Vissza a tartalomjegyzékhez

Szóró Bence
Hogyan tegyünk el kertet télire?

Sapka, sál, kesztyû és meleg kabát - egyre közeledik a nap, mikor újra elõkerül mindegyik a gardrób mélyérõl. A hidegebb esték és reggelek megállíthatatlanul közelednek, és ruhásszekrényünkkel együtt a kertünket is fel kell készíteni az õszre, télre, hogy tavasszal még dúsabb virágpompa és zsenge fû kövesse az elsõ meleg napsugarakat. A hideg és fagyos évszak közeledte korántsem jelenti ugyanis azt, hogy elfelejthetjük a kertünket. Sõt, legalább annyi múlik a szeptembertõl november végéig tartó heteken, mint a megelõzõ fél éven!

A kertjüket lelkiismeretesen gondozóknak fontos tudni, hogy a tél nem azt jelenti, hogy a növények „téli álmot alszanak”, csupán az alacsonyabb hõmérsékleten más kémiai és biológiai folyamatok játszódnak le. A legtöbb zöld növénynek ez az idõszak szükséges felkészülés a tavaszi nagy versenyre, mikor a cél elborítani mindent üde levelekkel és színes virágokkal. Õsszel tehetjük a földbe azokat a virághagymákat, melyeket elvirágzásuk után kényszerpihenõre fogtunk, és ekkor vethetjük el azokat a magvakat, amelyeket kétnyári virágzó növényeink (pl. árvácska, nefelejcs, százszorszép) tavaszi zsendüléséhez tettünk félre.
Még a fagyok beállta elõtt távolítsuk el azokat a nagyobb növényi részeket, amelyek betegek, erõtlenné váltak õszre, hogy csak az életrevaló hajtások vegyék igénybe a fák, bokrok, lágyszárúak erejét télen. Gondoljunk arra, hogy bár télen bõségesebben hullik a természetes csapadék, a fagy miatt sokszor csak egyszerre, nagy mennyiségben tódul a termõtalajba. Emiatt gondoskodnunk kell arról, hogy az áttelelõ növények a lehetõ legtöbb fényt, vizet használhassák azokra a részeikre, amelyek erõsek, jól fejlettek.
Nem biztos azonban, hogy jól járunk, ha õsszel metsszük meg a fákat, bokrokat erõsebben, mert a nagyobb sebfelületeken könnyebben betegednek meg vagy fagynak el az ilyenkor egyébként gyengébb hajtások. Azt sem láthatjuk még ilyenkor, hogy a tél hol viseli meg jobban a zöld részeket, és hol kell majd nekünk jobban visszafogni a növekedésnek eredõ évelõket.
Az õsszel letermett fák, bokrok alatt ne hagyjunk lehullott terméseket, mert azok esztétikai szempontból sem tökéletesek, vonzzák a gyûjtögetõ rovarokat és madarakat, és elnyomják az alattuk sínylõdõ füvet. Ez fõleg gyümölcsfák terméseire igaz. A levágott füvet se hagyjuk ott a földön, inkább komposztáljuk a lehulló falevelekkel, termésekkel együtt. A nem összetapadó leveleket összegyûjtve, használhatjuk õket teleltetõ takarásként, a többit pedig esetleg komposzttal és tõzeggel keverve az átültetések alátrágyázásául.

Ha magasra törõ bokraink, tujaféléink vannak, jusson eszünkbe összekötözni õket, az egzotikus, fagyérzékeny vagy melegebb éghajlati különcök melegítésérõl pedig gondoskodnunk kell. Ezt megtehetjük talajtakaróval (rózsafélék, szõlõtövek, szamóca), de a visszavágás is fontos, hogy ne legyen túl sok föld feletti felület kitéve a fagynak. Ha nagyobb növényt kell hideg elõl védeni, le is takarhatjuk egy megfelelõ méretûre elkészített kerettel és áttetszõ anyaggal. Ugyanez vonatkozik azokra a fácskákra, különálló tövekre, amelyeket a szélnek és hózápornak való nagyobb kitettség miatt kell védenünk. Ha alkalmunk van valahogyan szélárnyékba helyezni ezeket, takarással vagy melléültetéssel, tegyük meg.
Helyhiány miatt vagy esztétikai okokból áttelepítenénk néhány kertlakót? Használjuk ki erre az elvirágzás utáni, de fagyok elõtti idõt, mert ilyenkor nyugalmi állapotra hangolódnak a növények! Óvjuk a hajszálgyökereket a sérüléstõl, és a lehetõ legnagyobb földlabdával tegyük új helyére! Érdemes trágyázással enyhíteni a költözés okozta stresszt.
Egynyári, virágzó büszkeségeinket a termett magvak begyûjtésével vihetjük át a következõ évre, ügyelve arra, hogy ne hulljon oda a magokból, ahová nem szeretnénk belõle! Sikeres lesz a szaporításuk, ha télre száraz helyre tesszük (selyempapír, gyufásdoboz), és tavasszal szórjuk az elkészített ágyásba ezeket (pl. körömvirág, tatárvirág, kakastaréj). Jobban járunk, ha évrõl évre többségében azokat a virágokat ültetjük, amiket már ismerünk, így a vetéssûrûséget is be tudjuk állítani, és azt is fogjuk tudni legközelebb, milyen sorrendben helyezzük el õket, hogy ne legyenek takarásban az esetleg túl magasra nõtt csoportoktól a kisebbre növõk.
Végül a szerszámok, fémeszközök nedvességmentes tárolását is oldjuk meg, nehogy rozsdás fûnyírókések, használhatatlan metszõolló vagy lyukas ásó várja a márciusi lelkesedésünket! Vizsgáljuk meg, a csapadékelvezetés vajon még mindig elegendõ-e a kertet megóvni a nagyobb mennyiségben lezúduló víztõl, tavaszi olvadéktól!
Bár ez a néhány szempont talán kevés, hogy mindenre kiterjedõ téliesítést tegyünk meg õsszel, de megelõzhetjük, hogy novemberben kapkodjunk majd, hogy mindent rendben adjunk át a télnek. Ha már szeptemberben átnézzük, mi mindent csinálhatunk jobban, mint tavaly, akkor a következõ tavaszon örömmel fogjuk tapasztalni, hogy a kertünk is hálásabb, és növényeink erõsebbek, mint eddig. Addig azonban gondoljunk reménykedve a munkánk gyümölcsére, és munka közben se felejtsünk el a szép õszi idõben, friss levegõn gyönyörködni abban, amit ilyenkor nyújt a természet.