A Nemzeti Filharmónia koncertszervező és -rendező tevékenységét három közhasznú
társaság folytatja az orszgában. A Filharmónia Budapest Kht. igazgatójával a januári
Muzsika közölt interjút. Most a kilenc megyét magában foglaló, hivatalosan 1997.
december 17-én megalakult Filharmónia Kelet-Magyarország kht. munkatársaival beszélgetünk:
a kilenc területi képviselő közül nyolccal. Közülük öten - Ambrus Zoltánné,
Aradi Csabáné, Finta János, Gonda Ferenc és Szilágyi György - még az
Országos Filharmónia munkatársaiként kezdték a koncertszervezői és -rendezői munkát.
- Mivel jött az átalakulás?
Ambrus Zoltánné, Békéscsaba: Nem a tényleges átalakulást hozó utóbbi néhány
hónap volt nehéz, hanem az a nyolc-tíz év, ami idáig vezetett. Már 1991-ben
különböző javaslatokkal kerestük meg az akkori igazgatót, mert láttuk, hogy
kezd ésszerűtlenné válni ennek a nagy, központilag irányított és finanszírozott
intézménynek a működése. Nemzeti Filharmónia néven akkor még megpróbált talpon
maradni, de nem sok sikerrel. Ekkor ismét több fióknyi javaslatot tettünk le
a vezetők asztalára. Ezek a javaslatok lényegében azt az elképzelést tartalmazták,
amelynek jegyében a mostani új formában próbálunk működni. Vagyis hosszú távra
előre kell tervezni, mert a hangversenyéletben ez elengedhetetlen. Csak úgy
lehet működni, ha minden területnek saját költségvetési keretösszege van, és
tudja is, hogy mihez kell a bevételeit és a szponzori támogatásokat megszereznie.
- Vagyis amíg egységes szervezetként, Országos, majd Nemzeti Filharmónia
néven működtek, nem lehetett hosszú távra tervezni és ésszerűtlenül osztották
el a különböző pénzeket?
Aradi Csabáné, Debrecen: Nem lehetett hosszú távra tervezni, és az a baj,
hogy ma sem lehet, mert mindenki gazdasági évben gondolkodik, mi viszont
évadra tervezünk. A másik probléma valóban az volt, hogy nem tudtuk:
a Filharmónia nagy kalapjából kinek mennyi pénz jut, mennyiből gazdálkodhat.
Most a kilenc megye pontosan tudja, mennyi pénz áll rendelkezésére, és azt is,
hogy a sok szép terv magas színvonalú megvalósítása érdekében más szemlélettel
kell közelítenie a hangversenyrendezéshez, mint eddig - többek között például
partnereket kell találnia.
- Az új szervezeti formában már lehet évadban gondolkodni és hosszabb távra
tervezni?
Gonda Ferenc, a kht. ügyvezető igazgatója, Miskolc: Mivel tudjuk, hogy a
Művelődési és Közoktatási Minisztérium egy évre mennyi pénzt juttat a közhasznú
társaságnak, azt is ki tudjuk számítani, hogy a tervezett ötszáz hangverseny
megrendezéséhez ezen felül még mekkora összegre van szükségünk. Minthogy a bérletezés
zöme szeptembertől decemberig tart, abban az időszakban több pénzünk van, míg
május és szeptember között sokkal kisebb a bevételünk. Az állami támogatást
két részletben kapjuk meg: az első felét januárban, a másodikat júliusban, tehhát
éppen akkor, amikor nálunk elfogy a pénz. Ennélfogva előreláthatólag nem okoz
majd működési zavarokat, hogy évadban gondolkodunk.
- Úgy tudom, az állami támogatás erre az évre 3,5 millió forint, ami a költségek
egyharmadát fedezi.
