Vissza a tartalomjegyzékhez

Lukács Ibolya Anna
Billy Graham
90 éves a világhírű evangélista

„Életem egyetlen célja, hogy segítsek az embereknek személyes kapcsolatot találni Istennel, amely hitem szerint Krisztus megismerésén keresztül jön létre” - vallja Billy Graham. Az amerikai evangélista, aki mindenki másnál több embernek hirdette az evangéliumot, a napokban tölti be kilencvenedik évét.
Az „elnökök barátja”, „Amerika pásztora”, a „különleges megbízatású nagykövet” egész életét az evangélium, Isten szeretete hirdetésének szentelte. Kilencvenedik születésnapjára fiai és munkatársai különleges ajándékkal kedveskednek neki: tisztelõi és a szolgálata során megtért személyek interneten érkezett üdvözletét, vele kapcsolatos bizonyságait gyûjtötték össze a számára, hogy bátorításként átnyújthassák a testben már törékeny, de szellemben friss prédikátornak ezt a valódi „szeretetcsomagot”.


Billy Graham feleségével, Ruthtal

Billy Graham szó szerint vette Jézusnak a Márk evangéliumában elhangzott parancsolatát: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.” 185 országban több mint 215 millióan hallották tõle az evangéliumot, tévén, videókon, filmeken, az interneten keresztül pedig további milliókhoz juttatta el az Isten szeretetérõl szóló üzenetet.
Példaértékű, bár ellentmondások­tól sem mentes életútja mindenki számára tanulságos lehet. Isten ügyének elkötelezettjeként soha nem titkolta, hogy a világi politika is hatalmas vonzerővel bír rá: bár pártatlanságát többnyire igyekezett megőrizni, ezen a területen nem mindig járt sikerrel. Richard Nixon, aki évtizedeken át a barátja volt, egyszer megjegyezte: „Gyakran mondom a barátaimnak, hogy amikor belépett a szol­gálatba, a politika elvesztette egyik legnagyobb lehetséges művelőjét.” Felesége, Ruth Graham jelentette az ellensúlyt, aki mindig pontosan érzékelte, hol van a hit és a politika közötti határvonal.
William Franklin Graham 1918. november 7-én született az Észak-Karolina állambeli Charlotte mellett, egy tejtermelõ farmon, mindössze néhány nappal az elsõ világháborút lezáró békekötés elõtt. Gyermekkorát meghatározták a gazdasági válság évei, így hamar megtanulta értékelni a családi farmon végzett kemény munkát. 16 évesen, egy utazó evangélista, Mordechai Ham szolgálata során kötelezte el magát Jézus mellett. Több fõiskolán is tanult, végül a Wheaton Fõiskolán szerzett diplomát antropológiából 1943-ban. Ugyaneb­ben az évben vette feleségül Ruth Bellt, akivel a fõiskolán ismerkedett meg. Ruth, aki misszionárius szülõk gyermekeként Kínában született, 64 éven át, 2007-ig volt társa Grahamnek.
Graham már szolgálatának korai éveiben leszámolt azzal a kísértéssel, amit az ellene gyakran hangoztatott érvek jelentettek: a tömeges vallási ébredések kora lejárt, az embereket nem a szó szerint értelmezett Bibliával, hanem intellektuális úton lehet megközelíteni. Számára a fõ kérdés és szolgálatának alapköve az volt: hisz-e ön a Bibliában? Ennek a hitnek a megvallása olyan szellemi erõt jelentett a számára, amely elnököket, miniszterelnököket indított arra, hogy õt kérdezzék a bûn, a kárhozat, az üdvösség és a menny kérdéseirõl. Nagy hatalommal rendelkezõ emberek hallgatták õt némán, amikor Jézusról és a megváltásról beszélt, Isten üzenetét szólva.


