Vissza a tartalomjegyzékhez

Szobota Zoltán
Hamburgeres szittya magyar
Választási buli Budapesten

Idehaza az Amerikai Kereskedelmi Kamara szervezett nagyszabású választási partit a budapesti Corinthia Grand Hotel Royalban.

A detektoros kapu után nyomban mártogatós chips fogadja az embert, majd a lépcsõfordulóban Obama-Biden- vagy Mc­Cain-Palin-csomagot lehet választani, amely a jelöltekrõl szóló ismertetõ mellett nemcsak jelvényt tartalmaz álláspontunk felvállalására ösztönözve, hanem a Függetlenségi Nyilatkozatot és az Egyesült Államok Alkotmányát is. Bárhogy is erõlködik az ember szeme, a késõbbiekben sem igen lehet republikánus kitûzõt felfedezni a hajtókákon.


Szobota Zoltán
A detektoros kapu után nyomban mártogatós chips fogadja az embert, majd a lépcsõfordulóban Obama-Biden- vagy Mc­Cain-Palin-csomagot lehet választani, amely a jelöltekrõl szóló ismertetõ mellett nemcsak jelvényt tartalmaz álláspontunk felvállalására ösztönözve, hanem a Függetlenségi Nyilatkozatot és az Egyesült Államok Alkotmányát is. Bárhogy is erõlködik az ember szeme, a késõbbiekben sem igen lehet republikánus kitûzõt felfedezni a hajtókákon.
Az esemény résztvevõinek rögtönzött szavazást rendeznek, melynek eredményét huszonhárom óra elõtt ki is hirdetik. A statisztikai merítés pontosan tükrözi a késõbbi végeredményt. Ugyanitt karitatív célokra fordított ezerforintos tombolajeggyel lehet utazásokat és bögréket nyerni. Az impozáns épületben mindenhol hatalmas kivetítõkön követhetõ a tengerentúli események görgetege. A szónoki színpadot is magába foglaló nagyterem azonban gyakorlatilag a szünetmentes étkezésre rendezkedett be. A roskadásig rakott asztalok elõtt hosszú tömött sorokban várja mindenki a betevõ porcióját, és még igazi hamburgert is készíthet magának a McDonald’s-nemzedék apraja-nagyja. Mivel az ünneplõ sokadalom púposra pakolt tányérokkal igyekszik megalapozni az este sikerét, a háromperces ünnepi szónoklatok rövid csúszással veszik kezdetüket.
April H. Foley nagykövet asszony az újdonság élményét ígéri a következõ évekre, bárki legyen is a választás gyõztese. Konkrétan arra gondol, hogy mindkét elnökjelölt a kontinentális Amerikán kívül született: McCain ugye a Panama-csatornánál, riválisa pedig Hawaii szigetén. És ha már az újdonságoknál tartunk, akkor a nagykövet asszony szerint az USA történetében sosem szállt még ringbe afroamerikai elnökjelölt római katolikus alelnökkel az oldalán. Ami a kulcsszavakat illeti, az elõzõ választáson a biztonság, a mostanin viszont a gazdaság az integráló kifejezés. „Nézzük tovább a demokráciát mûködése közben” - biztatja közönségét, és Szekeres Imre honvédelmi miniszter váltja a mikrofonnál, aki a tengeren túli szövetséges nélkülözhetetlen barátságáról beszél.
Éjfélkor a legtöbb dolgozó ember már nagyokat pislog, aki nem akar idõ elõtt elszundítani, a padlóba szerelt légkondi rácsán fújatja magára a jeges szelet. Az álldogálásba belefáradtak elegendõ szék híján többszemélyes kanapékon zsúfolódnak a plazmatévék elõtt. Érdekes kép tárul a gyanútlan nézelõdõ elé, amikor megpillantja az aranykeretes szemüvegû, öltönyös amerikai üzletembert egy szittya motívumos mélymagyar viseletû honfitársunkkal együtt bóbiskolni. Akinek nem jut hely, egy óra múlva feladja a székkeresést, és a sokcsillagos szálloda szõnyegére heveredve szopogatja kólás sörét. Az eseménytelenebb idõszakokban a magyar légierõ zenekarának produkcióját élvezheti a nagyérdemû, miközben hol itt, hol ott feltûnnek ismerõs arcok is: Stumpf István, Zwack Péter, Fodor Gábor és a többiek.
Üdítõ, hogy a Magyarországon ilyenkor szokásos világvége-hangulat helyett az ellenérdekû felek nem palástolják politikai meggyõzõdésüket, sõt boldogan cseverésznek egymással, és közösen szurkolnak saját favoritjuknak. Már-már úgy tûnik, hogy nem is az egy táborba tartozás, hanem a véleménykülönbség okoz nagyobb örömöt a végeredményre váróknak.

