak a zenei anyagnak az időbeli érzékelése is aszerint, hogy a liturgiában vagy egy zeneműben hallgatjuk. Ráadásul a zsoltárokat én nem recitálva használom fel, hanem szövegüket zenésítem meg, miáltal néhány versszak eléneklése is hosszabb ideig tart, mintha a teljes zsoltárt recitálnák. Az ehhez hasonló eljárások tehát óhatatlanul magának a szertartásnak a pillanatait is kiemelik. A kiemelések azonban elsősorban zenei természetűek. Vannak viszont az egyes pillanatoknak olyan kinagyításai is, melyek ugyan beleillenek a liturgia folyamatába, de annak nem szövegszerű részei - mint néhány magyar vers (Pilinszky, Tandori, Weöres, Orbán Ottó), melyek révén a szertartásban való személyes érintettségünket szerettem volna hangsúlyozni.