Vissza a tartalomjegyzékhez

Morvay Péter
Harcban az éterért és a szívekért
Pat Robertson Amerikáról, a hitről és az életéről

Hogyan látja Amerika, valamint a keresztényég helyzetét és jövõjét egy volt republikánus elnökjelölt-aspiráns? A CBN televízió alapítója és frontembere 1988-ban George W. Bush ellenfele volt a republikánus jelöltségért folytatott versenyben. Pat Robertsonnal néhány nappal az amerikai elnökválasztás után a CBN virginiai központjában beszélgettünk.


Fotó: Bárány László

Sokan azt mondják, hogy Amerika meggyengült az utóbbi években. Egyetért ön ezzel az állítással?
- Bárcsak ne kellene egyetértenem, de attól tartok, hogy így van. Amerika pénzügyi forrásait alaposan kimerítette az iraki háború, az Iránnal szembeni konfliktus és a terrorizmus elleni harc. Továbbra is nagy nemzet vagyunk, de vissza kellene térnünk azokhoz az alapvetõ értékekhez, amelyek hajdan naggyá tették ezt a nemzetet.
Melyek az Egyesült Államok elõtt álló legnagyobb kihívások?
- Olyan pénzügyi hanyatlás kez­dõ­dött el, amely az 1973 és 75 közötti évekre hasonlít. Mások azt állítják, hogy a helyzet már az 1929-es nagy válságot idézi. A kormányzat igyekszik nagy összegeket pumpálni a pénzügyi rendszerbe azért, hogy megmentse azt az összeomlástól. A másik sürgetõ feladat az iszlám terrorizmus elleni folyamatos harc.
Képes lesz a jelenlegi kormányzat majd pedig az Obama-adminisztráció megbirkózni ezekkel a kihívásokkal?
- Szerintem George W. Bush meglehetõsen jól látta el a feladatát, ami az ország biztonságát illeti. 2001. szep­­tember 11-e óta nem történtek terrortámadások Amerikában. Ugyanakkor sok hibát is elkövetett. Ami Barack Obamát illeti, õ még nem próbáltatott ki mint vezetõ. Egy elnöknek elõször vezetõként kell bizonyítania alkalmasságát.
Említette Bush elnök eredményeit. Kíváncsi lennék, hogy ön, akinek a véleményére sok konzervatív szavazó hallgat, hogyan látja az elmúlt nyolc évet?
- Az elnök legfõbb célja az volt, hogy megvédelmezze az országot. Ezen a területen jól teljesített. Mozgósította és megerõsítette az ország fegyveres erõit, és támogatta Izraelt. Társadalmi téren alapvetõen élet- és családpárti politikát folytatott. Olyan kezdeményezésekkel állt elõ, amelyek segítettek a családoknak. A tevékenységének ez a része hasznos volt. Megpróbálta - legalábbis részben - privatizálni a társadalombiztosítást is, ami lehetõvé tenné a dolgozóknak, hogy saját számlájukon kezelhessék a befizetett összegeket. Ez elõnyös lehet a számukra. Másrészt azonban a Bush-kormány rendkívüli méretekben növelte a kiadásokat. Szinte megdöbbentõ, ha az ember végignézi ezeket a pazarló döntéseket. Úgy vélem továbbá, hogy rosszul kezelte a Katrina hurrikánnal kapcsolatos válságot, és a jelek szerint nem volt megfelelõ a háború utáni iraki helyzet kezelése sem. Ennek következtében nagyon mélyre süllyedt a támogatottsága. Mint a mostani választás is mutatja, Bush elnök magával rántotta a Republikánus Pártot is.
Ebben a népszerûtlenségben mekkora szerepe volt a médiának?
