Az amerikaiak hetvenöt százaléka azt állítja magáról, hogy a vallás fontos
szerepet játszik az életében. Minden negyedik választó protestáns evangéliumi
kereszténynek vallja magát. Nem véletlen, hogy az elnökválasztás során a
jelöltek üzenetükben, programjukban, életrajzuk megismertetése során figyelembe
veszik ennek a meghatározó társadalmi csoportnak a szempontjait. Corwin Smidt
professzor (kis képünkön), aki a budapesti elõadása után nyilatkozott lapunknak,
munkatársaival együtt az elmúlt három választás során országos felmérést
készített a hit és a választás összefüggéseirõl.
Európában gyanakvással néznek azokra az országokra, különösen Amerikára,
ahol a vallás jelentõs szerepet játszik a közéletben és a politikában. Egyetért
ön ezekkel a fenntartásokkal?
- Nem. A vallásokban megvan a képesség arra, hogy elõsegítsék és arra is,
hogy hátráltassák a demokráciát. Félrevezetõ azonban csak a negatív aspektusokat
kiemelni. A vallásnak fontos szerepe van abban, hogy egy társadalomban erõsödjön
a polgári felelõsségvállalás. A hívõ emberek - legalábbis Amerikában - például
könnyebben jelentkeznek arra, hogy másokon segítsenek, erõsebb közöttük a
munkamorál, és elkötelezettebbek a társadalmi szerepvállalásban is.
Erre vallásos világnézet nélkül is sokan vállalkoznak.
- Lehet filozófiai vitákat folytatni arról, hogy nem a vallás az egyetlen
forrása az értékeknek, azonban kétségtelenül meghatározó szerepe van az erkölcs,
a jó és rossz közötti különbségtétel társadalmi megerõsítésében. Egy
demokráciában szükség van erkölcsös emberekre, mivel a kormányzat nem képes
arra, hogy minden területen rábírja az embereket a helyes cselekedetekre.
Kellenek olyan emberek, akik önként engedelmeskednek a törvénynek, nem csak
kényszerbõl, akik morális alapon vallják, hogy nem helyes lopni, nem helyes
megszegni a törvényeket. Az ilyen emberek hozzájárulnak egy egészséges
demokrácia kialakulásához. Nem szabad ugyanakkor az államnak ilyen pozitív
hatások alapján elõírni az embereknek azt, hogy egy bizonyos vallást - legyen az
kereszténység vagy iszlám vagy bármilyen más vallás - kövessenek.
Említette, hogy a vallás veszélyt is jelenthet a demokráciára. Mire gondolt?
- Az európai történelembõl ismerjük a vallásháborúk korszakát, és azokat a
törekvéseket, amelyek egy államvallás bevezetését célozták. Amerikában ezek
ismeretlenek voltak, bár kezdetben voltak olyan államok, amelyek szerettek volna
államvallást kialakítani. Ezeknek a próbálkozásoknak vetett véget az amerikai
alkotmány elsõ kiegészítése, amely kimondta, hogy az állam nem hozhat törvényt
vallás alapítása vagy a vallás szabad gyakorlásának eltiltása tárgyában. Ilyen
jogi korlátok sokáig nem léteztek az európai országokban.
A kutatásaik szerint az amerikaiak 70 százaléka fontosnak tartja azt, hogy az
elnöknek erõs vallási meggyõzõdése legyen. Hogyan értékelné ebbõl a szempontból
Barack Obamát és John McCaint?
- Az amerikai politikában sokat számít a látszat, ezért nem könnyû eldönteni
azt, hogy a jelöltek mennyire vallásosak. Van, amit csak Isten tud megítélni,
míg más vonásokat össze lehet hasonlítani. Ilyen például az, hogy egy politikus
milyen gyakran jár istentiszteletre. Vannak, akik szerint McCain - legalábbis
republikánus mérce szerint - nem igazán vallásos. Arra szoktak hivatkozni, hogy
episzkopálisnak mondja magát, miközben az utóbbi években inkább baptista
istentiszteleteket látogat. Valóban nem beszél olyan sokat a hitérõl és a
vallási megtapasztalásairól, mint például George W. Bush. Ettõl még nem biztos,
hogy nem rendelkezik ezekkel: az ismerõsei szerint vallási meggyõzõdése a
vietnami hadifogság idején alakult ki, de inkább személyesen éli azt meg.
Hasonló vitát lehetne folytatni Obamáról is, de mégis úgy vélem, hogy mindkét
jelölt megfelel ebbõl a szempontból a nagyközönség elvárásainak.
Amikor egy elnök hitérõl beszélünk, mi fontosabb: a vallási meggyõzõdés
kifejezése vagy a hívõ szavazók számára fontos kérdésekben való kiállás?
- Elõször is, különbséget kell tennünk a vallásos hit és a vallásos
viselkedés között. Úgy gondolom, hogy egy politikus esetében ebbõl a szempontból
is nagyon fontos a hitelesség. Nem elég vallásosnak látszani, ha nincs mögötte
valódi elkötelezettség. Természetesen vannak olyan kérdések, amelyekre a
vallásos szavazók jobban odafigyelnek. A politikusok megkísérelhetik ezeken
keresztül megnyerni a vallásos szavazók bizalmát, azáltal, hogy az üzenetüket az
elvárásaikhoz próbálják igazítani. Szerintem azonban a vallás az élet minden
területét és minden kérdését érinti, így nem célszerû kiragadni egyes témákat
csak azért, hogy a hívõ embereket megszólítsuk.
A második világháború után nagyobb szerepet kapott a nyilvánosság elõtt az
elnökök hite. Kit tartana ön a legvallásosabb amerikai államfõnek?
