Immár tizennyolcadik éve rendeznek országos találkozót a magyar fuvolások. Ezúttal Debrecen adott otthont a rendezvénynek, melynek házigazdája, a város konzervatóriumának tanszékvezető tanára, a Magyar Fuvolás Társaság elnöke, Matuz István beszél az eseményről.

- Növekszik-e a fuvolások érdeklődése, vagy elért egy magas szintet, s most stagnál?
- Töretlen az érdeklődés. 1982 előtt csak regionális továbbképzéseket tartottunk, s azóta rendezünk évente országos találkozót. Az idein háromszáznál is többen jöttek el. Emiatt is fájt annyira, hogy a város presztízsét emelő, országos kisugárzású rendezvényekre kiírt pályázaton Debrecentől ezúttal egy fillért sem kaptunk, jóllehet a helyi művészek természetesen kiemelt szerephez jutottak. Megmentette találkozónkat a Nemzeti Kulturális Alapprogram zenei kollégiuma és miniszteri kerete, az Artisjus, a Magyar Zeneszerzők Egyesülete, a Soros Alapítvány, Csider Károly Fon-Trade Kft.-je, valamint az Előadómővészek Jogdíjalapja.
- Mi a haszna a találkozóból egy olyan fuvolásnak, aki nem játszik a programban?
- A feltöltődés, amely a hangversenyekből és a szakmai előadásokból fakad. A zeneiskolai tanárok rendkívül fontosnak érzik ezt, s jó alkalmat kínál nekik kötelező továbbképzésük teljesítésére is. Igyekszünk minél többféle ízlést és érdeklődést kielégíteni - igaz, idén bíráltak bennünket, amiért három Bach- és három kortárs magyar koncert alkotta a programot. E két pólust persze okkal hangsúlyoztuk: az előbbit a 250. évforduló, az utóbbit a millennium indokolta. Hiányérzetet a zeneiskolában tanítható repertoár viszonylagos háttérbe szorulása keltett, noha az egyik magyar program éppen a pedagógiai hasznosíthatóságra koncentrált. A kitekintés jegyében mindig vendégül látunk egy külföldi művészt is. Ez idén a belga Berten D'Hollander volt, a Louvaini Egyetem tanára, aki ugyan hallgatónak jelentkezett találkozónkra, de egy elmaradt jazzkoncert lehetőséget teremtett számára, hogy hangszerjátékosként is bemutatkozzon.
- Örvendetes, hogy a fuvolások számára ilyen fontos a feltöltődés. Aligha tanulnak sokkal kevesebben hegedülni, zongorázni meg tán még többen - köreikben mégsem jellemzők az ilyen dzsemborik. Miért épp a fuvolásokban ilyen erős az igény?
- Nemcsak a fuvolásokra igaz ez, hiszen a debreceni főiskola (most már a Debreceni Egyetem Konzervatóriuma) immár hosszú évek óta rézfúvós-, ütős-, klarinétos-, oboás-, fagottos-, karvezető- és zongorista találkozókat, illetve versenyeket is rendez, de említhetem az esztergomi gitárfesztivált is, amely a maga nemében egyedülálló a világon. Talán az serkent egy szakmát a megmozdulásra, hogy van, aki elkezdi a munkát, aki megmozdítja őket. Debrecenben Kedves Tamás ötlete volt az első szakmai nap, abból fejlődött ki a találkozó. Az 1970-es évek elején, amikor külföldön dolgoztam, Kovács Lóránt szervezett hasonlót Szentendrén, csak még nem országos találkozó megnevezéssel.
- Hogyan zajlik egy országos fuvolás találkozó?
- Általában pénteken a helyi iskola - esetünkben a konzervatórium - hangversenyével kezdődik a hétvégét betöltő program. Idén Bach nyitotta meg a rendezvényt egy tréfával: a színpadot berendező technikus, Nagy Zoltán zsebében megszólalt a mobiltelefon, amelyen keresztül Johann Sebastian jelentkezett, hogy üdvözölje a találkozó résztvevőit. A koncert után ismerkedésre alkalmat adó fogadást tartunk, majd másnap előadással indul a szakmai program. A délelőtti és délutáni előadás között, s este ismét hangversenyt hallhatnak a résztvevők. Az utóbbi években zenekart is rendszeresen felléptetünk.
- Milyen újdonságokkal tudnak egymásnak szolgálni a fuvolások a találkozókon?
- Művekkel is, tanítási tapasztalatokkal is. Kották cserélnek gazdát... Az előadásokra visszatérve: a zeneiskolai tanárok nehezen tartanak lépést a modern játéktechnikával, így rászorulnak a konzultációra. A haladóbbak ugyanakkor megpróbálkoznak azzal, hogy már a kis gyermekek, a viszonylag kezdők akusztikus érzékét is felkészítsék a mai hangzásokra és arra, amit ezek a fuvolajátékostól megkívánnak.
- A zongoratanításban ismerünk a hangzást forradalmian, a gyerek számára mégis játékosan megújító pedagógiai módszereket. Vajon a fuvolázásban a rendhagyó technika nem gátolja-e a tanítványt a szép hangzás elsajátításában?
- De igen. Én sem tanítanék ilyesmit alapfokon, középfokon azonban már lehet kísérletezni. A hangszer akusztikai működésével pedig kezdetben is meg lehet ismertetni a gyereket.
- Önarckép hangokkal című rádiós portrédban említetted, hogy a fuvolások gyakorta még a hangszer alapvető technikai mibenléte iránt sem érdeklődnek. Ez ellentmondani látszik a találkozók pezsgő önképző szellemének.
- "Mi hasznunk lehet ebből a mindennapi alapfokú tanításban?" - kérdezik olykor a találkozók résztvevői. Válaszom: az itt szerzett tapasztalatok csakugyan nem ott hasznosíthatók. De legalább megismerik annak a hangszernek az akusztikus csodáit, amely körül egész szakmai életüket élik.
- Nőhet-e még nagyobbra a mai Országos Fuvolás Találkozó, vagy a perspektívája az, hogy minden évben megrendezik?
- Szeretnénk évről évre megtartani, de most éppen vákuum keletkezett. Nem tudjuk, hol rendezhetjük a következő összejövetelt. Szeretnénk végre egyszer Budapesten is gyülekezni, ez csupán a lelkesedésen múlik. Az olyan szervezésen, amilyen Debrecenben Regős Imre és dr. Becsky Gáborné tanárok áldozatkész munkája volt.