Közös ima. Billy Graham id. George Bush, Jimmy Carter és Bill Clinton volt amerikai elnökök társaságában tavaly nyáron a Billy Graham Könyvtár megnyitóján

Országos ismertségét az 1949-es Los Angeles-i evangelizációsorozatnak köszönheti. Az átalakított cirkuszi sátorban, a Vászon Katedrálisban a tervezett három hét helyett nyolc hétig tartottak az összejövetelek. 350 ezren hallgatták meg az evangélistát, a riporterek pedig Dél-Kalifornia történetének legnagyobb ébredéséről beszéltek. Következő, bostoni evangelizációjáról már a címlapon számoltak be a lapok, a „nagydumás déli”-nek titulálva Grahamet. „Amerika pásztorává” híres 1957-es New York-i ébredési összejövetel-sorozata emelte, amelyet a Madison Square Gardenben tartott. Ekkorra már tömegek hallgatták Billy Grahamet, sokan mégis szkeptikusan fogadták a tervet, hogy a hatalmas fedett csarnokban több hetes evangelizációsorozatot rendez. Billy Graham igehirdetése végül hosszú heteken keresztül megtöltötte nemcsak a Madison Square Gardent, hanem a Yankees stadiont is, ahol az aréna történetének legnagyobb tömege, mintegy 100 ezer ember hallhatta prédikációját, amelyben Isten szeretete mellett helyet kapott a figyelmeztetés is: „Ha nem tértél még meg, akkor azt mondom neked, hogy ha most nem teszed meg, egyszer vége lesz a nyárnak, és a lehetőségeknek is, hogy az életedet átadd Jézusnak.” A tizenhat hetesre nyúlt New York-i összejövetel-sorozat szeptemberben ért véget a Times Square-en, ahol 120 ezer ember hallgatta. Ekkora már 2 millió New York-i hallotta az evangéliumot, és 56 ezren válaszoltak igennel a megtérésre felszólító hívásra.
Graham jó kapcsolatokat ápolt szinte valamennyi amerikai elnökkel, már az ötvenes évektõl kezdve. Megértette: ezekre az emberekre olyan terhek hárulnak, amelyekkel a hétköznapi em­bereknek nem kell megküzdeniük, és amelyekrõl fogalma sem lehet a politikán kívül állóknak. Éppen ezért képes volt pártállástól függetlenül empátiával viseltetni az elnökök és nem kevésbé családtagjaik iránt, és bármikor, a nap bármely szakában szolgálni feléjük - tanáccsal, imával, baráti beszélgetéssel. Graham az engedelmesség evangéliumát vallva úgy gondolkodott, hogy az elnök Isten akaratából kapta hatalmát, tehát imáival mindenképpen támogatnia kell õt, akármelyik politikai párt áll is mögötte.
Az elsõ elnök, akivel személyesen megismerkedett, Harry Truman, a világháború utáni elsõ amerikai vezetõ volt. A látogatás végén közösen imádkoztak, majd - miután a kint várakozó riportereknek Graham részletesen beszámolt a beszélgetésrõl - a fotósok kedvéért letérdeltek a Fehér Ház kertjében, és elmondtak egy újabb imát. Grahamet a látogatás elõtt senki nem tájékoztatta az ilyenkor szokásos diszkréció szükségességérõl, Truman pedig nehezen bocsátotta meg az evangélistának, hogy beszámolt az újságíróknak. A továbbiakban minden közeledésnek keményen ellenállt, csak sok évvel késõbb enyhült meg Graham irányában.
Az elnökök között kiemelkedik Graham Eisenhowerrel ápolt kapcso­lata. Részben õ beszélte rá az 1944-es normandiai partraszállás fõparancsnokát, hogy induljon az 1952-es választásokon. Graham szolgálata révén Eisenhower lett az elsõ amerikai elnök, akit hivatali ideje alatt megkereszteltek. Elnöksége alatt a vallás soha nem látott mértékû hivatalos támogatást kapott: 1953-ban tartották a Fehér Házban az elsõ Nemzeti Imareggelit Graham részvételével, 1954-ben a nemzeti jelképekhez való hûségnyilatkozat szövegébe az „egy nemzet” szavak mellé bekerült az „Istennek alárendelve” kifejezés, 1955-ben pedig a kongresszus elrendelte, hogy minden pénzérmén és bankjegyen szerepeljen az „Istenben bízunk” felirat.
