Vissza a tartalomjegyzékhez

Makki Marie-Rose
Süketek párbeszéde
A szlovák–magyar konfliktus gyökerei

Az elmérgesedett magyar-szlovák viszonyért mindkét mostani kormány felelõs, az unió csak két marakodó államot lát belõlünk. Az évszázados konfliktusnak a történelmi sérelmeknél irracionálisabb, lélektani gyökerei vannak - állítják lapunknak nyilatkozó szakértõk. És aligha jelent orvosságot a problémára a két fél szélsôségeinek helyzetbe hozása.

„Kik voltak a Kárpát-medencében elõbb: a szlovákok vagy a magyarok?” - máig közkedveltek az efféle felvetések, de nem sok alapjuk van, már csak azért sem, mert kevés biztosat tudunk a honfoglaláskori népekrõl. A szlovákok õshonosságára szavazók úgy vélik, hogy a mai csehek és szlovákok a 9. századi Nagy Morva Birodalomban élõ szlávok egyenes leszármazottai; a szlovák nép magyaroktól elszenvedett sérelmei így egészen Szvatopluk fejedelem idejére vezethetõk vissza. Mások ezt tagadják - a kezdeteket illetõen a hivatalos szlovák és magyar történetírás között máig nincs összhang. Egyetértés van viszont afelõl, hogy a 10. századtól egészen a 18-19. századig a szlovák történelem csak a magyar államiság keretein belül értelmezhetõ. A felvidéki olvasztótégelyben kialakult, nyelvében, írásbeliségében egységesülõ szlovákság megszületésérõl csak a reformáció óta, a 16-17. századtól beszélhetünk. Aztán a magyar reformkor, a 48-as szabadságharc, majd a kiegyezés során az önállósodó magyar nemzet a korábban lojális magyarországi kisebbségeknek sajnos nem biztosította az õket is megilletõ nemzetiségi jogokat. Ez komoly sérelmekhez, és az ismert 20. századi világháborús következményekhez, Trianon igazságtalanságaihoz, többek között a Felvidék (Szlovákia) oda-vissza csatolásához vezetett.
„A közös történelmi elõzmények önmagukban még nem adnak elegendõ magyarázatot arra, hogy ilyen kiélezetté vált ma a szlovák-magyar viszony” - véli Ormos Mária történész. A szlovák gazdaság ma növekedési pályán van, nem fenyegeti õket senki. A magyar állam legfõképpen abban adós, hogy nem tudja a szélsõségeket féken tartani. Szlovákiában rosszabb a helyzet, mivel ott kormányzati tényezõként nyilvánul meg a nacionalista szélsõség.
A globalizáció ellenhatásaként sem lehet értelmezni az effajta nemzeti törekvéseket. Ott van például másik szomszédunk, Szlovénia: minden okuk meglenne a történelmük alapján, hogy frusztrált nacionalisták legyenek. Nekik tényleg soha nem volt saját államuk, minden szomszédjukat gyûlölhetnék, Szlovénia ma mégis virágzó miniállam, a béke szigete.
Az is igaz, hogy - Szlovéniával ellentétben - Szlovákiában még igen jelentõs számú magyar kisebbség él (a hivatalos szlovák adatok szerint ma 520 ezer, míg a világháború után 1 millió magyar került a határon túlra). Ez a kisebbség fõként a szlovák-magyar határ menti sávban él, így állandó fóbiaveszélyt jelent bármilyen önállósodási lehetõsége, amivel a szlovák nacionalisták lépten-nyomon riogatnak is. Romániában is nagy arányú a magyar kisebbség, de Romániával mégis sikerült pragmatikus szomszédságpolitikát kialakítanunk, míg Szlovákiában nyoma sincs hasonló hozzáállásnak.
„Kérdés, hogy a közös történelmi gyökerek között akarunk kutakodni, vagy abban, hogy mit értelmez félre az egyik vagy a másik oldal - véli egy névtelenséget kérõ történész. - Született már néhány tisztességes, jó szándékú történelmi munka, de semmit nem használnak, ha folyamatosan mindent félre akarunk érteni. Innentõl fogva nem az a baj, hogy a történelemben mi volt, hanem az, hogy mit akarunk kiemelni és hozzávágni a másik fejéhez.”
A szakember szerint igazából az érdekes, hogy ennek az idõrõl idõre kiújuló szlovák-magyar konfliktusnak milyen terei és okai vannak, és a történelem ebben csak az egyik lehetséges terület, amit mindenki kedvére elõrángat. Nálunk Hegedûs Lóránték meggyaláznák a szlovák címert, míg persze odaát a másik oldal is ugyanezt csinálja. Dunaszerdahelyen egy igazi futballbalhé volt, Európa-szerte verik a szurkolókat, ennek lereagálása egy nagyon szerencsétlen ügy volt a magyar diplomácia részérõl. Tavaly õsz óta benne volt a szlovákiai levegõben, hogy egy ilyen balhé bármikor bekövetkezhet, amit aztán mindkét ország kedvére meglovagolhat, túldimenzionálhat. Sajnos a magyar média ehhez sokkal inkább asszisztál, mint a szlovák, mert egyenesen uszító. „Brüsszelben mindebbõl csak a két ország csetepatéját látják, ebbe mi is beszálltunk, sõt a Fidesznek ennyi nem is elég. Itt vér kell a politikának és az újságíróknak is, dúl a sérelmi politika, a nacionalista retorika terén szinte vetekedett egymással kormány és ellenzék. Aggasztó, hogy Magyarországon máig nem vagyunk hajlandók figyelembe venni a 20. század tanulságait. Unió ide vagy oda, könnyen közel kerülhetünk egy lokális konfliktushoz. Nem tudom, járt-e mostanában Szlovákiában, a kinti magyaroknak már elegük van belõlünk, a hisztérikus hangulatkeltésbõl, ami az anyaországban az õ bõrükre zajlik” - figyelmeztet a történész.

