Halálesettel végzõdött a pécsi egyetem idei gólyatábora. A záróbuli utáni
hajnalon hazafelé tartó autók egyike frontális karambolt idézett elõ, utasai
közül két tinédzser életét vesztette. Az okozati összefüggés firtatásakor
valamennyi érintett lesüti a szemét, pedig nyílt titok, hogy a barbár
szemeszternyitányokon zajló féktelen züllés komoly kockázatokat hordoz magában.

Fotó: bama.hu
A nyomozás eddigi állása szerint a karambol oka az volt, hogy a gólyatáborból
hazafelé tartó négy fiatalembert szállító autó sofõrje a jelzõtábla és a
záróvonal ellenére elõzésbe kezdett, de a manõvert nem tudta befejezni, ezért
összeütközött egy szemben közlekedõ autóval. Az ütközés következtében az elsõ
üléseken helyet foglaló 18, illetve 19 éves fiúk életüket vesztették. A baleset
másik két sérültjét továbbra is kórházban ápolják, és - amint arról Zsobrák
Péter a Baranya megyei rendõr-fõkapitányság szóvivõje lapunkat tájékoztatta - a
jövõ héten kerül sor kihallgatásukra.
A Hetek értesülései szerint a balesetet szenvedett fiatalok nem egyetemisták,
hanem Pécs egyik elitgimnáziumának diákjai voltak, akik lányismerõsüket
látogatták meg a gólyatáborban. A Leõwey Klára Gimnázium tanulói még nem tudtak
napirendre térni az ügy fölött, kicsöngetés után kevesen indulnak haza, a
többség az épület elõtt beszélget, cigarettázik, várja a barátait. Egybehangzóan
állítják, hogy az autó utasai „be voltak állva”, és valószínûleg ez okozta a
tragédiát. Magyarázatként arra hivatkoznak, hogy „mindenki tudja, mirõl is szól
egy gólyatábor”.
Az egyik áldozat - az iskola igazgatóhelyettesének fia - kifejezetten népszerû
fiú volt, mindenki Manóként emlegeti. Polgári nevén Tamás, ötödik gimnáziumi
évére készült az egyetemi kar kiválasztása elõtt: közgázra vagy jogra ment
volna. A beszámolók szerint gyorskorcsolyázó bajnok volt, diákolimpiát és
számtalan más díjat is nyert. Mint mondják, az évnyitón az igazgatónõ elsírta
magát, amikor röviden utalt az esetre, azzal a megjegyzéssel, hogy „ma még
valakinek itt kellene lennie”.
Megkeresésünkre az igazgatónõ sokkos állapotban mesélte, hogy a barátok és
ismerõsök ötven autóból álló konvojjal vittek gyertyákat a tragédia helyszínére,
majd gyászmisét is szerveztek az elhunytak emlékére. Szolcsányi Jánosné intõ
példaként tekint Manóék esetére, és pszichológust is fogadott az
osztálytársakhoz, hogy megpróbálják feldolgozni a feldolgozhatatlant.
A téren várakozó gimnazisták többsége jó bulinak tartja a gólyatábort, de
elismerik, hogy nem szándékoznak megjelenni a soron következõn. Lehet, hogy õk
is látták azokat a különbözõ videómegosztó portálokon fellelhetõ kisfilmeket,
melyek megdöbbentõ képsorokat tartalmaznak híres hazai egyetemeink évadnyitó
bulijairól. Történetesen a Pécsi Tudományegyetem (PTE) egyik karának idei nyári
rendezvényén sztriptíztáncosnõ (vagy nõi ruhába öltözött férfi) táncol és kezd
el vetkõzni a jelenlevõk elõtt, az eredetileg hímnemû gólyák nõi alsónemûben
„fürdenek” a vízben, és egymást érik azok a „játékok”, melyek egyszerre
megalázóak és gusztustalanok. Egy korábban a táborszervezésben részt vevõ diák
szerint „az alaphangulat ilyenkor mindig az, hogy a gólyák minden tekintetben
teljes odaadással szolgálják a szervezõket”. A PTE idei rendezvényén ennek
nyomát is megtaláljuk: „Feri a király”, a gólyák legjobbja, az egyik videón
ötven, szó szerint õrjöngõ gólya és szervezõ elõtt a színpadon tesz magáévá egy
nõi testet megformáló, meztelen bábut - „felsõbb utasításra”.
