Vissza a tartalomjegyzékhez

Makki Marie-Rose, Turai Julianna, Fülöpné G. Zsófia
Nem az életnek tanulunk
Elavult az iskolai tudásgyár

Kezdõdik az iskola, ami nemcsak a családok idõbeosztását változtatja meg erõteljesen, hanem az oktatási reformfolyamatok révén az iskolák életében is jelentõs változásokat hoz. Nagy kérdés, hogy az alsó tagozatban megindult reménykeltõ változások mennyire képesek továbbgyûrûzni a felsõ tagozatba, majd a középiskolákba is.


A diákok negyede- harmada a 4-6. évfolyamtól elhiszi magáról, hogy reménytelen eset

„A nevelési tanácsadóban a szeptember és az október rendszerint igen csendes idõszaknak számít. November elejétõl kezdve viszont nagyon felélénkül a forgalom: akkor kezdik el az iskolák nagy számban küldeni hozzánk a problémás gyermekeket - mondja Kis B. Gyöngyi pszichológus. - Úgy tûnik, a pedagógusok két hónapot tulajdonítanak az iskolai idõszámításra való átállásnak.” A pszichológus szerint normális esetben egy enyhe stressz energizál, segít abban, hogy összekapjuk magunkat. Baj csak akkor van, ha a szorongás mértéke már túl magas, ami iskolakerülésben, egészségi problémákban jelenik meg. Súlyos esetben ezt iskolafóbiának hívják. Általában a szülõk állnak mögötte, akik saját tapasztalataik vagy ambícióik miatti szorongásukat viszik át a gyerekre.
Pedagógusok tapasztalatai szerint a váltást megnehezítheti az is, hogy - különösen a nyári szünetben - könnyen számítógépfüggõvé válnak a nebulók. „Iskolaidõben az internetezés még jobban áttevõdik az éjszakai idõsávba - mondja egy középiskolai magyartanár -, mivel a chattársak is többnyire az iskolában ülnek napközben. A diákok tömeges kialvatlanságának ez a fõ oka, nem annyira a nonstop tanulás.”
Az iskolakezdéssel járó feszültséget nem enyhítik a kiadások sem: számítások szerint az idei tanévkezdés legalább 30 ezer forintos költséget ró az iskolakezdõ elsõsök szüleire. Az oktatási tárca tájékoztatása szerint a tavalyi árakhoz képest a tankönyvkiadók átlagosan 6-7 százalékot emeltek. Egy oktatásügyi szakértõ szerint a tankönyvek színvonala máig igen hullámzó, ráadásul az iskolai rendeléseket gyakran nem átgondolt pedagógiai koncepciók, hanem a megszokás vagy egy-egy kiadvány sikeresebb marketingje motiválja. Felmérések szerint a nebulók a megvásárolt tankönyvek egyharmadát késõbb nem használják. Tavalyelõtt óriási botrány pattant ki az érthetetlen és elavult tankönyvek sokasága miatt, aminek nyomán 2007-ben módosították a tankönyvpiac törvényi szabályozását. Bakonyi László, az Oktatási Hivatal elnöke lapunknak úgy nyilatkozott: a tankönyvreform nem azt jelentette, hogy valamennyi meglévõ tankönyvet újra kell írni és engedélyeztetni, csak azt, hogy a szokásos, háromévenkénti felülvizsgálatukat új, szigorúbb szempontok szerint kell majd elvégezni. Az érvényes engedéllyel rendelkezõ könyveket - a kiadványok 80-90 százalékát - nem kellett újra jóváhagyatni, jóllehet egy vizsgálat során a kétharmaduk bizonyult problémásnak.
A tanévkezdés mind a közúti, mind az otthoni gyermekbalesetek tekintetében is az év kiemelt idõpontjának számít. A Pest Megyei Rendõr-fõkapitányság ezért szep-tember elejétõl idén is iskolakezdési akciót szervez: egyes általános iskolák környékén fokozott rendõri jelenlétet biztosítanak.

