Muzsika 1998. március, 41. évfolyam, 3. szám, 3. oldal
Aradi Péter:
Koncertek Keleten
Beszélgetés a Filharmónia Kelet-Magyarország kht. munkatársaival
 

A Nemzeti Filharmónia koncertszervező és -rendező tevékenységét három közhasznú társaság folytatja az orszgában. A Filharmónia Budapest Kht. igazgatójával a januári Muzsika közölt interjút. Most a kilenc megyét magában foglaló, hivatalosan 1997. december 17-én megalakult Filharmónia Kelet-Magyarország kht. munkatársaival beszélgetünk: a kilenc területi képviselő közül nyolccal. Közülük öten - Ambrus Zoltánné, Aradi Csabáné, Finta János, Gonda Ferenc és Szilágyi György - még az Országos Filharmónia munkatársaiként kezdték a koncertszervezői és -rendezői munkát.

- Mivel jött az átalakulás?
Ambrus Zoltánné, Békéscsaba:
Nem a tényleges átalakulást hozó utóbbi néhány hónap volt nehéz, hanem az a nyolc-tíz év, ami idáig vezetett. Már 1991-ben különböző javaslatokkal kerestük meg az akkori igazgatót, mert láttuk, hogy kezd ésszerűtlenné válni ennek a nagy, központilag irányított és finanszírozott intézménynek a működése. Nemzeti Filharmónia néven akkor még megpróbált talpon maradni, de nem sok sikerrel. Ekkor ismét több fióknyi javaslatot tettünk le a vezetők asztalára. Ezek a javaslatok lényegében azt az elképzelést tartalmazták, amelynek jegyében a mostani új formában próbálunk működni. Vagyis hosszú távra előre kell tervezni, mert a hangversenyéletben ez elengedhetetlen. Csak úgy lehet működni, ha minden területnek saját költségvetési keretösszege van, és tudja is, hogy mihez kell a bevételeit és a szponzori támogatásokat megszereznie.
- Vagyis amíg egységes szervezetként, Országos, majd Nemzeti Filharmónia néven működtek, nem lehetett hosszú távra tervezni és ésszerűtlenül osztották el a különböző pénzeket?
Aradi Csabáné, Debrecen:
Nem lehetett hosszú távra tervezni, és az a baj, hogy ma sem lehet, mert mindenki gazdasági évben gondolkodik, mi viszont évadra tervezünk. A másik probléma valóban az volt, hogy nem tudtuk: a Filharmónia nagy kalapjából kinek mennyi pénz jut, mennyiből gazdálkodhat. Most a kilenc megye pontosan tudja, mennyi pénz áll rendelkezésére, és azt is, hogy a sok szép terv magas színvonalú megvalósítása érdekében más szemlélettel kell közelítenie a hangversenyrendezéshez, mint eddig - többek között például partnereket kell találnia.
- Az új szervezeti formában már lehet évadban gondolkodni és hosszabb távra tervezni?
Gonda Ferenc, a kht. ügyvezető igazgatója, Miskolc:
Mivel tudjuk, hogy a Művelődési és Közoktatási Minisztérium egy évre mennyi pénzt juttat a közhasznú társaságnak, azt is ki tudjuk számítani, hogy a tervezett ötszáz hangverseny megrendezéséhez ezen felül még mekkora összegre van szükségünk. Minthogy a bérletezés zöme szeptembertől decemberig tart, abban az időszakban több pénzünk van, míg május és szeptember között sokkal kisebb a bevételünk. Az állami támogatást két részletben kapjuk meg: az első felét januárban, a másodikat júliusban, tehhát éppen akkor, amikor nálunk elfogy a pénz. Ennélfogva előreláthatólag nem okoz majd működési zavarokat, hogy évadban gondolkodunk.
- Úgy tudom, az állami támogatás erre az évre 3,5 millió forint, ami a költségek egyharmadát fedezi.
