Vissza a tartalomjegyzékhez

Morvay Péter
Hitek és választások
Interjú Corwin Smidt vallásszociológussal, a Calvin University professzorával

Az amerikaiak hetvenöt százaléka azt állítja magáról, hogy a vallás fontos szerepet játszik az életében. Minden negyedik választó protestáns evangéliumi kereszténynek vallja magát. Nem véletlen, hogy az elnökválasztás során a jelöltek üzenetükben, programjukban, életrajzuk megismertetése során figyelembe veszik ennek a meghatározó társadalmi csoportnak a szempontjait. Corwin Smidt professzor (kis képünkön), aki a budapesti elõadása után nyilatkozott lapunknak, munkatársaival együtt az elmúlt három választás során országos felmérést készített a hit és a választás összefüggéseirõl.

Európában gyanakvással néznek azokra az országokra, különösen Amerikára, ahol a vallás jelentõs szerepet játszik a közéletben és a politikában. Egyetért ön ezekkel a fenntartásokkal?
- Nem. A vallásokban megvan a képesség arra, hogy elõsegítsék és arra is, hogy hátráltassák a demokráciát. Félrevezetõ azonban csak a negatív aspektusokat kiemelni. A vallásnak fontos szerepe van abban, hogy egy társadalomban erõsödjön a polgári felelõsségvállalás. A hívõ emberek - legalábbis Amerikában - például könnyebben jelentkeznek arra, hogy másokon segítsenek, erõsebb közöttük a munkamorál, és elkötelezettebbek a társadalmi szerepvállalásban is.

