Vissza a tartalomjegyzékhez

Arató Júlia, Jeruzsálem
Zavargások Akkóban

Akkó észak-izraeli város neve már egy hete elõkelõ helyen szerepel a nemzetközi hírekben, mióta zavargások törtek ki zsidók és arabok között a vegyes lakosságú városban. A baj akkor kezdõdött, amikor egy izraeli arab állampolgár, egy vallásos zsidók lakta negyeden gépkocsijával áthajtva megsértette a jom kippur napján érvényes autóhasználati tilalmat. A szakértõk most attól tartanak, hogy az incidens alapja lehet egy nagyobb, már régóta kirobbanni látszó konfliktusnak.

Izraelben már hetek óta tartanak a nagy ünnepek. Ezek közül is a zsidó naptár legszentebb ünnepe, a jom kippur, vagyis az engesztelés napja, amire már jó egy hónappal hamarabb elkezdõdik a felkészülés. Az esemény jelentõségét bizonyítja, hogy ez az egyetlen nap az egész évben, amikor mindenki betartja a vallási tilalmakat. Egyedülálló élmény látni, hogy egyetlen személygépkocsi, se busz, se taxi nem jár az utakon, mindenki, még az egyébként nem vallásos zsidók is lemondanak az autóhasználatról, egész nap se televízió, se rádióadás nincsen, a lakosság nagy része huszonöt órás böjtöt tart, az emberek bocsánatot kérõ üzeneteket küldenek egymásnak, zsinagógába mennek, az idejüket imádkozással töltik, vagy egyszerûen csak sétálgatnak az utcán. Jom kippurkor még a más ünnepeken külön állami engedéllyel nyitva tartó boltok is bezárnak. Bár ezek a szabályok nem vonatkoznak az arab lakosságra, mégis mindenki elvárja tõlük, hogy tiszteletben tartsák, és ne zavarják az imádkozó, ünnepüket tartó zsidókat.
A legújabb utcai zavargásokat kiváltó - végül hétfõn gyorshajtásért letartóztatott - arab sofõr azonban provokatív módon hangos zenét hallgatva hajtott be az ünnepét tartó zsidó lakosság közé. Ezzel a tettével figyelmen kívül hagyta a szokásos viselkedési elveket, ezért néhány, az ünnep megsértése miatt feldühödött zsidó kõvel dobálta meg a jármûvet, melynek utasai enyhe sérülésekkel kórházba kerültek. Estére azonban már olyan hírek terjengtek az arab szomszédság körében, hogy az összecsapás során a zsidók két arabot is megöltek. Az alaptalan vádak odáig fajultak, hogy végül a mecset hangosbemondója szólította harcba híveit, míg a több száz, jórészt fiatalokból álló, álarcot viselõ, feldühödött tömeg meg nem indult, hogy a közeli zsidó boltok ablakainak betörésével, és legalább száz autó megrongálásával elégtételt vegyen a vélt sérelmen.
Az este beálltával - az ünnep végén - aztán a zsidók sem hagyhatták annyiban a helyzetet, õk is az utcákra vonultak, folytatva az értelmetlen gyújtogatást és kõdobálást. Végül a zavargások alatt könnyebb sérülést szenvedett hat embert a közeli Nahariya kórházba kellett szállítani, köztük egy negyven- és egy húszéves férfit, akit lovak tapostak el, illetve, akit a fején talált el egy nagyobb méretû kõdarab. Ezt követõen öt estén át mindig újrakezdõdtek a harcok. Napokig úgy tûnt, hogy a rendõrség nem tud úrrá lenni a zavargók erõszakos akcióin. Ráadásul mindkét oldalról szélsõséges politikusok további olajat öntöttek a tûzre, amikor újabb kristályéjszakáról, vagy az arabok elleni, zsidók által szított pogromokról szóltak. A rend­õrségnek csak fokozatosan sikerült erõsítést szereznie az izraeli hadsereg határõrségétõl. A felek megnyugtatására a miniszterelnök-jelölt, Cipi Livni és a köztársasági elnök, Simon Perez is Akkóba látogatott.
Hétfõig több mint hatvan letartóztatásra került sor. Szerencsére az erõ­szakhullám nem terjedt tovább az olyan többi kevert etnikumú városra, mint Haifa, Jaffa, Názáret vagy Lod. Az akkói zavargások azonban nem tekinthetõk csak egy egyszeri, elszigetelt problémának. Habár a harcok most enyhülni látszanak, az elmúlt hét eseményei mégis utolsó vészjelzõként szolgálhatnak az izraeli kormány számára. Az arab-izraeli feszültségek ugyanis a felszín alatt nemcsak Akkóban, de az egész országban már jó ideje feltörni látszanak. Ez a legutóbbi konfliktus még úgy tûnik, komolyabb következmények nélkül lezárulhat, de ez csak egy figyelmeztetõ példa volt arra, hogy milyen jelentéktelen nézeteltérés is képes beindítani az erõszakhullámot az élet körülményeivel elégedetlen arabok, és a honfitársaikkal szemben bizalmatlan zsidók között.