Gonda: Így van. Ha ezt úgy közelítjük meg, hogy egy nagyzenekari hangverseny
átlagos költsége 500 ezer forint, és ezt megszorozzuk nyolcvannal, az már önmagában
40 millió forint. Vagyis meg kell termelnünk a mintegy 420 ifjúsági hangverseny
költségét, valamint azt az összeget, amely a magas színvonalú koncertek rendezéséhez
szükséges. Ez teszi ki a költségek kétharmadát. Egyébként mi mindenféle vagyon
nélkül alakultunk meg, semmi olyan tulajdonunk nincs, ami a működésünket segítené.
Például a korábban a Filharmónia tulajdonában lévő zongorákat is a jogutód Nemzeti
Filharmonikus Zenekar kapta meg. Csak azt nem gondolták végig, hogy ha mi használjuk
a zongorákat, de nem a mi tulajdonunk, akkor nem fogjuk felújíttatni, csak felhangolni,
és így az állami tulajdonban lévő, jelenleg a városokban található hangszerállomány
karbantartásáról továbbra is az államnak kell gondoskodnia.
- Önök bérleti díjat fizetnek ezekért a hangszerekért?
Gonda: Nem, ezeket mi használatba kaptuk. Ha bérleti díjat kellene fizetnünk,
az teljesen megölné a vidéki hangversenyéletet.
Gerják István, Eger: Én, aki új vagyok ebben a társaságban, annyit tudok
ehhez hozzátenni, hogy bár most biztosan sok szempontból jobb a helyzet, de
anyagilag nagyobb terheket ró az emberre, hiszen szponzorokat kell szerezni,
tudni kell eladni a produkciókat, és lehetőleg telt házak előtt kell játszani.
A minisztérium ugyan azt ígérte, hogy különböző pályázatokkal - NKA, Soros és
mások - még további pénzekhez juthatunk, de ezek mind bizonytalanok.
- A pályázati pénzekre tehát nem számíthatnak biztonsággal, a koncerteket
azonban akkor is meg kell rendezni. Milyen módon juthatnak biztosabb pénzforrásokhoz?
Vass Lajos, Szolnok: A Filharmónia, illetve most a kht. a megyében évek
óta a mi művészeti kft-nkkel közösen rendezi a koncertjeit. Nekünk, mint vállalkozásnak
nagyon nehéz úgy végeznünk ezt a tevékenységet, hogy valami még maradjon is.
Ehhez biztosan kell sok csoda, szerencse meg jóakaró, ezenkívül azonban a zenét
szerető és kimondottan a reklámértéke miatt támogató nagyobb, többnyire országos
cégek mellett meg kell nyerni sok középvállalkozót is, akikkel a komolyzene
területén is lehet különféle barterszerződéseket kötni.
- Például milyen jellegűeket?
Vass: Nézzük a szállodákat. Tudom, hogy a zenei fesztiválra, amelynek műsorán
10-15 - nem csak komolyzenei - rendezvény szerepel, a környező megyékből, sőt
Budapestről is jönnek - különösen, ha sikerül olyan világsztárokat elhozni,
mint az elmúlt évben, amikor Maurice André, Isaac Stern, Murray Perahia és
Jean-Pierre Rampal is a vendégünk volt. Annak a két-három szolnoki szállodának,
amely annak idején döntően a szovjet turizmusból élt, és ma év közben elég csekély
kihasználtsággal működik, érdeke, hogy ezeknek a rendezvényeknek a vendégei
ott szálljanak meg. A kft-m jelentős rendezvényei tehát a Filharmónia támogatását
is elősegítik, mert én a zenei események támogatását egy évre kérem, és nem
bontom szét aszerint, hogy kinek a szervezésében zajlanak. Sikerült elérni,
hogy a kft. által szervezett hangversenyek költségeihez valamennyivel az önkormányzat
is hozzájáruljon.
A hat éve kialakult szponzori körre is számíthatok, de a támogatás mértékét
soha nem lehet előre tudni, mert a cégek általában nem állnak úgy, hogy évekre
előre elkötelezhetnék magukat egy adott összegre. Pedig a jelentősebb hazai
- és pláne a külföldi - művészek naptára már legalább 2000-ig betelt.
