A nagyobb divathullámok is gyorsan, legalább négyévente változnak. Így
történhet meg, hogy a pár éve még a nõk bálványának és metroszexuális
mintapéldánynak kikiáltott David Beckham ma már nem menõ. Az a generáció, akit
magával ragadott az új stílus, újabban inkább arra nézve kap jó tanácsokat,
hogyan vetkõzze le az ilyen jellegû divatjegyeket, és hogyan szabaduljon meg
mihamarabb kiegészítõitõl. A vezetõ magazinok címlapjain ugyanis már megjelentek
a helyüket átvevõ „új álompasik”, az überszexuális férfiak.

Brad Pitt és George Clooney
A metroszexuális divat 2004-ben vált általánosan ismertté, ekkortól kezdve
néhány évig a csapból is csak a rózsaszín inges, bababõrû, elnõiesedett szépfiúk
folytak. Mostanában viszont egyre több kritikát hallhatunk a magukat minden
kirakatban megnézegetõ, mindig trendi metroszex férfiakról. Az überszexuális
férfiideált eredetileg a metroszexuális életvitelre adott ellenkultúrának
szánták, hasonlóan ahhoz, ahogy a hetvenes évek természetességét hirdetõ hippik
optimista testkultuszával szemben megjelentek a testüket eltorzító szkinhedek.
A szót egyébként Marian Salzman használta elõször a Férfiak jövõje címû
bestseller könyvében. Salzman az überszexuális típusba sorolja azokat a
férfiakat, akik öltözködésükben elsõsorban férfiasságukat hangsúlyozzák,
stílusukat nem változtatják a divatnak megfelelõen, karizmatikus, karakteres,
vezetõ egyéniségek, és még felfedezhetõk bennük az olyan tradicionális
férfitulajdonságok, mint a kitartás, erõ, büszkeség, önbizalom vagy bátorság. Az
„über” elõtagról elõször mindenki a nietzschei eredetû, a nácik által
elõszeretettel használt „übermensch”-re asszociálhat, mellyel eredetileg azt a
bátor, merészen gondolkodó emberideált jellemezték, aki nem ijed meg
gondolatainak következményeitõl, hanem mindig véghez viszi azokat. Ízlésében,
kulturális igényében arisztokratikus jegyeket hordoz. Ha életének nincs is
különösebb célja, akkor önmaga a cél, azaz önmaga istene.
Az überszexuális és übermensch szó között tehát nem véletlen az áthallás. Az új
irányzat legfõbb képviselõi mind ismert emberek közül kerülnek ki, akiknek
vannak elveik és céljaik, mind fontos politikai szereplõk, vagy olyan színészek,
énekesek, akiket foglalkoztat a világ igazi problémáinak megoldása is. Bonónak,
a U2 rockegyüttes frontemberének életmódját például rengetegen követik, és
koncertjeivel nemcsak karriert épít, hanem az afrikai szegényeken is segíteni
akar. Nem csoda, hogy a pletykalapok már a következõ Nobel-békedíj esélyeseként
nyilatkoznak róla. De az überszexuálisok 10-es toplistáján található Barack
Obama neve is, aki Amerika demokrata elnökjelöltjeként mint családszeretõ, mégis
kemény politikus teremtette meg a hazafiasság legújabb arcát. Ráadásul mindig
tökéletesen áll rajta az öltöny! Az „überek” pozitívumaként azt is szeretik
kihangsúlyozni, hogy míg a metroszexuálisok között már felismerhetetlen, hogy ki
a meleg, és ki nem, az überszexuálisok heteroirányultságához kétség sem férhet.
Az új „über”-kampány egyik célja pont az, hogy ébresztõként szolgáljon a sokak
által kritizált „divatmelegedés” megállítására. Míg a metroszexuálisoknak
általában az õket tökéletesen megértõ nõk a legjobb barátaik, az „überek” bár
tisztelik a nõket, de legközelebbi bizalmasaik inkább a férfiak közül kerülnek
ki.
