Vissza a tartalomjegyzékhez

Makki Marie-Rose
Zavaros nemzetkép
Wass Albert szobrok és totemoszlopok

Mind több turul, Wass Albert szobor, kopjafa és totemoszlop, valamint a körülöttük fellángoló indulatok jelzik azt, hogy olyan nemzet-fogalom kap egyre nagyobb hangsúlyt Magyarország közterületein, amely élesen szemben áll mindennemû modernitással vagy uniós birodalom­eszmével. A globalizációs folyamatok zûrzavarában mindenhol fölerõsödik a nemzeti érzület, nálunk ezzel kapcsolatban évezredes káosz tör felszínre. Nincs múlttisztázás, nincs közös alap, nincs egységes nemzet.


Az esztétikai szempontból botrányosnak ítélt Wass Albert-szobor Bonyhádon

Idén nyáron három településen is szobrot kapott tisztelõitõl Wass Albert. Betudható lenne ez akár annak is, hogy a hungarizmus elkötelezett híveként számon tartott erdélyi magyar arisztokrata író - akinek máig nem tisztázott háborús bûnös múltja - éppen száz évvel ezelõtt született. A szoboravatási láz azonban nem most tört ki: 2003 óta összesen harminchárom helyen állítottak emlékmûvet a gróf emlékére, amibõl „mindössze” négy esik az idei évre. Boros Géza mûvészettörténész számításai szerint ezzel a szobormennyiséggel Wass Albert holtversenybe került Adyval és Arannyal, és harmadik helyezetté válhat a köztéri irodalmi toplistán Petõfi Sándor és József Attila után.
A nyár legjelentõsebb akciója a jobboldali írószent debreceni szobrának a felállítása volt: az eddigiekhez képest grandiózus mûalkotást a megvalósítói országos zarándokhelynek szánják. A városvezetés kormánypárti képviselõi ellenezték a kezdeményezést, mondván: Debrecen nem akar hungarista õrváros lenni. Az össznépi tiltakozások nyomán a polgármester, Kósa Lajos kénytelen volt hangsúlyozni, hogy nem a város, hanem egy civil szervezet, a Polgári Casino állít Wassnak közadakozásból szobrot, amit õ magánemberként támogat. Kósa koránt sincs egyedül: a tapasztalatok szerint egyházi személyek és Fidesz-politikusok állandó közremûködõi országszerte a Wass-emlékmû-avatásoknak és a kultusz terjesztésének. „A párt honlapja rendszeresen beszámol az újabb szoboravatásokról, és képviselõi egyre aktívabb szerepet játszanak Wass rehabilitálásában” - szögezi le Boros Géza a Mozgó Világban megjelent elemzésében.
Szélsõjobbos érzületû hívek az író szellemi hazatérésének és honfoglalásának jegyében arra törekszenek, hogy minden megyében Wass-szobrot állítsanak. A kezdeményezõk jobbára civil szervezetek, polgári körök és magánszemélyek. A szisztematikus köztéri terjeszkedés országszerte ellenállásokba ütközik, ezért a helyi önkormányzatok jobbára kénytelenek elhatárolódni az akcióktól. A hivatalos elutasítás - különösen a fõvárosi tiltás - tovább növeli a „hazájában számkivetett író” mítoszát, és végül az ugyancsak számkivetett szobrok leggyakrabban a történelmi egyházak ingatlanjaiban kerülnek méltó helyükre. Ugyanez játszódott le a Romániában anno háborús bûnösként elítélt író emlékmûveivel Erdélyben is, ahol a betiltott szobrokat rendre a templomokba menekítették.
„A köztéri mûalkotások felállításával kapcsolatos döntés mindig az illetékes önkormányzatoké. A rendszerváltás óta megszûnt mindenfajta politikai-ideológiai jellegû korlátozás. Tegyük hozzá: szerencsére” - mondta el érdeklõdésünkre Pataki Gábor, az MTA Mûvészettörténeti Kutatócsoportjának aligazgatója, a Képzõ- és Iparmûvészeti Lektorátus zsûrijének tagja. Az önkényuralmi jelképek törvényi tilalmán kívül nincs kifejezett tartalmi szempontú szabályozás, szemben például Romániával, ahol egy 2002-ben hozott törvény szerint a háborús bûnösök nem részesülhetnek köztéri elismerésben. Magyarországon a jelenleg hatályos törvények értelmében a közterületen vagy önkormányzati tulajdonú épületekben elhelyezett mûalkotások esetében az önkormányzatok kötelesek a Képzõ- és Iparmûvészeti Lektorátus szakvéleményét is kikérni. A szakvélemény kizárólag a mûalkotás mûvészi értékére vonatkozik, és kötelezõ érvénye legfeljebb a közfinanszírozású munkák esetén lehet, hiszen megléte az állami pályázati pénz folyósításának alapfeltétele. Ahhoz, hogy akár civil, akár helyi önkormányzati pénzbõl közterületen emlékművet állítsanak, igazából csak az önkormányzat - formai és nem tartalmi kritériumok alapján szabályozott - engedélye kell. „Mondhatni, kizárólag a képviselõtestület politikai felelõsségtudatán és ízlésvilágán múlik, hogy kikerülhet-e az utcára mondjuk Szálasi szobra - teszi hozzá Pataki. - A településeknek ugyanis szívük joga, hogy akkor is fölállítsanak maguknak egy erõsen kifogásolható mûalkotást, ha nem nyernek hozzá szakmai és állami támogatást. Ha úgy tetszik, ez is a demokrácia része.”