Gonda:
Így van. Ha ezt úgy közelítjük meg, hogy egy nagyzenekari hangverseny átlagos költsége 500 ezer forint, és ezt megszorozzuk nyolcvannal, az már önmagában 40 millió forint. Vagyis meg kell termelnünk a mintegy 420 ifjúsági hangverseny költségét, valamint azt az összeget, amely a magas színvonalú koncertek rendezéséhez szükséges. Ez teszi ki a költségek kétharmadát. Egyébként mi mindenféle vagyon nélkül alakultunk meg, semmi olyan tulajdonunk nincs, ami a működésünket segítené. Például a korábban a Filharmónia tulajdonában lévő zongorákat is a jogutód Nemzeti Filharmonikus Zenekar kapta meg. Csak azt nem gondolták végig, hogy ha mi használjuk a zongorákat, de nem a mi tulajdonunk, akkor nem fogjuk felújíttatni, csak felhangolni, és így az állami tulajdonban lévő, jelenleg a városokban található hangszerállomány karbantartásáról továbbra is az államnak kell gondoskodnia.
- Önök bérleti díjat fizetnek ezekért a hangszerekért?
Gonda:
Nem, ezeket mi használatba kaptuk. Ha bérleti díjat kellene fizetnünk, az teljesen megölné a vidéki hangversenyéletet.
Gerják István, Eger: Én, aki új vagyok ebben a társaságban, annyit tudok ehhez hozzátenni, hogy bár most biztosan sok szempontból jobb a helyzet, de anyagilag nagyobb terheket ró az emberre, hiszen szponzorokat kell szerezni, tudni kell eladni a produkciókat, és lehetőleg telt házak előtt kell játszani. A minisztérium ugyan azt ígérte, hogy különböző pályázatokkal - NKA, Soros és mások - még további pénzekhez juthatunk, de ezek mind bizonytalanok.
- A pályázati pénzekre tehát nem számíthatnak biztonsággal, a koncerteket azonban akkor is meg kell rendezni. Milyen módon juthatnak biztosabb pénzforrásokhoz?
Vass Lajos, Szolnok:
A Filharmónia, illetve most a kht. a megyében évek óta a mi művészeti kft-nkkel közösen rendezi a koncertjeit. Nekünk, mint vállalkozásnak nagyon nehéz úgy végeznünk ezt a tevékenységet, hogy valami még maradjon is. Ehhez biztosan kell sok csoda, szerencse meg jóakaró, ezenkívül azonban a zenét szerető és kimondottan a reklámértéke miatt támogató nagyobb, többnyire országos cégek mellett meg kell nyerni sok középvállalkozót is, akikkel a komolyzene területén is lehet különféle barterszerződéseket kötni.
- Például milyen jellegűeket?
Vass:
Nézzük a szállodákat. Tudom, hogy a zenei fesztiválra, amelynek műsorán 10-15 - nem csak komolyzenei - rendezvény szerepel, a környező megyékből, sőt Budapestről is jönnek - különösen, ha sikerül olyan világsztárokat elhozni, mint az elmúlt évben, amikor Maurice André, Isaac Stern, Murray Perahia és Jean-Pierre Rampal is a vendégünk volt. Annak a két-három szolnoki szállodának, amely annak idején döntően a szovjet turizmusból élt, és ma év közben elég csekély kihasználtsággal működik, érdeke, hogy ezeknek a rendezvényeknek a vendégei ott szálljanak meg. A kft-m jelentős rendezvényei tehát a Filharmónia támogatását is elősegítik, mert én a zenei események támogatását egy évre kérem, és nem bontom szét aszerint, hogy kinek a szervezésében zajlanak. Sikerült elérni, hogy a kft. által szervezett hangversenyek költségeihez valamennyivel az önkormányzat is hozzájáruljon.
A hat éve kialakult szponzori körre is számíthatok, de a támogatás mértékét soha nem lehet előre tudni, mert a cégek általában nem állnak úgy, hogy évekre előre elkötelezhetnék magukat egy adott összegre. Pedig a jelentősebb hazai - és pláne a külföldi - művészek naptára már legalább 2000-ig betelt.
