Hetek XII. évfolyam, 33. szám, 2008. augusztus 15.

Újabb szexbotrány rázta meg az amerikai politikai elitet. Ezúttal John Edwards vallotta be, hogy a hónapok óta tagadott vádak mégis igazak: a volt demokrata elnökjelöltnek - aki idén a kampány elején rengeteg szavazatot vitt el Hillary Clinton elõl - 2006-ban viszonya volt azzal a hölggyel, aki kampányához a videóanyagokat készítette, miközben a politikus rákbeteg feleségével együtt a családi értékek fontosságáról szónokolt a jelölõgyûléseken. Edwards ezzel elbúcsúzhat alelnökjelöltségi álmától, és sokak szerint félrelépése egyben politikai karrierje végét is jelenti.

John Edwards egész Amerika együttérzését és dicséretét maga mögött tudhatta, amikor a 2008-as elõválasztásokon az orvosai által gyógyíthatatlannak ítélt rákbeteg feleségével együtt kampányolt. Az álarc azonban a múlt héten lehullt, a demokrata politikus a kamerák elõtt kényszerült szégyenkezve beismerni, hogy 2006-ban viszonya volt egy Rielle Hunter nevû elvált nõvel (kis képünkön). Helyzetét súlyosbítja, hogy az internetes fórumokon és bulvárlapokban hónapok óta keringõ hírt folyamatosan tagadta, „szenzációhajhász szemétnek” nevezve a vádakat, így most a hazugságok miatt is szégyenkeznie kell az egykori elnökjelöltnek.
Edwards viszonyáról elõször 2007-ben számolt be a National Enquirer címû pletykalap, de a politikus tagadta az állításokat, mondván, hogy azok „teljes mértékben hamisak és nevetségesek”. A múlt hónapban a szupermarketekben milliós példányszámban értékesített magazin egy újabb cikket jelentetett meg, melyben beszámolt arról, hogy újságírói leszólították a politikust egy Los Angeles-i szállodában, ahol éjszaka öt órát töltött Hunter szobájában. A politikus a fürdõszobában rejtõzött el az újságírók elõl, és végül a szálloda biztonsági emberei menekítették ki. Az ABC News csatornán múlt héten Edwards beismerte, hogy a pletykalap igazat írt, amikor azt állította, hogy a Beverly Hills Hiltonban Hunterrel és az újszülött gyermekével találkozott.