- Sokan utálják õt - ehhez kétség sem fér. Bármit is tett, semmi jót nem tudtak róla mondani. Ugyanakkor Bush is sokszor nagyon arrogánsnak mutatkozott, így nem cso­da, ha a sajtó tigris módjára rávetette magát.
A választások után sokan hõsként ünnepelték az új elnököt. Mit gondol ön az Obama-jelenségrõl?
- Obama a fekete lakosság számára nyilvánvalóan jelkép is. Amerika lakosságának a 12 százaléka afro-amerikai. Számukra az, hogy Obama elnyerte a legmagasabb hivatalt, a rabszolgaságból való teljes felszabadulást jelképezi, így teljesen érthetõ az örömük és lelkesedésük. Ugyanakkor a fiatalok közül sokan egyfajta messiásként tekintenek Obamára. Olyan vonásokat tulajdonítanak neki, amelyekkel egyetlen emberi lény sem rendelkezik. Ezek az elvárások nagyon nagy terhet jelentenek Obamának, hiszen nem isten, ezért természetesen képtelen ilyen várakozásoknak megfelelni. Attól tartok, hogy ez sok embernek csalódást fog okozni, különösen a fiataloknak, akiknek az idealizmusát ez a csalódás könnyen összezúzhatja.
Sokan meglepõnek tartják, hogy az elnökválasztással együtt tartott népszavazásokon több államban is - köztük Kaliforniában és Floridában - a melegházasságok tilalmáról döntöttek a választók. Ön szerint mi az oka ennek?
- Szerintem az elnökválasztás nem a liberalizmusról szólt, hanem elsõsorban egy George W. Bushról szóló népszavazás volt. Az emberek véleményt mondtak arról, hogyan kezelte a gazdaságot és az iraki háborút. Kifejezték azt, hogy ebbõl elegük van, és változást akarnak. A házasságot azonban az amerikaiak továbbra is nagyon fontosnak tartják, és nem támogatják a homoszexuális házasságok bevezetését, mivel úgy látják, hogy ez lealacsonyítaná ezt az intézményt. Az amerikaiak készek megadni a szabadságot a homoszexuális embereknek, és tisztelik az emberi méltóságukat, de a házasságról továbbra is úgy gondolják, hogy az csak egy férfi és egy nõ között állhat fenn. A többség elutasítja azt is, hogy egyes egyházak, például az episzkopálisok homoszexuális férfiakat és nõket avatnak lelkésszé, sõt püspökké. Ez ellentétes a kereszténység alapelveivel.
Ön többször bírálta a Bush-kormány közel-keleti politikáját. Mi várható ezen a téren Oba­mától?
- Szerintem az úgynevezett két állam megoldás téves koncepció. Akárhányszor csak a Közel-Keletre utazom, mindig megdöbbent az, hogy milyen kicsiny területrõl is van szó, és mennyire ki van szolgáltatva Izrael a szomszédainak, a Katyusa-rakéták támadásának. Szörnyû tévedés volt megengedni azt, hogy a Hamasz jelentõs területek birtokába jusson. Ezt a helyzetet a Hamasz most a választások utáni napokban is Izrael elleni támadásokra használja fel. Bush nagyon szeretett volna létrehozni egy békeszerzõdést. Annyira igyekezett azon, hogy megfeleljen a szaúdi kormányban ülõ barátainak, hogy közben elfelejtette, mit is jelentene mindez Izrael számára. Nem hiszem, hogy Obama nagyobb barátja lenne Izraelnek, mint Bush, akit sokan a leginkább Izrael-barát amerikai elnöknek tartanak.

