Vissza a tartalomjegyzékhez

Sebestyén István
Földre küldve
Miért süllyedt idáig a magyar mezőgazdaság?

Uniós csatlakozásunk óta folyamatosan növekszik az import élelmiszertermékek aránya bevásárlókosarunkban. Becslések szerint emiatt mintegy 600-700 milliárd forinttól esik el a nemzetgazdaság. Még nagyobb baj, hogy nem használjuk ki adottságainkat, amelyeknél fogva a honi mezõgazdaság „tejjel és mézzel folyó Kánaán” lehetne, és minõségi termékei nemcsak a hazai boltok polcait tölthetnék meg, hanem az európai és világpiacokon is sikeresek lehetnének. Ehelyett az uniós tagállamok közül nálunk lehet a legkevesebb haszonállatot látni az utak mentén, szabolcsi almából pedig 100 ezer tonna rohad el idén a fák alatt.


Fotó: Somorjai László

Kiváló termõföld, vízbõség, napsütés - nem véletlenül szerettek bele a Kárpát-medencébe honfoglaló eleink. Árpád óta az ország területe megfogyatkozott ugyan, ám mezõgazdasági adottságaink ma is kiemelkedõnek számítanak Európában. A számok azonban azt jelzik, hogy nemhogy nem élünk megfelelõen lehetõségeinkkel, egyenesen tékozlunk - különösen a piacnyitással együtt járó uniós csatlakozásunk óta. Csupán néhány példa: tejbõl 2000-ben mintegy 1000 tonnát importáltunk, 2007-ben már 88 ezer tonnát, miközben a kivitel jóval kisebb mértékben, 17 ezer tonnáról 112 ezer tonnára bõvült. A sertéshús esetében az elmúlt években 80-100 ezer tonna között mozgott az export volumene, miközben a behozatal meredeken emelkedett, jelenleg 70 ezer tonna. (Még érdekesebb az élõ sertések behozatala: 2003-ban ennek mértéke még zéró volt, 2006-ban már 80 ezer tonna - miközben a hazai tenyésztõk sorra mentek tönkre.) A zöldség-gyümölcs ágazatban az export 2001-tõl kezdve nem egész másfélszeresére bõvült, miközben az import több mint három és félszeresére.
Mindez nemcsak az iparban, hanem a kereskedelemben is megjelenik. Raskó György agrárközgazdász számításai szerint 2007-ben a kiskereskedelmi forgalomban kapható élelmiszertermékek 26 százaléka külföldrõl érkezett. Az uniós csatlakozás elõtti évben, 2003-ban ez a részesedés mindössze 8 százalék volt. (Számos más szám is forgalomban van a témával kapcsolatban, az import arányát a legtöbben 20-30 százalék közé teszik.) Vagyis minden, élelmiszerre költött 100 forintunkból 26 külföldre vándorol - ez összességében mintegy 600-700 milliárd forint árbevételkiesést jelent a magyar élelmiszeriparnak.
Azzal kapcsolatban, hogy a piacnyitás után bizonyos értelemben törvényszerû volt az import arányának növekedése, Raskó György megjegyezte: a velünk együtt csatlakozó államok közül Magyarország mezõ­gazdasága és élelmiszeripara szenvedte el a legnagyobb veszteséget.
„A húsipar, a tejipar és a baromfiágazat gyakorlatilag összeomlott, az elõbbi kettõbe már a külföldi tõke sem fektet be. Egészen a tavalyi évig cukorból mindig is önellátó volt az ország, sõt bõven jutott exportra is. Az idei lesz az elsõ év, hogy a hazai cukorfogyasztásnak csaknem a fele importból származik majd” - illusztrálta állítását a szakértõ, hozzátéve, hogy ezzel szemben például a lengyel élelmiszerexport úgy meglódult, hogy ma már több terméket hozunk be onnan, mint amit odaszállítunk, pedig a mérlegünk korábban mindig pozitív volt.
A közgazdász úgy véli, hogy hazánk lassan nyersanyagexportõrré válik, vagyis az itt megtermelt alapanyagokat külföldön dolgozzák fel, majd késztermékként visszaszállítják hozzánk - lefölözve a feldolgozás hasznát. A tejiparban például ma már teljesen általános, hogy az Olaszországba szállított tej a kinti feldolgozás után sajt, vaj és egyéb termékek formájában köszön vissza ránk a hazai áruházak polcairól.„
Gyengélkedésünk” okait firtatva Raskó György elsõként a rendszerváltást követõ földkárpótlás ellentmondásait említi. Ekkor alakult ki az az egészségtelen arány, hogy a földtulajdon 80 százaléka - állítja a szak­értõ - nem a földet ténylegesen művelők kezébe került. Az egyéni termelők pedig elaprózódott parcellákból álló kisbirtokokon dolgoznak, amelyeknek versenyképessége gyenge. (Lásd keretes írásunkat.)


