Vissza a tartalomjegyzékhez

Hechs László
Nagyobb a füstje, mint a lángja
Bush jóváhagyta az izraeli támadási előkészületeket

Míg a felek azon gondolkoznak, hogy háborúba lépjenek-e egyáltalán, észre sem veszik, hogy a háború már javában folyik.

Izrael a Földközi-tenger felett az iráni atomlétesítmények elleni csapássorozat tervét gyakorolja. Teherán válaszul tüntetõen új rakétákat próbált ki, amellyel - állítása szerint - Tel Avivot és 32 amerikai katonai bázist is képes megsemmisíteni. Közben Európa új tárgyalási csomagot terjesztett Ahmadinezsád elé, hogy Teheránt jobb útra térítse. A huzavona folytatódik, és nincs elõrelépés. Eközben már érlelõdik az amerikai vezetésben: a diplomácia csõdöt mondott, Ahmadinezsádot csak erõvel lehet megakadályozni abban, hogy atombombához jusson.
A háború elsõ szakaszát pszichológiai hadviselésének köszönhetõen a perzsa állam nyerte. Sikerült ugyanis idáig elhitetnie, hogy egy Irán elleni izraeli vagy amerikai katonai támadás Teherán atomfegyverkezésének megakadályozására katasztrofális következményeket vonna maga után. Nemcsak Tel Aviv semmisülne meg és az iraki amerikai egységeket érné megrendítõ csapás, de az egész Közel-Keletet lángba borítanák. Szakértõk egy csoportja egy ilyen esetre világvégét jósolt, és különös tekintettel a kegyetlen iráni válaszra, óva intett bármiféle katonai beavatkozástól. Még egyetlen lövés sem dördült el, ám Irán máris sikert könyvelhetett el. Képes volt egy erõs és hatalmas ország képzetét kelteni, amely nem habozik erejét és hatalmát megmutatni. Különösen, hogy a Nyugat lassan egy évtizede diplomáciai eszközökkel próbálta meg Iránt eltéríteni szándékától, és nem értette, hogy csakis a hihetõ katonai fenyegetés kényszeríthette volna Teheránt a diplomáciai ösztönzõ csomag elfogadására.

A helyzet azonban mára megváltozott. Izrael elõbb a retorikáján változtatott, majd nemrégiben a mediterráneum felett 1500 km-es távolságra több mint száz harci repülõgéppel egy Iszfahán elleni támadást szimulált, ahol az egyik iráni atomlétesítmény található. A harci gépek mellett légi tankerek, elektronikus hadviselõ gépek, valamint kutató- és mentõhelikopterek vettek részt a hadgyakorlatban. Izrael jelezte, hogy igyekszik meggyorsítani az amerikai F-35-ös lopakodó harci gépek leszállítását. Fejlesztés alatt van az Arrow-3 rendszer is, amely sokkal magasabban és távolabb is képes a rakéták elfogására. Intenzív amerikai-izraeli egyeztetés folyik, amelynek keretében többek között Ehud Barak izraeli honvédelmi miniszter, Gabi Askenázi vezérkari fõnök és a Moszad igazgatója is nemrégiben Washingtonban járt. A nyilvánvaló célpontok magukban foglalnák az iszfaháni létesítményt, ahol az urániumércet gázzá konvertálják, a natanzi komplexumot, ahol ezt a gázt centrifugákban urániumdúsításra használják és az araki plutóniumtermelõ nehézvizes reaktort. Az irániak az osiraki példából tanulva bizonyos létesítményeket a föld alá rejtettek, amelyek megsemmisítésére Izrael taktikai atomfegyvert is bevethet.

 