Erre vallásos világnézet nélkül is sokan vállalkoznak.
- Lehet filozófiai vitákat folytatni arról, hogy nem a vallás az egyetlen forrása az értékeknek, azonban kétségtelenül meghatározó szerepe van az erkölcs, a jó és rossz közötti különbségtétel társadalmi megerõsítésében. Egy demokráciában szükség van erkölcsös emberekre, mivel a kormányzat nem képes arra, hogy minden területen rábírja az embereket a helyes cselekedetekre. Kellenek olyan emberek, akik önként engedelmeskednek a törvénynek, nem csak kényszerbõl, akik morális alapon vallják, hogy nem helyes lopni, nem helyes megszegni a törvényeket. Az ilyen emberek hozzájárulnak egy egészséges demokrácia kialakulásához. Nem szabad ugyanakkor az államnak ilyen pozitív hatások alapján elõírni az embereknek azt, hogy egy bizonyos vallást - legyen az kereszténység vagy iszlám vagy bármilyen más vallás - kövessenek.
Említette, hogy a vallás veszélyt is jelenthet a demokráciára. Mire gondolt?
- Az európai történelembõl ismerjük a vallásháborúk korszakát, és azokat a törekvéseket, amelyek egy államvallás bevezetését célozták. Amerikában ezek ismeretlenek voltak, bár kezdetben voltak olyan államok, amelyek szerettek volna államvallást kialakítani. Ezeknek a próbálkozásoknak vetett véget az amerikai alkotmány elsõ kiegészítése, amely kimondta, hogy az állam nem hozhat törvényt vallás alapítása vagy a vallás szabad gyakorlásának eltiltása tárgyában. Ilyen jogi korlátok sokáig nem léteztek az európai országokban.
A kutatásaik szerint az amerikaiak 70 százaléka fontosnak tartja azt, hogy az elnöknek erõs vallási meggyõzõdése legyen. Hogyan értékelné ebbõl a szempontból Barack Obamát és John McCaint?
- Az amerikai politikában sokat számít a látszat, ezért nem könnyû eldönteni azt, hogy a jelöltek mennyire vallásosak. Van, amit csak Isten tud megítélni, míg más vonásokat össze lehet hasonlítani. Ilyen például az, hogy egy politikus milyen gyakran jár istentiszteletre. Vannak, akik szerint McCain - legalábbis republikánus mérce szerint - nem igazán vallásos. Arra szoktak hivatkozni, hogy episzkopálisnak mondja magát, miközben az utóbbi években inkább baptista istentiszteleteket látogat. Valóban nem beszél olyan sokat a hitérõl és a vallási megtapasztalásairól, mint például George W. Bush. Ettõl még nem biztos, hogy nem rendelkezik ezekkel: az ismerõsei szerint vallási meg­gyõzõdése a vietnami hadifogság idején alakult ki, de inkább személyesen éli azt meg. Hasonló vitát lehetne folytatni Obamáról is, de mégis úgy vélem, hogy mindkét jelölt megfelel ebbõl a szempontból a nagyközönség elvárásainak.
Amikor egy elnök hitérõl beszélünk, mi fontosabb: a vallási meggyõzõdés kifejezése vagy a hívõ szavazók számára fontos kérdésekben való kiállás?
- Elõször is, különbséget kell tennünk a vallásos hit és a vallásos viselkedés között. Úgy gondolom, hogy egy politikus esetében ebbõl a szempontból is nagyon fontos a hitelesség. Nem elég vallásosnak látszani, ha nincs mögötte valódi elkötelezettség. Természetesen vannak olyan kérdések, amelyekre a vallásos szavazók jobban odafigyelnek. A politikusok megkísérelhetik ezeken keresztül megnyerni a vallásos szavazók bizalmát, azáltal, hogy az üzenetüket az elvárásaikhoz próbálják igazítani. Szerintem azonban a vallás az élet minden területét és minden kérdését érinti, így nem célszerû kiragadni egyes témákat csak azért, hogy a hívõ embereket megszólítsuk.
A második világháború után nagyobb szerepet kapott a nyilvánosság elõtt az elnökök hite. Kit tartana ön a legvallásosabb amerikai államfõnek?
- Ahogy mondtam, többféleképpen is lehet vallásos egy politikus. Ha Jimmy Cartert nézzük, õ mindegyik elnöknél gyakrabban járt templomba, tanított a vasárnapi bibliaiskolában, sõt megválasztása elõtt nyilvános evangélizációkat is tartott. Mások Ronald Reagant tartották mélyen hívõ embernek, mivel gyakran idézett beszédeiben a Bibliából. De az ifjabb és idõsebb George Bush is erõs vallási elkötelezettséget sugallt beszédeiben és viselkedésében. Ezzel szemben Eisenhowert és Trumant a kortársaik nem tartották különösebben vallásosnak, ám utóbb nyilvánosságra került forrásokból - például Billy Graham visszaemlékezéseibõl - kiderült, hogy nagyon is foglalkoztatta õket a hit. Bár nem vagyok történész, ha mégis választanom kellene egyet, akkor Jimmy Cartert mondanám a legvallásosabbnak. Bill Clinton is erõsen vallásos képet sugárzott magáról a közszereplései során, ám a személyes élete ezzel ellentétes volt.
Mi az oka annak, hogy az evangéliumi protestáns keresztény szavazók a nyolcvanas évek óta egyre nagyobb arányban a republikánusokra szavaznak, pedig korábban inkább a demokratákhoz húztak?
- A hetvenes években nagy vita volt az amerikai társdalomban a családok szerepérõl. Carter 1976-ban a családok védelmének a jelszavával kampányolt. Sok keresztény hívõ ezt úgy tekintette, mint a hagyományos értékek melletti kiállást. Amikor Carter megválasztása után egy nagy nyilvánosságot kapott konferenciát szervezett a Fehér Házban a családokról, úgy tûnt, hogy teljesíti a kampányígéretét. A konferencia programja azonban nem a hagyományos család megerõsítésérõl szólt, hanem az alternatív családmodellekrõl. Ez széles körben felhívta a figyelmet arra, hogy Carter kiáll bizonyos nem hagyományos értékek mellett. Ez volt az egyik oka annak, hogy az evangéliumi keresztény szavazók elfordultak Cartertõl, aki pedig maga is az evangéliumi táborhoz sorolta magát. A republikánusok közben meg tudták szólítani mind a gazdasági, mind a morális konzervatívokat, és egy nagy, azóta is tartó alapvetõ fordulatot hozott a választási társadalmi demográfiában.
A republikánusoknak több választáson döntõ segítséget nyújtó vallásos jobboldal nagy vezetõi elhunytak vagy kevésbé aktív szerepet játszanak a közéletben. Milyen hatással lehet ez 2008-ban a választásokra?
- Van egy új nemzedék, amelyiknek fel kell váltania a Jerry Falwell-, James Kenendy-, James Dobson- és Pat Robertson-féle vezetõi generációt, akik megszemélyesítették a nyolcvanas évek új keresztény jobboldalát, amelynek az egyik központi üzenete az abortuszkérdés volt. Ma sok evangéliumi keresztény más környezetben nõ fel, mint a hatvanas-hetvenes évek generációja. Õket részben más kérdések foglalkoztatják, mint az elõdeiket. Láthatjuk, hogy az olyan fiatalabb vezetõk, mint Rick Warren, olyan kérdéseket is elõtérbe helyeznek, például az emberi jogok helyzetét a világban, az emberkereskedelem problémáját vagy a környezetvédelmet, amelyekrõl korábban a keresztények kevesebbet beszéltek. Bár ez a szélesebb platform politikailag kevésbé tûnik erõteljesnek, mégis sok emberhez el tud érni. Nem véletlenül fogadta el Barack Obama és John McCain augusztus végén Rick Warren meghívását, hogy a gyülekezetében egy-egy órában válaszoljanak a lelkész kérdéseire morális és közéleti témákban.
Újabb jelenségnek számítanak a gyakran több tízezer hívõt számláló megagyülekezetek. Ezeknek milyen hatása van a választásokra?
- Nincs errõl még alapos ismeretünk. Vannak olyan megagyülekezetek, amelyek politikailag aktívabbak, míg mások kevésbé. A kisebb, városi gyülekezetek könnyebben mozgósíthatók egy politikai célra, mint a több ezer vagy tízezres közösségek, mivel az utóbbiak tagsága között kevesebb a személyes, közvetlen érintkezés. A mega­gyülekezetek nagy elõnye viszont - és ezt a politikusok igyekeznek kihasználni -, hogy az üzeneteket viszonylag kis befektetéssel egyszerre sok emberhez tudják eljuttatni. Egy jelölt egyetlen este nagyobb közösséghez tud szólni, mintha akár száz kisebb csoportot felkeresne.
Miért szavaznak a fekete evangéliumi protestánsok a felmérések szerint alapvetõen másként, mint a fehér vagy vegyes összetételû gyülekezetek?
- A fekete keresztények hagyományosan sokáig republikánus szavazóknak számítottak, míg a harmincas évek válsága után Roosevelt elnök gazdasági programjának hatására inkább a demokraták felé fordultak. Egynegyedük még a hatvanas években is a republikánusokat támogatta, ám a Reagan-korszakban a gazdasági és szociális konzervativizmus megerõsödése õket is inkább a nagyobb állami gondviselést kínáló demokraták irányába terelte. Morális kérdésekben azonban ma is a fekete protestánsok többsége az általános protestáns keresztény elvekkel azonosul. A 2008-as választás pedig különösen fontos a számukra, hiszen ha Obama gyõz, akkor ez büszkeséget és megnyugvást is jelenthet nekik, hiszen ezáltal sokkal kevésbé kell tartaniuk a faji elõítéletek társadalmi megjelenésétõl.