Örülök, hogy az általam is nagyra becsült történész szakmai színvonalra és
objektivitásra törekvõ írásai immár rendszeresen megjelennek hetilapunkban.
Ez a
mostani azonban, talán valamilyen kényszerû szerkesztõi kurtítás következtében,
túlzottan „tárgyilagosra” sikerült. Az antiszemita halandzsa „talajgyökeres”
nagymesterének és Október Tizenötödike véreskezû, országpusztító „nemzetvezetõjének”
sajnos kissé szépített emléket állít a Horthy-bíróság, Szálasi bebörtönzésére
vonatkozó táblabírói ítéletének hetvenedik évfordulója alkalmából.
A cikk sem a Hungarista Mozgalom hazai forrásaira és elõzményeire nem világít
rá, ráadásul még csak nem is érinti, hogy mi húzódhat meg a mögött, hogy a mai
fiatalok nem lebecsülhetõ köreiben Szálasi alakja mintegy reneszánszát éli.
Pedig „keresztény” gyökereirõl Szálasi maga beszélt, még a számára végzetes
népbírósági tárgyaláson is.
Fekete János, Gyõr