Az élõsertés és a sertéshús exportjának és importjának alakulása Magyarországon (2000-2007)
Forrás: KSH, tájékoztatási adatbázis

A mezõgazdaságot sújtó másik teher - a többek között marha- és sertéstenyésztéssel foglalkozó, 150 embernek munkát adó Raskó szerint - a magas adó, illetve az uniós gyakorlatnál szigorúbb munkaügyi, környezetvédelmi és állategészségügyi elõírások zöme, amelyek szinte lehetetlenné teszik, hogy jövedelmezõ legyen a magyar állattenyésztés. „Néha az az érzése az embernek, hogy több munkaügyi, környezetvédelmi és egyéb hatósági ellenõr van ebben az országban, mint gazda. Nyáron az egyik raktárépületünk tetejét javították az embereim, amikor egyikük levette a sisakját a kánikula miatt. A Fejér megyei munkaügyi felügyelõség embere az útról meglátta, bejött és 400 ezer forintra büntetett bennünket. Ilyenkor az ember úgy van vele, hogy inkább befejezi az egészet” - mondta az egykori államtitkár. Hozzátette: a betakarítási munkák idején zajló razziákat látva nincs mit csodálkozni azon, hogy a mezõgazdaság nem szív fel több munkaerõt, sõt a munkaerõigényes ágazatokban a termelés erõteljesen szûkül.
„Nem jobb a helyzet az állategészségügyben sem, ahol pápábbak akarunk lenni a pápánál: olyan követelményeknek kell megfelelnünk, amelyeket az unió régi tagjainál sem alkalmaznak a gyakorlatban. Nem véletlen, hogy az EU-ban a versenytársaink közül területarányosan nekünk van a legkisebb állatállományunk. 1989-hez viszonyítva kevesebb mint felére, 45 százalékra zuhant vissza a haszonállatok száma” - fogalmazott Raskó György, aki szerint ha a politika felvállalná ezeknek a jogszabályoknak az enyhítését, sok probléma magától megoldódna.
A szakértõ azt is hangsúlyozta, hogy termelõi oldalról is szükség lenne a szemléletváltásra. Az ugyanis, hogy 100 ezer tonna szabolcsi alma rohad el a fák alatt idén, alapvetõen nem a kormányzat hibája. „Régen szerkezetváltásra lett volna szükség, ugyanis a szabolcsi termés jelentõs része csak ipari almaként értékesíthetõ. Ahol ez az ágazat sikeresen mûködik, ott piacorientált szövetkezetekbe tömörülnek a gazdák, válogatják, csomagolják a termést, és saját márkát futtatnak fel. A mi világunk ettõl sajnos még messze van.”
A honi agrárium megsegítésére az USA-tól Franciaországig mindenhol hatékony fegyver a hazai termékek fogyasztására való ösztönzés. „A magyar termékek minõ-sége jó és megbízható. Többek között azért, mert meglehetõsen konzervatív módon készülnek: nálunk nincs génmanipuláció vagy hormonkezelt termék. Egy alkalommal az USA egyik államának mezõgazdasági miniszterét kalauzoltam Magyarországon. Amikor a vendégem meglátta az egyik Békés megyei sertéstenyésztõ telepét, felkiáltott, hogy hát önök magyarok biosertést tenyésztenek. Majd kérdezgette a gazdát, hogy 50 vagy 80 százalékkal tudja-e drágábban eladni termékét. Szegény ember azt sem tudta, mirõl van szó, hiszen õ mindig is ezzel a hagyományos módszerrel dolgozott” - illusztrálta Raskó György, mennyire fontos, hogy meglévõ értékeinket sikeresen tudjuk kommunikálni. Ám amennyiben ez meg is történik, a hazai vásárlók többsége még ma is elsõsorban az árat nézi vásárláskor és nem a származási országot.
Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség fõtitkára ugyancsak „józan elvárásnak” nevezte azt a törekvést, hogy minél több hazai termék, pontosabban hazai alapanyagból készült termék kerüljön a boltokba. „A különbségtétel azért is fontos, mert az ipar is importál alapanyagokat, illetve a hazai alapanyagokat esetenként más országban dolgozzák fel. A Boci csoki például Csehországban készül, és számos más terméknél is bajban lehet a vásárló, hogy magyarnak tekintheti, vagy sem” - mondta a főtitkár.
Azzal kapcsolatban, hogy a multinacionális cégek úgy vannak számon tartva, mint akik erõfölényüknél fogva letörik a honi mezõgazdaságot, hangsúlyozta, hogy ennél azért jóval árnyaltabb a kép. „Több áruházlánc részérõl egyre nagyobb az igény, hogy hazai termékek kerüljenek a polcokra, ám nem mindig találnak olyan árualapot, amely ezt az igényt ki tudná elégíteni. Sajnos kevés az olyan termelõi és értékesítési szövetkezet, amelyen keresztül a termelõk egységes, jó minõségû tömegáruval tudnának megjelenni a piacon. Ha ez megvalósulna, és az érdekeiket is jobban tudnák érvényesíteni” - fogalmazott Vámos György.