Muzsika 1999. március, 42. évfolyam, 3. szám, 6. oldal
Breuer János:
Magyar parasztdalok
Egy Bartók-mű három bemutatója
 

15 magyar parasztdal (1914-1918) című népdalfeldolgozás-sorozatából a pianista Bartók repertoárján jellemzően a ciklus 6-15. tétele szerepelt. Olykor csak az Angoli Borbála-ballada (6.) vagy a Régi magyar táncok (7-15.), többnyire a kettő együtt. E szerzői válogatás okát nem ismerem, kivált, hogy a teljes kompozíció tán 15 percnyi időtartama sem feszítette volna szét a hangversenykereteket. Az általa favorizált tételsort hangszerelte s jelentette meg 1933-ban. Bécsi kiadója, az Universal Edition (UE) - hol volt még akkor számítógépes dokumentálás! - művenként felfektetett, kézírással vezetett kartonokon tartotta nyilván az érdekeltségi körébe tartozó szerzők zenekari szólamanyag-forgalmát, kölcsönzését és eladását. A Magyar parasztdalok kartotékjának első oldalán az ősbemutató rovatban ez áll: "Rotterdam, Flipse, 1933. november 18." Ezt az adatot az UE mintegy üzleti titokként kezelte, sem akkor, sem később nem hozta nyilvánosságra. Az embargó értelmezésére még visszatérek.
1934. március 18-án Bartók Béla zeneszerző, zongoraművész estje mottóval hangversenyt rendezett Vas vármegye és Szombathely város Kultúregyesülete, műsorán a Magyar parasztdalokkal. "Magyarországon hangversenyen első előadás" - tudatja a precízen szövegezett műsorlap. Minden szava jelent valamit! Ez a dátum a zenekari változat ősbemutatójaként szerepel a hazai és nemzetközi Bartók-irodalomban, amióta Szőllősy András úttörő jelentőségű műjegyzéke nyomtatásban megjelent.1 Szőllősy András szíves szóbeli felvilágosítása szerint a szombathelyi műsor nem járt a kezében; s azt is tőle tudom, hogy igen rövid idő alatt kellett a jegyzéket elkészítenie.2 "Az első előadásokra vonatkozóan Demény Jánostól kaptam értékes információkat... " 3 - közli. Bizonyos, hogy Deménytől származott a szombathelyi adat is, mivel az semmiféle budapesti forrásból nem volt megállapítható.
Hanem az eredeti műsorlapot Demény sem látta, valami pontatlanul leírt másolathoz juthatott hozzá. Bemutatónak tünteti fel - minden megszorítás nélkül - a Bartók-mű szombathelyi előadását. Közli a Magyar parasztdalok alcímeit, amelyeket a nyomtatott műsor nem adott meg: Ballada. Magyar népi táncok. Ez utóbbit Bartók Régi táncdalok alcímmel látta el. A hozzá elkerült "forrás" nyilván nem jelezte, hogy az 1. hegedű-zongora Rapszódia nem teljes egészében hangzott el, csupán a nyitótétele.4 Az általa közreadott kritikák közül a szombathelyi Nyugat-Magyarország a Parasztdalokat "Magyarországon első hangversenytermi előadás"-nak minősíti, Tóth Aladár pedig "első magyarországi koncertbemutatás"-nak.5 Hozzáteszem: e két pontos információ, a rotterdami valóságos premier titkosítása következtében nem is volt értelmezhető. Kivált, hogy Demény János hollandiai informátora, Várdy Péter sem bukkant a nyomára.

