Végéhez érkezett az Egyesült Államok elnöki posztjáért közel két éve tartó
heves küzdelem. Kevesebb, mint egy héttel a választások elõtt valamennyi
közvélemény-kutatás Barack Obama demokrata elnökjelöltet hozza ki végsõ
befutónak, a legfrissebb eredmények szerint azonban szoros küzdelem várható.
A szamár és az elefánt szimbóluma az 1870-es években ragadt a demokrata, illetve
a republikánus pártra. Az állatfigurák elsõ ilyetén használata Thomas Nast
politikai karikaturista nevéhez kötõdik.
Az illinois-i szenátor elõnye ugyanis nem behozhatatlan, republikánus
ellenfele akár gyõzelmet is arathat, ha visszaszerzi azokat az államokat,
amelyekben négy évvel ezelõtt George Bush diadalmaskodott, viszont az utóbbi
hetekben Obama oldalára billent át a mérleg.
Hamarosan eldõl, hogy a következõ négy évre ki költözik be a Fehér Házba.
Szeptember vége óta a legtöbb közvélemény-kutatásban Obama vezetett ellenfelével
szemben, a két jelölt között azonban eltérõ különbségeket mértek, így a verseny
továbbra sem lefutott McCain számára.
A legfrissebb Gallup-kutatás szerint a demokrata jelölt mindössze két ponttal
vezet ellenfelével szemben, de más felmérésekbõl is az derült ki, hogy szoros
eredmény várható a finisben.
Sok szakértõ ennek ellenére reménytelen küzdelemnek tartja a republikánus jelölt
számára a gyõzelmet. Véleményük szerint a vietnami veteránt hátrányosan
érintette a pénzügyi válság és az elnökjelöltek televíziós vitái. McCain
szeptember közepén még vezetett a közvélemény-kutatásokban, amikor az Egyesült
Államok egyik legrégibb bankja, a Lehman Brohters összeomlott. Ezt követõen
azonban Obamának sikerült visszaszerezni vezetõ helyét, amelyet egészen idáig
meg tudott tartani.
Az arizonai szenátornak ugyanis nem segített, hogy a válság a kormányzati
szabályozás elõnyére, valamint a jelenlegi fehér házi vezetés hiányosságaira
emlékeztette a szavazókat, melybõl azt a következtetést vonták le, hogy a nemzet
valószínûleg rossz irányba halad.
Sokan hibaként könyvelik el a vietnami veterán azon lépését is, hogy a
nehézségek kellõs közepén bejelentette, felfüggeszti kampányát, és visszatér
Washingtonba, hogy a pénzügyi megmentõ csomag kidolgozásában vegyen részt. A
republikánus politikus még az elsõ vita lemondásán is gondolkozott. Ekkor úgy
tûnt, lépésével bizonyíthatja, hogy olyan államférfi, aki számára az ország
sorsa a legfontosabb. A kidolgozott csomag azonban megbukott, ami példátlan
módon rázta meg a tõzsdét, a késõbbi javaslat pedig olyan megoldásokat
tartalmazott, amely intézkedéseket McCain korábban ellenzett.
A televíziós viták során McCain teljesítményét különbözõen értékelték, annyi
azonban bizonyos, hogy egyik alkalommal sem sikerült ellenfele fölé kerekednie.
A rendezvények után készült felmérések is azt támasztották alá, hogy a független
szavazók egyáltalán nem látták, hogy Obama megingott vagy megijedt volna, a
legtöbben úgy vélekedtek, hogy mind a három vitából a demokrata jelölt került ki
gyõztesen.
A CNN országos felmérése (október 21-26.)
Sarah Palin személye sem tudott teljes mértékben fordítani a republikánus
jelölt helyzetén. Az alaszkai kormányzó alelnökségi jelölése kezdetben kitûnõ
fogásnak tûnt: az egész nemzetet meglepte, aminek következtében megugrott a
republikánus páros népszerûsége. McCain gyûléseit a kampány során elõször
ugyanolyan tömeg és lelkesedés kísérte, mint amilyen a demokrata ellenfele
rendezvényein volt tapasztalható. Az ismeretlennek számító Palinnak azonban nem
sikerült meggyõznie a lakosság többségét alkalmasságáról, szerepléseibõl és a
vele készült interjúkból sokan úgy vélték, hogy számos kulcsfontosságú kérdésben
felkészületlen a 44 éves kormányzó.
Nem bizonyultak sikeresnek McCain azon támadásai sem, amelyek például az egykori
belföldi terroristával, William Ayers-szel hozták összefüggésbe ellenfelét, ezek
a vádak ugyanis eltörpültek a gazdasági kérdések mellett, melyekben az elõzetes
elõrejelzések szerint a választók többsége Obamát tartja hitelesnek.
A demokraták elõnyét szolgálta, hogy mikor nyilvánvalóvá vált az elnökjelölt
személye, háttérbe kerültek az Obama és Hillary Clinton közötti összecsapások,
és hogy úgy tûnik, Obama képes volt tanulni hibáiból. A sikeres közel-keleti
útja után hatásvadász retorikával teletûzdelt berlini beszéde nem aratott sikert
hazájában, mivel ilyen fellépést az amerikai közvélemény csakis egy elnöktõl
fogad el. Ezt követõen az illinois-i szenátor váltott: beszédeire egyszerûség,
egyenesség és pragmatikusság lett jellemzõ. Az elõválasztási idõszakban nem
igazán tudta úgy megszólítani a szavazókat, hogy azok elõtt nyilvánvalóak
legyenek konkrét tervei. A célegyenesben azonban egyre többet beszélt arról,
hogy elnökként hogyan oldaná meg az amerikaiakat érintõ legégetõbb kérdéseket.
Az elemzések ellenére McCain helyzete nem kilátástalan. Ahogy eddig tette,
továbbra is kitartóan küzd, hogy megcáfolja azokat a szakértõket, akik már
leírták. A végsõ gyõzelemhez olyan államokban kellene fordítani helyzetén, mint
például Florida, Virginia és Ohio, ahol négy évvel ezelõtt Bush elnök gyõzött,
most azonban a demokrata páros áll jobban. Az utolsó héten éppen ezekért az
államokért küzdenek.
És azt se feledjük, hogy az elnöki székért folytatott harc eddig is számos
meglepetéssel szolgált, és nem egy alkalommal cáfolta meg az elõrejelzéseket.
Ezzel Obama is tisztában van, éppen ezért semmit sem bíz a véletlenre, hanem azt
hangsúlyozza, hogy az utolsó héten is úgy kell kampányolniuk, mintha minden ezen
múlna. Annyi azonban biztos, az Egyesült Államok következõ elnökének nem lesz
könnyû feladata, ugyanis teljesen új gazdasági kihívásokkal fogja magát szembe
találni.