- Ahogy mondtam, többféleképpen is lehet vallásos egy politikus. Ha Jimmy
Cartert nézzük, õ mindegyik elnöknél gyakrabban járt templomba, tanított a
vasárnapi bibliaiskolában, sõt megválasztása elõtt nyilvános evangélizációkat is
tartott. Mások Ronald Reagant tartották mélyen hívõ embernek, mivel gyakran
idézett beszédeiben a Bibliából. De az ifjabb és idõsebb George Bush is erõs
vallási elkötelezettséget sugallt beszédeiben és viselkedésében. Ezzel szemben
Eisenhowert és Trumant a kortársaik nem tartották különösebben vallásosnak, ám
utóbb nyilvánosságra került forrásokból - például Billy Graham
visszaemlékezéseibõl - kiderült, hogy nagyon is foglalkoztatta õket a hit. Bár
nem vagyok történész, ha mégis választanom kellene egyet, akkor Jimmy Cartert
mondanám a legvallásosabbnak. Bill Clinton is erõsen vallásos képet sugárzott
magáról a közszereplései során, ám a személyes élete ezzel ellentétes volt.
Mi az oka annak, hogy az evangéliumi protestáns keresztény szavazók a
nyolcvanas évek óta egyre nagyobb arányban a republikánusokra szavaznak, pedig
korábban inkább a demokratákhoz húztak?
- A hetvenes években nagy vita volt az amerikai társdalomban a családok
szerepérõl. Carter 1976-ban a családok védelmének a jelszavával kampányolt. Sok
keresztény hívõ ezt úgy tekintette, mint a hagyományos értékek melletti
kiállást. Amikor Carter megválasztása után egy nagy nyilvánosságot kapott
konferenciát szervezett a Fehér Házban a családokról, úgy tûnt, hogy teljesíti a
kampányígéretét. A konferencia programja azonban nem a hagyományos család
megerõsítésérõl szólt, hanem az alternatív családmodellekrõl. Ez széles körben
felhívta a figyelmet arra, hogy Carter kiáll bizonyos nem hagyományos értékek
mellett. Ez volt az egyik oka annak, hogy az evangéliumi keresztény szavazók
elfordultak Cartertõl, aki pedig maga is az evangéliumi táborhoz sorolta magát.
A republikánusok közben meg tudták szólítani mind a gazdasági, mind a morális
konzervatívokat, és egy nagy, azóta is tartó alapvetõ fordulatot hozott a
választási társadalmi demográfiában.
A republikánusoknak több választáson döntõ segítséget nyújtó vallásos
jobboldal nagy vezetõi elhunytak vagy kevésbé aktív szerepet játszanak a
közéletben. Milyen hatással lehet ez 2008-ban a választásokra?
- Van egy új nemzedék, amelyiknek fel kell váltania a Jerry Falwell-, James
Kenendy-, James Dobson- és Pat Robertson-féle vezetõi generációt, akik
megszemélyesítették a nyolcvanas évek új keresztény jobboldalát, amelynek az
egyik központi üzenete az abortuszkérdés volt. Ma sok evangéliumi keresztény más
környezetben nõ fel, mint a hatvanas-hetvenes évek generációja. Õket részben más
kérdések foglalkoztatják, mint az elõdeiket. Láthatjuk, hogy az olyan fiatalabb
vezetõk, mint Rick Warren, olyan kérdéseket is elõtérbe helyeznek, például az
emberi jogok helyzetét a világban, az emberkereskedelem problémáját vagy a
környezetvédelmet, amelyekrõl korábban a keresztények kevesebbet beszéltek. Bár
ez a szélesebb platform politikailag kevésbé tûnik erõteljesnek, mégis sok
emberhez el tud érni. Nem véletlenül fogadta el Barack Obama és John McCain
augusztus végén Rick Warren meghívását, hogy a gyülekezetében egy-egy órában
válaszoljanak a lelkész kérdéseire morális és közéleti témákban.
Újabb jelenségnek számítanak a gyakran több tízezer hívõt számláló
megagyülekezetek. Ezeknek milyen hatása van a választásokra?
- Nincs errõl még alapos ismeretünk. Vannak olyan megagyülekezetek, amelyek
politikailag aktívabbak, míg mások kevésbé. A kisebb, városi gyülekezetek
könnyebben mozgósíthatók egy politikai célra, mint a több ezer vagy tízezres
közösségek, mivel az utóbbiak tagsága között kevesebb a személyes, közvetlen
érintkezés. A megagyülekezetek nagy elõnye viszont - és ezt a politikusok
igyekeznek kihasználni -, hogy az üzeneteket viszonylag kis befektetéssel
egyszerre sok emberhez tudják eljuttatni. Egy jelölt egyetlen este nagyobb
közösséghez tud szólni, mintha akár száz kisebb csoportot felkeresne.
Miért szavaznak a fekete evangéliumi protestánsok a felmérések szerint
alapvetõen másként, mint a fehér vagy vegyes összetételû gyülekezetek?
- A fekete keresztények hagyományosan sokáig republikánus szavazóknak
számítottak, míg a harmincas évek válsága után Roosevelt elnök gazdasági
programjának hatására inkább a demokraták felé fordultak. Egynegyedük még a
hatvanas években is a republikánusokat támogatta, ám a Reagan-korszakban a
gazdasági és szociális konzervativizmus megerõsödése õket is inkább a nagyobb
állami gondviselést kínáló demokraták irányába terelte. Morális kérdésekben
azonban ma is a fekete protestánsok többsége az általános protestáns keresztény
elvekkel azonosul. A 2008-as választás pedig különösen fontos a számukra, hiszen
ha Obama gyõz, akkor ez büszkeséget és megnyugvást is jelenthet nekik, hiszen
ezáltal sokkal kevésbé kell tartaniuk a faji elõítéletek társadalmi
megjelenésétõl.