Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Kitálalt a legendás doppingdíler

A dílerek királya volt: Angel Heredia látta el doppinggal a könnyûatlétika világának elitjét, még olimpiai bajnokokat is. A mexikói ma az amerikai igazságszolgáltatás koronatanúja, a Spiegel német magazinnak adott interjút.

Megnézi a 100 méteres síkfutás pekingi döntõjét?
- Persze. De tiszta gyõzelemnek nem lehetünk tanúi. A résztvevõk között nincs egyetlen tiszta sem.
A nyolc futó közül...
- A nyolc biztosan szed valamit.
Ezt nem tudja bizonyítani.
- Ez kétségtelenül így van, de a 10 és a 9,7 másodperc közötti különbséget a drogok jelentik.
A dopping bárkibõl világrekordert csinál?
- Nem, ez egy általános tévhit. A valóságban felfoghatatlanul sokat kell edzeni, nagyon sok tehetség, egy tökéletes csapat, edzõk és ápolók kellenek hozzá. A különbséget aztán csak a legjobb doppingszerek adják. Az egész egy nagy kompozíció, minden mindennel összefügg, higgyen nekem. A drogok biztosítják, hogy ki tudod pihenni magad, hogy elkerüld a katabolikus fázisokat. A strandröplabda talán egészséges, de a profi sport nem az. Tönkreteszi a testet. Marion Jones például...
Aki ötszörös érmes volt Sydneyben, 2000-ben ...
- Olyan keménységgel edzett, ahogy senki más. A drogok védték a sérülésektõl, aztán gyõzött, és begyûjtötte az érmeket.
Büszke rá?
- Persze, még mindig. Nagyon nagy teljesítmény volt benne, és ne gondolja, hogy a riválisok szegény becsapottak voltak. Minden ország, minden szövetség, minden profi sportoló érintett, és a felelõsök közé tartoznak még a nagy cipõgyártók is, a Nike és az Adidas. Ismerek sportolókat, akik rekordokat futottak, majd egy évvel késõbb megsérültek, aztán kaptak egy hívást: „50 százalékkal lejjebb értékeltünk.” Mit gondol, mit tesznek ilyenkor az ilyen sportolók?
Mit tett a klienseiért?
- A sportolók hallanak szóbeszédeket, és aggódnak, hogy a konkurencia más trükköket vet be, vagy hogy lebukhatnak, amikor utazni mennek. Nincs hely a hibák számára, egy hiba tönkreteheti a karrierjüket.
Szóval Ön volt a sportolók drog-terapeutája?
- Sokkal inkább edzõje. Együtt találtuk ki, hogy mi a testük számára a legjobb, és hogy milyen lebomlási idõszintet kívánt ez meg. Terveket készítettem a koktélokhoz és a kúrákhoz, a pénz szerint, amit ajánlottak. Utcai drogok olcsón, tervezõi munka pár tízezerért. A legtöbbször csak küldtem a dolgokat, néha a sportolók jöttek hozzám.
Ön is egy jó diszkoszvetõ volt egykor.
- Nagyon jó Mexikóban, de világszinten közepes. Fociztam, bokszoltam, karatéztam, aztán eljutottam a könnyûatlétikához. 13-14 évesen még hittem a tiszta sportban.
Akkor miért kezdett el doppingolni?
- Amiért minden sportoló, mert a többiek is csinálták. Hirtelen azok a srácok, akiket simán megvertem korábban, tíz méterrel többet dobtak. Aztán lesérültem, de kvalifikálni akartam az olimpiára. A dopping ezzel azzá vált számomra, amivé a legtöbb sportolónak: a sport részévé. Ha mindennap tizenkét órát edzel, és az edzõ másnap újabb tizenkét órát követel, akkor doppingolni fogsz, mert másképp nem megy. Elolvastam mindent, amit az orvostudományban találtam, beszéltem más sportolókkal, és rövidesen arról beszéltek: Angel tudja, Angel ismeri a módját, hogy lehet kikerülni a teszteket. Az elsõ kuncsaftok tanácsokat kértek, aztán egyszer csak Trevor Graham edzõ megkérdezte, tudok-e segíteni. Megmutattam neki az EPO-t, és máris nyakig benne voltam.
És mitõl lett a világ legjobb sportolóinak dílere?
- Apám kémiaprofesszor, és én sportoló voltam. Megszállottá váltam, például mindent megtanultam a tesztoszteronról, hogy van egy olyan fajta, ami nagyon gyorsan hat, hogy lehet tablettaként és injekcióban is szedni. Aztán izgalmassá is vált: a legjobbak legjobbjaival dolgozhattam, és még jobbá tehettem õket.
És hogy lett a maga területén a legjobb?
