Vissza a tartalomjegyzékhez

Papp Levente, Brüsszel
A sértett birodalom
Mit üzen Oroszország az uniónak?

Moszkva szerint a grúz konfliktus is megmutatta, hogy a Nyugat a „rosszfiú” szerepet osztotta Oroszországra a globális színpadon, bár az oroszok igyekeznek ettõl megszabadulni. Oroszország uniós nagykövete Brüsszelben azt mondta: az EU ahelyett, hogy stratégiai partnerként kezelné Oroszországot, „inkább le akarja uralni”.


Vlagyimir Csizov

A grúziai események reflektorfénybe állították Oroszországot. Vlagyimir Csizov, Oroszország EU-s nagykövete Brüsszelben az Európai Politikai Centrum által rendezett konferencián ismertette Moszkva álláspontját a grúz háború után kialakult nemzetközi helyzetrõl. A nagykövet szerint a grúz konfliktus éppen azt jelezte, hogy szükséges lenne az EU és Oroszország közti kapcsolat megerõsítése. Ehelyett az EU elítélte Oroszországot kaukázusi politikája miatt, ugyanakkor nem kívánta elítélni a grúz rezsimet, amely a nemzetközi joggal és az emberi jogokkal is ellentétes politikát folytat - véli az orosz diplomáciai vezetõ.
Moszkva ebbõl arra következtet, hogy a nyugati politikusoknak „fixa ideájuk” Oroszország „leuralása”. Csizov Brüsszelben is hangsúlyozta, hogy a háborút Grúzia kezdeményezte, és a grúz támadás számos civil áldozattal járt, ami népirtásnak minõsül. Ennek ellenére a nyugati országok nem ítélték el Mihail Szaakasvili kormányát, sõt „bátor kis demokráciának” állítják be. A legutóbbi rendkívüli EU-csúcson az Európai Tanács attól tartott, hogy bármilyen Grúziának szánt kritika az „oroszbarátság” látszatát keltené, és elszalasztott egy lehetõséget az uniós-orosz kapcsolatok megszilárdítására. Csizov szerint az oroszok katonai akciói az ENSZ által is elismert fegyveres önvédelem kategóriájába tartoztak, míg a grúzoké nem. Moszkva szerint a Nyugat már felosztotta a világot „barátokra” és „ellenségekre”, és az oroszoknak az utóbbi szerepet szánják.
Csizov kárhoztatta a NATO kelet-európai rakétavédelmi programját is, amelyet elsõsorban az Egyesült Államok kezdeményezésére támogat Kelet-Európa. Moszkva szerint ezzel is újramilitarizálják Európát, és Amerika így használja fel a NATO-t a nyugati civilizáció határainak kijelölésére. Ráadásul a grúz konfliktusban Amerika mellett egyes EU-tagállamok is Grúzia felfegyverzésében segítenek, még a háború után is, ami pedig ellentmond az EU alapelveinek - véli az orosz politikus. Oroszország kész együttmûködni az EU-val, ezt demonstrálta az unió által közvetített békeszerzõdés aláírásával is, és a maga részérõl be is fogja tartani, amit vállalt. A nagykövet szerint nem kellene Oroszországot a G8-ból való kizárással, illetve a WTO-tól (Kereskedelmi Világszervezet) való távoltartással fenyegetni, mert ezeket a lépéseket ugyan megtehetik, de azzal mindenki veszítene, legalábbis az oroszok álláspontja szerint. Csizov felhívta a jelenlévõk figyelmét arra, hogy a fejlett, nyugati társadalmak a Föld lakosságának kevesebb, mint 15 százalékát képezik, ezzel szemben a Sanghaji Együttmûködési Szervezet (SCO), amely támogatta Oroszország grúziai politikáját, a Föld populációjának több mint felét képviseli.
Valóban elgondolkoztató, hogy Amerika és az EU egyaránt elmulasztotta a grúz vezetés akár részleges bírálatát is, de vajon mi állhat a Nyugat oroszellenes hozzáállása mögött? Elõször is Oroszországot nem tartják igazi demokráciának, a Shanghaji Együttmûködés más országairól nem is szólva. Több orosz újságíró rejtélyes halálára is utalóan egy újságíró Brüsszelben az orosz sajtó függetlenségérõl kérdezte Csizovot. A nagykövet szerint az amerikai sajtó az orosznál kevésbé független, mivel egy szûk érdekcsoport kezében összpontosul és jelenleg rendkívül oroszellenes. Egy másik kérdés a meggyilkolt ex-KGB-ügynök, Litvinyenko feltételezett gyilkosának kiadatására vonatkozott. Csizov szerint a britek nem szolgáltattak elég bizonyítékot a kiadatáshoz. Nem vet túl jó fényt az orosz kormányra, hogy Moszkva így áll hozzá politikai ellenfeleinek meggyilkolásához. Ehhez járul még Vlagyimir Putyin bizalmi emberének számító Medvegyev elnökké választása és a volt elnök Putyin miniszterelnökké történõ kinevezése, ami inkább a cári idõket idézi, mint egy polgári demokráciát. A grúz konfliktusban ugyan még nem tisztázott, hogy az oroszok provokálták-e ki a grúzok fegyveres beavatkozását, az viszont tény, hogy az oroszok válaszcsapása is számos civil áldozatot követelt. Az oroszellenes hangulatot még sok más történelmi példával is lehetne indokolni, de Amerika szerepére is érdemes a grúz konfliktusban odafigyelni. A Kreml szerint ugyanis az amerikaiak ugrasztották össze õket a grúzokkal. Ha ez túlzásnak is tûnik, mindenesetre érdekes, hogy a háború után Grúziába látogató Dick Cheney amerikai alelnök Grúzia NATO-tagsága mellett állt ki. Ez az álláspont jelenleg csak mélyíti a feszültséget, ugyanis egyes EU-tagállamok a történtek után biztosan nem járulnának hozzá Grúzia NATO-tagságához, hiszen már a háború elõtt is ellenezték azt. Az EU - elsõsorban német és olasz kezdeményezésre - szakértõkkel elemezteti Grúziában a háború kirobbanásának tényleges okait, és igyekszik megállapítani, hogy pontosan mekkora felelõsség terheli az orosz, illetve a grúz felet, akik kölcsönösen egymást hibáztatják a konfliktusért.