Vissza a tartalomjegyzékhez

Arató Júlia
Férfiak evolúciója?
Itt az új trend: az überszex

A nagyobb divathullámok is gyorsan, legalább négyévente változnak. Így történhet meg, hogy a pár éve még a nõk bálványának és metroszexuális mintapéldánynak kikiáltott David Beckham ma már nem menõ. Az a generáció, akit magával ragadott az új stílus, újabban inkább arra nézve kap jó tanácsokat, hogyan vetkõzze le az ilyen jellegû divatjegyeket, és hogyan szabaduljon meg mihamarabb kiegészítõitõl. A vezetõ magazinok címlapjain ugyanis már megjelentek a helyüket átvevõ „új álompasik”, az überszexuális férfiak.


Brad Pitt és George Clooney

A metroszexuális divat 2004-ben vált általánosan ismertté, ekkortól kezdve néhány évig a csapból is csak a rózsaszín inges, bababõrû, elnõiesedett szépfiúk folytak. Mostanában viszont egyre több kritikát hallhatunk a magukat minden kirakatban megnézegetõ, mindig trendi metroszex férfiakról. Az überszexuális férfiideált eredetileg a metroszexuális életvitelre adott ellenkultúrának szánták, hasonlóan ahhoz, ahogy a hetvenes évek természetességét hirdetõ hippik optimista testkultuszával szemben megjelentek a testüket eltorzító szkinhedek.
A szót egyébként Marian Salzman használta elõször a Férfiak jövõje címû bestseller könyvében. Salzman az überszexuális típusba sorolja azokat a férfiakat, akik öltözködésükben elsõsorban férfiasságukat hangsúlyozzák, stílusukat nem változtatják a divatnak megfelelõen, karizmatikus, karakteres, vezetõ egyéniségek, és még felfedezhetõk bennük az olyan tradicionális férfitulajdonságok, mint a kitartás, erõ, büszkeség, önbizalom vagy bátorság. Az „über” elõtagról elõször mindenki a nietzschei eredetû, a nácik által elõszeretettel használt „übermensch”-re asszociálhat, mellyel eredetileg azt a bátor, merészen gondolkodó emberideált jellemezték, aki nem ijed meg gondolatainak következményeitõl, hanem mindig véghez viszi azokat. Ízlésében, kulturális igényében arisztokratikus jegyeket hordoz. Ha életének nincs is különösebb célja, akkor önmaga a cél, azaz önmaga istene.
Az überszexuális és übermensch szó között tehát nem véletlen az áthallás. Az új irányzat legfõbb képviselõi mind ismert emberek közül kerülnek ki, akiknek vannak elveik és céljaik, mind fontos politikai szereplõk, vagy olyan színészek, énekesek, akiket foglalkoztat a világ igazi problémáinak megoldása is. Bonónak, a U2 rockegyüttes frontemberének életmódját például rengetegen követik, és koncertjeivel nemcsak karriert épít, hanem az afrikai szegényeken is segíteni akar. Nem csoda, hogy a pletykalapok már a következõ Nobel-békedíj esélyeseként nyilatkoznak róla. De az überszexuálisok 10-es toplistáján található Barack Obama neve is, aki Amerika demokrata elnökjelöltjeként mint családszeretõ, mégis kemény politikus teremtette meg a hazafiasság legújabb arcát. Ráadásul mindig tökéletesen áll rajta az öltöny! Az „überek” pozitívumaként azt is szeretik kihangsúlyozni, hogy míg a metroszexuálisok között már felismerhetetlen, hogy ki a meleg, és ki nem, az überszexuálisok heteroirányultságához kétség sem férhet. Az új „über”-kampány egyik célja pont az, hogy ébresztõként szolgáljon a sokak által kritizált „divatmelegedés” megállítására. Míg a metroszexuálisoknak általában az õket tökéletesen megértõ nõk a legjobb barátaik, az „überek” bár tisztelik a nõket, de legközelebbi bizalmasaik inkább a férfiak közül kerülnek ki.