Eisenhower élete végén is Graham­­tõl kapott bátorítást. Amikor 1968-ban Graham Vietnamba készült, hogy az ott harcoló amerikai katonákkal töltse a karácsonyt, elutazása elõtt meg­látogatta az akkor már súlyos betegen kórházban fekvõ volt elnököt, aki az évekkel korábban feltett kérdését ismételte meg: hogyan tudhatja az ember, hogy a mennybe jut? Graham újra elmondta, majd együtt imádkoztak. „Készen állok” - mondta Eisenhower. „Mielõtt elhagytam a szobát - idézte fel Graham -, szélesen mosolyogva intett, és azt mondta: »Mondja meg azoknak a srácoknak odaát Vietnamban, hogy van itt egy öreg veterán, aki gondol rájuk, és imádkozik értük.«” (N. Gibbs - M. Duf­fy: A lelkész és az elnökök)
A hatvanas évek végére Graham már annyira bejáratos volt a Fehér Házba, hogy ott töltötte Johnson elnökkel és családjával az utolsó hétvégéjüket. Egy mozifilmet néztek együtt, melyen Johnson - szokás szerint - elszunyókált. Graham a film végén hátrasétált a vetítőhelyiségbe, és megkérte a mozigépészt, hogy tegye félre a filmet - úgy vélte, a másnap érkező új elnöknek is tetszeni fog. Másnap Johnsonék távoztak, Grahamet pedig ismét az elnöki rezidencián találta az este: barátja, Richard Nixon első estéjét is ott töltötte meghívottként.
Nixon 1968-as sikeres kampánya után Graham szinte a Fehér Ház lelkésze lett. Mindvégig Nixon mellett állt tanácsadóként - ekkoriban nem csak szellemi kérdésekben. Ez az ellentmondásos idõszak sokat rontott Graham megítélésén, és szolgálatának is ártott. A Watergate-botrány kirobbanása után is kitartóan hitt Nixon õszinteségében és szavahihetõségében - amíg csak kénytelen nem volt meg­gyõzõdni az ellenkezõjérõl. Õ maga is kínos helyzetbe került, amikor a zsidókkal kapcsolatban meggondolatlanul kimondott és elfelejtett szavait évtizedekkel késõbb nyilvánosságra hozott magnószalagokról hallotta vissza, amiért nyilvánosan bocsánatot is kért. Nixon és Graham kapcsolata a Watergate-ügy kapcsán némileg feszültté vált, ám Nixon lemondása után kibékültek, és a lelkész mindvégig a volt elnök barátja maradt, sõt õ maga járt közben Gerald Fordnál, hogy Nixon elnöki kegyelemben részesüljön. A tanulságot azonban levonta, és a politikában soha többet nem vett részt ekkora intenzitással.
Grahamnek - a Bush család szoros barátjaként - szerepe volt George W. Bush életének megváltozásában is. Az ifjabb Bush „úton a negyven felé, sehová” tartott, amikor egy tengerparti séta és beszélgetés új irányt adott az életének. Ha közvetlenül nem is Graham szolgálatára tért meg, a késõbbi negyvenharmadik elnök utólag számos alkalommal megemlítette, hogy az evangélistának jelentõs szerepe volt abban, hogy megtalálja a helyes irányt. „A bölcsességnek és alázatnak ez a keveréke számomra olyan inspiráló volt, hogy utána komolyabban és jelen­tõ­ségteljesebben nyúltam a Bibliához” - jelentette ki Bush.
Talán mindenkinél közelebb állt Gra­ham Ronald Reagan elnökhöz, akit az ötvenes években ismert meg, még filmszínészként. Reagan saját ke­zû­leg írt levélben járt közben Francoiş Mitterrand francia elnöknél, hogy fogadja Grahamet. Graham ugyanis attól tartott, hogy párizsi összejövetelére nem fognak elmenni az emberek, ezért jó reklámnak tartott volna egy személyes találkozót és egy közös fotót az elnökkel. Graham és Reagan kapcsolata elsõsorban magánjellegû volt, ezért annak számos aspektusa nem is került a nyilvánosság elé. Graham azon kevesek közé tartozott, akik még utolsó éveiben is bármikor felhívhatták a már visszavonult, súlyos beteg elnököt. Temetésén a család Billy Grahamet kérte fel a búcsúztató elmondására, õ azonban me­dencecsonttörése miatt nem teljesíthette a kérést.
Élete során Graham számos alkalommal visszatért nagy sikerû evangelizációsorozatának színhelyére, New Yorkba, itt tartotta búcsúzásnak szánt ébredési összejövetelét is 2005-ben. Három nap alatt összesen 230 ezren hallgatták meg az akkor 86 éves evangélistát, aki a sajtótájékoztatón maga jelentette be, hogy az Egyesült Államokban valószínûleg ez lesz utolsó ilyen jellegû összejövetele.