Muzsika 2001. október, 44. évfolyam, 10. szám, 11. oldal
Borgó András:
Béni bácsi emlékére
Nemzetközi konferencia Rajeczky Benjamin születésének centenáriumán
 

Nemzetközi Népzenei Tanács (ICTM) Magyar Nemzeti Bizottsága és a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság konferenciájának (2001. augusztus 16-21.) Pásztó Város Önkormányzata adott helyet és lehetőséget az 1950-tól haláláig pásztói lakos Rajeczky Benjamin emléke előtti méltó tisztelgés jegyében. A budai várban, az MTA Zenetudományi Intézetében nemcsak az ünnepi megnyitó előadói (Kárpáti János, Somfai László, Tari Lujza és Sisák Imre pásztói polgármester) beszéltek az ünnepelt életútjáról, jelentőségéről az itthoni és a nemzetközi zenetudományban, hanem egy ciszterci Salve regina és néhány magyar népdal szép megszólaltatásával kis hangverseny is idézte a száz éve született zenetudós és szerzetes két nagy kutatási területét: a gregoriánt és a népzenét.
Már a részvételi felhívásban is az a kérés szerepelt, hogy a tudományos beszámolók lehetőleg ezekhez a témákhoz kapcsolódjanak. A konferencia öt pásztói munkanapján harmincnégy előadás hangzott el, nem túl szűken meghatározott tematikus egységekbe foglalva. Az előadók feje fölött a falon megkapó képsorozat ábrázolta Rajeczky Benjamint, a figyelmesen hallgató, gondolkodó, vagy akár felszabadultan nevető, végtelenül szeretetreméltó és bölcs, nyolcvannyolc esztendős embert. A tudós halála előtt néhány hónappal készült fényképek Miháltz Gábor munkái, aki feleségével, Tari Lujzával rendszeres vendége volt Rajeczkynak. De nemcsak Tari Lujza, a konferencia létrehozója, szervezője és lelke nevezte őt a megnyitón - mint gyerekkorában - Béni bácsinak: ez a megnevezés, szinte megszólítás, szellemet idéző invokáció azon fiatalok és külföldiek szájából is elhangzott, akik a Tanár Urat nem ismerték.
Akik valóban ismeretségben álltak vele, személyes emlékeikről számoltak be. Jan Stęszewski német nyelvű emlékezésének címében is Béni bácsinak nevezte őt. Rajeczky-emlékeiről beszélt Sulyok Imre és a ciszterci rendtestvér, Kerekes Károly, valamint a volt tanítvány, Novotny Gergely. Lukin László egy 1976-ban készített, de eddig el nem hangzott Rajeczky-interjúból játszott le egy részletet, Vavrinecz Veronika pedig azokról a szerda estékről tudósított, amelyeken a Pásztóról hetente két napra dolgozni Pestre látogató Béni bácsi és vendége, Bárdos Kornél számára könnyű vacsorákat főzött.
Ludwik Bielawski az ünnepelt jelentőségét méltatta a lengyel zenetudományban. Domokos Mária Rajeczky Benjaminról és saját édesapjáról, a szintén száz éve született Domokos Pál Péterről mint a moldvai csángó népzene gyűjtőiről valamint e gyűjtések CD-kiadásáról referált. Személyes élményeket idézett Ferenczi Ilona is, aki a maga kutatásai alapján új megvilágításba helyezte Rajeczkynak egy, a csíksomlyói misetételekkel foglalkozó munkáját. A nagy elődöt nem ismerő, de munkájában őt követő muzikológus főhajtásának talán legméltóbb módját találta meg Kis Gábor azzal, hogy a tudós egy speciális kutatási témáját, egy dallam lengyel és magyar forrásainak összehasonlítását vezette tovább. Lázár Katalin a magyar népi játékdalok és az obi-ugor énekek hasonlóságát világította meg, Hankóczi Gyula a mezőkövesdi dudások 60-70 évvel ezelőtt készített hangfelvételei mai vizsgálatának eredményeit tárta a hallgatóság elé. Olsvai Imre egy igen elterjedt dallamtípus válfajainak több mint száz helyről gyűjtött példáit összehasonlítva vonta le következtetéseit. Szalay Zoltán többek közt a Bartók és mások által elkezdett és maga által folytatott felcsíki gyűjtések tanulságait összegezte.
A magyar zenetörténet kevésbé ismert alakjairól ketten szóltak. A 18-19. századbeli horvát-magyar zeneszerzőről, Arnold Györgyről mint több kultúra többnyelvű képviselőjéről Zdravko Blaľeković beszélt; Almási István a szintén nem eléggé ismert, a múlt század első évtizedeiben Kolozsvárott működött népzenegyűjtőről és zenetörténészről, Seprődi Jánosról adott elő - Seprődi már az 1910-es évek elején rámutatott a szomszéd és rokon népzenék kutatásának fontosságára.