Az esemény résztvevõinek rögtönzött szavazást rendeznek, melynek eredményét huszonhárom óra elõtt ki is hirdetik. A statisztikai merítés pontosan tükrözi a késõbbi végeredményt. Ugyanitt karitatív célokra fordított ezerforintos tombolajeggyel lehet utazásokat és bögréket nyerni. Az impozáns épületben mindenhol hatalmas kivetítõkön követhetõ a tengerentúli események görgetege. A szónoki színpadot is magába foglaló nagyterem azonban gyakorlatilag a szünetmentes étkezésre rendezkedett be. A roskadásig rakott asztalok elõtt hosszú tömött sorokban várja mindenki a betevõ porcióját, és még igazi hamburgert is készíthet magának a McDonald’s-nemzedék apraja-nagyja. Mivel az ünneplõ sokadalom púposra pakolt tányérokkal igyekszik megalapozni az este sikerét, a háromperces ünnepi szónoklatok rövid csúszással veszik kezdetüket.
April H. Foley nagykövet asszony az újdonság élményét ígéri a következõ évekre, bárki legyen is a választás gyõztese. Konkrétan arra gondol, hogy mindkét elnökjelölt a kontinentális Amerikán kívül született: McCain ugye a Panama-csatornánál, riválisa pedig Hawaii szigetén. És ha már az újdonságoknál tartunk, akkor a nagykövet asszony szerint az USA történetében sosem szállt még ringbe afroamerikai elnökjelölt római katolikus alelnökkel az oldalán. Ami a kulcsszavakat illeti, az elõzõ választáson a biztonság, a mostanin viszont a gazdaság az integráló kifejezés. „Nézzük tovább a demokráciát mûködése közben” - biztatja közönségét, és Szekeres Imre honvédelmi miniszter váltja a mikrofonnál, aki a tengeren túli szövetséges nélkülözhetetlen barátságáról beszél.
Éjfélkor a legtöbb dolgozó ember már nagyokat pislog, aki nem akar idõ elõtt elszundítani, a padlóba szerelt légkondi rácsán fújatja magára a jeges szelet. Az álldogálásba belefáradtak elegendõ szék híján többszemélyes kanapékon zsúfolódnak a plazmatévék elõtt. Érdekes kép tárul a gyanútlan nézelõdõ elé, amikor megpillantja az aranykeretes szemüvegû, öltönyös amerikai üzletembert egy szittya motívumos mélymagyar viseletû honfitársunkkal együtt bóbiskolni. Akinek nem jut hely, egy óra múlva feladja a székkeresést, és a sokcsillagos szálloda szõnyegére heveredve szopogatja kólás sörét. Az eseménytelenebb idõszakokban a magyar légierõ zenekarának produkcióját élvezheti a nagyérdemû, miközben hol itt, hol ott feltûnnek ismerõs arcok is: Stumpf István, Zwack Péter, Fodor Gábor és a többiek.
Üdítõ, hogy a Magyarországon ilyenkor szokásos világvége-hangulat helyett az ellenérdekû felek nem palástolják politikai meggyõzõdésüket, sõt boldogan cseverésznek egymással, és közösen szurkolnak saját favoritjuknak. Már-már úgy tûnik, hogy nem is az egy táborba tartozás, hanem a véleménykülönbség okoz nagyobb örömöt a végeredményre váróknak.