- A pontossággal. Mindenki az EPO-ról beszél, mert divatos, de tudni kell, hogy az EPO vasbevitel nélkül csak félig hat, vannak olyan oxigénszállítók, amelyek nélkül semmit nem használ. Az én anyagom neve „EPO-Boost”, EPO-megsokszorozó. Injekcióval viszem be, amivel sok kis oxigénmolekulát szabadít fel a teljes testben. Így lehet például az EPO hatását megtízszerezni.
Van több ilyen is a tarsolyában?
- Persze. Legalább húszféle anyagom van, amirõl a hatóságok nem is tudnak, így meg sem találják.
Kikkel dolgozott együtt?
- Mindenekelõtt Trevor Grahammel.
Grahamot életfogytiglannal ültették le, mivel bûnrészes volt Marion Jones, Tim Montgomery, Justin Gatlin és mások doppingügyeiben. Kivel még?
- Winthrop Grahammel, az unokatestvérével. Maurice Greene edzõjével, John Smith-szel, a jamaikai Raymond Stewarttal, Dennis Mitchellel...
Aki 1992-ben négyszer nyert 100 méteren aranyat, és ma edzõ. Világszínvonalú teljesítmény elképzelhetetlen dopping nélkül?
- Igen. 44 másodperc alatt 400 méter? Elképzelhetetlen. 71 méter a diszkosszal? Na, ne! Elõfordulhat, hogy hátszélben egy 100 méteres futó 9,8 másodpercet fut. De évente tízszer 10 másodperc alatt futni esõben és forróságban is? Csak doppinggal.
Minden szinten doppingolnak a sportolók?
- Igen, csak az anyag minõsége ad különbséget. A szegényebbek egyszerû szteroidokat szednek, és reménykednek, hogy nem vizsgálják meg õket. Más viszont, ha a sztárokhoz tartozol, és 50 ezer dollárt keresel havonta, amihez még a reklámpénzek és a szponzorok is hozzátesznek. Ha fent vagy, befektetsz 100 ezer dollárt, és én keverek egy felfedezhetetlen designer-koktélt. Az ilyen tervezõi drogok több anyagból tevõdnek össze, amelyek a kívánt reakciót okozzák, aztán a végén megváltoztatok a láncban egy-két molekulát, ami aztán a vizsgálatokat teljes egészében rossz irányba vezeti.
Gyõzhetnek a hatóságok?
- Elvileg igen, ha minden szövetség, minden szponzor, minden menedzser és sportoló egyformává válik, minden pénzt, amit a sport a konyhára hoz, ebbe fektetnek, és ha minden sportolót egy héten legalább kétszer megvizsgálnának, akkor talán igen. Ami ma történik, az röhejes. Alibi. Amíg léteznek kereskedelmi profi sport- és szponzori szerzõdések, amelyek hozzá vannak kötve a teljesítményhez, addig dopping is lesz.
Az eszme, hogy a sportban a tiszta megmérettetésrõl van szó, akkor végleg halott?
- Hát persze. Hacsak vissza nem térünk az antik idõk sportjához, ahol még nem volt pénz, nem volt tévé, Adidas meg Nike. Nyilvánvaló: aki a nyolcadik lesz, a nagy versenyeken 5000 dollárt kap, aki elsõ, 100 ezret. Erre gondol a sportoló, és arra is, hogy a többiek is úgyis doppingolnak, és ebben igaza van. Maguk még arról álmodoznak, hogy egy profi sportoló erkölcsön meg eszméken gondolkodik? A tiszta profi teljesítmény egy mese.
Akkor ön most a doppingolás legalizálását javasolja?
- Nem, de azt gondolom, hogy az EPO-t, az IGF-et, a tesztoszteront engedni kéne, ezenkívül az adrenalint, az epitesztoszteront, tehát azokat az anyagokat, amelyeket a test egyébként is termel, már csak pragmatikus okokból is, mivel ezeket lényegében lehetetlen kimutatni, de a fair sport miatt is.
És mit tiltana be?
- Minden mást, ami veszélyes lehet. Amfetaminokat, szteroidokat, és a többi.
Vannak tiszta sportágak?
- Könnyûatlétika, úszás, sífutás, kerékpár - ezeket már nem lehet megmenteni. Golf? Nem tiszta. Futball? A focisták hozzám jönnek, és azt mondják, állandóan a vonal mellett kell oda-vissza futniuk, anélkül, hogy elfáradnának, és mindhárom nap játszanak. A kosárlabdázók zsírégetõket szednek, amfetamint, ephedrint. Még az íjászok is szednek egy úgynevezett Downer nevû drogot, amitõl nyugodt marad a kezük. Mindenki doppingol.
Volt, hogy komolyan vette a vizsgálatot végzõket?
- Nem, kinevettük õket. Ma persze már a nyomozók nevetnek.