Reformok

Idén közel másfél millió diák kezdi meg tanulmányait a hazai általános és középiskolákban, ebbõl 101 ezer iskolakezdõ kisgyerek, akiknek 15 százaléka roma származású. A legutóbbi, PISA 2006 felmérés kimutatta, hogy Magyarországon világviszonylatban is kiemelkedõen nagy az iskolák közti színvonalbeli különbség: a diákok teljesítményének eltéréseit 70 százalékban ez magyarázza. A családi-kulturális háttér rendkívüli módon meghatározza a gyermekek iskolaválasztását és életesélyeit: egy diplomás férfi 17 évvel él tovább, mint 8 általánost végzett társa.
„Az iskolába lépõ évjárat tanulói között több mint ötévnyi a fejlettségbeli különbség, ez a 10. évfolyam végéig a duplájára nõ - állítja Nagy József, a neveléstudomány professzora. - Vagyis az iskola nemhogy csökkentené a különbségeket, de még növeli is: akinek az otthoni szocializációja nem megfelelõ, az már iskolás korában kirekesztõdik a jövõ középosztályából. A tanulók negyede-harmada a 4-6. évfolyamtól kezdõdõen leblokkol, kikapcsol, tehát már 10-11 éves korukra megtanulják, hogy »reménytelen esetnek« tekintsék magukat.”
A legesélytelenebbek gyûjtõhelyei a szakiskolák - tanulóik kétharmada várhatóan inaktív vagy munkanélküli lesz. Ugyanakkor egy halmozottan hátrányos helyzetû fiatal érettségihez s így munkához juttatása évi 19 millió forint bevételt jelentene a költségvetésnek. Azonban az iskolák, osztályok vagy csoportok szintjén régóta zajló elkülönítések eredményeként Havas Gábor szociológus városi gettókról, sõt települések, mi több, egész régiók leszakadásáról beszél, különösen az ország északkeleti és délnyugati részében. Herczog Mária szociológus szerint a társadalmi kirekesztõdés folyamata 7 éves korig fordítható meg a leginkább, ezért elengedhetetlen lenne a gyermekek szervezett módon történõ korai fejlesztése.
Magyarországon négy éve kez-dõdött el egy jelentõsebb oktatási reform, amely az esélyegyenlõség erõsítését tûzte ki célul. Elsõ körben az alsó tagozatos képzés reformjára került sor, mostantól a felsõ tagozaton a sor. Hiller István oktatásügyi miniszter egy minapi konferencián az Új tudás programról szólva kiemelte a tehetséggondozást, a várható iskolafelújításokat és a pedagógusok differenciált béremelését is, a szakképzést pedig a magyar gazdaság legégetõbb kérdésének nevezte.

Mi az a kompetenciaalapú oktatás?