E népzenék sajátosságairól természetesen elsősorban külföldi kutatók referáltak. Ildar Kharissov a kazányi tatárok dallamos elbeszélő költeményeiről, Nice Fracile a szerb, román, bolgár és macedón zenében jelentkező aksakritmusról szólt. Rimantas Astrauskas témája a litván siratók világa volt, a 12. századtól a ma is élő hagyományokig. A litván polifonikus szutartinékről Auste Nakiene, a szkudutisz nevű fasípról, illetve a belőle alakított sípegyüttesekről kollégája, Ruta ®arskiené tartott beszámolót. Triinu Ojamaa témája a Szibériában élő erdei nyenyecek eddig nem vizsgált zenéjének felépítése volt. Ardian Ahmedaja az albán női énekekről és siratókról fejtette ki kutatási eredményeit. Naila Ceribaąićnak a horvát népi hangszereken játszó női előadókról szóló dolgozata szociológiai oldalról is körüljárta témáját. Csak másodlagosan vetett fel társadalmi kérdéseket a magam beszámolója a közép- és kelet-európai zsidó népi muzsikusok hangszereiről. Thomas Hochradner az alpesi népdal recitatív énekstílusáról értekezett, Warwick Edwards pedig egy kora 14. századi skót gregorián ének stílusjegyeit tárgyalta.
Ivan Mačak egy tervezett pozsonyi kiállítás kapcsán a kínai zenéről felmerült kérdéseit adta közre, és ezzel kapcsolatban rávilágított a "határ nélküli zene" gondolatának hamis voltára. Vladimiro Cantaluppi egy európai elterjedtségű balladatípus változatait vizsgálta az olasz hagyományos zenében. Lucian Emil Rosca a román táncok általános jegyeiről beszélt. Marin Marian-Balaş a matematika segítségével mutatta be bizonyos román népdalok versformáinak egyéni szerkezetét.
Karl-Olof Edström a lappföldi jojkról és annak a mai szimfonikus popzenébe való beépüléséről adott áttekintést. Judita Kučerová a 13-15 éves fiatalok népzenével való kapcsolatát értékelte, morvaországi felmérések alapján.
A szorosan vett szakmai programot többek között Gaál István Rajeczkyról készített portréfilmje, a Rajeczky-emlékszoba megtekintése, az Ars Renata együttes hangversenye, a Mátrai Egyesült Népdalkör gyöngyöspatai előadása, az utolsó napon pedig az Egerbe tett kirándulás egészítette ki. Pásztó polgármestere bölcsen felismerte Rajeczky Benjamin jelentőségét a város számára, és nem most először támogatott egy, a tudós személyével kapcsolatos rendezvényt. A város tervbe vette a magyar résztvevők előadásainak kötetbe gyűjtött kiadását is. (A külföldieknek a Zenetudományi Intézet periodikája, a Studia Musicologica nyújt lehetőséget munkáik megjelentetésére.)
A referátumok szinte kivétel nélkül magas színvonalat képviseltek, olykor hevesebb vitákat is kiváltva; néhány hozzászólás is felért egy tudományos fejtegetéssel. Magától értetődő, hogy mindenki a szívéhez legközelebb álló témával jelentkezett, s ez - még ezen a kevés résztvevővel megrendezett, családias alaphangulatú rendezvényen is - igen változatos tartalmú konferenciát eredményezett. Az előadások a stílusbeli és nemzeti sajátosságok egyedi voltát tematizálták, de nem azzal a szándékkal, hogy felülmúlják a többieket. Ez az objektív szemlélet - mint minden tudományos munka legalapvetőbb feltétele - magától értetődő ugyan s ezért említésre sem volna méltó, korunk azonban érzékennyé tesz mindenfajta kirekesztő jellegű megnyilvánulással szemben, és külön regisztráljuk a természetest.
A rendezvény alapgondolatául szolgálhat az a régi történet, amelyet Jan Stęszewski mesélt el hozzászólásában: az 1415-ös konstanzi zsinat egyik résztvevője, Pawel Włodkowicz krakkói dominikánus pap arra figyelmeztetett hatszáz évvel ezelőtt, hogy nem szabad a pogányok ellen tűzzel-vassal hadakozni, mert mint mindenkinek, nekik is joguk van saját életükhöz és szokásaikhoz. Ez akkor hallatlanul merész gondolat lehetett. Rajeczky Benjamin sokirányú tudományos és emberi érdeklődése, alapvető nyitottsága ezt a ma sem általánosan elfogadott életfelfogást sugallja, s ezt tükrözte az emléke előtt tisztelgő pásztói konferencia is.



Miháltz Gábor felvétele


A konferencia résztvevői