Eközben Amerika is egyre inkább azon az állásponton van, hogy csak erõvel lehet elrettenteni Ahmadinezsád elnököt. Bush elnök értesítette az izraeli kormányzatot, hogy kész jóváhagyni az iráni atomlétesítmények elleni jövõbeli katonai csapást, amennyiben a tárgyalások megszakadnak Iránnal - állítja egy magas rangú Pentagon-tisztségviselõ. Bár a tábornoki karban sokan ellenzik és széles körben kétségbe vonják, hogy Amerika katonai, politikai és gazdasági kockázatot vállaljon egy légi csapás következményeként, az elnök mégis támogatni látszik a támadási elõkészületeket. „A sárga fény azt jelenti, hogy legyél kész az elõkészületekkel, és jelentsd, amikor teljesen készen állsz az azonnali csapásra” - közölte a tisztségviselõ a The Sunday Timesszal. Ám az izraeliekkel állítólag azt is közölték: ne várjanak az amerikai erõktõl segítséget, és nem használhatják az iraki amerikai bázisokat.
A tisztségviselõ hozzátette, hogy mindezidáig meggyõzõ katonai tervet még nem tártak Bush elnök elé. „Ha nincs pontos és megvalósítható terv, a sárga jelzés nem válthat zöldre” - jelentette ki. Ám magán a Pentagonon belül is mutatkozik ellenállás, mert a tisztek attól tartanak, hogy az iráni megtorlás veszélyeztetné az iraki és afganisztáni erõk biztonságát. A helyzetet csak bonyolítja, hogy Obama világossá tette, elnökválasztási győzelme esetén a tárgyalásokat elõnyben fogja részesíteni az erõ alkalmazásával szemben. Ebben az esetben pedig a sárga ismét pirosra válthat. Obama szenátor ellenezte az iraki háborút, és kilátásba helyezte, hogy megválasztása esetén kivonja az amerikai egységeket. Obama még mindig esélyesebb, mint McCain, és ez arra vezetheti a zsidó államot, hogy még a novemberi elnökválasztás elõtt cselekedjék. „Ha izraeli lennék, nem várnék” - tette hozzá a Pentagon tisztségviselõje.
Az Iráni Forradalmi Gárda a múlt héten kilenc hosszú és középes hatótávolságú rakétát lõtt ki az Arab-öbölre. Az iráni állami média szerint egy átalakított Sahab-3 ballisztikus rakéta 2000 km-es hatótávolságú, és elméletileg egytonnás nukleáris töltet szerelhetõ rá. Hosszein Szalami, a Forradalmi Gárda magas rangú parancsnoka így hencegett: „A kezünk mindig a ravaszon van, és a rakétáink indításra készek.”
Emellett Irán is bemutatót tartott a Perzsa-öbölben. Kilenc különbözõ típusú, földrõl és a tengerrõl indítható rakétát tesztelt, amelyek állításuk szerint Izrael bármely pontját és a közel-keleti amerikai támaszpontokat is elérhetik. Izraeli szakértõk szerint a kipróbált rakéták olyan modellek, amelyekkel a zsidó államot is el lehetne érni. Uzi Rubin, a Homa (Fal) - a Nyíl rakétaelhárító rendszer kifejlesztéséért felelõs program - igazgatója azonban meg van gyõzõdve arról, hogy ez a rakéta nem alkalmas Izrael elleni csapásmérésre. „Amit láttam, az a Sahab-3 egy régi verziója volt, és az állításukkal szemben csak 1300 km-es hatótávolságú, nem pedig 2000 km-es.” Szerinte ezt a verziót még nem tesztelték az irániak. „Az irániak szeretik egy bizonyos fokig eltúlozni a rakétáik hatótávolságát.”
A rakéták nyilvános tesztelése azt a célt szolgálta, hogy Irán elrettentse az Egyesült Államokat és Izraelt a nukleáris létesítményei elleni támadástól. A régi típus nehezebben indítható, és nagyobb az esélye a rakéták elfogásának. Az Asura elnevezésû új rakéták könnyebben és gyorsabban indíthatók, viszont még nem tesztelték õket.
Patrick Clawson és Michael Eisen­stadt, a Washington Institute for Near East Policy szakértõi nemrégiben közreadott könyvükben, a Last Resortban is azt állítják, hogy Irán kevésbé veszélyes, mint ahogyan szeretné magát bemutatni. Irán olyan kutya, amelynek az ugatása veszélyesebb, mint a harapása. Amikor a tálib erõk Afganisztánban átvették a hatalmat, és üldözni kezdték a síita kisebbséget, Irán mozgósítást rendelt el, felsorakozott a határ mentén, ám a végén semmit sem tett. Semmi sem történt, amikor az Egyesült Államok 1988-ban lelõtt egy iráni utasszállító gépet. Nemcsak hogy nem válaszolt Irán, hanem sietett tûzszünetet kötni, mert attól tartott, hogy Washington Irak oldalán hadba lép. Irán azzal is fenyegetõzik, hogy lezárja a Hormuzi-szorost (kis képünkön), ha támadás éri, és elzárja az olajszállító hajók útját. Ez azonban Irán barátait, Kínát és Indiát is igen kellemetlenül érintené. Irán azzal is fenyegetõzik, hogy Izrael szívére csapást mér Saháb-3-as rakétáival, amelyekkel állítólag Izraelt és az amerikai katonai bázisokat is képes elérni.
Bush elnök ennek fényében adta jóváhagyását Izraelnek. Obama megválasztásával ugyanis a katonai támadás novemberben lekerülne a napirendrõl, és Irán akadálytalanul atomfegyverhez jutna, ami nemcsak a Közel-Kelet, de az egész világ arculatát megváltoztatná. Amerikának vesztesként kellene Irakból és Afganisztánból is távoznia. Ez a Nyugat hegemóniájának a végét jelentené. Izrael is a pusztulás szélére sodródhatna. A zsidó állam egyszerûen nem engedheti meg magának, hogy ne cselekedjen. Ezt az amerikai vezetésnek is be kell látnia.