Korszellem

„Wass Albert írói kvalitásai önmagában nem volnának elégségesek ahhoz, hogy egy ilyen rajongói tábort generáljanak. Népszerûségének nyilvánvalóan politikai okai vannak, jóllehet hívei ezt tagadják” - fejtette ki kérdésünkre Ungváry Krisztián történész. Szerinte a köztéri szoborállítás eleve mindig politikai kérdés, és csak másodsorban mûvészeti. „De amilyen a magyar belpolitika minõsége, olyan lesz a szobrokról folytatott vita is” - teszi hozzá, s ennek megfelelõen az író körül kialakult hisztérikus polémia is szimbolikusnak tekinthetõ. Wass Albert személyisége egy konzervatív, mindenfajta modernitással szembe menõ reakciót jelképez, a magyar földhöz ragaszkodó életmódot, és egyben szimbolizálja az egykori dicsõ magyar sorsot is, ami alapvetõen Erdélyben található meg. Ehhez kapcsolódik a sérelempolitika, a Trianonnal kapcsolatos jogos és máig tisztázatlan kérdések. „Az emberekben ma egy csomó félelem és kétség van a modernitással kapcsolatban, ezért lelkesednek egy olyan személyért, aki egy nemzeti idillt tud a könyveiben megjeleníteni. A régmúlt dicsõség, mint egy romlatlan állapot a mostani zûrzavaros jelenhez képest - ezt képviselheti Wass Albert. Ilyen körülmények között egy olyan író, mint õ, folyamatosan felértékelõdik. Ehhez nem kell se antiszemitának, se rasszistának, se fideszesnek lenni, egyszóval ennél súlyosabb a helyzet. Ezekkel a kérdésekkel manapság elég nagy tömeget lehet megszólítani, viszonylag hatékonyan. Sokkal nagyobb tömeget, mint mondjuk Nádas Péteren vagy Konrád Györgyön keresztül. A hiányos történelmi ismeretek, a feldolgozatlan múlt ugyanúgy közrejátszik az ilyen kultuszok fölerõsödésében, mint mondjuk a rendszerváltást, az uniós csatlakozást, vagy akár az idei olimpiát követõ csalódottság” - erõsíti meg Ungváry.
A történész szerint a nemzetfogalommal kapcsolatban elég nagy káosz él az emberek fejében, de ez a káosz legkésõbb az államalapítás óta folyamatosan jelen van. „Wass Albert ma egy korszellemet képvisel, ugyanúgy, mint például a 60-as 70-es években Németh László. Most, amikor a magyar társadalomnak az erdélyi tematikájú magyar nemzeti önápolásra van szüksége, akkor Wass Albert ennek egy viszonylag minõségi szállítója. Az õ munkássága és személyes sorsa ehhez jól felhasználható, de harminc év múlva feltehetõen ugyanúgy nem fog érdekelni senkit, mint amennyire érdektelen ma Németh László” - vélekedik Ungváry.