Vissza a tartalomjegyzékhez

Munkatársainktól
A legrosszabb még csak most jön

Talán hóbortos professzornak tartották azokat a közgazdászokat, akik évekkel ezelõtt egy pénzügyi válság kitörésérõl szóltak. Nouriel Roubinire, a New York Egyetem közgazdász professzorára, vagy Paul Krugmanra - aki megkapta a szakmájában az idei Nobel-díjat - ma már nem legyintenek. Politikusok, üzletemberek lesik a szavaikat, hátha megmondják, mi következik ezek után.

Amíg a gazdaság virágzott, a legtöbb közgazdász gúnyolta Roubinit. Elhessegették a figyelmeztetéseit, amikor arról beszélt, hogy a jelzáloghitel-válság pénzügyi visszaesést fog elõidézni. Nem osztották azt az elõrejelzését sem, hogy a két amerikai óriás jelzálog-hitelezõ, a Fannie Mae és a Freddie Mac összeomolhat, a befektetési bankok tönkremennek, ahogy a világ a tartós recesszió felé tart. Pedig mindez félelmetes pontossággal következett be.
2006 szeptemberében a Nemzetközi Valutaalap egyik ülésén tartott elõadásában kijelentette: gazdasági krízis közeleg. Úgy tartotta, soha nem látott ingatlanpiaci összeomlást válthatna ki az Egyesült Államokban az, ha az olajárak felszöknének, ha a fogyasztók visszafognák vásárlásaikat. Meggyőződése volt, hogy a jelzálogpiac visszaesése globális pénzügyi válságot vált ki, ha a dollármilliárdos jelzáloghitel-alapú értékpapírok befagynak. A sokkhullám megsemmisíti a bankokat és más pénzügyi szervezeteket, olyanokat, mint a Fannie Mae és a Freddie Mac. Mindez pedig nagy gazdasági recessziót okozhat az országnak.
„Azt hiszem, egy jó erõs italra lesz szükségünk ezek után” - mondta az elõadás moderátora, miközben a közönség nevetett, majd Anirvan Banerji, a New York-i alapítású Economic Cycle Research Intézet közgazdásza az elhangzottakra adott válaszbeszédében Roubinit vészmadárnak nevezte, akinek feltételezései nem matematikai modelleken alapulnak, így nem is lehetnek hitelesek. Elõször valóban úgy tûnt, hogy Roubini feltételezései hamisak. A visszaesés nem következett be még 2007 végére sem, amikor a pénzügyi és gazdasági kilátások ugyan kezdtek egyre gyászosabbá válni, bár még nem voltak katasztrofálisak. De az idõ neki dolgozott.
Hasonló sorsot élt végig Paul Krugman is. A neves közgazdász számos alkalommal kifejtette, hogy túlárazottak az amerikai ingatlanok. Az év elején, amikor mindenki azt hitte, túl vannak a válság nehezén, úgy fogalmazott: az ingatlanárak átlagosan 25 százalékkal esnek majd, de egyes helyeken, mint például Miamiban vagy Los Angelesben akár 50 százalékkal is. A frissen Nobel-díjjal jutalmazott közgazdász szerint számos párhuzam húzható az 1929-32-es nagy gazdasági világválság és a most kialakult helyzet között. „Olyan pénzügyi rendszert fejlesztettünk ki, amely kikerült az ellenõrzésünk alól” - fogalmazott.
Krugman a Bush-kormányzat „lelkes bírálója”. 2003-ban megfogalmazta, hogy fenntarthatatlan a - többek között az iraki háború és az adócsökkentések miatt - felhalmozott hatalmas államháztartási hiány, amely elõbb vagy utóbb válsághoz vezet. „Recesszió lesz - fogalmazott a közelmúltban -, de talán elkerülheti a világ a teljes összeomlást.” Krugman határozott álláspontja, hogy meg kellett volna menteni a Lehman Brothers óriásbankot, mert így nagyobb eséllyel lehetett volna megakadályozni a válság továbbgyûrûzését.
Bírálta Alan Greenspant, a Fed korábbi elnökét, mivel véleménye szerint túlságosan is alacsonyan tartotta az alapkamatot, amely szinte megágyazott a piacnak az extrém méretû túlhitelezéshez, ez pedig egyenesen vezetett a hitelintézetek csõdjéhez. Greenspan azóta elismerte, hogy téves kamatpolitikát folytatott. Mint fogalmazott, túlságosan is hitt a piac önszabályozásában, és sohasem gondolta volna, hogy kialakulhat ez a helyzet.
Krugman szerint bárki lesz az Egyesült Államok következõ elnöke, az USA minden bizonnyal elmozdul a protekcionizmus irányába.