Rielle Hunter a Newsweek egyik újságírójának elmondta, hogy New Yorkban egy szálloda bárjában ismerkedett meg az egykori szenátorral, akirõl úgy érezte, hogy „különleges energiát” áraszt magából. A 42 éves szõke hölgy egyébként behatóan foglalkozik asztrológiával, valamint jártas többféle New Age-es spirituális praktikában. Az újságírónak elmondta, hogy „sok élete” volt: dolgozott színésznõként, szellemi tanácsadóként, Edwards kampányában pedig dokumentumfilm-készítõként, jóllehet semmiféle szakmai tapasztalattal nem rendelkezett ezen a téren. Hunter, akinek bevallása szerint a kedvenc olvasmánya Eckhart Tolle ezoterikus szerzõtõl
A most ereje címû könyv, azt mondta Edwardsnak, hogy „többet lát benne”. Szerinte a demokrata politikus olyan erõvel rendelkezik, amellyel Gandhihoz vagy Martin Luther Kinghez hasonló „transzformációs vezetõvé” tud válni.
A New Age-es szakzsargont elõszeretettel használó hölgy errõl rendszeresen elõadásokat is tartott Edwardsnak, akinek hízelgett a nõ ambiciózus dicsérete.
Amikor a riporter elõször a politikus feleségérõl kérdezte, Hunter annyit mondott, hogy belõle nem jó energia árad, mondván, hogy kerüli õt. Késõbb, amikor a kampányból elbocsátották, benne látta a fõ ellenséget, akirõl majd ki fog derülni az igazság. A Newsweek újságírója, aki egyébként több napig kísérte Edwardsot az egyik kampányútja során, arról is beszámolt, hogy a hölgy feltûnõen flörtölt a politikussal, ami egyébként az általa készített internetes videóanyagon is látható. 2007 tavaszán Hunter közölte a riporterrel, hogy egy „szenzációs” televíziómûsor ötletén dolgozik egy regényíróval, amely olyan nõkrõl szólna, akik rossz házasságokból „segítik” kijönni a férfiakat azzal, hogy viszonyt folytatnak velük.
Az eset körül számos tisztázatlan kérdés maradt még, például hogy ki fizette Hunter kaliforniai luxusotthonát, és az is, hogy Edwards stábja hogyan fizethetett 2006-ban a kampánypénzekbõl 114 ezer dollárt egy újonnan alakult cégnek, amelyet Hunter vezetett. A volt szenátor tagadja, hogy pénzt adott volna a 42 éves hölgynek, kampányának pénzügyi vezetõje azonban azt állítja, hogy õ adott pénzt Hunternek azért, hogy költözzön el Edwards szülõállamából, de errõl nem tájékoztatta a politikust.
Nem tisztázott továbbá az sem, hogy ki Hunter februárban született gyermekének apja, a születési anyakönyvi kivonaton ugyanis nem szerepel az apa neve. Edwards váltig állítja, hogy szeretõjének a gyermeke nem tõle van. Egyik kampánytanácsadója idõközben vállalta, hogy õ a csecsemõ apja, Hunter azonban kijelentette, hogy nem hajlandó DNS-vizsgálatnak alávetni magát, így továbbra is tisztázatlan marad az apaság kérdése. A hölgy egyik régi barátja azonban azt állítja, hogy a demokrata politikus továbbra sem a teljes igazat mondja az ügyrõl. Tudomása szerint a kapcsolat jóval azelõtt kezdõdött, hogy Huntert a videók elkészítésével megbízták.
Az ABC-nek adott interjú során Edwards annyit közölt még, hogy feleségének már régebben bevallotta házasságon kívüli kapcsolatát, ugyanakkor remélte, hogy az eset soha nem kerül a nyilvánosság elé. Azt azonban hangsúlyozta, hogy felesége rákbetegsége átmenetileg gyógyulófélben volt, amikor a Hunterrel való kapcsolat kezdõdött.
A szenátor elismerte, hogy Elizabeth „kiborult” a hír hallatán, ám szerinte késõbb megbocsátott neki, és hozzájárult, hogy férje hûtlensége maradjon titokban.
A volt észak-karolinai szenátor nem nyilatkozott jövõbeli terveirõl, azt azonban bejelentette, hogy nem vesz részt az augusztus 25-én sorra kerülõ demokrata jelölõgyûlésen. Politikai szakértõk úgy vélik, hogy Edwards félrelépése és hazudozásai egész politikai karrierjét tönkretehetik, mivel demokrata társai elõtt is hiteltelenné tette magát. Vaghn Ververs, a CBSNews.com vezetõ politikai szerkesztõje szerint a botrány „drámai bukás” Edwards számára, akire Barack Obama lehetséges alelnökjelöltjeként is számítottak. Edwards 2008-as kampánymenedzsere csalódottságának és haragjának adott hangot. Az egykori michigani képviselõ elmondta, hogy több ezer barát és támogató vetette bizalmát a szenátorba, õ pedig „csalódást okozott nekik, sõt cselekedetével elárulta õket”. David Bonior szerint Edwards elvágta karrierjét, mivel nem lehet hazudni a politikában, utána pedig azt várni, hogy az emberek bizalmat szavaznak a választáson.
Ráadásul elõkerültek Edwards korábbi erkölcsi kérdésekben tett nyilatkozatai is: tavaly õsszel például egy interjú során Edwards „karakterbeli hiányosságként” beszélt a hûtlenségrõl, ami hiteltelenné teszi a potenciális elnököt a választók elõtt. 1999-ben pedig szenátorként Bill Clinton és Monica Lewinsky afférjával kapcsolatosan azt nyilatkozta, hogy az elnök rendkívüli mértékû tiszteletlenséget mutatott hivatalával és a vezetõkkel szemben támasztott morális elvárásokat illetõen. A politikust ráadásul 2007-ben Amerikában az „Év apukájának” választották.
Edwards szexbotránya rosszkor jött a családjával éppen egyhetes pihenésre induló Barack Obama számára. Az illinois-i szenátor a héten családjával Hawaiin vakációzik, ahol reményei szerint erõt tud gyûjteni a novemberig hátralévõ politikai csatározáshoz. Az elmúlt idõszakban Obama kampánya nem bizonyult túl eredményesnek: a két jelölt között a vártnál sokkal kisebb a különbség, és a demokraták már azon aggódnak, hogy nehogy megismétlõdjön a négy évvel ezelõtti forgatókönyv, amikor a sokáig jelentõs elõnnyel vezetõ John Kerry végül alulmaradt George W. Bushsal szemben.
Folynak a találgatások arról, hogy mi lehet az illinois-i szenátor szerény teljesítményének oka. Sokan úgy vélik, hogy a színes bõrû politikus túlságosan felkapott lett, túl sokat foglalkozott vele a média, a csapból is Obama folyt. A Pew Research Center felmérése szerint ezt a megállapítást támasztja alá az, hogy a megkérdezett független szavazók 51 százaléka vélekedett úgy, hogy „túl sokat hallanak” a demokrata jelöltrõl. Emellett úgy tûnik, John McCain reklámkampánya is megtette hatását, melyben ellenfelét hollywoodi partisztárokhoz, Paris Hiltonhoz és Britney Spearshez hasonlította. A 71 éves politikusnak sikerült a reklámfilmekkel az internetre is betörnie, amelyet eddig szinte kizárólag Obama uralt. Az is nyilvánvaló, hogy a demokrata politikus tengerentúli körútja sem hozta meg a várt eredményt számára, sõt úgy tûnik, hogy az amerikaiak nem tudnak mit kezdeni a 200 ezer berlini elõtt szónokló jelöltjükkel, akirõl sokan úgy gondolják, a fejébe szállt a kezdeti siker. Mindemellett némely külsõ tényezõ is megváltozott a kampány kezdete óta: Irakban jelentõsen csökkent az erõszak, így a háborúellenes retorika már valószínûleg nem fog meghatározó szerepet játszani a választók meggyõzésében, és a demokrata többséggel rendelkezõ kongresszus sem örvend éppen a legnagyobb népszerûségnek a választók köreiben.
Az is McCain esélyeit javítja, hogy a Grúziát lerohanó Oroszországgal szemben új hidegháború bontakozik ki, és ebben a konfliktusban Putyinnal szemben Obama könnyûsúlyúnak és tapasztalatlannak tûnik. Az elemzõk mégis egyetértenek abban, hogy a versenyt igazából csak Obama veszítheti el, hiszen a Bush-kormányzattal szembeni kiábrándulás és a gazdasági válsággal kapcsolatos félelmek egyértelmûen neki kedveztek, és - ha a vártnál kisebb mértékben is, de - továbbra is õ vezet a felmérésekben.