A tekintélyes amerikai Forbes magazin múlt heti különszámában rangsorolta az
idei év száz legbefolyásosabb asszonyát. A lajstromba vett hölgyeket a vagyoni
helyzetük, a munkahelyi beosztásuk, illetve a sajtóban való megjelenésük
ötvözete alapján mérlegelték. A listavezetõ Angela Merkel német kancellár immár
harmadik alkalommal vitte el a pálmát.
Ötödik éve állítja össze az amerikai Forbes magazin a világ legbefolyásosabb
hölgyeit felsorakoztató listáját. Nyilván nem könnyû feladat egy abszolút
korrekt sorrendet felállítani - a Forbes évrõl évre igyekszik egy lehetséges
objektív rangsort bemutatni, és ezáltal leróni tiszteletét a családot vállaló és
a globális közügyekért is sikeresen harcoló nõk elõtt. Ez valóban komoly
teljesítmény, ahhoz képest különösen, hogy a nõk választójoga mindössze százéves
múltra tekint vissza.
A rangsort eddig az amerikaiak uralták, de idén az elsõ 10 között a 6 amerikai
jelölt mellett egy-egy német, francia, ausztrál és szingapúri hölgy is
megjelent. Ez a megoszlás a teljes listára is áll: a szereplõk 45 százaléka az
USA-n kívül szerezte érdemeit. Angela Merkel német kancellár idén harmadszorra
is elsõ helyezett lett, amit a Forbes a kancellár reformjaival - a
munkanélküliség visszaszorulásával, a német gazdaság felélénkülésével, a
környezetbarát politikával - indokol. Az összeállítás szerkesztõit Merkellel
kapcsolatban leginkább a dalai láma megvendégelése, Mugabe megfenyítése,
valamint az eurónak a globális pénzügyi piacon való megerõsítése gyõzte meg.
Második lett Sheila C. Bair, egy amerikai hitelbiztosító társaság (FDIC)
vezetõje, aki sokat tett a világméretû hitelválság okozta pénzügyi pánik
enyhítéséért. Harmadik helyen Indra K. Nooyi, a Pepsi Co vezérigazgatója áll.
Bár Hillary Clinton, esélyes elnökjelöltként, a média legtöbbet emlegetett
személyisége, ennek ellenére a tavalyihoz képest három hellyel hátrébb, a 28.
helyen szerepel. Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter három éve még
listavezetõ volt, idén a hetedik helyen zárt.
A Forbes-listán szereplõ nõk nem feltétlenül rendelkeznek óriási
magánvagyonnal, ellenben több mint 26 billiárd (a 26-os számjegy után 18 darab
nulla áll) fölött rendelkeznek. A százas listán 54 üzletasszonyt és 23
politikust, 2 uralkodót, 6 államfõt, a fennmaradó helyeken pedig vezetõ
médiaszemélyiségeket vagy nonprofit szervezetek vezetõit találjuk, ezenkívül
idén újdonságnak számít egy építész és egy haditudósító megjelenése is. Az idei
legfiatalabb „versenyzõ” a marokkói Hynd Bouhia (29.), a Casablancai Értéktõzsde
vezérigazgatója, a maga harmincöt évével. A lista legidõsebb tagja a nyolcvankét
éves, 58. helyen szereplõ II. Erzsébet királynõ, aki másodmagával, az iraki
születésû Zaha Hadid építésszel képviseli a szigetországot. Az európai
politikusok közül egy francia miniszter asszony, Christine Lagarde a 14. helyen
került fel a listára, a kelet-európai blokkot tekintve az ukrán külügyminiszter
Julija Timosenko lett a 17. legbefolyásosabb nõ.
Összességében elmondható, hogy a fiatalabb vezetõk alapvetõen üzleti, pénzügyi
vonalon érnek el sikereket, míg idõsebb versenytársaik politikai, nonprofit
területeken, esetleg cégvezetõként játszanak nagy szerepet. Nem elhanyagolható
adalék, hogy a száz hölgy sikeres karrierje mögött erõs családi bázis áll: több
mint nyolcvan százalékuk férjezett, többgyermekes édesanya.
Forbes-kritikák
Egy amerikai üzleti lap kommentátora szerint a „Forbes szerkesztõi még mindig
kevés prominens embert ismernek az Államokon kívül”. Sokan vitatják az immáron
ötödik éve összeállított listát azért is, mert a „befolyást” még mindig inkább a
hírnév és a vagyon alapján méri, holott az emberiség javát szolgáló
tevékenységeket (UNICEF, Nobel-díj stb.) jobban számításba kéne vennie. Többen
méltatlannak találták például, hogy a jótékonykodásáról és humanitárius
tevékenységérõl közismert Laura Busht a 44. vagy Melinda Gatest a 40. helyre
pozícionálták. A Forbes egyik szerkesztõje, Schoenberger maga is bevallotta,
hogy például Hillary Clintont elõbbre kellett volna tenni, de nagyobb potenciált
látnak Condoleezza Rice, Ophrah Winney, sõt Angelina Jolie személyében is.
