Vissza a tartalomjegyzékhez

Zsurkán Mariann
Barbie legyen a gyerek?
Plasztikával próbálják gyógyítani az önértékelés hiányát

Ma már nem dívik az a mondás, miszerint a ráncok a „végigdolgozott élet kitüntetései”, amit igazolni látszik az egyre intenzívebb kozmetikai beavatkozások sokasága, amely egyre fiatalabb korosztályokra veti ki a hálóját. Napjaink szélsõséges testkultusza olykor meghökkentõ módon tükrözõdik a mûvészeti alkotásokban is, amelyek nem alaptalanul feszegetik az emberi személyiség és az azt hordozó test viszonyát: vajon több-e az ember puszta hetven kiló szerves anyagnál, és ha igen, milyen értelemben?

A nyolc év alatti gyerekeket célozta meg egy amerikai sebész Az én gyönyörû anyukám címû meséskönyvével, melynek segítségével a gyerkõcök választ kaphatnak a mama készülõ plasztikai mûtétjeinek miértjére. A kiadványról egyedül a Newsweek brit hetilap számolt be. A két hónapja kiadott kötet szer­zõje dr. Michael Salzhauer plasztikai sebész - a könyvben a kigyúrt, szteroidon táplált, férfias dr. Michaelt személyesíti meg -, aki a fõszereplõ kislány édesanyján orr-, hasi korrekciót, illetve mellimplantációt készül végrehajtani. Mint minden mesének, ennek a történetnek is „happy end” a vége: a mami piszébb orral, zsírmentes, bár szilikonnal telített testtel szebb és boldogabb lett, mint valaha, s immáron a puccos ház és luxusautók mellett a feleség megérdemelten kapja meg a koronát férjétõl, méltó obeliszkjévé válva a tökéletes otthonnak.
A sajátos ismeretterjesztésre szánt Barbiebaba-szépséget megörökítõ mese még olyan nem elhanyagolható részletekkel is foglalkozik, mint a zsírleszívás költsége, illetve az amiatt lemondott disneylandi út. A könyv óriási siker az „érintettek” körében, a kozmetikai beavatkozást követõen a gyerekek büszkébbek lettek az anyukájukra, a gyerekzsúrokon a kis­lányok nem egymás loknijaival, hanem mamájuk szabványalakjával hencegtek. Néhány sebészkolléga fenntartással fogadta Salzhauer könyvét, túlzónak és veszélyesnek tartják, ami bizonyára nem alaptalan, hiszen az író-sebész feleségének az ötödik gyermek után sem jutott eszébe férje kése alá feküdni.
„Az ilyen jellegû reklámkiadványokkal - amelyek egyben rejtett üzenetet hordoznak - fondorlatos módon, céltudatosan bombázzák a gyerekeket, akik így néhány év múlva könnyedén potenciális ügyféllé válhatnak, ha arra vágynak” - kommentálta lapunknak a jelenséget dr. Túry Ferenc. A SOTE Magatartástudományi Intézet igazgatója szerint a közgondolkodásban egy plasztikai beavatkozás sajnálatos módon szinte a természetes élet részévé vált, különösen gyermekszülések után. A közvélemény táplálásáról e téren a médiaipar gondoskodik. A plasztikai sebészet mára oly mértékben üzletté vált, hogy az már túlmegy az orvosi eskü elvein, tehát itt már nem az emberek segítésérõl, hanem a test áruvá válásáról van szó - véli a szakember, aki ide sorolja a Bodies elnevezésû aktuális kiállítást is. „A Bodies tulajdonképpen hullák kipreparálásáról szól, amit a szervezõk egyszerûen az emberi kíváncsiságra apellálva, holmi oktatói célzat ürügyén védenek meg. Ezt nem tartom helyénvalónak, mert a testnek, illetve a személyiségnek meg kell adni egy alapvetõ tiszteletet, még akkor is, ha meghalt, és akkor is, hogyha netán életében beleegyezett abba, hogy majdan kipreparálhatják. Ez az egész nem más, mint egyszerû hullarablás, és nem sugall mást, minthogy az ember nem több hetven kiló szerves anyagnál” - vallja Túry doktor.
A professzor tapasztalatai szerint a mai kultúrában a testtel való elégedetlenségnek számos formája létezik már. Az evészavarok viszik a prímet, de a jelek szerint elõbb-utóbb a plasztikai sebészet veszi át a vezetést, mivel a lányok nem fogják strapálni magukat hánytatással, hanem eltávolíttatják a feleslegesnek vélt zsírpárnákat. Egy nemrég elvégzett amerikai kutatás szerint a 16 éves lányok 27 százaléka, a 8-12 évesek 74 százaléka gondolkozik azon, hogy plasztikai mûtétnek veti alá magát. A tinik 72 százaléka kerüli az iskolai és egyéb programokat, mivel nem érzi jól magát a külseje miatt. Tízbõl minden harmadik lány szeretne karcsúbb lenni, míg 15 százalék lenne magasabb. A kutatásban részt vevõ édesanyák elmondták, hogy leányaik mind egy-egy hollywoodi sztárra szeretnének hasonlítani, melyhez a médiumok, a szórakoztatóipar, a sztárok, a bulvársajtó is nagyban hozzájárul, sõt modellképzõ erõvel jelenik meg a színen.
Ha a 20. század a szorongás évszázada volt - soha nem látott mértékben jelent meg a pánikbetegség, a depresszió -, akkor most azt mondhatjuk, hogy a fokozott önértékelési zavar társadalmában élünk. Ennek alapvetõ oka a magánélet, pontosabban a családok totális válsága. „Nyilván, amikor az önértékeléssel ekkora baj van, akkor a kompenzáló dolgok, különbözõ függõségek és egyéb tév-utak sokasága termelõdik ki, túl nagy jelentõséget kapnak a külsõségek, ami nem az önértékelés igazi terepe. Csak a külsõ értékeknek akarunk megfelelni a belsõ, igazából elfogadott és átélt értékek helyett” - mondja a professzor. Ezt mutatja, hogy egy plasztikai mûtéten átesett személy ritkán jut tartós, pozitívabb önértékeléshez. Ráadásul minden átalakítás átmeneti: csupán öt-tíz évig tart.
Túry szerint a plasztikai sebészet térhódítása mindezek mellett rémisztõen emelkedik, az USA-ban 1997 és 2001 között megnégyszerezõdött, 2005-ben tízmillióra emelkedett a kozmetikai sebészeti beavatkozások száma, a ráncok eltüntetésére létrehozott Botox-kezelések száma pedig huszonháromszorosára nõtt. Egyre gyakoribb, hogy az érettségizõk plasztikai mûtétet kérnek ballagási ajándékként. A férfiak körében is egyre nõ a testtel való elégedetlenség, más néven Adónisz-komplexus, 1996-ban az Egyesült Államokban csak a férfiak között 690 ezer plasztikai beavatkozás történt. A férfiak mellizom gyanánt ültettetnek be szilikont, vagy zsírleszívást végeztetnek, vagy az orrukat alakíttatják át. „Sõt mi több, a jövõben már nemcsak az izomzat és a testforma lesz meghatározó, hanem egyre haladnak a láthatatlan dolgok irányába: a vér kémiai összetételével kapcsolatos aggodalmak - például vérkoleszterin-fóbia - fognak elterjedni, s mindezt a jóléti társadalom, a civilizáció fogja kitermelni” - teszi hozzá némi iróniával a szakember.