Az ELTE gólyatáborának videóját pedig az a felirat díszíti, hogy „Itt mindent
szabad”, majd két, egymással csókolózó lány látható. „A szexuális önrendelkezési
jogot felfüggesztettük, olyan nincs. A játékok nagy része egy dologra van
kihegyezve: a vetkõzésre” - nyilatkozta nemrég az egyik kereskedelmi csatornának
az ELTE jogi karának gólyatáborát szervezõ diák. Majd a pontosítás kedvéért
hozzátette: „De azért erkölcsi határokon belül.” És még nem is láttunk mindent:
a videókat kommentáló diákok többször is bizonygatják, hogy a világhálóra
kikerülõ anyagok csak a táborok publikus részét teszik érzékelhetõvé. Ami pedig
az elõttük álló egyetemi éveket illeti, az egyik kisfilm végén felirat juttatja
a gólyák eszébe: „Még csak most kezdõdik!”
„A táborzárás reggelén láttuk, hogy egy gólyalány megszeppenve telefonálgat.
Állítólag külsõs fiúk érkeztek hozzá Pécsrõl, akik reggel hazafelé menet
autóbalesetet szenvedtek” - mesélte lapunknak a közgazdaságtani kar
gólyatáborának egyik szervezõje, aki nem bizonyult túlzottan közlékenynek, de
annyit azért elárult, hogy „minden este volt DJ-s buli, és a nappali vetélkedõk
között is csak egy-két feladat volt alkohollal kapcsolatos”. A rendezvény
beigazolódott kockázatait firtató kérdésünket azzal hárította, hogy „mindig
vannak antiszociális elemek, akiknek nem tetszik a gólyatábor”, majd a srácok
hibájának titulálta a történteket.
Az események láncolatában érdekes momentum, hogy a tragikus végû „közgázos”
gólyatábort az egyetem jogi karának hasonló eseménye követte, melyet többek
szerint azért nem fújtak le a rossz hírek hallatán, mert nem tudtak volna
felmutatni helyette másik „közösségteremtõ rendezvényt”. Az egyetem hallgatói
önkormányzatának sajtóreferense szerint ugyanis egy gólyatáborban legalább olyan
fontos szerepe van az esti bulisorozatnak, partiknak és koncerteknek, mint annak
a nappali programnak, melynek során az elsõévesek az intézmény mûködésével
ismerkednek. Stemler Miklós úgy véli, az érintett generáció már középiskolai
évei során túlesik azokon az élményeken, amiket egy gólyatábor tud nekik
kínálni, ide értve az ivászatot és a futó kalandokat is. „Szabad országban
élünk, nagykorú emberekrõl beszélünk, és ha van két illetõ, lány és fiú, vagy
lány-lány, fiú-fiú, tök mindegy, aki úgy gondolja, hogy a gólyatáborban kívánja
kiélni az ilyenfajta vágyait, az miért ne próbálja meg?” - teszi fel a kérdést.
A felvételi információkat országosan közreadó felvi.hu portálon arról kérdezik
az odalátogató gimnazistákat, hogy miként is vélekednek a gólyatáborokról. A
közel nyolcezer válaszadó több mint fele ítélte „hasznosnak” a megrendezésüket,
15 százalékuk kizárólag a „bulizás miatt” tartotta érdekesnek. Fentiek
ismeretében tanulságos, hogy a megkérdezettek alig 10 százaléka fejezte ki
nemtetszését az évrõl évre egyre jobban elállatiasodó tradíció életben
tartásával kapcsolatban.