15 magyar parasztdal (1914-1918) című népdalfeldolgozás-sorozatából a pianista
Bartók repertoárján jellemzően a ciklus 6-15. tétele szerepelt. Olykor csak
az Angoli Borbála-ballada (6.) vagy a Régi magyar táncok (7-15.), többnyire
a kettő együtt. E szerzői válogatás okát nem ismerem, kivált, hogy a teljes
kompozíció tán 15 percnyi időtartama sem feszítette volna szét a hangversenykereteket.
Az általa favorizált tételsort hangszerelte s jelentette meg 1933-ban. Bécsi
kiadója, az Universal Edition (UE) - hol volt még akkor számítógépes dokumentálás!
- művenként felfektetett, kézírással vezetett kartonokon tartotta nyilván az
érdekeltségi körébe tartozó szerzők zenekari szólamanyag-forgalmát, kölcsönzését
és eladását. A Magyar parasztdalok kartotékjának első oldalán az ősbemutató
rovatban ez áll: "Rotterdam, Flipse, 1933. november 18." Ezt az adatot
az UE mintegy üzleti titokként kezelte, sem akkor, sem később nem hozta nyilvánosságra.
Az embargó értelmezésére még visszatérek.
1934. március 18-án Bartók Béla zeneszerző, zongoraművész estje mottóval
hangversenyt rendezett Vas vármegye és Szombathely város Kultúregyesülete, műsorán
a Magyar parasztdalokkal. "Magyarországon hangversenyen első előadás" -
tudatja a precízen szövegezett műsorlap. Minden szava jelent valamit! Ez a dátum
a zenekari változat ősbemutatójaként szerepel a hazai és nemzetközi Bartók-irodalomban,
amióta Szőllősy András úttörő jelentőségű műjegyzéke nyomtatásban megjelent.1
Szőllősy András szíves szóbeli felvilágosítása szerint a szombathelyi műsor
nem járt a kezében; s azt is tőle tudom, hogy igen rövid idő alatt kellett a
jegyzéket elkészítenie.2 "Az első előadásokra
vonatkozóan Demény Jánostól kaptam értékes információkat... " 3
- közli. Bizonyos, hogy Deménytől származott a szombathelyi adat is, mivel az
semmiféle budapesti forrásból nem volt megállapítható.
Hanem az eredeti műsorlapot Demény sem látta, valami pontatlanul leírt másolathoz
juthatott hozzá. Bemutatónak tünteti fel - minden megszorítás nélkül - a Bartók-mű
szombathelyi előadását. Közli a Magyar parasztdalok alcímeit, amelyeket a nyomtatott
műsor nem adott meg: Ballada. Magyar népi táncok. Ez utóbbit Bartók Régi
táncdalok alcímmel látta el. A hozzá elkerült "forrás" nyilván nem jelezte,
hogy az 1. hegedű-zongora Rapszódia nem teljes egészében hangzott el, csupán
a nyitótétele.4 Az általa közreadott kritikák közül
a szombathelyi Nyugat-Magyarország a Parasztdalokat "Magyarországon első
hangversenytermi előadás"-nak minősíti, Tóth Aladár pedig "első magyarországi
koncertbemutatás"-nak.5 Hozzáteszem: e két
pontos információ, a rotterdami valóságos premier titkosítása következtében
nem is volt értelmezhető. Kivált, hogy Demény János hollandiai informátora,
Várdy Péter sem bukkant a nyomára.
Bartók nyomtatásban megjelent leveleinek általam ismert hányada semmiféle információt
nem tartalmaz a zongoraciklus hangszerelésére vonatkozóan. Kiadójának írja Bécsbe
1933. július 1-jén: "A 15 Parasztdal 6-15. számának hangszerelését majdnem
befejeztem " Ugyanitt közli, lichtpaus papírra készül a partitúra
(az áttetsző pauszpapírt elsősorban mérnöki tervrajzok készítéséhez használták
az idő tájt, mivel alkalmas volt sokszorosításra). Az UE-nak augusztus 13-árt:
"A Parasztdalok 1-15. számának partitúrája kész: 28 oldal."; Augusztus
29-én: "A »Parasztdalok« Druckvorlage-ját [nyomdai kéziratát]
megküldöm Önöknek […] holnap". A szerzői kézírásról sokszorosított
nagypartitúra (UE 10.573) hátsó borítóján IX. 1933 - vagyis szeptember - a keltezés.
