Vissza a tartalomjegyzékhez

Zsurkán Mariann, Makki Marie-Rose
A világ legbefolyásosabb női

A tekintélyes amerikai Forbes magazin múlt heti különszámában rangsorolta az idei év száz legbe­folyá­sosabb asszonyát. A lajstromba vett hölgyeket a vagyoni helyzetük, a munkahelyi beosztásuk, illetve a sajtóban való megjelenésük ötvözete alapján mér­legelték. A listavezetõ Angela Merkel német kancellár immár harmadik alkalommal vitte el a pálmát.

Ötödik éve állítja össze az amerikai Forbes magazin a világ legbefolyásosabb hölgyeit felsorakoztató listáját. Nyilván nem könnyû feladat egy abszolút korrekt sorrendet felállítani - a Forbes évrõl évre igyekszik egy lehetséges objektív rangsort bemutatni, és ezáltal leróni tiszteletét a családot vállaló és a globális közügyekért is sikeresen harcoló nõk elõtt. Ez valóban komoly teljesítmény, ahhoz képest különösen, hogy a nõk választójoga mindössze százéves múltra tekint vissza.
A rangsort eddig az amerikaiak uralták, de idén az elsõ 10 között a 6 amerikai jelölt mellett egy-egy német, francia, ausztrál és szingapúri hölgy is megjelent. Ez a megoszlás a teljes listára is áll: a szereplõk 45 százaléka az USA-n kívül szerezte érdemeit. Angela Merkel német kancellár idén harmadszorra is elsõ helyezett lett, amit a Forbes a kancellár reformjaival - a munkanélküliség visszaszorulásával, a német gazdaság felélénkülésével, a környezetbarát politikával - indokol. Az összeállítás szerkesztõit Merkellel kapcsolatban leginkább a dalai láma megvendégelése, Mugabe megfenyítése, valamint az eurónak a globális pénzügyi piacon való megerõsítése gyõzte meg. Második lett Sheila C. Bair, egy amerikai hitelbiztosító társaság (FDIC) vezetõje, aki sokat tett a világméretû hitelválság okozta pénzügyi pánik enyhítéséért. Harmadik helyen Indra K. Nooyi, a Pepsi Co vezérigazgatója áll. Bár Hillary Clinton, esélyes elnökjelöltként, a média legtöbbet emlegetett személyisége, ennek ellenére a tavalyihoz képest három hellyel hátrébb, a 28. helyen szerepel. Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter három éve még listavezetõ volt, idén a hetedik helyen zárt.

A Forbes-listán szereplõ nõk nem feltétlenül rendelkeznek óriási magánvagyonnal, ellenben több mint 26 billiárd (a 26-os számjegy után 18 darab nulla áll) fölött rendelkeznek. A százas listán 54 üzletasszonyt és 23 politikust, 2 uralkodót, 6 államfõt, a fennmaradó helyeken pedig vezetõ médiaszemélyiségeket vagy nonprofit szervezetek vezetõit találjuk, ezenkívül idén újdonságnak számít egy építész és egy haditudósító megjelenése is. Az idei legfiatalabb „versenyzõ” a marokkói Hynd Bouhia (29.), a Casablancai Értéktõzsde vezérigazgatója, a maga harmincöt évével. A lista legidõsebb tagja a nyolcvankét éves, 58. helyen szereplõ II. Erzsébet királynõ, aki másodmagával, az iraki születésû Zaha Hadid építésszel képviseli a szigetországot. Az európai politikusok közül egy francia miniszter asszony, Christine Lagarde a 14. helyen került fel a listára, a kelet-európai blokkot tekintve az ukrán külügyminiszter Julija Timosenko lett a 17. legbefolyásosabb nõ.
Összességében elmondható, hogy a fiatalabb vezetõk alapvetõen üzleti, pénzügyi vonalon érnek el sikereket, míg idõsebb versenytársaik politikai, nonprofit területeken, esetleg cégvezetõként játszanak nagy szerepet. Nem elhanyagolható adalék, hogy a száz hölgy sikeres karrierje mögött erõs családi bázis áll: több mint nyolcvan százalékuk férjezett, többgyermekes édesanya.

Forbes-kritikák

Egy amerikai üzleti lap kommentátora szerint a „Forbes szerkesztõi még mindig kevés prominens embert ismernek az Államokon kívül”. Sokan vitatják az immáron ötödik éve összeállított listát azért is, mert a „befolyást” még mindig inkább a hírnév és a vagyon alapján méri, holott az emberiség javát szolgáló tevékenységeket (UNICEF, Nobel-díj stb.) jobban számításba kéne vennie. Többen méltatlannak találták például, hogy a jótékonykodásáról és humanitárius tevékenységérõl közismert Laura Busht a 44. vagy Melinda Gatest a 40. helyre pozícionálták. A Forbes egyik szerkesztõje, Schoenberger maga is bevallotta, hogy például Hillary Clintont elõbbre kellett volna tenni, de nagyobb potenciált látnak Condoleezza Rice, Ophrah Winney, sõt Angelina Jolie személyében is. Egyesek hiányolták a listáról Szûz Máriát vagy J. K. Rowlingot, a Harry Potter-sorozat szerzõjét is. Nem beszélve a családalapítás terheit viselõ és a világ megváltozásához szintén hozzájáruló nõi ügyvédek, orvosok, kutatók vagy oktatók tömegérõl. A hírek szerint viszont nem kizárt, hogy jövõre olyan nevek is feltûnnek a listán, mint Ingrid Betancourt francia-kolumbiai politikusnõ vagy Sarah Palin, McCain amerikai elnökjelölt alelnökjelöltje.

