Vissza a tartalomjegyzékhez

Hazafi Zsolt
Alku tárgya a miniszterelnöki szék
Kényszerpályán az MSZP és az SZDSZ

Bár váratlan volt, hogy az SZDSZ látványosan nemet mondott Gyurcsány „Megegyezés” című dolgozatára, liberális forrásaink szerint azoknak, akik ismerték a folyamatokat, világos volt, hogy Fodor Gábor és csapata nem dönthet másként. Az MSZP-ben egyébként sokan úgy értelmezték az SZDSZ válaszát: újraköthetik a koalíciót, de Gyurcsány nélkül. A tárgyalások megkezdődtek.


Fotó: MTI

Fodor Gábor és csapata annyiban kényszerpályán van, hogy a liberálisok egyetlen népszerű és még hitelesnek tartott politikusának rövid ideje van bizonyításra. Egyrészt azért, mert elterjedt annak a híre a pártban, hogy Kóka János - aki mindössze két szavazattal kapott ki az elnökválasztáson - szervezkedik vidéken, és készül a visszavágásra. Például egy de­cemberi rendkívüli elnökválasztásra lehetőséget teremtene, ha ősszel a Fodor vezette SZDSZ nem lenne képes erős arculatot felépíteni.
Másrészt, ha a liberális párt tovább folytatja a vergődését, akkor Fodor pillanatnyi népszerűsége is odaveszhet. Bár a szocialisták közül többen arra kérték Fodorékat, hogy támogassák Gyurcsányt, de úgy tudni, hogy többször azt a választ adták, hogy stratégiai okokból ez rendkívül kockázatos lenne az SZDSZ-nek. Magyarázat: ma a miniszterelnök a legnépszerűtlenebb politikusok egyike, ha az SZDSZ lenne a megmentője, azáltal, hogy megszavazza a költségvetést, akkor Fodor Gábor osztozna a miniszterelnök népszerűtlenségében, és ezzel az SZDSZ - és persze a saját - sorsát pecsételné meg. Mint egy liberális ügyvivő fogalmazott: „az SZDSZ a saját léte miatt most egy változatlan kormányösszetétel mellett nem szavazhatja meg a költségvetést. Valaminek kell történnie, hogy legyen értelme visszamenni a koalícióba, úgy, hogy a hitelünket se veszítsük el.”


Gyurcsány Ferencnek éppen az a legnehezebb feladat, hogy olyan ajánlatot adjon az SZDSZ-nek, ami a saját túlélésén túl egyben perspektívát jelent a liberális pártnak is. Több liberálissal is beszélve erről, úgy tűnik: ilyen ajánlatot nehezen tudnak elképzelni. Még egy előrehozott választás is kedvezőbb nekik, mint az, hogy a jelenlegi „vergődés” folytatódjék.
„Most négy százalék körül állunk, amit az előrehozott választásokon egy jó kampánnyal könnyebben lehet öt százalékra tornászni, mint 2010-ben az 1-2 százalékot, mert ha így mennek tovább a dolgok, akkor ugyanis csak ennyi várható” - fejtegette egy meghatározó szabad demokrata politikus.
Ráadásul több hibát is elkövetett az elmúlt időszakban Gyurcsány Ferenc, ami a vele való megegyezést érzelmileg is nehézzé teszi. A „fodoristák” között tartja magát az a nézet, hogy a miniszterelnök emberei beavatkoztak az SZDSZ elnökválasztásába, méghozzá Kóka János mellett. Illetve Gyurcsány Ferenc több belső beszélgetésen, a párt elnökségi ülésein rendkívül kritikusan beszélt Fodor Gáborról, amit aztán többen visszamondtak az SZDSZ jelenlegi elnökének. „Miért támogassuk Gyurcsányt, ha Kóka Jánoson keresztül meg akar minket buktatni” - fejtegette a Fodor-stáb egyik tagja.
Az SZDSZ-nek kapóra jött, hogy Gyurcsány Ferenc „Megegyezés” című dolgozata nem sikerült túl eredetire, így pár mondatos érvrendszerrel könnyedén mondhattak nemet.
A miniszterelnök reakciója is meglepő volt. Még az SZDSZ-es nemleges döntés előtt sikerült rávennie az MSZP vezetőit, hogy olyan értelmű nyilatkozatokat adjanak, amelyek arról szólnak: a miniszterelnök személye nem lehet vitakérdés. A „nagyemberek” ezt meg is tették, de úgy tűnik, hogy ez nem hatotta meg az SZDSZ-t, amely még tárgyalni sem akart a „Megegyezés” programról. (Egyes információk szerint Kóka Jánosék felvetették a tárgyalások lehetőségét.)
Az MSZP elitjét megdöbbentette, hogy Fodor amellett, hogy nem akart tárgyalni, még úgymond „belegyalogolt” Gyurcsányba, mondván: csak a túlélés érdekli őt. Ez sértő a miniszterelnökre nézve, akit nagy reformerként, a kicsinyes napi politizálás fölé emelkedett politikusként igyekeztek eddig pozicionálni az MSZP píárosai. Egy tévéműsorban még egyet rátett a lapátra az SZDSZ elnöke, nevezetesen azt állította: pártjának a Gyurcsány-kormányba nincs visszaútja, de azt nem zárta ki, hogy egy másikba igen, legyen az akár szocialista vezetésű.
Úgy tudni, a miniszterelnök eleinte azt szorgalmazta, hogy az MSZP tartson ki mellette, és „erőből” próbálják megoldani. Ez a parlamenti matek értelmében legalább öt ellenzéki átszavazót kíván. Ilyet a Fideszben nem találni, az SZDSZ és az MDF esetében is rizikós, noha az köztudott, hogy a szabad demokraták között vannak olyan képviselők, akik Orbánnál is nagyobb ellenségüknek tekintik Fodort. Azonban ez az átszavazósdi a köztársasági elnök választásánál sem jött be, noha akkor annyiban könnyebb volt a hoppon maradt MSZP helyzete, hogy titkos szavazás miatt nem tudódtak ki a „vakondok” nevei.
A láthatóan defenzívába került Gyurcsány azonban kedden váratlanul a tárgyalási javaslatot tett az SZDSZ-nek és még a személyi kérdéseket - tehát az esetleges távozását - is elméletileg „kinyitotta”. Blogjában azt írta, hogy ő győzte meg erről Kiss Pétert és Lendvai Ildikót. Ennek ellenére az MSZP-ben az az általános vélemény, hogy ennek éppen az ellenkezője történhetett, miután kiderült, hogy senki sem tudja garantálni, hogy a költségvetés megszavazásához rendelkezésre áll majd öt ellenzéki képviselő.
A politikai elitben azonban a legkülönbözőbb forgatókönyvek járnak, s közülük egyesek 30-40 százaléknyi esélyt adnak arra, hogy Gyurcsány Ferenc konstruktív együttműködése mellett új miniszterelnöke, egy átalakított kormánya lesz Magyarországnak. Majd’ ugyanennyi érv szól amellett, hogy a miniszterelnök képes konszolidálni a helyzetét. Tehát e vélekedések szerint 20-40 százalék az esélye az előrehozott választásoknak. Múlt héten ezt egy meghatározó szocialista képviselő 70 százalékra taksálta, tehát szerintük javulóban a helyzet. Az esélylatolgatók többsége azonban azzal a közhellyel zárja a beszélgetést, hogy minden lehetséges, és mindennek az ellenkezője is.