Szilágyi György, a kht. dramaturgja és szerkesztője, Salgótarján-Budapest:
A koncertek finanszírozásával kapcsolatban szeretném elmondani, hogy nagyon
fontos minél szorosabb együttműködést kialakítani a koncertek helyszínén működő
hivatásos vagy félhivatásos, többnyire a helyi önkormányzatok vagy intézmények
által fenntartott együttesekkel, hiszen működésükhöz ők már kapnak bizonyos
- sokszor tekintélyes - összeget. Ha mi rendezünk számukra koncertekeet, és
hozzájárulunk a költségekhez - például fizetünk egy utazást, egy karmestert
vagy egy rangos szólistát -, így közösen könnyebben tudunk színvonalas produkciókat
létrehozni, ami kölcsönös előnyökkel jár. Ilymódon be tudjuk kapcsolni az önkormányzatokat
és a helyi művészeket is.
Finta János, Szeged: Ez nagyon szép, de szerintem a Filharmóniának inkább
az a feladata, hogy elismert, nemzetközi hírű művészekkel dolgozzék együtt,
hiszen a helyieket az önkormányzat vagy a Filharmóniánál lényegesen kisebb,
többi iroda vagy társaság is meg tudja nyerni. A Filharmóniának tehát olyan
művészek és együttesek számára kellene koncerteket rendeznie, akiket mások nem
tudnak megszerezni, mert sokkal több pénzbe kerülnek.
Szilágyi: Hadd pontosítsam az előbbieket. Arra gondoltam, hogy - mondjuk
- a megyeszékhelyeken működő főhivatású szimfonikus zenekarokkal közösen rendezzük
a hangversenyeket, hiszen azokban a városokban a zenei élet, vagy legalábbis
a zenekari koncertélet jórészt ezekre a zenekarokra épül, ezért a velük való
együttműködés rendkívül fontos számunkra - és tapasztalataink szerint számukra
is.
- A programból úgy láttam, hogy a kilenc megyeszékhely közül csak Salgótarjánnak
nincs saját szimfonikus zenekara.
Gonda: És Salgótarján az egyetlen város, ahol az érdeklődés hiánya miatt
nem rendezünk esti, felnőtt hangversenyeket.
Ambrusné: Nem mindegy, hogy valahol hivatásos vagy amatőr zenekar működik.
A hivatásos zenekarok nagy összegű állami támogatást kapnak, ebből élnek, rengeteg
szolgálatuk van, míg az amatőr zenekarok tagjai főállásban máshol dolgoznak,
így csak néhány szolgálatot tudnak teljesíteni, tehát sok esetben nem is lehet
őket ugyanazokra a feladatokra felkérni, mint a hivatásosokat.
- Az Önök területéhez tartozó megyeszékhelyek közül hánynak van hivatásos
zenekara?
Gonda: Hivatásos zenekar Debrecenben, Miskolcon és Szegeden működik. Ezeket
a zenekarokat a városok önkormányzata tartja fenn, nagyon jelentős összeggel,
Miskolcon például 80 millió forinttal. A többi együttes félhivatásos. Fontosnak
tartom még elmondani, hogy az önkormányzati fenntartású szimfonikus zenekarok
pályázat révén minden évben jelentős összeghez jutnak, amelyeknek egy részét
visszaforgatják a városok hangversenyéletébe. A szervezési feladatokkal az ottani
hangversenyrendezőket bízzák meg, de ennek költségeit ők fedezik.
Aradiné: Esetleg mi csak egy nyolc-tíz hangversenyből álló sorozatot
terveznénk egy évre, mert többre nincs pénzünk, de tegyük fel, Debrecen, az
ország második legnagyobb városa nem elégszik meg ennyivel, tehát sok más hangversenyt
is rendeznünk kell a helyi zenekarral együttműködve - úgy, hogy a költségeket
teljes egészében ők állják.
Gonda: Nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy ezeket a hangversenyeket
Debrecenben, Szegeden és Miskolcon is vállalkozási formában rendezik meg. A
Filharmónia által finanszírozott hangversenyeken kívül még három koncertsorozatot
rendezünk számukra, amelyekért mi, a kht. bizonyos százalékot felszámítunk -
ezt ők pályázati pénzekből fizetik.