Bartók nyomtatásban megjelent leveleinek általam ismert hányada semmiféle információt nem tartalmaz a zongoraciklus hangszerelésére vonatkozóan. Kiadójának írja Bécsbe 1933. július 1-jén: "A 15 Parasztdal 6-15. számának hangszerelését majdnem befejeztem " Ugyanitt közli, lichtpaus papírra készül a partitúra (az áttetsző pauszpapírt elsősorban mérnöki tervrajzok készítéséhez használták az idő tájt, mivel alkalmas volt sokszorosításra). Az UE-nak augusztus 13-árt: "A Parasztdalok 1-15. számának partitúrája kész: 28 oldal."; Augusztus 29-én: "A »Parasztdalok« Druckvorlage-ját [nyomdai kéziratát] megküldöm Önöknek […] holnap". A szerzői kézírásról sokszorosított nagypartitúra (UE 10.573) hátsó borítóján IX. 1933 - vagyis szeptember - a keltezés. Október 13-árt értesíti az Universal Edition Bartókot: a darab most jelent meg. A partitúrából tíz példányt küld a szerzőnek; október 30-árt tudatja, Toscanininak tiszteletpéldányt juttatott, s postázott 450 körlevelet - propagandaanyagot - karmesterek, rádióállomások címére. (A kiadatlan levelezés a Bartók Archívumban; tanulmányozásáért, sok más segítségéért Somfai Lászlónak és Gomboczné Konkoly Adrienne-nek mondok köszönetet.)
Az UE szólamanyag-kartotékjának feljegyzése önmagában nem bizonyítja, hogy a rotterdami ősbemutatót valóban meg is tartották, az lehetett tervezett, de nem realizált előadás írásos nyoma is. A nyomtatott program (kópiájáért Judit Autsemának, a Rotterdami Filharmonikusok munkatársának tartozom köszönettel) mindenesetre megerősíti a kiadó információját. Azonban teljes bizonyosságot - hiszen műsorváltozás bármikor lehetséges - a sajtó utólagos visszajelzése ád. A rotterdami Városi Levéltár könyvtárosa, P. van Wijngarden kollegiális segítségével jutottam három, 1933. november 20-i napilap-beszámolóhoz. A Rotterdams Nieuwsblad, a Nieuwe Rotterdamsche Courant és a De Rotterdamer szignálatlan kritikája egybehangzóan erősíti meg: a Magyar parasztdalok ősbemutatóját két nappal korábban megtartották, a Rotterdami Filharmonikus Zenekart Eduard Flipse vezényelte. (E lapokat idéznem nem érdemes, a bemutató tényét rögzítik csupán, releváns értékelés nélkül).
Eduard Flipse (1896-1973), a rotterdami operettszínház karmestere, a város egyik nagy férfikarának karnagya, 1927-től a Filharmonikusok másod-, 1930-60 között vezető karmestere, 1962-70 között az Antwerpeni Filharmonikusok zeneigazgatója. Öccse, Marinus pianista.
1933-ig Rotterdam nem tartozott a hollandiai Bartók-kultusz fellegvárai közé. A kapcsolat megteremtésében fontos szerepet vállalt az Universal Edition. 1933. május 2-án írta Bartóknak: "Engedje meg, hogy e levél átadóját, Marinus Flipse rotterdami zongoraművészt [figyelmébe] ajánljam. Testvére Eduard Flipsének, a Rotterdami Filharmonikus Zenekar karmesterének, aki nagyon érdeklődik az Ön zenéje iránt. [...] Flipse Úr szeretné, ha Ön a következő évadban eljátszaná Rotterdamban 2. zongoraversenyét, és ez az oka közbenjárásának."
Semmi közvetlen bizonyítékunk nincs arra vonatkozóan, létrejött-e a személyes kapcsolat Flipséék és Bartók között. Igen halvány nyom egy levelét vesztett boríték (bélyege, rajta a rotterdami posta keletbélyegzőjével, kivágva):
Hongarije / Monsieur Bela Bartók /
compositeur / Conservatoire de musique /
Liszt Ferenc / Budapest

