Vissza a tartalomjegyzékhez

Holecz Erika
Besúgók reneszánsza

Ahogy nehezül az élet a konvergenciaprogram miatt hozott intézkedésekbõl fakadóan, úgy jön meg a kedve a magyar embereknek a besúgásra. Legalábbis ez olvasható ki az adóhatóság által közreadott adatokból. Az elmúlt két év során ugyanis háromszorosára ugrott az Apeh-nek címzett bejelentések száma.

Mint lapunk megkeresésére az adóhatóság sajtóosztályán elmondták, 2006-ban összesen 3900 úgynevezett közérdekû bejelentés érkezett. Egy évvel késõbb azonban már 10700. Tehát egy év alatt több mint két és félszer annyi bejelentést fogalmaztak meg honfitársaink, mint az elõzõ évben. A folyamat azonban nem állt meg: az idén az elsõ félévben 7800 bejelentés futott be az Apeh-hez. Ez azt jelenti, hogy a tavalyi egész éves darabszám 70 százaléka már teljesült ez ideig. Egyetlen év alatt tehát 23 százalékkal többen éreztek kényszert arra, hogy feljelentsék szomszédaikat, ismerõseiket vagy éppen a haragosaikat. 2006 és 2008 elsõ féléve között nem kevesebb, mint háromszorosára ugrott ezeknek az embereknek az aránya. S ha az idei tendencia kitart az év során, csúcsot döntünk, hiszen egyetlen év alatt 50 százalékkal többen jelentenek, s ez két év viszonylatában négyszeres emelkedést jelent!
A hatóság munkatársától megtudtuk, hogy tavaly - amikor a mé­diában is nagy hangsúlyt kapott, hogy a kormány beerõsít a vagyonosodási vizsgálatok területén - legtöbben az erre vonatkozó információkat súgták meg a hivatalnak. Az idén azonban némi eltolódás figyelhetõ meg a számla- vagy nyugtaadási kötelezettség elmulasztása irányába. Egyre inkább nõ eközben a bejelentés nélküli foglalkoztatásra, a bejelentés nélküli bérbeadásra és egyéb adóeltitkolásra vonatkozó bejelentések száma is.
A hatóság szerint a számok sokasága mögött az áll, hogy „az emberek egyre inkább kötelességüknek érzik felhívni az adóhatóság figyelmét olyan tevékenységekre, amelyek tisztességtelenül megkárosítják a társadalmat, s ezáltal azokat az embereket is, akik a törvények tiszteletben tartásával élnek”. A hatóság azonban nem kívánta részletezni, milyen gyökerekbõl is táplálkozhat ez a „kötelességtudat”. (Igaz, ezt már másik szakmák képviselõi, történészek vagy szociológusok tudnák boncolgatni.)
Mint lapunk megtudta, az Apeh nem köteles kivizsgálni azokat a bejelentéseket, amelyek név nélkül érkeznek, ám ha elegendõ információt tartalmaznak, nem restek intézkedni. A hatóság abban az esetben indít vizsgálatot, ha beazonosítható maga a bejelentést tevõ, és az adóhatósági nyilvántartási rendszerrel való összevetést követõen a kockázatelemzéseket és egyéb más kontrolladatokat is figyelembe véve megállapítható, hogy azok olyan információértékkel bírnak, amelyek megalapozhatják egy adóhatósági vizsgálat lefolytatását és eredményességét.
Így nem számít egyedinek az a történet, amelyet lapunknak elmondott egy vidéken élõ családfõ, hogy miként keserítette meg az életüket egyetlen rosszindulatú szomszéd. A kétgyermekes család már évekkel ezelõtt is számos kellemetlenséget megtapasztalt, amikor a szomszédjuk rendszeresen rájuk hozta a gyámügyet, mondván: nem etetik megfelelõen és verik a gyerekeket. A hivatalos személyek azonban minden alkalommal hiába fáradoztak: szó sem volt a bejelentésben megfogalmazottakhoz hasonló dolgokról. Utólag úgy tûnik, végzetes hibát követtet el a család akkor, amikor megvettek egy majd húszéves BMW-t, mivel a szomszéd azonnal bejelentette õket az Apeh-nek. Nem számított, hogy õ éppen abban az idõben vásárolt egy 4 milliós autót. A hivatal hamar intézkedett, megszállta az asztalosként dolgozó családfõ vállalkozását, és komoly bírsággal távozott. A vizsgálat alatt semmilyen bizonyító érvényû dokumentumot nem fogadtak el a vállalkozótól. A procedúra során a feleség idegileg annyira kikészült, hogy hetekig kórházba kellett vonulnia. Végül a család úgy döntött, hogy elköltöznek a településrõl.