Október 13-árt értesíti az Universal Edition Bartókot: a darab most jelent meg.
A partitúrából tíz példányt küld a szerzőnek; október 30-árt tudatja, Toscanininak
tiszteletpéldányt juttatott, s postázott 450 körlevelet - propagandaanyagot
- karmesterek, rádióállomások címére. (A kiadatlan levelezés a Bartók Archívumban;
tanulmányozásáért, sok más segítségéért Somfai Lászlónak és Gomboczné Konkoly
Adrienne-nek mondok köszönetet.)
Az UE szólamanyag-kartotékjának feljegyzése önmagában nem bizonyítja, hogy a
rotterdami ősbemutatót valóban meg is tartották, az lehetett tervezett, de nem
realizált előadás írásos nyoma is. A nyomtatott program (kópiájáért Judit
Autsemának, a Rotterdami Filharmonikusok munkatársának tartozom köszönettel)
mindenesetre megerősíti a kiadó információját. Azonban teljes bizonyosságot
- hiszen műsorváltozás bármikor lehetséges - a sajtó utólagos visszajelzése
ád. A rotterdami Városi Levéltár könyvtárosa, P. van Wijngarden kollegiális
segítségével jutottam három, 1933. november 20-i napilap-beszámolóhoz. A Rotterdams
Nieuwsblad, a Nieuwe Rotterdamsche Courant és a De Rotterdamer szignálatlan
kritikája egybehangzóan erősíti meg: a Magyar parasztdalok ősbemutatóját két
nappal korábban megtartották, a Rotterdami Filharmonikus Zenekart Eduard Flipse
vezényelte. (E lapokat idéznem nem érdemes, a bemutató tényét rögzítik csupán,
releváns értékelés nélkül).
Eduard Flipse (1896-1973), a rotterdami operettszínház karmestere, a város egyik
nagy férfikarának karnagya, 1927-től a Filharmonikusok másod-, 1930-60 között
vezető karmestere, 1962-70 között az Antwerpeni Filharmonikusok zeneigazgatója.
Öccse, Marinus pianista.
1933-ig Rotterdam nem tartozott a hollandiai Bartók-kultusz fellegvárai közé.
A kapcsolat megteremtésében fontos szerepet vállalt az Universal Edition. 1933.
május 2-án írta Bartóknak: "Engedje meg, hogy e levél átadóját, Marinus Flipse
rotterdami zongoraművészt [figyelmébe] ajánljam. Testvére Eduard Flipsének,
a Rotterdami Filharmonikus Zenekar karmesterének, aki nagyon érdeklődik az Ön
zenéje iránt. [...] Flipse Úr szeretné, ha Ön a következő évadban eljátszaná
Rotterdamban 2. zongoraversenyét, és ez az oka közbenjárásának."
Semmi közvetlen bizonyítékunk nincs arra vonatkozóan, létrejött-e a személyes
kapcsolat Flipséék és Bartók között. Igen halvány nyom egy levelét vesztett
boríték (bélyege, rajta a rotterdami posta keletbélyegzőjével, kivágva):
Hongarije / Monsieur Bela Bartók /
compositeur / Conservatoire de musique /
Liszt Ferenc / Budapest
A boríték alján nyomtatásban a feladó: Eduard Flipse / Rotterdam / Bergschelaan
24. Hátoldalán a nemzetközi forgalmat intéző budapesti 62. postahivatal
körbélyegzője: 34 aug. 24. Vagyis a Parasztdalok bemutatójánál jóval későbbi
keletű. A levél bizonyára a hollandiai ISCM-szekció által Rotterdamban, 1935.
február 2-án rendezett - részben zenekari - szerzői Bartók-esttel foglalkozott,
műsorán a 2. zongoraverseny hollandiai bemutatójával és a Magyar parasztdalok
második helyi előadásával. Az üres boríték önmagában is információértékű; jelzi,
hogy Flipse nem ismerte Bartók lakcímét.
Az UE 1933. május 2-i, idézett levele szerint Flipse a következő, vagyis az
1933/34-es évadra tervezte Bartók 2. zongoraversenyének szerzői bemutatóját.