Egyesek hiányolták a listáról Szûz Máriát vagy J. K. Rowlingot, a Harry
Potter-sorozat szerzõjét is. Nem beszélve a családalapítás terheit viselõ és a
világ megváltozásához szintén hozzájáruló nõi ügyvédek, orvosok, kutatók vagy
oktatók tömegérõl. A hírek szerint viszont nem kizárt, hogy jövõre olyan nevek
is feltûnnek a listán, mint Ingrid Betancourt francia-kolumbiai politikusnõ vagy
Sarah Palin, McCain amerikai elnökjelölt alelnökjelöltje.
Esélyegyenlõség?
Ránézésre biztató jel, hogy az idei százas lista harmadát újoncok adják,
ráadásul elõször szerepelnek közöttük olyan hölgyek, akik nem hagyományos „nõi
súlycsoportú” vezetõk, hanem a világ legjelentõsebb vezetõi kulcspozíciói közül
sikerült párat elhódítaniuk a férfiaktól. Ilyen a negyvennégy éves Lynn Laverty
Elsenhans (39.), a Sunoco új vezetõje, vagy az ötvenkét éves Gail Kelly (11.),
aki az ausztrál Westpac bankot vezeti. A szebbik nem pozíciójának erõsödése a
Forbes szerkesztõi szerint viszont megtévesztõ, hiszen összességében a
topmenedzser kategóriában igen mérsékelt a nemek közötti átrendezõdés. Ráadásul
úgy tûnik, hogy a jelenlegi törékeny világgazdasági helyzet legalább annyira
veszélyezteti a befolyásos hölgyek pozícióját, mint férfi kollégáikét: nemre
való tekintet nélkül jó néhány csúcsvezetõt komolyan fenyeget idén a kényszerû
váltás veszélye.
A Forbes kommentárja leszögezi: eltekintve egy-két egyéni sikertörténettõl, a
nõk felemelkedése általában elég szerénynek mondható, még a legfejlettebb
országokban is. A Catalyst felmérése szerint az elmúlt évtizedben az amerikai
munkaerõ 46 százalékát a nõk adták, míg a vezetõi posztok alig 15 százalékát
birtokolták a hölgyek, és a legnagyobb cégek mindössze 3 százalékának nõ a
vezetõje.
Ha az USA-ban ennyire szerény mutatókban ölt testet az esélyegyenlõség, akkor
sejthetõ, milyen lehet a helyzet Kelet-Európában. Dobrev Klára, a magyar
miniszterelnök felesége egy elõadásában kifejtette: a fejlett világban mindenhol
jellemzõ még az üvegplafon, ám a mi régiónkban különösen: a nõk fizetésben,
pozícióban egyaránt messze elmaradnak a férfiaktól. Ahogy felfelé haladunk a
ranglétrán, egyre kevésbé találni nõi vezetõket, legfölül pedig, az elsõ számú
vezetõk - elnökök, vezérigazgatók - között elvétve akad hölgy. Magyarországon
egy fogadásra csúcsvezetõ pozíciójú üzletasszonyokat képtelenség összeszedni:
itt minden nõ legfeljebb helyettes. Ennek oka Dobrev Klára szerint, hogy a
hagyományos nemi szereposztás miatt a hölgyek sehol sem számítanak teljes értékû
munkaerõnek. Kiemelkedõ teljesítmény esetén is viszonylag alacsony a bérezésük
és a pozíciójuk - pusztán a nembeli eltérés miatt. Azok a nõk pedig, akik
vezetõi posztra kerülnek Magyarországon, többnyire épp a férfias játékszabályok
és tulajdonságok - a férfidominancia - elfogadása miatt érvényesülnek,
ilyenformán messze nem nõtársaik érdekérvényesítését, felemelkedését segítik,
pláne nem azért küzdenek. A lehetséges elõrelépést a kvótatörvény jelenthetné,
amely elõírja a nõk meghatározott arányát a döntéshozatalban.
Ranschburg Jenõ pszichológus szerint, amikor a 20. század során a nõk némileg
„helyzetbe kerülhettek”, akkor könnyedén bebizonyították, hogy vannak annyira
intelligensek, és legalább olyan intellektuális teljesítményre képesek, mint a
férfiak. Viszont tény, hogy a társadalmi szereposztás miatt máig ezerszer
korlátozottabbak az esélyeik. A kevés hazai nõi csúcsvezetõk egyike, Czakó
Borbála, az Ernst & Young vezérigazgatója egy ízben úgy nyilatkozott: soha nem
volt karrierista, talán jó idõben volt jó helyeken.
A rendkívüli és meghatalmazott londoni nagykövet, aki a rendszerváltás idején
édesanya létére az elsõk között végzett el az USA-ban egy NBI mesterkurzust, úgy
gondolja, nem férfiasodott el, nem keményedett meg, mialatt eljutott a csúcsra,
és szerinte elkerülhetetlen folyamat, hogy idõvel egyre több nõ fog mindenhol
vezetõi pozícióba kerülni.