Szilágyi György, a kht. dramaturgja és szerkesztője, Salgótarján-Budapest: A koncertek finanszírozásával kapcsolatban szeretném elmondani, hogy nagyon fontos minél szorosabb együttműködést kialakítani a koncertek helyszínén működő hivatásos vagy félhivatásos, többnyire a helyi önkormányzatok vagy intézmények által fenntartott együttesekkel, hiszen működésükhöz ők már kapnak bizonyos - sokszor tekintélyes - összeget. Ha mi rendezünk számukra koncertekeet, és hozzájárulunk a költségekhez - például fizetünk egy utazást, egy karmestert vagy egy rangos szólistát -, így közösen könnyebben tudunk színvonalas produkciókat létrehozni, ami kölcsönös előnyökkel jár. Ilymódon be tudjuk kapcsolni az önkormányzatokat és a helyi művészeket is.
Finta János, Szeged: Ez nagyon szép, de szerintem a Filharmóniának inkább az a feladata, hogy elismert, nemzetközi hírű művészekkel dolgozzék együtt, hiszen a helyieket az önkormányzat vagy a Filharmóniánál lényegesen kisebb, többi iroda vagy társaság is meg tudja nyerni. A Filharmóniának tehát olyan művészek és együttesek számára kellene koncerteket rendeznie, akiket mások nem tudnak megszerezni, mert sokkal több pénzbe kerülnek.
Szilágyi: Hadd pontosítsam az előbbieket. Arra gondoltam, hogy - mondjuk - a megyeszékhelyeken működő főhivatású szimfonikus zenekarokkal közösen rendezzük a hangversenyeket, hiszen azokban a városokban a zenei élet, vagy legalábbis a zenekari koncertélet jórészt ezekre a zenekarokra épül, ezért a velük való együttműködés rendkívül fontos számunkra - és tapasztalataink szerint számukra is.
- A programból úgy láttam, hogy a kilenc megyeszékhely közül csak Salgótarjánnak nincs saját szimfonikus zenekara.
Gonda:
És Salgótarján az egyetlen város, ahol az érdeklődés hiánya miatt nem rendezünk esti, felnőtt hangversenyeket.
Ambrusné: Nem mindegy, hogy valahol hivatásos vagy amatőr zenekar működik. A hivatásos zenekarok nagy összegű állami támogatást kapnak, ebből élnek, rengeteg szolgálatuk van, míg az amatőr zenekarok tagjai főállásban máshol dolgoznak, így csak néhány szolgálatot tudnak teljesíteni, tehát sok esetben nem is lehet őket ugyanazokra a feladatokra felkérni, mint a hivatásosokat.
- Az Önök területéhez tartozó megyeszékhelyek közül hánynak van hivatásos zenekara?
Gonda:
Hivatásos zenekar Debrecenben, Miskolcon és Szegeden működik. Ezeket a zenekarokat a városok önkormányzata tartja fenn, nagyon jelentős összeggel, Miskolcon például 80 millió forinttal. A többi együttes félhivatásos. Fontosnak tartom még elmondani, hogy az önkormányzati fenntartású szimfonikus zenekarok pályázat révén minden évben jelentős összeghez jutnak, amelyeknek egy részét visszaforgatják a városok hangversenyéletébe. A szervezési feladatokkal az ottani hangversenyrendezőket bízzák meg, de ennek költségeit ők fedezik.
Aradiné: Esetleg mi csak egy nyolc-tíz hangversenyből álló sorozatot terveznénk egy évre, mert többre nincs pénzünk, de tegyük fel, Debrecen, az ország második legnagyobb városa nem elégszik meg ennyivel, tehát sok más hangversenyt is rendeznünk kell a helyi zenekarral együttműködve - úgy, hogy a költségeket teljes egészében ők állják.
Gonda: Nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy ezeket a hangversenyeket Debrecenben, Szegeden és Miskolcon is vállalkozási formában rendezik meg. A Filharmónia által finanszírozott hangversenyeken kívül még három koncertsorozatot rendezünk számukra, amelyekért mi, a kht. bizonyos százalékot felszámítunk - ezt ők pályázati pénzekből fizetik.