A halasztás oka feltehetően az lehetett, hogy ebben a szezonban ez lett volna
Bartók egyetlen hollandiai fellépése, míg 1935 január-február fordulóján három
alkalommal lépett ott pódiumra. Egyébként a rotterdami karmester kezében megfordulhatott
a versenymű 1932-ben megjelent partitúrája, de lehetséges, hogy hallotta a mű
1933. január 23-i, Majna-Frankfurt-i ősbemutatóját, melyet a rádió is közvetített
(jelzi ezt a zongoraverseny-szólamanyag nyilvántartása). Május elejéig további
előadása a kompozíciónak nem volt.
A Magyar parasztdalok rotterdami ősbemutatójáról egyetlen szó sem esik 1933
őszén Bartók és kiadója levelezésében. Magam ebből arra következtetek, hogy
mindkét fél informálva volt az előadásról, és ezt tudták is egymásról. Rendkívül
sűrű volt azokban a hónapokban Bartók és az UE levélváltása. Október 30-án,
hétfői napon tudatta Bartókkal az UE a mű prospektusainak postázását. Ez az
előző hét vége felé történhetett meg. Csütörtökön, november 2-án küldte el a
Magyar parasztdalok zenekari szólamait, a 19.970-es számú szállítólevél kíséretében
a kiadó. Bármily gyorsan járt is a posta anno, egyszerűen lehetetlen, hogy az
írásos propagandaanyag keltette fel a zenekar érdeklődését. A rotterdamiak ráadásul
nem egyetlen előadásra feljogosító kölcsönanyagot rendeltek, a szólamokat 40
holland gulden fejében örök áron megvásárolták. Zsákbamacskát szimfonikusok
nem vesznek, bármennyire ékesszóló is az ajánló nyomtatvány. Ismernie kellett
Eduard Flipsének a partitúrát, mielőtt a szólamokat örök áron meghozatta. Mivel
pedig a kiadó tiszteletpéldánnyal csakis Toscaninit tüntette ki - jóllehet a
Maestro Bartóktól soha semmit sem vezényelt -, a kottát a zeneszerzőtől kellett
megkapnia, mindenképp korábban, semmint a kiadói körlevelet olvasta.
A kontaktus mindazonáltal nem lehetett valami szoros. A műsorlapon a kompozíció
címe: Magyar parasztdalok és táncok. Ez nem a zeneszerzőtől származik.
A zenekar "íródeákja" szvitnek jelöli a darab műfaját, ez sem a zeneszerzőtől
származik. Nem tudatja, mivel nyilván nem tudja, hogy a kompozíció a zongoraciklus
6-15. tételének meghangszerelt változata. Henk Badings holland zeneszerző 2.
szimfóniájának két teljes oldalt betöltő elemzésével szemben mindössze nyolcsornyi
vérszegény életrajz olvasható a műsorfüzetben Bartókról (sokkal több s érdemibb
információval szolgáltak pedig róla a korabeli külföldi zenei lexikonok). Ennek
egyetlen érdemi felvilágosítása, az előadás "Bartók közlése szerint" ősbemutató
("Weltuhraufführung" azaz világ-órabemutató, bájos sajtóhibával nyomtatva).
A zeneszerzőtől tudták, rá hivatkoznak - kapcsolat jele ez mindenképp! A műsorlap
Bartóknak szentelt oldala kétharmadrészt üres. Mintha a szerkesztő - zeneíró?
- az utolsó pillanatig, vagyis a kézirat nyomdába küldéséig remélt volna valami
információt a bemutatásra kitűzött zeneműről, s tartott volna fenn számára helyet.
Ennek hiányában tájékozatlan marad a Rotterdami Filharmonikusok harmadik, népszerű,
szombat délutáni hangversenyének közönsége és három zenekritikusa is.
A rotterdami bemutatóról a magyar sajtónak Bartókot tisztelő része sem adott
hírt - nem tudott róla, mert a kiadó, józan számításból, eltitkolta, Bartóknak
meg nem volt szokása az önreklám. Rotterdam parányi pont volt Európa zenei térképén,
Filharmonikusait Flipse hosszú, szívós munkával nevelte jelentékeny zenekarrá.
