Vissza a tartalomjegyzékhez

Rimaszombati Andrea
Angela Merkel ismét listavezető

Az 1954-ben egy evangélikus lelkész elsõ gyermekeként született „Legek Kancellárjának” egyik legfõbb meggyõzõdése, hogy nem az állam, hanem mindig az egyes ember kell hogy a politikai intézkedések középpontjában álljon. Ha a politikusok a keresztény emberképet tartják mérvadónak, akkor szerinte képesek lesznek választ találni az olyan égetõ kihívásokra, mint a globalizáció, a nemzetközi terrorizmus és a klímaváltozás.

Angela Merkel Németország történetének elsõ nõi kancellárja, ezzel együtt a legfiatalabb is volt, amikor ötvenegy évesen hivatalba lépett. Hazájában õ az elsõ természettudós vezetõ is, hiszen sikeres fizikus. A Time magazin szerint Merkel 2006-ban és 2007-ben is bekerült azon száz ember közé, akik a világot a leginkább befolyásolták. Ami a leginkább figyelemre méltó, hogy saját országában is a legnépszerûbb politikusok közé tartozik, holott szigorú reformokkal próbálja a német gazdaság fellendülését elérni. A ZDF német televíziós csatorna Politbarometer nevû 2007-es felmérése szerint a németek 85 százaléka elégedett a kancellár asszony tevékenységével. A Time magazin által „Merkel-effektusnak” nevezett gazdasági növekedés olyan mértékben elégedetté tette a németeket, hogy a Der Spiegel magazin egyik címlapján 2007-ben „A mosoly országa” névvel illette Németországot, és bár a reformok miatt az életszínvonal az öt évvel azelõtti szintre esett vissza, az SAP konszern vezetõje szerint „Németországnak pont ilyen vezetõre van szüksége”.
Merkel szívén viseli Európa sorsát is, elkötelezetten támogatja a lisszaboni szerzõdés néven ismert új uniós alkotmányt, illetve azt a gondolatot, hogy a preambulumba Istenre való utalás kerüljön. Az alapdokumentummal szembeni ellenállás egyelõre nem szûnt meg, a 2007-es német EU-elnökség alatt azonban a kancellár ígéretet tett arra, hogy a 2009-es európai választásokig az uniót egy „megújított, közös alapra állítják”.
Nagy fordulatot hozott politikai karrierjében, amikor 1999-ben pártja, a Kereszténydemokrata Unió Helmut Kohl kancellár kampánytámogatási botránya miatt a médiában mindenhol a címlapokra került, és Merkel nyíltan ellene mert fordulni az „örök kancellárnak”. Újabb politikai bomba volt, amikor 2007 szeptemberében „egy privát eszmecsere” erejéig vendégül látta a dalai lámát Berlinben. Közvetlenül ezután a Kínai Népköztársaság több találkozót lemondott „technikai okokra” hivatkozva.
Merkel a németek legnagyobb fejfájását okozó bevándorlókérdéssel kapcsolatosan is meglehetõsen radikálisan foglal állást. Politikai karrierje elején nyíltan kritizálta a törököket amiatt, hogy nem hajlandóak beilleszkedni az országba, 2005-ben pedig, az elõválasztási idõszakban többször is kijelentette, hogy nem támogatja Törökország uniós felvételét. Megválasztása után hallgatott ugyan a témáról, de amikor 2008 februárjában Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök óva intette a Németországban élõ törököket az asszimilációtól, bírálta Erdogan „integrációs felfogását”.
Merkel mindezek mellett arra is vette a bátorságot, hogy megújítsa országa Izraellel való kapcsolatát. Március 18-án a Kneszetben elmondott, héberül kezdõdõ beszédével õ volt az elsõ külföldi kormányfõ, aki az izraeli parlament elõtt felszólalhatott.