- Ezek a koncertek tehát nemhogy nem kerülnek pénzbe Önöknek, de még hasznot is hoznak?
Gonda:
Pontosan. És mivel a közhasznú társaság a nyereséget nem oszthatja fel, így azt visszaforgatjuk más hangversenyekbe.
- A kilenc megyeszékhelyből ötben (Békéscsaba, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza, Szeged) kirendeltségvezető, négyben pedig (Eger, Kecskemét, Salgótarján, Szolnok) megbízott dolgozik, aki vállalkozási formában végzi ezt a munkát. Van-e bizonyos önállóságuk a kht-n belül, vagy mindent egyeztetniük kell?
Gonda:
Ahol önálló önkormányzati szimfonikus zenekar működik, ott a zenekar művészeti vezetése is részt vesz a programok összeállításában. Többnyire kész műsortervvel jelentkeznek, amihez mi esetleg hozzátesszük a magunk ötleteit. Ahol nincs önálló szimfonikus zenekar, ott Szilágyi György egyeztet a megyék képviselőivel, és közösen alakítják ki a hangversenyévad programjait.
Ambrusné: A hangversenyprogram kialakításához mindenképpen ismerni kell a kínálatot. Másrészt a hangversenylátogatók is szeretik elmondani a véleményüket. Mi sok olyan koncertet rendezünk, amit a hangversenylátogatók javasolnak.
- Ezek a vélemények hogyan jutnak el Önökhöz?
Ambrusné:
Úgy, hogy bejönnek az irodába, és elmesélik, hogy például előző este a Bartók Rádióban hallották Csűry Lajost, és szeretnék, ha elhívnánk. Megtettük - óriási sikere volt.
- Ehhez hány embernek kell bemenni az irodába? Mert így nem biztos, hogy reprezentatív a minta.
Ambrusné:
Egy akkora városban, mint Békéscsaba, olyan közvetlen kapcsolat alakul ki a hangversenylátogató és a hangversenyrendező között, hogy ezek a javaslatok sokszor a piacon, vagy a közértben folytatott pár perces beszélgetések során hangzanak el. De olyan is előfordult, hogy az egyik bérleti hangversenyen kiosztottunk egy kérdőívet, és arra kértük a közönséget: írják rá, kiket látnának szívesen. Azonban mindig olyan külföldi sztárokat vagy magyar nagyzenekarokat írtak föl, akiket nem tudtunk volna megfizetni, úgyhogy ezt abbahagytuk, mert nem akartuk azt a benyomást kelteni, hogy mi csak kérdezünk, de a kívánságokat soha nem teljesítjük.
- Önök között nincs semmiféle versengés?
Aradiné: Időnként irigykedünk egymásra, ha valamelyikünknek sikerül egy-egy nevesebb művész fellépéséhez jó sok pénzt szerezni. Ez azért sem könnyű feladat, mert nagyon kevés az olyan vállalkozás - a bankokról nem is beszélve -, amelynek vidéken van a központja. Természetesen sok múlik a helyi kapcsolatokon, de gyakran Budapesten döntik el, hogy egy pénzintézet debreceni fiókja mennyi pénzt adhat. A városok között persze van különbség. Ha egy város olyan kiváltságos helyzetben van, mint Debrecen, ahol van zeneiskola, zeneművészeti szakközépiskola és főiskola, operatársulat, hivatásos kórus és zenekar, az önkormányzat is rendkívüli mértékben támogatja a kultúrát és a zenei rendezvényeket - ott biztos, hogy sok más hangversenyrendező is működik, és nekünk nagyon kell vigyáznunk arra, hogy olyan színvonalas produkciókat rendezzünk, amelyeket nehéz felülmúlni.
- A többi hangversenyrendező szervezettel egyeztetik a programokat?
Gonda:
Miskolcon a többiek bizonyos mértékig igazodnak a Filharmónia rendezvényeihez. Engem mindig megkeresnek, úgyhogy ilyen gondom nincs.