1933-ban, de később sem volt Eduard Flipse nemzetközi karmestersztár. Nevével
nem találkoztam, turné kapcsán, az angol-francia-német szaksajtóban, nálunk
sem járt soha, jóllehet Fritz Buschtól Bruno Walterig minden jelentős külföldi
karmester vezényelt Budapesten a két háború között. Az UE kasszaérdeke, mely
egybevágott a hozzá tartozó kortárs zeneszerzők művészi és anyagi érdekeivel,
az volt, hogy az új művek bemutatója, akár némi - bocsánatos - manipuláció árán
is a legattraktívabb előadók nevéhez fűződjék. Így azután bemutathatta a mi
derék Fleischer Antalunk Barcelonában 1927 tavaszán a Háry János-szvitet, a
kiadó PR-csapata Mengelbergnek és a New York-i Filharmonikusoknak ajándékozta
s az év őszére datálta a premiert. Ugyanígy vették el Fritz Buschtól és a Drezdai
Staatskapellétől a zenekaros Marosszéki táncok legelső előadását 1930-ban, pedig
az két héttel megelőzte Toscanini New York-i - helyi - bemutatóját. Ebbe a sorba
illik a Magyar parasztdalok rotterdami megszólaltatásának elrejtése is. Ugyanis
Furtwángler tervezte, hogy előadja Filharmonikusaival Berlinben és együttese
négy várost, közöttük Londont, érintő angliai turnéján. Ugyan a koncertút kútba
esett, a berlini előadás is, az UE azonban, ameddig csak tehette, ragaszkodott
hozzá, hogy az ötcsillagos karmestert és azonos rangú zenekarát tegye a kirakatba.
Szombathely mindenesetre tudta, hogy a Magyar parasztdalok hazai bemutatására
vállalkozik. Tudta, de honnan? A kulcsfigura Baranyai Gyula gordonkaművész,
a hangverseny karmestere (1897-1978). A Szabolcsi-Tóth Zenei Lexikon Bartha
Dénes főszerkesztésében 1965-ben megjelent második kiadása jelzi, Szegeden született.
Mivel Bartóknak a századelőn többrendbeli kapcsolata volt egy szegedi Baranyai-családdal
(a családfő Gyula, felesége "Mili néni" Bartók édesanyjának barátnéja Nagyszőllősön,
Zoltán fiuk Bartók kritikusa, majd egyetemi tanár, végül vele kapcsolatban álló
diplomata Svájcban), Péter László irodalomtörténésztől, a jeles szegedológustól
kértem-kaptam felvilágosítást, van-e köze a muzsikus Baranyainak az említettekhez.
Nos, Baranyai Gyula, a gordonkás-karmester ugyane család gyermeke. 1906-ban,
9 éves korában, amikor Bartók náluk lakott, a pályára készült már, ismerte bizonyosan
"Béla bácsit"; mint nagyobbacska kamasz, ott lehetett Bartók, Waldbauer Imre
és Kerpely Jenő 1910. november 10-i, szegedi hangversenyén, amelyről Zoltán
írt lelkes kritikát.6
Baranyai a 20-as évek végétől nyugat-magyarországi városainkban zenetanár. "Kodály-
és Bartók-művek vidéki bemutatói fűződnek nevéhez" - írja az 1965-ös lexikon,
tőle származó információ alapján (a szerkesztőség a magyar muzsikusoktól kért
életrajzi adatokat tömörítette címszóvá). Tehát tudta, hogy amit vállalt, nem
ősbemutató és ezt csakis Bartóktól tudhatta meg, családi ismeretség alapján.
A szombathelyi előadást az UE említésre sem érdemesítette. Házi folyóirata,
az Anbruch 1934. január-februári száma jelentetett meg először a Magyar parasztdalokról
részletes, az előadó-apparátust ismertető, a megtartott és várható előadásokat
felsoroló hirdetést. Szombathely nem szerepel, pedig a Kultúregyesületnek 1934.
január 4-én, 50 pengő fejében postázta a kiadó a szólamgarnitúrát. (Az Anbruchból
Vida Eszter, a Zenei Információs Központ vezetője, és munkatársa, Székely Tiborné
készített számomra kópiákat. Köszönet érte és sok más segítségükért.)
Már csupán az tisztázandó, mit jelent a "hangversenyen első előadás"?
Ehhez is az UE nyilvántartása és folyóirata adott támpontot. A Magyar parasztdalok
szólamanyagának a kartoték szerint a Magyar Rádió volt - Rotterdam után - második
megrendelője. 1933. november 14-én postázta a kiadó az örök áron, 150 pengőért
megvásárolt szólamanyagot. "Hertzka f. [ür] radio" - jelzi a karton kitöltője.