A boríték alján nyomtatásban a feladó: Eduard Flipse / Rotterdam / Bergschelaan 24. Hátoldalán a nemzetközi forgalmat intéző budapesti 62. postahivatal körbélyegzője: 34 aug. 24. Vagyis a Parasztdalok bemutatójánál jóval későbbi keletű. A levél bizonyára a hollandiai ISCM-szekció által Rotterdamban, 1935. február 2-án rendezett - részben zenekari - szerzői Bartók-esttel foglalkozott, műsorán a 2. zongoraverseny hollandiai bemutatójával és a Magyar parasztdalok második helyi előadásával. Az üres boríték önmagában is információértékű; jelzi, hogy Flipse nem ismerte Bartók lakcímét.
Az UE 1933. május 2-i, idézett levele szerint Flipse a következő, vagyis az 1933/34-es évadra tervezte Bartók 2. zongoraversenyének szerzői bemutatóját. A halasztás oka feltehetően az lehetett, hogy ebben a szezonban ez lett volna Bartók egyetlen hollandiai fellépése, míg 1935 január-február fordulóján három alkalommal lépett ott pódiumra. Egyébként a rotterdami karmester kezében megfordulhatott a versenymű 1932-ben megjelent partitúrája, de lehetséges, hogy hallotta a mű 1933. január 23-i, Majna-Frankfurt-i ősbemutatóját, melyet a rádió is közvetített (jelzi ezt a zongoraverseny-szólamanyag nyilvántartása). Május elejéig további előadása a kompozíciónak nem volt.
A Magyar parasztdalok rotterdami ősbemutatójáról egyetlen szó sem esik 1933 őszén Bartók és kiadója levelezésében. Magam ebből arra következtetek, hogy mindkét fél informálva volt az előadásról, és ezt tudták is egymásról. Rendkívül sűrű volt azokban a hónapokban Bartók és az UE levélváltása. Október 30-án, hétfői napon tudatta Bartókkal az UE a mű prospektusainak postázását. Ez az előző hét vége felé történhetett meg. Csütörtökön, november 2-án küldte el a Magyar parasztdalok zenekari szólamait, a 19.970-es számú szállítólevél kíséretében a kiadó. Bármily gyorsan járt is a posta anno, egyszerűen lehetetlen, hogy az írásos propagandaanyag keltette fel a zenekar érdeklődését. A rotterdamiak ráadásul nem egyetlen előadásra feljogosító kölcsönanyagot rendeltek, a szólamokat 40 holland gulden fejében örök áron megvásárolták. Zsákbamacskát szimfonikusok nem vesznek, bármennyire ékesszóló is az ajánló nyomtatvány. Ismernie kellett Eduard Flipsének a partitúrát, mielőtt a szólamokat örök áron meghozatta. Mivel pedig a kiadó tiszteletpéldánnyal csakis Toscaninit tüntette ki - jóllehet a Maestro Bartóktól soha semmit sem vezényelt -, a kottát a zeneszerzőtől kellett megkapnia, mindenképp korábban, semmint a kiadói körlevelet olvasta.
A kontaktus mindazonáltal nem lehetett valami szoros. A műsorlapon a kompozíció címe: Magyar parasztdalok és táncok. Ez nem a zeneszerzőtől származik. A zenekar "íródeákja" szvitnek jelöli a darab műfaját, ez sem a zeneszerzőtől származik. Nem tudatja, mivel nyilván nem tudja, hogy a kompozíció a zongoraciklus 6-15. tételének meghangszerelt változata. Henk Badings holland zeneszerző 2. szimfóniájának két teljes oldalt betöltő elemzésével szemben mindössze nyolcsornyi vérszegény életrajz olvasható a műsorfüzetben Bartókról (sokkal több s érdemibb információval szolgáltak pedig róla a korabeli külföldi zenei lexikonok). Ennek egyetlen érdemi felvilágosítása, az előadás "Bartók közlése szerint" ősbemutató ("Weltuhraufführung" azaz világ-órabemutató, bájos sajtóhibával nyomtatva). A zeneszerzőtől tudták, rá hivatkoznak - kapcsolat jele ez mindenképp! A műsorlap Bartóknak szentelt oldala kétharmadrészt üres. Mintha a szerkesztő - zeneíró? - az utolsó pillanatig, vagyis a kézirat nyomdába küldéséig remélt volna valami információt a bemutatásra kitűzött zeneműről, s tartott volna fenn számára helyet. Ennek hiányában tájékozatlan marad a Rotterdami Filharmonikusok harmadik, népszerű, szombat délutáni hangversenyének közönsége és három zenekritikusa is.
A rotterdami bemutatóról a magyar sajtónak Bartókot tisztelő része sem adott hírt - nem tudott róla, mert a kiadó, józan számításból, eltitkolta, Bartóknak meg nem volt szokása az önreklám. Rotterdam parányi pont volt Európa zenei térképén, Filharmonikusait Flipse hosszú, szívós munkával nevelte jelentékeny zenekarrá. 1933-ban, de később sem volt Eduard Flipse nemzetközi karmestersztár. Nevével nem találkoztam, turné kapcsán, az angol-francia-német szaksajtóban, nálunk sem járt soha, jóllehet Fritz Buschtól Bruno Walterig minden jelentős külföldi karmester vezényelt Budapesten a két háború között. Az UE kasszaérdeke, mely egybevágott a hozzá tartozó kortárs zeneszerzők művészi és anyagi érdekeivel, az volt, hogy az új művek bemutatója, akár némi - bocsánatos - manipuláció árán is a legattraktívabb előadók nevéhez fűződjék. Így azután bemutathatta a mi derék Fleischer Antalunk Barcelonában 1927 tavaszán a Háry János-szvitet, a kiadó PR-csapata Mengelbergnek és a New York-i Filharmonikusoknak ajándékozta s az év őszére datálta a premiert. Ugyanígy vették el Fritz Buschtól és a Drezdai Staatskapellétől a zenekaros Marosszéki táncok legelső előadását 1930-ban, pedig az két héttel megelőzte Toscanini New York-i - helyi - bemutatóját. Ebbe a sorba illik a Magyar parasztdalok rotterdami megszólaltatásának elrejtése is. Ugyanis Furtwángler tervezte, hogy előadja Filharmonikusaival Berlinben és együttese négy várost, közöttük Londont, érintő angliai turnéján. Ugyan a koncertút kútba esett, a berlini előadás is, az UE azonban, ameddig csak tehette, ragaszkodott hozzá, hogy az ötcsillagos karmestert és azonos rangú zenekarát tegye a kirakatba.