Ambrusné: Máshol is így történik. Az évek során kialakultak a jó kapcsolatok a szakiskolával, a színházzal, az egyházzal, a művelődési központokkal - nem "szervezünk egymásra", különösen nem egy 75 ezer lakosú városban, mint Békéscsaba. Nem fogjuk ugyanazt a közönséget elvenni egymástól.
Börönte Erika, Kecskemét: Attól azért sok függ, hogy ki adja le először a programot. A gyorsaságnak rendkívül nagy a szerepe. Ha a Filharmónia az utolsó pillanatban dönti el, mikor lesznek a koncertek, nekem kell alkalmazkodnom ahhoz, amit már megszerveztek. Kecskeméten is rengeteg intézmény foglalkozik koncertrendezéssel, és nagyon körültekintően, sok szempontot figyelembe véve kell szervezni ahhoz, hogy minden koncerten legyen közönség.
- Ebben az új formában sem tud gyorsabb és rugalmasabb lenni a kht., mint azelőtt?
Börönte:
Ez létfontosságú lenne, hiszen minden ettől függ, a műsorösszeállítástól a bérletleadásig. Egy dolog akad, ami régóta vitathatatlanul jól működik: a Tavaszi Fesztivállal való egyeztetés. És ott valóban egy évvel előbb tudjuk a programot.
Aradiné: Debrecenben kiválóan működik a dolog. Minden hónap utolsó péntekjén tartunk egy úgynevezett zenei egyeztető értekezletet, amelyen minden olyan intézmény képviselője részt vesz, amely bármit is rendez a városban. Ilyenkor mindig a két hónappal későbbi rendezvényeket egyeztetjük, de a különlegesen fontos eseményeket akár egy-két évre előre is megbeszéljük. Ez persze mindig kockázatos, mert akkor még nem tudhatjuk, hogyan tudnak pénzt szerezni rájuk.
Finta: Hogy ne csak szépeket mondjunk: Mi a nagyzenekari bérleti hangversenyeinket a Szegedi Nemzeti Színházban rendezzük, amelynek van prózai, balett- és operatagozata. Tavaly óta olyan művészeti vezetése van a színháznak, amely a saját produkcióit nem tudja egy évre, vagy akár hat hónapra előre beosztani, így ha én leadok egy éves programot, ők ebből az első három hónapot fogadják el, a negyedik hónapban pedig újra tárgyalnunk kell a fennmaradó időszakról. Neves művészekkel legalább egy évvel előre kell szerződést kötni, de teljesen esetleges, hogy megkapjuk-e arra az időpontra a színházat, így a Filharmónia komoly presztízsveszteséget szenvedhet.
- A többi városban is színházakban rendezik a nagyzenekari hangversenyeket? Vagy vannak koncerttermek?
Gonda:
Úgy gondolom, hogy az államnak jelentős szerepet kellene vállalnia abban, hogy ezekben a városokban - az önkormányzatok közreműködésével és segítségével - koncerttermek épüljenek.
Börönte: Erre most jó példát láthatunk Bács-Kiskun megyében, Soltvadkerten (pedig az kisváros), ahol 350 férőhelyes koncertterem épül. Ez két agilis zenetanárnak köszönhető, akik a kiskőrösi zeneiskolából mentek át Soltvadkertre, hogy létrehozzanak egy művészeti iskolát. Sikerült megnyerniük a város vezetőit és néhány szponzort, hogy az iskola mellé koncerttermet építsenek. Kecskeméten nemrég készült el a Kodály Iskola új hangversenyterme, de ezen kívül is van még több, különböző méretű terem. Inkább az a probléma, hogy nincs közönség. Lehet, hogy más városban telt házzal mennek a koncertek - nálunk nem. Január közepén a Fesztiválzenekar ingyenes koncertet adott Kecskeméten - ezzel persze a Filharmónia nehezen tud versenyezni -, és bizony nem telt meg a színház, annak ellenére, hogy a megelőző két hétben az újság másról sem írt, csak a Fesztiválzenekarról.