A közvetítő Hertzka Gyula; testvére, Emil Hertzka (Budapest, 1869 - Bécs, 1932)
az Universal Editiont világcéggé fejlesztő igazgatója volt. Bármennyit szidták
is az általa lekötött zeneszerzők, neki köszönhető, hogy a kiadó a maga eszközeivel
több mint fontos fejezeteit írta századunk zenetörténetének.
Az Anbruch 1934 január-februári - február közepén megjelent - száma a rádióhírek
közt tudatja - bár kis hibával -, hogy január 31-én Dohnányi pozsonyi születésű
zeneszerzők műveit vezényelte, közöttük a nem született pozsonyi Bartók Parasztdalaival.
A Rádióélet - hivatalos műsorújság - 1934. január 26-i számában (VI. évf. 5.
sz.) igazolja az Anbruch jelentését. Budapest I., a mai Kossuth Rádió 31-én,
szerdán este 9.50-kor Pozsonyi estet közvetít. "Közreműködik a m. kir. Operaház
tagjaiból alakult zenekar dr Dohnányi Ernő vezényletével". A műsor 3. száma
"Bartók Béla: Parasztdalok (első előadás)". Továbbá: Schmidt Ferenc, Dohnányi,
Albrecht Sándor, Rajter Lajos, Kováts Ferenc egy-egy kompozíciója. Ugyane műsort
tartalmazza a Pesti Napló szintén január 26-án megjelent rádiómelléklete. Kis
hiba egyébként a rádióműsorba is becsúszott. Schmidt Ferenc ugyan Pozsonyban,
de inkább Pressburgban született 1874-ben, azonban hatéves korától Bécsben tanult
majd élt, mint osztrák zeneszerző.
Szombathelyt tudtak a rádióban lezajlott koncertről, ezért hangsúlyozták a hangversenytermi
előadást. 1933. január 31. egyebekben rádiótörténeti dátum, mint Bartók-mű első
magyarországi stúdiópremierje (A csodálatos mandarinból csupán részlet volt
korábban hallható, az is négykezes zongoraváltozatban). Egyszersmind a Dohnányi
vezényelte hazai Bartók-bemutatók számát is növelhetjük eggyel.
A zenekari Magyar Parasztdalok ősbemutatója tehát Rotterdamban, első hazai
előadása a Rádióban, első koncerttermi produkciója pedig Szombathelyen zajlott
le.
Rossz lelkiismerettel veszem el Vas megye székhelyétől az ősbemutató dicsőségét.
De összehasonlíthatatlanul nagyobb érdeme a város muzsikusainak és Baranyai
Gyulának az általuk más értelemben létrehozott premier. A magyarországi Bartók-recepció
történetében először fordult elő, hogy egy városunk - s még csak nem is a legnépesebbek
közül való - önerőből tanult meg s játszott el mindjárt két kompozíciót. Ezt
a teljesítményt Szegeden 1937-ben, Debrecenben 1939-ben követték. Azt hiszem,
nem eléggé élénk a fantáziánk annak puszta elképzelésére is, hogy mi nehézséget
jelenthetett zenekari Bartók-művek megtanulása a magyar "vidéken" jó hat évtizeddel
ezelőtt.
_____________
JEGYZETEK
1 Bartók Béla válogatott írásai. Szerk. Szőllősy András.
Művelt Nép, Budapest 1956. Béla Bartók. Sa vie et son oeuvre. Szerk.
Szabolcsi Bence. Corvina, Budapest 1956. Béla Bartók. Leben und Werk.
Szerk. Szabolcsi Bence. Corvina, Budapest 1957.
2 A Sz.-jegyzék lezárásának dátuma - Weg und Werk, 319. -1955.
augusztus 1. Tartalmazza a magyar, francia, német műjegyzék bevezetője.
3 Demény János: Bartók Béla pályája delelőjén. Zenetudományi
Tanulmányok X. Szerk. Szabolcsi Bence és Bartha Dénes. Akadémiai Kiadó, 1962.
477-8.
4 Uo. 478-480.
5 Péter László: Bartók Szegeden. Somogyi Könyvtár, Szeged
1981. 26-27.
|