Vissza a tartalomjegyzékhez

Karl Pfeiffer, Bécs Széchey Noémi
Jobbik Ausztria?
Unió- és bevándorlásellenes pártok sikere Ausztriában

Ausztriában egyre nagyobb a csalódottság az Európai Unióval kapcsolatban: az általános drágulás és a növekvõ bevándorlás miatt sokan rosszkedvûek az amúgy gazdag államban, amelyet a pápa pár évtizede még „a boldogok szigetének” nevezett. Miközben az ország lakosságának több mint 10 százaléka külföldi, a 30 év alatti fiatalok 40 százaléka a bevándorlásellenes szélsõjobboldali pártokra szavazott a múlt hétvégi elõrehozott választásokon. Az osztrák határ mentén élõk érzékelik a magyarellenesség növekedését is.


Az osztrák pártok vezetöi balról: Werner Faymann (SPÖ), Wilhelm Molterer (ÖVP), Heinz Christian Strache (FPÖ), Jörg Haider (BZÖ), Alexander van der Bellen (Zöld)

Bár a szavazás gyõztesei a szociáldemokraták, és valószínûleg õk kapnak kormányalakítási megbízást, a két szélsõjobboldali párt együtt a voksok 29 százalékát szerezte meg, így csak hajszállal maradnak el a 30 százalékot elért baloldali nagypárttól. A második világháború óta nem volt ilyen erõs a szélsõjobb Ausztriában.
A kilencvenes években kormánypártként is mûködõ Szabadságpárt (FPÖ) 18 százalékot szerzett, amit óriási gyõzelemnek értékelt Heinz-Christian Strache, a párt jelenlegi vezetõje. „Gyönyörû gyõzelem, ami azt mutatja, hogy mi vagyunk Ausztria harmadik legerõsebb pártja” - mondta az ünneplõ pártelnök, utalva arra, hogy a 2006-os választások óta a párt támogatottsága 65 százalékkal nõtt. A markánsan idegen- és EU-ellenes, a kisemberek és a vesztesek problémáit felnagyító, ideológiailag a szélsõjobboldal felé kacsingató Szabadságpárt leginkább az Európai Uniót ellenzõ és a bevándorlókat érintõ kirekesztõ politikájáról ismert. Ausztria az Európai Unió legfejlettebb országai közé tartozik, a gazdasági növekedés lassulása és az áremelkedések miatt azonban minden ötödik osztrák úgy gondolja, hogy a problémákért a bevándorlás és az európai integráció a felelõs.
A választást követõen Strache közvetett koalíciós ajánlatot tett a gyõztes Szociáldemokrata Pártnak (SPÖ), amelynek vezetõje ugyanakkor már a választások elõtt kijelentette, hogy nem lép szövetségre a szélsõjobbal. Strache emellett utalást tett arra, hogy a választások legeredményesebb szereplõjeként õt illetné meg a kancellári hivatal.
A Szabadságpártból kivált, Jörg Haider által alapított másik szélsõséges párt, a Szövetség Ausztria Jövõjéért (BZÖ) a voksok 11 százalékát gyûjtötte be, ami két év alatt a támogatottság megháromszorozását jelenti.
A szavazás ugyanakkor katasztrofális eredménnyel zárult a centrumpártok számára: a centralista szociáldemokraták (SPÖ) csupán 30 százalékot, a konzervatív Néppárt (ÖVP) pedig 26 százalékot szereztek. A két párt a második világháború vége óta felváltva vagy koalícióban kormányozta Ausztriát, így a mostani eredmény az eddigi legrosszabbnak számít számukra, hiszen elsõ ízben történt az, hogy egyenként a szavazatok kevesebb, mint 30 százalékát tudták megszerezni. A szociáldemokraták mégis gyõzelemnek tekintik a választási eredményt, hiszen mégiscsak õk kerültek ki a legerõsebbként, és így az államelnök Werner Faymann pártvezetõt fogja megbízni kormányalakítással.
Ausztriában gyakoriak az elõrehozott választások. Eddig a törvényhozási periódusok mindössze egyharmadában fordult csak elõ, hogy a kormányok teljes egészében ki tudták tölteni megbízatásuk idejét. Csak az utóbbi tíz évben ötször kellett a szavazóknak az urnákhoz járulniuk, ami miatt egyre nagyobb a távol maradók aránya.
Az elõrehozott választásokra most az után került sor, hogy a két nagypárt 18 hónapig fennálló koalíciója júliusban összeomlott, miután nem tudtak egységre jutni a gazdasági reformokról. Emiatt kérdéses, hogy a két nagypárt megállapodásra tud-e jutni a kormányalakítás kapcsán, és újra létrehozzák-e a már egyszer megbukott nagykoalíciót, vagy az SPÖ mégis kiegyezik a szélsõjobbal.
A politológusok szerint számos oka van annak, hogy miért szavazott a 30 éven aluliak 40 százaléka és a fizikai munkát végzõk többsége a két szélsõjobboldali pártra, de mindegyikük hangsúlyozta, hogy a fõ ok az idegengyûlölet volt - ami nem egy olyan egyszerû probléma, mint amilyennek látszik. A választások elõtt vita folyt az osztrák televízióban a szociáldemokrata Faymann és a szabadságpárti Strache között, aki azzal támadta Faymannt (aki Bécs lakásaiért volt a felelõs, mielõtt a párt vezetésével bízták meg), hogy túl sok külföldi kapott lakást. Faymann azzal védekezett, hogy az elmúlt évben kiadott tízezer lakásból csak hétszázat bérelhettek külföldiek, ami megfelel az országban tartózkodó külföldiek számarányának. Ez látszólag jó érv. A probléma az, hogy a városi lakások bérlõi általában azokat az osztrák állampolgárokat, akik nem alkalmazkodnak, nem tartják be a házrendet, gyerekeikkel nem németül beszélnek, továbbra is külföldieknek tekintik.
Faymann tehát látszólag gyõzött a vitában, ám a szavazatok azt mutatják, hogy sok bécsi úgy érezte, hogy azoknak kell a voksot adni, akik komplikált kérdésekre egyszerû válaszokat tudnak adni. Például, hogy vissza kell vonni az állampolgárságot az olyan osztrákoktól, akik az állampolgárságot nem születésüknél fogva kapták, és akiket a bíróság hosszabb büntetésre ítélt.
A 183 parlamenti hely elosztását illetõen egyértelmûen a szélsõjobb javára tolódik el az egyensúly. Az FPÖ és a BZÖ közösen 56 képviselõt delegálhat, ami csak kettõvel kevesebb a szociáldemokrata, de hattal több a konzervatív képviselõk számánál. A koalíciós tárgyalások hónapokig elhúzódhatnak, így lehetséges, hogy Ausztriának csak jövõre lesz új kormánya.