Aradiné: Debrecenben 1990 óta nem volt olyan hangverseny, ahol ne lett volna legalább 90 százalékos ház. A Bartók terem 604 férőhelyes - inkább az okoz gondot, hogyan tudnánk több embert leültetni.
Börönte: Csakhogy Debrecennek 270 ezer lakosa van, Kecskemétnek pedig feleannyi, de ugyanúgy 600 fős a terem. Azonkívül Kecskemét 86 kilométerre van Budapesttől, ami kocsival egy óra.
- Ez előny is lehet: egy jobb koncertre Pestről is érkezhet közönség.
Börönte:
Éppen fordítva: Kecskemétről mennek Budapestre. Nálunk kevés olyan koncert van, amit Pesten nem lehet meghallgatni. És státuszszimbólummá is vált fölmenni Pestre koncertre vagy operába.
Ambrusné: A debreceni tapasztalatokat erősíthetem meg. Békéscsabán legalább tizenöt éve minden bérletet eladunk a 400 férőhelyes színházba; kamaraestjeink és templomi koncertjeink is zsúfoltak.
- Úgy látszik, városonként is egészen különbözőek lehetnek a tapasztalatok a közönség érdeklődését illetően. Mindenesetre a jövő közönségének nevelése kiemelt feladata lehet a kht-nak, hiszen a beszélgetés elején elhangzott, hogy az évi 500 hangversenyből 420 ifjúsági vagy gyermekkoncert. Óriási szám! Ezeknek a koncerteknek milyen a fogadtatása?
Aradiné:
Sajnálom, hogy nincs itt a nyíregyházi kolléganőnk, mert azt hiszem, mindnyájan egyetértünk abban, hogy Szabolcs-Szatmár megyében elképesztő mennyiségű, ragyogóan megszervezett ifjúsági hangversenyt tartanak. Hajdú-Biharban viszont nagy nehézségekbe ütközünk, több okból. Sok helyen nincs megfelelő hangversenyterem, márpedig egy fűtetlen művelődési házba nem szívesen viszik el a tanárok a gyerekeket. Máshol azért nem sikerül, mert hál'istennek vannak nagyon jól működő zeneiskolák, amelyek saját hangversenyeket rendeznek oly módon, hogy azokon a gyerekek is fellépnek. Tapasztalatom szerint sokkal nehezebb az ifjúsági hangversenyek rendezése, mint a felnőtt koncerteké.
Börönte: Nálunk éppen fordított a helyzet. Bács megye az ország legnagyobb megyéje, mégis mindössze két helyen vannak felnőtt koncertek. Kecskeméten és Kalocsán. Ifjúsági koncerteket viszont jelenleg kilenc helyen rendezünk, de jövőre valószínűleg újabbak fognak csatlakozni. Ezek mindig telt házzal zajlanak.
- Minek tulajdonítható ez a különbség Hajdú-Bihar és Bács-Kiskun megye között?
Börönte:
Meggyőződésem, hogy kizárólag a pedagógusokon múlik. Elsősorban az igazgatókon és az énektanárokon.
- Az ifjúsági hangversenyekre mindig a pedagógusok viszik a gyerekeket?
Börönte:
Volt egy kísérletünk Izsákon - jövőre ők is csatlakozni akarnak -, ahol egy pedagógus azt kérte: délután ötkor kezdődjék az ifjúsági hangverseny, hogy a szülők is el tudják kísérni a gyerekeket. Máskor ugyanis ezek a koncertek többnyire munkaidőben zajlanak, így a szülők nem jöhetnek el. Az igazi megoldást a nemzeti alaptanterv jelentheti, mert az már lehetővé teszi, hogy ilyen programokra tanítási időben is elmehessen a gyerek.


Gonda Ferenc


Ambrus Zoltánné


Gerják István


Vass Lajos


Szilágyi György


Finta János


Aradi Csabáné


Börönte Erika