Vissza a tartalomjegyzékhez


A Fehér Ló keresztje

Örülök, hogy az általam is nagyra becsült történész szakmai színvonalra és objektivitásra törekvõ írásai immár rendszeresen megjelennek hetilapunkban.

Ez a mostani azonban, talán valamilyen kényszerû szerkesztõi kurtítás következtében, túlzottan „tárgyilagosra” sikerült. Az antiszemita halandzsa „talajgyökeres” nagymesterének és Október Tizenötödike véreskezû, országpusztító „nemzetvezetõjének” sajnos kissé szépített emléket állít a Horthy-bíróság, Szálasi bebörtönzésére vonatkozó táblabírói ítéletének hetvenedik évfordulója alkalmából.
A cikk sem a Hungarista Mozgalom hazai forrásaira és elõzményeire nem világít rá, ráadásul még csak nem is érinti, hogy mi húzódhat meg a mögött, hogy a mai fiatalok nem lebecsülhetõ köreiben Szálasi alakja mintegy reneszánszát éli. Pedig „keresztény” gyökereirõl Szálasi maga beszélt, még a számára végzetes népbírósági tárgyaláson is.

Fekete János, Gyõr