Az új divatot lelkesen fogadó réteg szerint, nem másról van szó, mint
visszatérésrõl abba a normális állapotba, amelyben a férfiak azelõtt éltek, hogy
a feminizmus semlegesítette õket. A liberális nõi mozgalmak kezdete óta a
férfikarakter válságba került. A férfiak nem hagyhatják annyiban, hogy a nõk
„felszabadítása” fokozatosan „másodlagos” nemmé alacsonyítsa õket, míg a nõk
mindenhol a reflektorfénybe kerülnek. Minden túlzás ellenére vitathatatlan, hogy
a feminizmus legalább akkora jelentõségû változást hozott a férfiak életében,
mint a nõkében.
A kritikusok viszont pont a nemek közötti különbségek, a „ferdeség és
egyenesség” szétválasztása miatt nem jósolnak hosszú életet az überszexuális
divatnak. Egyes szakértõk az egész mozgalmat csak egy megszokott
marketingfogásként értékelik, mivel az olyan, most überszexuális példaképeket,
mint George Clooney, Brad Pitt, Arnold Schwarzenegger vagy Bill Clinton két éve
még metroszexuálisnak nevezték. A listán szereplõ hírességek és a korábbi évek
sztárjai között talán az az egyetlen kirívó különbség, hogy elõbbiek már „über”-korosnak
is mondhatók, mivel átlagéletkoruk körülbelül 50 körül mozog. Az „über”-mozgalmat
legtöbben azért sem tartják igazi megújulásnak, mert a külsõre való kényszerû
odafigyelés, és annak minden további megvitatása - mi kívánatos és vonzó egy
férfiben, mi férfias és mi nem - tipikusan metroszexuális szokás.
A divatvilág nem igazán akart újítani, ám a metroszexuális árucikkek iránti
kereslet látványos csökkenése arra sarkallta guruit, hogy újabb hóborttal kössék
magukhoz a férfivásárlókat. A korral haladó, és az aktuális férfitrendet
elfogadó személyek pedig mindig számíthatnak rá, hogy szimpatikusabbnak fogják
õket tartani az emberek, az állásinterjúkon és az üzleti életben sikeresebbek
lesznek, és valószínûleg párt is könnyebben találnak maguknak. A legújabb
szlogenek szerint a férfiaknak ismét férfivá kell válniuk, legfõbb ideje, hogy
újra bajuszos vagy szakállas emberek mászkáljanak az utcákon, és a férfiasság
legyen a sláger. Továbbra is fontos a minõség, de az új irányzat megengedi a
férfiaknak, hogy a hétvégi bevásárlókörutak helyett otthon maradjanak, sört
igyanak, focimeccset nézzenek vagy horgásszanak anélkül, hogy unalmasnak
tartanák õket. A legtöbb nõ így sem fogja visszasírni a metroszex férfiakat,
mivel senki sem akar versenyezni egy olyan „királyfival”, akinek puhább és
simább a bõre mint egy nõnek, az illata is jobb, és mindig elfoglalja a tükör
elõtti helyet. A nõknek ráadásul az is szimpatikus lehet, hogy a régi
férfieszményt néhány pozitív nõies tulajdonsággal is ötvözték. Az „überek”
ugyanis nem vetik meg a szenvedélyességet, a kommunikációt, biztonságot
nyújtanak, nyugodtan kimutatják az érzelmeiket, akár sírni sem szégyellnek.
Külsõre természetesen õk is döglesztõen néznek ki, mégsem macsók, és biztosan
heterók.
Az összességében több pozitív változást bevezetni próbáló új trendet mégis nehéz
„übernek” értelmezni, sõt felesleges az új szakkifejezés, elég lenne csak
szimplán „normálisnak” hívni azokat, akik minden erõlködés nélkül hûek maradnak
saját nemükhöz. Az emberfeletti emberideállal kapcsolatban további cseppet sem
elhanyagolható probléma, hogy egy friss hazai kutatás szerint a megkérdezett
hölgyek közül sajnos még egyik sem találkozott ilyen „superman”-nel.