- Ezek a koncertek tehát nemhogy nem kerülnek pénzbe Önöknek, de még hasznot
is hoznak?
Gonda: Pontosan. És mivel a közhasznú társaság a nyereséget nem oszthatja
fel, így azt visszaforgatjuk más hangversenyekbe.
- A kilenc megyeszékhelyből ötben (Békéscsaba, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza,
Szeged) kirendeltségvezető, négyben pedig (Eger, Kecskemét, Salgótarján, Szolnok)
megbízott dolgozik, aki vállalkozási formában végzi ezt a munkát. Van-e bizonyos
önállóságuk a kht-n belül, vagy mindent egyeztetniük kell?
Gonda: Ahol önálló önkormányzati szimfonikus zenekar működik, ott a zenekar
művészeti vezetése is részt vesz a programok összeállításában. Többnyire kész
műsortervvel jelentkeznek, amihez mi esetleg hozzátesszük a magunk ötleteit.
Ahol nincs önálló szimfonikus zenekar, ott Szilágyi György egyeztet a megyék
képviselőivel, és közösen alakítják ki a hangversenyévad programjait.
Ambrusné: A hangversenyprogram kialakításához mindenképpen ismerni kell
a kínálatot. Másrészt a hangversenylátogatók is szeretik elmondani a véleményüket.
Mi sok olyan koncertet rendezünk, amit a hangversenylátogatók javasolnak.
- Ezek a vélemények hogyan jutnak el Önökhöz?
Ambrusné: Úgy, hogy bejönnek az irodába, és elmesélik, hogy például előző
este a Bartók Rádióban hallották Csűry Lajost, és szeretnék, ha elhívnánk. Megtettük
- óriási sikere volt.
- Ehhez hány embernek kell bemenni az irodába? Mert így nem biztos, hogy
reprezentatív a minta.
Ambrusné: Egy akkora városban, mint Békéscsaba, olyan közvetlen kapcsolat
alakul ki a hangversenylátogató és a hangversenyrendező között, hogy ezek a
javaslatok sokszor a piacon, vagy a közértben folytatott pár perces beszélgetések
során hangzanak el. De olyan is előfordult, hogy az egyik bérleti hangversenyen
kiosztottunk egy kérdőívet, és arra kértük a közönséget: írják rá, kiket látnának
szívesen. Azonban mindig olyan külföldi sztárokat vagy magyar nagyzenekarokat
írtak föl, akiket nem tudtunk volna megfizetni, úgyhogy ezt abbahagytuk, mert
nem akartuk azt a benyomást kelteni, hogy mi csak kérdezünk, de a kívánságokat
soha nem teljesítjük.
- Önök között nincs semmiféle versengés?
Aradiné: Időnként irigykedünk egymásra, ha valamelyikünknek sikerül
egy-egy nevesebb művész fellépéséhez jó sok pénzt szerezni. Ez azért sem könnyű
feladat, mert nagyon kevés az olyan vállalkozás - a bankokról nem is beszélve
-, amelynek vidéken van a központja. Természetesen sok múlik a helyi kapcsolatokon,
de gyakran Budapesten döntik el, hogy egy pénzintézet debreceni fiókja mennyi
pénzt adhat. A városok között persze van különbség. Ha egy város olyan kiváltságos
helyzetben van, mint Debrecen, ahol van zeneiskola, zeneművészeti szakközépiskola
és főiskola, operatársulat, hivatásos kórus és zenekar, az önkormányzat is rendkívüli
mértékben támogatja a kultúrát és a zenei rendezvényeket - ott biztos, hogy sok
más hangversenyrendező is működik, és nekünk nagyon kell vigyáznunk arra, hogy
olyan színvonalas produkciókat rendezzünk, amelyeket nehéz felülmúlni.
- A többi hangversenyrendező szervezettel egyeztetik a programokat?