Szombathely mindenesetre tudta, hogy a Magyar parasztdalok hazai bemutatására vállalkozik. Tudta, de honnan? A kulcsfigura Baranyai Gyula gordonkaművész, a hangverseny karmestere (1897-1978). A Szabolcsi-Tóth Zenei Lexikon Bartha Dénes főszerkesztésében 1965-ben megjelent második kiadása jelzi, Szegeden született. Mivel Bartóknak a századelőn többrendbeli kapcsolata volt egy szegedi Baranyai-családdal (a családfő Gyula, felesége "Mili néni" Bartók édesanyjának barátnéja Nagyszőllősön, Zoltán fiuk Bartók kritikusa, majd egyetemi tanár, végül vele kapcsolatban álló diplomata Svájcban), Péter László irodalomtörténésztől, a jeles szegedológustól kértem-kaptam felvilágosítást, van-e köze a muzsikus Baranyainak az említettekhez. Nos, Baranyai Gyula, a gordonkás-karmester ugyane család gyermeke. 1906-ban, 9 éves korában, amikor Bartók náluk lakott, a pályára készült már, ismerte bizonyosan "Béla bácsit"; mint nagyobbacska kamasz, ott lehetett Bartók, Waldbauer Imre és Kerpely Jenő 1910. november 10-i, szegedi hangversenyén, amelyről Zoltán írt lelkes kritikát.6
Baranyai a 20-as évek végétől nyugat-magyarországi városainkban zenetanár. "Kodály- és Bartók-művek vidéki bemutatói fűződnek nevéhez" - írja az 1965-ös lexikon, tőle származó információ alapján (a szerkesztőség a magyar muzsikusoktól kért életrajzi adatokat tömörítette címszóvá). Tehát tudta, hogy amit vállalt, nem ősbemutató és ezt csakis Bartóktól tudhatta meg, családi ismeretség alapján.
A szombathelyi előadást az UE említésre sem érdemesítette. Házi folyóirata, az Anbruch 1934. január-februári száma jelentetett meg először a Magyar parasztdalokról részletes, az előadó-apparátust ismertető, a megtartott és várható előadásokat felsoroló hirdetést. Szombathely nem szerepel, pedig a Kultúregyesületnek 1934. január 4-én, 50 pengő fejében postázta a kiadó a szólamgarnitúrát. (Az Anbruchból Vida Eszter, a Zenei Információs Központ vezetője, és munkatársa, Székely Tiborné készített számomra kópiákat. Köszönet érte és sok más segítségükért.)

