Vissza a tartalomjegyzékhez

Somorjai László
Távol a katyusáktól

Szderótra, a Gázai övezet közelében fekvõ izraeli városra több mint hatezer katyusát lõttek ki a palesztin terroristák az elmúlt hét év során. „Ha mi elmenekülnénk, akkor a terror Tel Avivban és Jeruzsálemben folytatódna. Az ellenségnek azonban meg kell értenie, hogy nem félünk tõlük, nem tud elûzni minket, és hogy számára is az lenne a legjobb, ha békességben élnénk egymással” - mondta lapunknak Jigal Levi, a szderóti polgármesteri hivatal munkatársa, aki félszáz szderóti fiatalt kísért el tíznapos magyarországi nyaralására. A vakáció költségeit a Hit Gyülekezete tagjainak adományából fedezik, az egyház ugyanis fontosnak tartja, hogy - korábbi segélyakcióival összhangban - most is szolidaritást vállaljon az üldözöttekkel.

Öt perccel azután, hogy a diákok autóbuszba szálltak, szirénahang jelezte, hogy újabb - Gázából érkezõ - rakéták becsapódása várható. A Szderót közelében felhangzó robbanások most nem követeltek emberéletet, de a történet valósághûen ábrázolja azt a háborús helyzetet, amelybõl az ötven fiatal Ferihegyre érkezett.
Látogatásuk kezdetén a vendégek két napot töltöttek a fõváros nevezetességeinek - a Parlament, a Halászbástya, a Dohány utcai zsinagóga - megtekintésével, majd a Balatonra utaztak, ahol további élménydús program és nyaralás várja õket. Arra a kérdésre, hogy milyen lesz ezek után a visszatérés az ostromlott városba, Jigal Levi (kis képünkön) ezt a példát mondta: „Ez az idõ ahhoz hasonlítható, mint amikor kivesszük a lemerült akkumulátort az autónkból, és betesszük a töltõbe. Új élményekkel és megújult energiával visszatérve tudjuk majd folytatni az életet otthonunkban.”
Szderótban egy átlagos nap is veszélyekkel teli. „Húsz másodpercünk marad a riasztás után, hogy a bombák elõl menedéket találjunk. Naponta átlag három rakétát lõnek ránk, de volt már olyan is, hogy egy nap harmincszor riasztottak minket” - mondta lapunknak Timol Chanukaev szderóti diák. Az õ szülei Üzbegisztánból alijáztak Izraelbe akkor, amikor Timol még csak 3 éves volt. Nemcsenkó Ilan, egy 16 éves középiskolás szülei szintén a korábbi Szovjetunióból érkeztek, Nemcsenkó viszont már Izraelben született. Rengeteg történetet tudna mesélni a feszült hétköznapokról - csak inkább oroszul, mint angolul. Az egyik barátjának például az otthonát találta el egy Kasszam-rakéta. Az illetõ úgy úszta meg sértetlenül a terrortámadást, hogy az egyik szekrény ráborult, és szerencsésen megvédte a repeszektõl.

Amióta Izrael 2005-ben kivonult Gázából, az izraeliek várakozásával szemben nem a békés egymás mellett élés idõszaka következett el, hanem még zavartalanabbá váltak a palesztin terroristák akciói: házi készítésû rakétáikkal rendszeresen célba veszik az iskolába igyekvõ, illetve onnan távozó diákokat. Néhány óvodát és iskolát be is kellett zárni, Szderót utcáin pedig óvóhelyeket kellett építeni - a régi buszmegállók mellett ma bunkerszerû épületek nyújtanak védelmet. Az egész 20 ezer fõs várost azonban nem lehet mindenütt bunkerekkel befedni.
A háború okozta nehézségek a népesség minden rétegét érintik, a folyamatos zaklatások egyik célja pedig a településlakók idegrendszerének felõrlése. „A gyermekek egy részét poszttraumatikus szindrómák miatt kellett ápolnunk, ezért is nagyszerû számukra ez a mostani kikapcsolódás” - értékelte a lehetõséget Jigal Levi, aki azt is elmondta: noha a szderóti polgárok egyötöde elköltözött a városból, azok, akik ott maradtak, kitartásukkal ugyanolyan hõsies küzdelmet folytatnak, mint az 1948-as függetlenségi háború hõsei. „Szderótban úgy élünk, hogy ha csak egy szendvicsért megyünk is el otthonról, imádkozunk, hogy épségben hazaérjünk. A szderóti polgárok többsége azonban megértette: nem csak magukért harcolnak: az ellenség rajtunk folytat esettanulmányt ahhoz, hogyan tudná elûzni az egész Izraelt a földjérõl. Ha mi is elhagynánk a városunkat, akkor a terror Tel Avivban és Jeruzsálemben, majd Izrael mind nagyobb területén folytatódna” - fejtette ki a szderóti polgármesteri hivatal munkatársa.
Mintha a csoport egyik tagja, Mark Fodorevov is tisztában lenne ezzel a küldetéssel: büszkén mutatja a lábán annak a repeszdarabnak a nyomát, amely egy tõle öt méterre becsapódó Kasszam-rakétából származik. Arra a kérdésre, hogy mit csinált a becsapódás után, így felel: „Hazamentem… Egyáltalán nem féltem - és nem is fogok.”
Az izraeli hadsereg különféle módokon próbálkozik megvédeni polgárait, azonban minden akció csak a kormány engedélyével történhet. „Amikor Putyin elnöknek baja támadt a csecsen terroristákkal, akkor egyszerûen lebombázta õket. Számunkra azonban ez megengedhetetlen: mi egy demokratikus államhoz illõ módon, humánus módszerekkel igyekszünk megoldani a problémákat - noha ez sokkal hosszabb ideig tart. Vajha egyszer az ellenünk harcolók is megértenék, hogy a terrorral saját maguknak ártanak a legtöbbet: az erõszakra fordított pénzt pedig a saját gyermekeik nevelésére, oktatására, táplálására is fordíthatnák. A mi nemzetünk olyan nemzet, amely túlélte a holokausztot - és nem fog ijedten meghátrálni a rakéták láttán” - foglalta össze álláspontját Jigal Levi.


Fotó: S. L.