Gonda: Miskolcon a többiek bizonyos mértékig igazodnak a Filharmónia rendezvényeihez.
Engem mindig megkeresnek, úgyhogy ilyen gondom nincs.
Ambrusné: Máshol is így történik. Az évek során kialakultak a jó kapcsolatok
a szakiskolával, a színházzal, az egyházzal, a művelődési központokkal - nem "szervezünk
egymásra", különösen nem egy 75 ezer lakosú városban, mint Békéscsaba. Nem fogjuk
ugyanazt a közönséget elvenni egymástól.
Börönte Erika, Kecskemét: Attól azért sok függ, hogy ki adja le először
a programot. A gyorsaságnak rendkívül nagy a szerepe. Ha a Filharmónia az utolsó
pillanatban dönti el, mikor lesznek a koncertek, nekem kell alkalmazkodnom ahhoz,
amit már megszerveztek. Kecskeméten is rengeteg intézmény foglalkozik koncertrendezéssel,
és nagyon körültekintően, sok szempontot figyelembe véve kell szervezni ahhoz,
hogy minden koncerten legyen közönség.
- Ebben az új formában sem tud gyorsabb és rugalmasabb lenni a kht., mint azelőtt?
Börönte: Ez létfontosságú lenne, hiszen minden ettől függ, a műsorösszeállítástól
a bérletleadásig. Egy dolog akad, ami régóta vitathatatlanul jól működik: a Tavaszi
Fesztivállal való egyeztetés. És ott valóban egy évvel előbb tudjuk a programot.
Aradiné: Debrecenben kiválóan működik a dolog. Minden hónap utolsó péntekjén
tartunk egy úgynevezett zenei egyeztető értekezletet, amelyen minden olyan intézmény
képviselője részt vesz, amely bármit is rendez a városban. Ilyenkor mindig a két
hónappal későbbi rendezvényeket egyeztetjük, de a különlegesen fontos eseményeket
akár egy-két évre előre is megbeszéljük. Ez persze mindig kockázatos, mert akkor
még nem tudhatjuk, hogyan tudnak pénzt szerezni rájuk.
Finta: Hogy ne csak szépeket mondjunk: Mi a nagyzenekari bérleti hangversenyeinket
a Szegedi Nemzeti Színházban rendezzük, amelynek van prózai, balett- és operatagozata.
Tavaly óta olyan művészeti vezetése van a színháznak, amely a saját produkcióit
nem tudja egy évre, vagy akár hat hónapra előre beosztani, így ha én leadok egy
éves programot, ők ebből az első három hónapot fogadják el, a negyedik hónapban
pedig újra tárgyalnunk kell a fennmaradó időszakról. Neves művészekkel legalább
egy évvel előre kell szerződést kötni, de teljesen esetleges, hogy megkapjuk-e
arra az időpontra a színházat, így a Filharmónia komoly presztízsveszteséget szenvedhet.
- A többi városban is színházakban rendezik a nagyzenekari hangversenyeket?
Vagy vannak koncerttermek?
Gonda: Úgy gondolom, hogy az államnak jelentős szerepet kellene vállalnia
abban, hogy ezekben a városokban - az önkormányzatok közreműködésével és segítségével
- koncerttermek épüljenek.
Börönte: Erre most jó példát láthatunk Bács-Kiskun megyében, Soltvadkerten
(pedig az kisváros), ahol 350 férőhelyes koncertterem épül. Ez két agilis zenetanárnak
köszönhető, akik a kiskőrösi zeneiskolából mentek át Soltvadkertre, hogy létrehozzanak
egy művészeti iskolát. Sikerült megnyerniük a város vezetőit és néhány szponzort,
hogy az iskola mellé koncerttermet építsenek. Kecskeméten nemrég készült el a
Kodály Iskola új hangversenyterme, de ezen kívül is van még több, különböző méretű
terem. Inkább az a probléma, hogy nincs közönség. Lehet, hogy más városban telt
házzal mennek a koncertek - nálunk nem. Január közepén a Fesztiválzenekar ingyenes
koncertet adott Kecskeméten - ezzel persze a Filharmónia nehezen tud versenyezni
-, és bizony nem telt meg a színház, annak ellenére, hogy a megelőző két hétben
az újság másról sem írt, csak a Fesztiválzenekarról.