A munkaerõpiac a munkavállalók részérõl nem minél magasabb szintû szakmai tudást igényel elsõsorban, hanem bizonyos készségek és képességek rendszerét, vagyis „kompetenciákat”. Ilyen például az alkalmazkodóképesség, a tanulásra való képesség, problémamegoldás és kreativitás, megbízhatóság és együtt-mûködés. Az Európai Parlament 2006-os ajánlásában olyan kulcskompetenciákat határozott meg, melyek köré az oktatást szervezni kell - ezeket tavaly a magyar Nemzeti Alaptantervbe is beépítették.
Sok tanulási probléma annak következménye, hogy az alapkészségek (például írás- és olvasáskészség) fejlesztése abbamarad az ötödik évfolyamba lépéssel. Sok gyermeknek ekkor még a betûrajzoló szinten áll az íráskészsége, és problémája van az olvasástechnikával is, nemhogy eljutna a szaktantárgyak szövegeinek megértéséig. Ezért van az, hogy a gyerekek tízéves korukban a nemzetközi PIRLS-vizsgálatok során még az élvonalban teljesítenek. Ötödik osztálytól viszont a fejlesztés helyébe a szaktantárgyak és a változó színvonalú tankönyvek lépnek, minek következtében tizenöt éves korra a PISA olvasás-szövegértés vizsgálatok során a diákok 23 százaléka rendre funkcionális analfabétának bizonyul.
A ’70-es évek óta közel kétszeresére nõtt a tankönyvekben lévõ ismeretanyag, miközben hazai felmérések szerint az általános iskolai tananyag 3-5 százaléka marad meg az emberek fejében. A magyar oktatási reform részeként 2003 óta bevezetett rendelkezések mind az alsó tagozat irányából (pl. a szöveges értékelés bevezetése, az osztályismétlés korlátozása), mind a kimenet felõl (az új érettségi rendszer és a nyolcadikos központi felvételi követelményeinek elmozdulása a készségek-képességek alkalmazása irányába stb.) arra irányulnak, hogy nagyobb teret nyerjen a készség-képességfejlesztés, és hátrébb szoruljanak a tantárgyi ismeretek.
A nem szakrendszerû oktatás bevezetése az 5., majd jövõre a 6. évfolyamon lehetõséget ad az arra rászoruló tanulók felzárkóztatására. Így a tanítási idõkeret 25-50 százalékát nem szaktantárgyi oktatás keretében az alapkészségek fejlesztésére kell fordítani. Az adott idõkeretben - bizonyos feltételek mellett - taníthatnak alsó tagozatos tanítók és felsõs szaktanárok egyaránt.
A fejlesztés során kiemelt figyelmet kell fordítani az önálló tanulás technikáinak tanítására, az információszerzés- és feldolgozás képességének fejlesztésére, a kommunikációs képességek erõsítésére, a szociális kompetenciák fejlesztésére és a térbeli, idõbeli, mennyiségi viszonyokban való pontosabb tájékozódásra.
A módszereket tekintve el kell jutni a frontális - „a tanár elõad, a diák hallgat” - oktatástól a differenciált tanulásszervezésig, melynek jól mûködõ formái például a párban történõ tanulás, a csoportmódszer vagy a projektoktatás különbözõ formái. A legfontosabb, hogy alkalmazásukkor a pedagógus figyelembe vegye az egyes tanulók különbözõ képességeit. Jelentõsen átértékelõdik a pedagógus szerepe: inkább szervezõi, segítõi feladatot kap, amihez alapvetõ nyitottságra és módszertani megújulásra van szüksége a mai magyar pedagógustársadalomnak, különösen a tanárképzésnek.
Lényeges szerepe van az értékelési formáknak is, hiszen az úgynevezett fejlesztõ értékelés, amely a gyermeket saját korábbi teljesítményéhez viszonyítja, bizonyítottan sokkal hatékonyabb a versenyhelyzetnél.
Egy szaktanácsadó tapasztalatai szerint, bár a törvény tág mozgásteret biztosít, az iskolák jelentõs része óvatosan kezd a megvalósításához, már csak a többnyire kormányciklusonként változó oktatáspolitika miatt is. Ráadásul az önkormányzati iskolák legtöbbje nem kap plusz pénzt a fenntartótól a különbözõ újításokra. Így például a nagyon eredményes, „kéttanítós” modellt sem tudja megvalósítani, melyben a tanórán együtt dolgozik a szaktanár és a tanító, hogy minden tanuló a számára legmegfelelõbb segítséget kapja. Sõt, a tanítókat az iskolák eleve nem engedik be a felsõ tagozatos órákra, ami végsõ soron egzisztenciális okokkal magyarázható. Az meg felettébb kérdéses, hogy egy továbbképzés mennyire képes változtatni a szaktanárok berögzült módszerein, miközben sem óraszámcsökkentést, sem a szükséges anyagi-taneszközbeli segítséget nem biztosítják a számukra.