Vissza a tartalomjegyzékhez

Szóró Bence
Oázis a betondzsungelben

Kert: valamilyen elkerített, elkülönített terület, ahol rendszeres beavatkozással meghatározott növényi és hozzá tartozó állati össze­tételt tart fenn az ember. E klasszikus definíciónál azonban ma már sokkal többet takar a kert fogalma. Hogy kerül a kert a tetõre vagy az erkélyre? Azoknak szól ez az össze­állítás, akik kert híján is vágynak a természet ­kö­zel­ségére, a zöldre, vagy megunták az egyszerût, a hétköznapit.

Fák, gyep, napozóágy, kis tó meg fúrott kút. A legtöbb emberben ilyen vagy ehhez hasonló képek jelennek meg, ha kertre gondolnak. A társadalom azonban az urbanizációval egyre messzebb kerül az édeni állapotoktól, a városban élõk pedig egyre keresik a kiskapukat, hogy az élhetõ környezetet, több-kevesebb sikerrel ugyan, de fenntartsák maguk körül. Festõi tájakon, idilli, háborítatlan erdõben vagy tóparton járva akaratlanul is felvetõdik bennünk a kérdés: vajon mikor lesz vége az újabb és újabb területek lebetonozásának? Ilyen helyekrõl hazatérve, nyaralások után erõsebben él bennünk az igény, hogy több lélegzõ, zöldellõ, színes növény legyen ott is, ahol naponta megfordulunk. Nem kell errõl lemondanunk akkor sem, ha panelban, bérlakásban élünk, vagy egy légkondicionált irodában töltjük napunk nagy részét: építsünk balkonkerteket, télikertet vagy hasonlót! Ehhez kívánunk most ötleteket, ízelítõt és még inkább kedvet adni.
Ma már nem számít kuriózumnak az alacsonyabb panelházak, garázsok, autószalonok vagy lapostetõs családi házak tetején sorakozó örökzöldek képe, esetleg újszerû lakóparkok tetõteraszain nyújtózkodó facsemeték látványa. Ezek a Szemirámisz függőkertjére emlékeztetõ kompozíciók a legötletesebb megoldásai a városi környezetre kényszerített lakóknak vagy otthonaik tervezõinek, hogy zöld és tarka oázisokat teremtsenek a betonsivatagban. Az exkluzívabb lakóparkokat már zöldtetõk kiképzésével együtt építik, sokszor a látványtervekben is fontos szempont a zöldfelület aránya. A régebben épült lapos házaknál pedig, ha van rá lehetõségünk, ne csak dézsás növényeket tegyünk ki, hanem egészítsük ki egy sekély vízfelülettel vagy mesterséges virágágyással is, a felület teherbírásának megfelelõen. Ha kisebb növényekkel is feldobjuk az összképet, a többi lakó is kedvet kaphat, hogy hozzátegyen ezt-azt. Nemcsak egy pihenõhelyet alakítunk ki ilyen módon, hanem a háztetõkre hulló értékes csapadék egy részét is megmentjük attól, hogy keveredjen az értéktelenebb szennyvízzel. Nagyobb tervekhez már szakember tanácsát ajánlott kikérni, a betonalap miatt uralkodó klíma ugyanis megviseli az átlagos növényeket. Jobban bírják az ilyen jellegû kiképzést a mediterrán zöldek, a jukka- és ciprusfélék, a zsálya és a kaktuszok. Aki elhatározta magát, folyamatosan bõvülõ szakirodalmat talál az induláshoz.

Ahol nincs mód az elõzõek kiépítésére, a saját erkélyére bárki belophatja a természetet. Egyre népszerûbb megoldás a kis dézsában, vagy kompakt kis mûtavacskában vízinövények elhelyezése, persze az erkély terhelhetõségének megfelelõen, és láthatunk már itt-ott futónövényekkel átszõtt biztonsági rácsot is. Futórózsa, kaktuszok, esetleg pálmafélék és más strapabíró növények élnek meg ilyen helyen. Ennek ellenére gondoskodjunk a gyakori öntözésrõl, és igyekezzünk vízfelülettel, kis „tóval” növelni a páratartalmat; ötven centi magasságot elérõ vízben tavirózsát is tarthatunk. Ismeretlen vagy ritka (és drága) növényeket csak akkor helyezzünk oda, ha már kialakult egy kedvezõ mikroklíma a dús növényzettõl. A kertészeti árudákban kapható szigetelt, bélelt fadézsák, virágládák jó alapot adnak, és impozánsan hatnak egy-két rusztikus kiegészítõvel, például kovácsolt hatású falikarokkal vagy egyszerû kerti székekkel.
A balkonkert folytatása vagy helyettesítõje lehet a nagyobb alapterületû lakásban a télikert, amihez a lakáson belül szükséges készíteni egy húsz centi mély földréteget valamilyen láda vagy kiépített elválasztó védel­mében. Ezt tet­szõlegesen beültethetjük szobanövényként vásárolt növényekkel vagy túl méretessé vált jukkával, dracénával, kis évelõkkel. Ne várjuk el az ilyen kis télikerttõl, hogy a szabad levegõn fejlõdõ együttesekhez hasonló kert legyen belõle, de ha figyelünk rá, ékessége lehet a nappalinak. Úgy helyezzük el a télikertet, hogy közvetlen hõforrás vagy huzatos ablak ne nehezítse virágaink életét, és levéldísznövények, valamint virágzó dísznövények egyaránt legyenek benne. Egy pár négyzetméteres zöld oázis üdébbé teszi a szoba levegõjét, és egyedivé a lakás megjelenését. Ha a virágok megszokták helyüket, már alig kell idõt szakítani rájuk, és tartósan szép marad a télikertként berendezett sarok.
Nemcsak lakásokban, de akár irodaházak közlekedõiben és elõtereiben is találkozhatunk kis szökõkutakkal, óriási dézsás növényekkel, sõt, akár fákkal is. Az alkotókedvnek csak az ízlés szab határt, ha kellõ alapossággal mérjük fel a helyiség adottságait és a növény igényeit. Ha azonban se erkélyünk, se lapos tetõnk nincs, még mindig ott van az elõkert, a lakók közös kis kertje, ehhez azonban mindenképpen összefogás kell. Sok helyen a magára hagyott elõkerteket már csak a közterület-fenntartó emberei „ápolják”… Berendezhetjük akár sziklakertté, vagy ültethetünk a megszokottól eltérõ fákat, bokrokat is, a modern parképítés színvonalán. A lakóhelyet körülvevõ zöldek olyan állandó értékek maradnak, amik nemcsak egészségesebbé teszik az életünket, de kicsit magunkénak is érezhetjük tõlük az egyébként közömbös vagy már unott sarkokat.
A kertészkedést csak el kell kezdeni, utána jön minden magától, és nem lehet kifogás az, hogy panelban lakik valaki. Persze kertes házban lakók megmosolyoghatják az ezekhez hasonló próbálkozásokat, hiszen a kert mégiscsak akkor igazi, ha nagy és sok van belõle, de az igény, hogy élhetõbb legyen egy addig ingerszegény betonépület vagy lakótelep is, kis kreativitással jó színvonalon betölthetõ. Az elsõ, kiskertünkben kivirágzó növényke fog mindent igazán megmagyarázni!