Vissza a tartalomjegyzékhez

Somorjai László
Jezsuita szolgák lendületben
Interjú Dr. Vitéz Várhelyi Andrással, a Vitézi Rend főkapitányával

A budavári Mátyás-templomban a Vitézi Rend legmagasabb kitüntetését adták át Széles Gábor nagyvállalkozónak és Demjén Ferenc rockénekesnek. A 88 éve fennálló szervezet - melyet Vitéz Nagybányai Horthy Miklós alapított 1920-ban - újbóli feltűnéséről és a kitüntetések jelentőségéről kérdeztük professzor doktor Vitéz Várhelyi Andrást, a rend főkapitányát, aki egyben titkosszolgálatokat felügyelő helyettes államtitkárként is tevékenykedett az Antall-kormány idején.

A kulturális és a gazdasági élet eme két prominens képviselőjének kiemelése mögött milyen üzenet rejlik?
- Nem tudom, mire gondol. Mindkét személy a legszorosabb baráti körömhöz tartozik, és kitüntetésükkel kapcsolatban semmilyen probléma nem merül fel bennem.
Egy laikus szemlélőben azonban felmerülhet a kérdés: miként befolyásolhatja a jövőt egy új - illetve újonnan feltűnt - szervezet, amely jelentős embereket nyer meg céljainak.
- Ma már mintegy tizenkilenc lovagrend létezik az országban, sokuk legfontosabb célkitűzése a hagyományőrzés. A Vitézi Rend abban a tekintetben egyedülálló, hogy katonai szervezetnek tartja magát.
Ezt hogy értsem? Vannak fegyvereik?
- Előfordulhat, hogy tagjainknak van otthon fegyvere, ezeket azonban - meggyőződésem szerint - csak háború esetén veszi igénybe egy krisztiánus ember. Fiatal rendtársaink gyakorlatozása a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen sportnak számít, de ez nem célirányos. Sokkal inkább a szervezet felépítését és szellemiségét nevezhetjük katonainak. A rend Horthy Miklós kormányzó urunk leírt végakaratával összhangban csak 1992-ben kezdte meg újra a működését, a kormányzó ugyanis megtiltotta a szervezkedést mindaddig, amíg egyetlen orosz katona is az országban állomásozik. Az utolsó altábornagy 1991-ben távozott a záhonyi kishídon.
Kik a rend tagjai?
- A tagok között a rákkutató duplaprofesszor akadémikustól kezdve a fizikus akadémikuson és a NASA-kutatómérnök akadémikuson át a kovács-, lovász-, nyeregkészítő vagy cipész- és bádogosmesterig mindenki megtalálható. Nem valószínű, hogy tudna olyan szakmát, olyan hivatást mondani, amelyik hiányzik közülünk.
Mekkora a létszámuk?
- Tagjaink száma 4150 fő. Ez a honvédség 16-17 ezer katonájához képest komoly katonai erőt, két dandárt jelent. De Nepálban, Brazíliában, Peruban, Argentínában, az Egyesült Államokban és Kanadában is vannak rendtársaink, akik milliomosok vagy éppen milliárdosok. Ezeknél a lelki parancsteljesítő képesség is tökéletes. Marcus Auréliust idézve pedig azt mondhatom: „…csak hit, kitartás és pénz kérdése az egész.”
A harmadik faktor - a pénzügyi támogatás - tehát megoldott, de honnan származik a hit?
- Onnan, hogy kivétel nélkül krisztiánus emberekről van szó. Zsidó tesvéreink közül pedig négyszázan tartoznak közénk. A képlet egyszerű: ha van valakinek Istene, akkor van hite. Ha van hite, akkor van országa. Ha van országa, akkor van talpalatnyi földje. Ha van talpalatnyi földje, akkor egy helyen állunk. Ez olyan szép és egyben kemény, mert megvannak a belső szabályzatok, a római regulák. Én huszonkét évig római jogot tanítottam az ELTE-n, így a római regulákat most már a tisztikar legjava is szinte betéve tudja, magyarul - a latin forrás megjelölésével. Komoly erőről van szó, amelyet nem kell idejekorán megmozdítani.
És mi történik, ha beindulnak?
- Az előző országgyűlési választás eredménye körülbelül 28 ezer szavazaton múlott. Mi összesen - a tagság létszámát tízzel beszorozva - több mint 40 ezer emberre gyakorolunk közvetlen befolyást. Már nem kérdés, hogy a „nemzetvezetés” morálisan megsemmisült. Tavasszal előrehozott választásnak kell történnie, amikor a Fidesz és szövetségesei nyerik meg a választást, több mint 60 százalékos többséggel. Fohászkodunk a Fegyelemhez. Én mint jezsuita tanonc és szolgáló azt mondom: a Fegyelem a Jóisten.
Hogy lehet rendet csinálni?
- Nézze, a nagyurak válasszák meg egymást, üljenek bele a bársonyszékekbe, kifizetjük őket. Magam részéről azonban igencsak a titkosszolgálatok rendbe tételére spendírozom. Ezzel foglalkoztam, ehhez értek, majdnem bizonyos is vagyok benne, hogy ezt fogom csinálni egy kormányváltás után. Az Antall-kormány egykori, titkosszolgálatokat fel­ügyelő helyettes államtitkáraként, a kormányülések állandó résztvevőjeként olyan dolgokról is tudok, melyek ismeretlenek egy laikus számára. Ma sajnos gyakornokszinten lévő emberek vannak főtiszti beosztásokban. Egy titkosszolgálati szakembert öt év után lehet gyakornoknak nevezni, tíz év után lehet kezdőnek nevezni, és tizenöt év után kerülhet oda, hogy kap egy részfeladatot.
És egy rendbetett titkosszolgálat mennyire tudná szolgálni az ország megújulását?
- Csodálatosan! Ezt a mintegy 17 ezer főt össze kell hozni, le kell ültetni, meg kell szabni az irányokat, és meg kell tudni mondani egy kormányfőnek, hogy tessék engem Magyarországon magyarként, magyarul élni hagyni, békén hagyni az anyanyelvünket, a kultúránkat, a művészetünket, a kincstárunkat, a szent anyaföldet, a szentséges anyanyelvet. Ha a méltóságos nagyurak nem vállalják, akkor az ilyen magamfajta, jezsuitáknál végzett szolgának kell mozgásba lendülnie.
Hogyan illeszkedne egy ilyen régi rend a mai, nemzetközi kondíciókba?
- Micsoda Európai Unió az, ahol kérdés, hogy a kereszténység, a krisztiánus szellem, Jézus Krisztus bekerülhet-e az Unióba? Mit keresünk mi ott? Dühömben - pedig nem szabad egy titkosszolgának dühösnek lennie - mégis kimondtam: csináljuk meg mi a magyar vasfüggönyt. Mi magunkban tökéletesen elélünk, legfeljebb a jövő karácsonykor nem lesz venezuelai banán az áruházban, de lesz mangalicaszalonna és szürkemarha-sonka, lesz kendermagos tyúk és rackajuh, ilyen-olyan-amolyan kivitelben. Simán megélünk. Igen, mi tömjük a kacsát, a libát és lesz libamáj, libazsír, kacsamáj, kacsazsír. Nincs szükségünk arra, hogy a disznóhús Dániából származzon.