Hogyan kezelné Obama az iráni válságot?
- A történelembõl ismerjük Neville Chamberlain brit miniszterelnököt, aki elutazott Münchenbe, hogy ott Hitler kancellárral találkozzon. Hitler maximális hasznot húzott a találkozóból, miközben nevetett Chamberlain naivságán. A brit kormányfõ úgy gondolta, hogy nagy sikert aratott, és Csehszlovákia feladása elhozza a békét. Ez történhet Obamával is, ha az ígéretéhez híven elõfeltételek nélkül elmegy Iránba tárgyalni Ahmadinezsád elnökkel. A teheráni vallási vezetõk csak hasznot húznának ebbõl. A diplomácia nagyon kényes játék, olyan tánc, amelyben minden lépésre ügyelni kell. Ha Obama nem készül fel erre, akkor könnyen bajba kerülhet.
Európában sokan úgy tartják, hogy a vallást és a politikát nem lehet összeegyeztetni. Mikor válhat veszélyessé a vallás a szabadság és a demokrácia számára?
- Az Egyesült Államokat olyan keresztények hozták létre, akik úgy gondolták, hogy az Istennel való személyes kapcsolatuk az életük leg­fontosabb része. A Függetlenségi Nyilatkozat a Teremtõrõl beszél, és azokról a jogokról, amelyek tõle származnak. Amerikában tehát alapítása óta nagyon erõs a vallás szerepe. Az európai országok ugyanakkor bár kereszténynek vallották magukat, inkább látszatkeresztények voltak. Ez vezetett a második világháborúhoz és az azt követõ spirituális vákuumhoz. Számom­ra aggasztó az elvilágiasodás, amit ma Európában tapasztalni.
Mit tehetnek a keresztények a szabadság és a demokrácia védelmében úgy, hogy egyidejûleg megvédik a zsidó-keresztény értékeket is?
- Ha az egyház azonosul a kormányzattal, ha politikai eszközökkel akarja megváltoztatni a világot, akkor nagyon célt tévesztett. Csak akkor történhet valódi változás, ha az emberek megtérnek. Ha az egyház ebben megteszi a feladatát, akkor hasznos szerepet játszik a társadalomban.
A Keresztény Koalíció egyik alapítójaként ön szorgalmazta, hogy a keresztények vállaljanak szerepet a politikában. Sokan úgy gondolják, hogy McCainnel együtt most a vallási jobboldal is vereséget szenvedett.
- Nem gondolom, hogy vesztettek volna. De nem is volt ideális jelöltjük. John McCaint az ország evangéliumi keresztény lakossága fenntartással figyelte. Nagyon lelkesen fogadták viszont alelnökjelöltjét, Sarah Palint. A fiatalokat ugyanakkor megbabonázta Obama. Idealizálták, úgy tekintettek rá, mint a messiásra, aki majd megváltoztatja a régieket és elhozza a jobb világot. Sok fiatal keresztény Obamára szavazott. Ugyanakkor, ha a statisztikákat nézzük, azt látjuk, hogy az evangéliumi keresztények több mint 80 százaléka McCain-re szavazott. Úgy gondolom, hogy õk továbbra is nagyon jelentõs szavazóbázist képeznek.
Mit tanácsolna most a republikánusoknak?
- Fontos lenne felismerniük, hogy nekik konzervatívoknak kell lenniük. Ha ebben kompromisszumot kötnek, akkor veszíteni fognak. 2006-ban például hatalmas költekezésbe fogtak, elherdálták a szövetségi pénzeket. Elvesztették a perspektívát, és így az emberek ellenük szavaztak. Úgy gondolom, most is sokan vannak Amerikában, akik számára továbbra is a konzervatív értékek a fontosak. Ez az ország még ma is a középtõl jobbra áll. Ha a republikánusok összefognak, minden esélyük megvan arra, hogy két év múlva megújult erõvel térjenek vissza.
A CBN mûsorait több országban vetítik, Magyarországon is. Mit tapasztalt, a médiában való megjelenés milyen hatással volt a munkájára?
- A televízió a legfontosabb eszköz, ami valaha is az emberiség rendelkezésére állt. Nagyon személyes módon lehet szólni a televíziós kamerákba, hiszen az egy olyan eszköz, amit az emberek figyelnek. Olyan eszköz, amin keresztül valóságos módon lehet közvetíteni az evangéliumot.
A másik fontos eszköz az internet. Mindenkihez eljut, nem lehet megállítani, átlépi az országhatárokat, az üzeneteket számtalan nyelvre le lehet fordítani, és így milliók hallgathatják az evangéliumot. Ráadásul nagyon olcsó eszközrõl van szó. A keresztényeknek nem szabad csak a templomukban üldögélniük, hanem ki kellene lépniük a virtuális autópályákra is, hogy elérjék az embereket. Lehet, hogy nem jönnek be a templomokba, hanem otthonaikban ülnek, és ott hallgatják az üzenetet.
Hogyan látja a kereszténység helyzetét? Miért nincs akkora mozgósító ereje mint korábban?
- A kommunizmus bukása óta több mint 500 millió ember fogadta el Jézus Krisztust. Ez nagyon figyelemre méltó. Kínában legalább 130 millió hitvalló keresztény van, és jó úton haladnak afelé, hogy a világ legtöbb keresztényt számláló országává váljanak. Sajnálom, hogy Nyugat-Európa még nem kapcsolódott be ebbe a szellemi mozgalomba, amely a jövõben még nagyobb kiterjedésû lehet.
Milyen területeken kell az egyháznak megváltoznia?
- Szerintem nem tartunk még ott, ahol keresztényként lennünk kellene. Az amerikai egyházakban azt látni, hogy az emberek világi minták szerint élnek, és a pénzt, valamint az élvezeteket hajszolják. Nagyon nehéz kiszakítani az evangéliumi hívõket a világból. Lehet, hogy nem alkoholizálnak, nem rabjai a pornográfiának, de a céljaik és a törekvéseik ugyanazok, mint a világiaknak. Pedig az kellene, hogy foglalkoztassa õket, miként tudnának közelebb kerülni a mennyhez és Jézushoz. Ez lenne az igazán fontos.