Esélyegyenlõség?

Ránézésre biztató jel, hogy az idei százas lista harmadát újoncok adják, ráadásul elõször szerepelnek közöttük olyan hölgyek, akik nem hagyományos „nõi súlycsoportú” vezetõk, hanem a világ legjelentõsebb vezetõi kulcspozíciói közül sikerült párat elhódítaniuk a férfiaktól. Ilyen a negyvennégy éves Lynn Laverty Elsenhans (39.), a Sunoco új vezetõje, vagy az ötvenkét éves Gail Kelly (11.), aki az ausztrál Westpac bankot vezeti. A szebbik nem pozíciójának erõsödése a Forbes szerkesztõi szerint viszont megtévesztõ, hiszen összességében a topmenedzser kategóriában igen mérsékelt a nemek közötti átrendezõdés. Ráadásul úgy tûnik, hogy a jelenlegi törékeny világgazdasági helyzet legalább annyira veszélyezteti a befolyásos hölgyek pozícióját, mint férfi kollégáikét: nemre való tekintet nélkül jó néhány csúcsvezetõt komolyan fenyeget idén a kényszerû váltás veszélye.
A Forbes kommentárja leszögezi: eltekintve egy-két egyéni sikertörténet­tõl, a nõk felemelkedése általában elég szerénynek mondható, még a legfejlettebb országokban is. A Catalyst felmérése szerint az elmúlt évtizedben az amerikai munkaerõ 46 százalékát a nõk adták, míg a vezetõi posztok alig 15 százalékát birtokolták a hölgyek, és a legnagyobb cégek mindössze 3 százalékának nõ a vezetõje.
Ha az USA-ban ennyire szerény mutatókban ölt testet az esély­egyenlõség, akkor sejthetõ, milyen lehet a helyzet Kelet-Európában. Dobrev Klára, a magyar miniszterelnök felesége egy elõadásában kifejtette: a fejlett világban mindenhol jellemzõ még az üvegplafon, ám a mi régiónkban különösen: a nõk fizetésben, pozícióban egyaránt messze elmaradnak a férfiaktól. Ahogy felfelé haladunk a ranglétrán, egyre kevésbé találni nõi vezetõket, legfölül pedig, az elsõ számú vezetõk - elnökök, vezérigazgatók - között elvétve akad hölgy. Magyar­országon egy fogadásra csúcsvezetõ pozíciójú üzletasszonyokat képtelenség összeszedni: itt minden nõ legfeljebb helyettes. Ennek oka Dobrev Klára szerint, hogy a hagyományos nemi szereposztás miatt a hölgyek sehol sem számítanak teljes értékû munkaerõnek. Kiemelkedõ teljesítmény esetén is viszonylag alacsony a bérezésük és a pozíciójuk - pusztán a nembeli eltérés miatt. Azok a nõk pedig, akik vezetõi posztra kerülnek Magyarországon, többnyire épp a férfias játékszabályok és tulajdonságok - a férfidominancia - elfogadása miatt érvényesülnek, ilyenformán messze nem nõtársaik érdekérvényesítését, felemelkedését segítik, pláne nem azért küzdenek. A lehetséges elõrelépést a kvótatörvény jelenthetné, amely elõírja a nõk meghatározott arányát a döntéshozatalban.
Ranschburg Jenõ pszichológus szerint, amikor a 20. század során a nõk némileg „helyzetbe kerülhettek”, akkor könnyedén bebizonyították, hogy vannak annyira intelligensek, és legalább olyan intellektuális teljesítményre képesek, mint a férfiak. Viszont tény, hogy a társadalmi szereposztás miatt máig ezerszer korlátozottabbak az esélyeik. A kevés hazai nõi csúcsvezetõk egyike, Czakó Borbála, az Ernst & Young vezérigazgatója egy ízben úgy nyilatkozott: soha nem volt karrierista, talán jó idõben volt jó helyeken.
A rendkívüli és meghatalmazott londoni nagykövet, aki a rendszerváltás idején édesanya létére az elsõk között végzett el az USA-ban egy NBI mesterkurzust, úgy gondolja, nem férfiasodott el, nem keményedett meg, mialatt eljutott a csúcsra, és szerinte elkerülhetetlen folyamat, hogy idõvel egyre több nõ fog mindenhol vezetõi pozícióba kerülni.