Aradiné: Debrecenben 1990 óta nem volt olyan hangverseny, ahol ne lett
volna legalább 90 százalékos ház. A Bartók terem 604 férőhelyes - inkább az okoz
gondot, hogyan tudnánk több embert leültetni.
Börönte: Csakhogy Debrecennek 270 ezer lakosa van, Kecskemétnek pedig feleannyi,
de ugyanúgy 600 fős a terem. Azonkívül Kecskemét 86 kilométerre van Budapesttől,
ami kocsival egy óra.
- Ez előny is lehet: egy jobb koncertre Pestről is érkezhet közönség.
Börönte: Éppen fordítva: Kecskemétről mennek Budapestre. Nálunk kevés olyan
koncert van, amit Pesten nem lehet meghallgatni. És státuszszimbólummá is vált
fölmenni Pestre koncertre vagy operába.
Ambrusné: A debreceni tapasztalatokat erősíthetem meg. Békéscsabán legalább
tizenöt éve minden bérletet eladunk a 400 férőhelyes színházba; kamaraestjeink
és templomi koncertjeink is zsúfoltak.
- Úgy látszik, városonként is egészen különbözőek lehetnek a tapasztalatok
a közönség érdeklődését illetően. Mindenesetre a jövő közönségének nevelése kiemelt
feladata lehet a kht-nak, hiszen a beszélgetés elején elhangzott, hogy az évi
500 hangversenyből 420 ifjúsági vagy gyermekkoncert. Óriási szám! Ezeknek a koncerteknek
milyen a fogadtatása?
Aradiné: Sajnálom, hogy nincs itt a nyíregyházi kolléganőnk, mert azt hiszem,
mindnyájan egyetértünk abban, hogy Szabolcs-Szatmár megyében elképesztő mennyiségű,
ragyogóan megszervezett ifjúsági hangversenyt tartanak. Hajdú-Biharban viszont
nagy nehézségekbe ütközünk, több okból. Sok helyen nincs megfelelő hangversenyterem,
márpedig egy fűtetlen művelődési házba nem szívesen viszik el a tanárok a gyerekeket.
Máshol azért nem sikerül, mert hál'istennek vannak nagyon jól működő zeneiskolák,
amelyek saját hangversenyeket rendeznek oly módon, hogy azokon a gyerekek is fellépnek.
Tapasztalatom szerint sokkal nehezebb az ifjúsági hangversenyek rendezése, mint
a felnőtt koncerteké.
Börönte: Nálunk éppen fordított a helyzet. Bács megye az ország legnagyobb
megyéje, mégis mindössze két helyen vannak felnőtt koncertek. Kecskeméten és Kalocsán.
Ifjúsági koncerteket viszont jelenleg kilenc helyen rendezünk, de jövőre valószínűleg
újabbak fognak csatlakozni. Ezek mindig telt házzal zajlanak.
- Minek tulajdonítható ez a különbség Hajdú-Bihar és Bács-Kiskun megye között?
Börönte: Meggyőződésem, hogy kizárólag a pedagógusokon múlik. Elsősorban az
igazgatókon és az énektanárokon.
- Az ifjúsági hangversenyekre mindig a pedagógusok viszik a gyerekeket?
Börönte: Volt egy kísérletünk Izsákon - jövőre ők is csatlakozni akarnak -,
ahol egy pedagógus azt kérte: délután ötkor kezdődjék az ifjúsági hangverseny,
hogy a szülők is el tudják kísérni a gyerekeket. Máskor ugyanis ezek a koncertek
többnyire munkaidőben zajlanak, így a szülők nem jöhetnek el. Az igazi megoldást
a nemzeti alaptanterv jelentheti, mert az már lehetővé teszi, hogy ilyen programokra
tanítási időben is elmehessen a gyerek.
|