Az új divatot lelkesen fogadó réteg szerint, nem másról van szó, mint visszatérésrõl abba a normális állapotba, amelyben a férfiak azelõtt éltek, hogy a feminizmus semlegesítette õket. A liberális nõi mozgalmak kezdete óta a férfikarakter válságba került. A férfiak nem hagyhatják annyiban, hogy a nõk „felszabadítása” fokozatosan „másodlagos” nemmé alacsonyítsa õket, míg a nõk mindenhol a reflektorfénybe kerülnek. Minden túlzás ellenére vitathatatlan, hogy a feminizmus legalább akkora jelentõségû változást hozott a férfiak életében, mint a nõkében.
A kritikusok viszont pont a nemek közötti különbségek, a „ferdeség és egyenesség” szétválasztása miatt nem jósolnak hosszú életet az überszexuális divatnak. Egyes szakértõk az egész mozgalmat csak egy megszokott marketingfogásként értékelik, mivel az olyan, most überszexuális példaképeket, mint George Clooney, Brad Pitt, Arnold Schwarzenegger vagy Bill Clinton két éve még metroszexuálisnak nevezték. A listán szereplõ hírességek és a korábbi évek sztárjai között talán az az egyetlen kirívó különbség, hogy elõbbiek már „über”-korosnak is mondhatók, mivel átlagéletkoruk körülbelül 50 körül mozog. Az „über”-mozgalmat legtöbben azért sem tartják igazi megújulásnak, mert a külsõre való kényszerû odafigyelés, és annak minden további megvitatása - mi kívánatos és vonzó egy férfiben, mi férfias és mi nem - tipikusan metroszexuális szokás.
A divatvilág nem igazán akart újítani, ám a metroszexuális árucikkek iránti kereslet látványos csökkenése arra sarkallta guruit, hogy újabb hóborttal kössék magukhoz a férfivásárlókat. A korral haladó, és az aktuális férfitrendet elfogadó személyek pedig mindig számíthatnak rá, hogy szimpatikusabbnak fogják õket tartani az emberek, az állásinterjúkon és az üzleti életben sikeresebbek lesznek, és valószínûleg párt is könnyebben találnak maguknak. A legújabb szlogenek szerint a férfiaknak ismét férfivá kell válniuk, legfõbb ideje, hogy újra bajuszos vagy szakállas emberek mászkáljanak az utcákon, és a férfiasság legyen a sláger. Továbbra is fontos a minõség, de az új irányzat megengedi a férfiaknak, hogy a hétvégi bevásárlókörutak helyett otthon maradjanak, sört igyanak, focimeccset nézzenek vagy horgásszanak anélkül, hogy unalmasnak tartanák õket. A legtöbb nõ így sem fogja visszasírni a metroszex férfiakat, mivel senki sem akar versenyezni egy olyan „királyfival”, akinek puhább és simább a bõre mint egy nõnek, az illata is jobb, és mindig elfoglalja a tükör elõtti helyet. A nõknek ráadásul az is szimpatikus lehet, hogy a régi férfieszményt néhány pozitív nõies tulajdonsággal is ötvözték. Az „überek” ugyanis nem vetik meg a szenvedélyességet, a kommunikációt, biztonságot nyújtanak, nyugodtan kimutatják az érzelmeiket, akár sírni sem szégyellnek. Külsõre természetesen õk is döglesztõen néznek ki, mégsem macsók, és biztosan heterók.
Az összességében több pozitív változást bevezetni próbáló új trendet mégis nehéz „übernek” értelmezni, sõt felesleges az új szakkifejezés, elég lenne csak szimplán „normálisnak” hívni azokat, akik minden erõlködés nélkül hûek maradnak saját nemükhöz. Az emberfeletti emberideállal kapcsolatban további cseppet sem elhanyagolható probléma, hogy egy friss hazai kutatás szerint a megkérdezett hölgyek közül sajnos még egyik sem találkozott ilyen „superman”-nel.