Szlovákiai radikalizmus

„Szlovákiában a hétköznapokban ez a gyûlölködés szerencsére még nem érzékelhetõ olyan mértékben, ahogy ezt egyes politikusok felfújják. Persze minél jobban sulykolják a köztudatba, annál jobban megmérgezik az emberek kapcsolatait - vélekedett kérdésünkre Bastrnák Tibor, révkomáromi polgármester. - A szlovák kormányfõnek komolyan vissza kellene fognia az SNS-t, és nemcsak annak médiabeli kiszólásai miatt, hanem amiatt is, hogy ne nyújtsanak be a szlovák parlamentbe a kisebbségek jogait semmibe vevõ törvénytervezeteket.”
„Mostanában nem készültek kisebbségekkel kapcsolatos szlovák közvélemény-kutatások. Néhány hetet várni kell, amíg lecsapódnak az események” - tájékoztatott Öllõs László szlovákiai politológus, a Fórum Kisebbségkutató Intézet vezetõje. A hétköznapokban egyelõre Öllõs szerint sincsenek összetûzések, ugyanakkor látható, hogy feltûntek olyan csoportok, melyek helyi szinten is szítják a kedélyeket. A felmérések szerint a legerõsebb magyarellenesség Szlovákiában ott szokott lenni, ahol nincsenek is magyarok, tehát az északi országrészekben. Öllõs szerint a szlovák média jelentõs része független, korrekten lehet tájékozódni az ottani sajtóból. „Az ordító propagandamûsoroknak például rögtön nekiestek a sajtóban, itt nincs monopolhelyzetben a kormányzati propaganda” - teszi hozzá.
Kérdés, hogy akkor Szlovákiában miként emelkedhetett kormányszintre a populista nacionalista retorika? Magyarországról nézve úgy tûnik, ott olyan erõsek a szélsõségek, hogy már a kormányban is benne vannak. Ez a jelenség nem köthetõ szûken politikai érdekekhez, de a társadalom egészéhez sem - véli Öllõs. Tavaly õsszel például gõzerõvel beindult a nacionalista politika, parlamenti határozat született a Benes- dekrétumok sérthetetlenségérõl, fasiszta személyiségeket rehabilitáltak, de a szlovák közvélemény úgy nekiesett ezeknek a sorozatos ügyeknek, hogy október közepén elkezdett zuhanni a Smer népszerûsége, mígnem novemberben kénytelenek voltak átváltani szociális témákra.
Mindenesetre a jelenlegi szlovák politikai garnitúra esetében a nemzeti és a szocialista jelzõt nyugodtan össze lehet kapcsolni. Ez egy olyan kormány, amely Meciar és Slota pártjából, valamint Fico pártjából áll, amely új képzõdmény, a volt posztkommunista pártot is magába szívta - fejtegeti a politológus. Tudvalevõ, hogy Csehszlovákiában nem volt reformkommunizmus, ez a társaság nem ment végig semmilyen nyugatosodási folyamaton a 70-es, 80-as években. Az õ gondolatviláguk részben a leninizmusból ered, részben a fasiszta szlovák köztársaságból, illetve a 19. és 20. század átideologizált történelmébõl. Ez a mentalitás a világot ellentétekben tudja csak felfogni, különbözõ csoportok állandó harcaként. Mindezt most egy populista nacionalista egyveleggé gyúrják össze, amit az aktualitásokhoz igazítanak. Népszerûségük másik oka, hogy Magyarország szélsõségesei sajnos alájuk játszanak. Azért az érthetõ, ha egyenruhában masírozó magyar szélsõséges csoportok Szlovákia területén sok-sok szlovák zsebében kinyitják a bicskát - érzékelteti a politológus. A szlovákiai neofasiszták egyébként hasonlóak a magyar szélsõségekhez, most például részt vettek egy csehországi összetûzésben, amelyben központi szerepet is játszottak: egy romanegyedet próbáltak lerohanni.
Abban minden szakértõ egyetért, hogy a mostani egy teljesen groteszk helyzet, hiszen mindkét ország tagja a NATO-nak és az EU-nak. Rablóbékékrõl, nemzethatárok kiigazításáról szónokolni a mai uniós keretek között egyszerûen nevetséges, bárhol teszik. De tény, hogy a régi elõítéletek élesztgetésével a lakosság egy része a mi régiónkban különösen jól mozgósítható. Feldolgozatlan, zsigerileg továbbélõ történelmi sérelmekrõl van szó, amelyek sajnos az állami propagandán, az iskolák tananyagán keresztül folyamatosan tovább élõ elõítélet-tömeget alkotnak. Öllõs szerint tény, hogy pillanatnyilag nem áll jól a magyarok szénája Szlovákiában, ahol most egy kemény kurzus zajlik, amelyik nacionalista magyargyûlölõ irányba tolja el a közvéleményt, ráadásul az ifjúság körében a legnépszerûbb. Felnõ tehát egy gyûlölködõ nemzedék, akikkel nem lesz egyszerû a közös Európát építeni.