Már csupán az tisztázandó, mit jelent a "hangversenyen első előadás"? Ehhez is az UE nyilvántartása és folyóirata adott támpontot. A Magyar parasztdalok szólamanyagának a kartoték szerint a Magyar Rádió volt - Rotterdam után - második megrendelője. 1933. november 14-én postázta a kiadó az örök áron, 150 pengőért megvásárolt szólamanyagot. "Hertzka f. [ür] radio" - jelzi a karton kitöltője. A közvetítő Hertzka Gyula; testvére, Emil Hertzka (Budapest, 1869 - Bécs, 1932) az Universal Editiont világcéggé fejlesztő igazgatója volt. Bármennyit szidták is az általa lekötött zeneszerzők, neki köszönhető, hogy a kiadó a maga eszközeivel több mint fontos fejezeteit írta századunk zenetörténetének.
Az Anbruch 1934 január-februári - február közepén megjelent - száma a rádióhírek közt tudatja - bár kis hibával -, hogy január 31-én Dohnányi pozsonyi születésű zeneszerzők műveit vezényelte, közöttük a nem született pozsonyi Bartók Parasztdalaival.
A Rádióélet - hivatalos műsorújság - 1934. január 26-i számában (VI. évf. 5. sz.) igazolja az Anbruch jelentését. Budapest I., a mai Kossuth Rádió 31-én, szerdán este 9.50-kor Pozsonyi estet közvetít. "Közreműködik a m. kir. Operaház tagjaiból alakult zenekar dr Dohnányi Ernő vezényletével". A műsor 3. száma "Bartók Béla: Parasztdalok (első előadás)". Továbbá: Schmidt Ferenc, Dohnányi, Albrecht Sándor, Rajter Lajos, Kováts Ferenc egy-egy kompozíciója. Ugyane műsort tartalmazza a Pesti Napló szintén január 26-án megjelent rádiómelléklete. Kis hiba egyébként a rádióműsorba is becsúszott. Schmidt Ferenc ugyan Pozsonyban, de inkább Pressburgban született 1874-ben, azonban hatéves korától Bécsben tanult majd élt, mint osztrák zeneszerző.
Szombathelyt tudtak a rádióban lezajlott koncertről, ezért hangsúlyozták a hangversenytermi előadást. 1933. január 31. egyebekben rádiótörténeti dátum, mint Bartók-mű első magyarországi stúdiópremierje (A csodálatos mandarinból csupán részlet volt korábban hallható, az is négykezes zongoraváltozatban). Egyszersmind a Dohnányi vezényelte hazai Bartók-bemutatók számát is növelhetjük eggyel.

A zenekari Magyar Parasztdalok ősbemutatója tehát Rotterdamban, első hazai előadása a Rádióban, első koncerttermi produkciója pedig Szombathelyen zajlott le.
Rossz lelkiismerettel veszem el Vas megye székhelyétől az ősbemutató dicsőségét. De összehasonlíthatatlanul nagyobb érdeme a város muzsikusainak és Baranyai Gyulának az általuk más értelemben létrehozott premier. A magyarországi Bartók-recepció történetében először fordult elő, hogy egy városunk - s még csak nem is a legnépesebbek közül való - önerőből tanult meg s játszott el mindjárt két kompozíciót. Ezt a teljesítményt Szegeden 1937-ben, Debrecenben 1939-ben követték. Azt hiszem, nem eléggé élénk a fantáziánk annak puszta elképzelésére is, hogy mi nehézséget jelenthetett zenekari Bartók-művek megtanulása a magyar "vidéken" jó hat évtizeddel ezelőtt.

_____________
JEGYZETEK

1 Bartók Béla válogatott írásai. Szerk. Szőllősy András. Művelt Nép, Budapest 1956. Béla Bartók. Sa vie et son oeuvre. Szerk. Szabolcsi Bence. Corvina, Budapest 1956. Béla Bartók. Leben und Werk. Szerk. Szabolcsi Bence. Corvina, Budapest 1957.
2 A Sz.-jegyzék lezárásának dátuma - Weg und Werk, 319. -1955. augusztus 1. Tartalmazza a magyar, francia, német műjegyzék bevezetője.
3 Demény János: Bartók Béla pályája delelőjén. Zenetudományi Tanulmányok X. Szerk. Szabolcsi Bence és Bartha Dénes. Akadémiai Kiadó, 1962. 477-8.
4 Uo. 478-480.
5 Péter László: Bartók Szegeden. Somogyi Könyvtár, Szeged 1981. 26-27.


A rotterdami bemutató műsora


A rotterdami bemutató műsora


A szombathelyi Bartók-est műsora


A Magyar parasztdalok első részletes kiadói hirdetése
(Anbruch, 1934. január-február)