Vissza a tartalomjegyzékhez

Makki Marie-Rose
Fürdőruhadivat régen és ma
Jön a burkini korszaka?

A fürdõruhadivat kicsit leképezi a különféle társadalmi korokat: a 20. század szabadossága, a monokinik és a tangák világa után visszatért egy szemérmesebb korszak. Újra dívik az egyrészes dressz, és a férfiak is kicserélték a fecskét a hosszított fazonra. Sõt: a muzulmán nõk fürdõ­ruhája, a burkini, amely csak az arcot és a kéz- és lábfejet hagyja fedetlenül, növekvõ érdeklõdést kelt a fehér bõrû nõk körében is.


Burkinis hölgy Sydney-ben

Visszatérni látszik a társadalmi prüdéria, ismét mereven korlátozhatják a nehezen kivívott személyes szabadságot - ezekkel a szavakkal riogat a francia Le Monde terjedelmes cikke. A félelem alapja, hogy a mezítelen nõi test mutogatása az egyetlen olyan kérdés, amelyben a hagyományos vallási csoportok, valamint a modern feminista mozgalmak között egyetértés uralkodik. A feministák célja a nemi alapon való diszkrimináció eltörlése, amibe beletartozik a csupasz nõi test bárminemû használatának tilalma is, mondván: a média a nõket pusztán szexuális tárgyként kezeli. A nõjogi szempontok és a valláserkölcsi felfogás így egy irányba hatnak. A Le Monde (férfi) szerzõje szerint a meztelenség erõsen korlátozottá vált, és nemsokára ott fogunk tartani, hogy csak titokban és fizetség fejében lehet a „természetes szépségben” gyönyörködni. Ebben az emberi jogi szempontból - szerinte - szélsõségesen korrekt „amerikai szemléletmód” hatása is közrejátszik, mely szerint a nyilvános meztelenség sérti az emberi méltóságot.
Történik utalás arra is, hogy a nõk erkölcsi béklyóktól való 20. századi felszabadítása nem is volt annyira forradalmi, legalábbis a fürdõruha-viselet terén. A szicíliai Romana del Casale villában feltárt 3. századi mozaikon látható sportoló, szórakozó nõk ugyanis a maihoz hasonló bikinit viseltek. Ami pedig a modern kor „vívmányaként” ismert kétrészes nõi fürdõruhát illeti, felbukkanását 1946-tól datálják, és a párizsi tervezõk számlájára írják. Számos országban hosszú ideig tiltott volt, Szicíliában különösen. Az ötvenes évek végén viszont már tarolt egész Európában. A hatvanas, hetvenes éveket fémjelzõ szexuális forradalom pedig a meztelenséget egyenesen a szabadság jelképévé emelte, s széles körben elterjedt a nudizmus és a monokini, majd a tanga viselete. „A hetvenes években a fiatal nõk így fejezték ki a testük felszabadítását, az õsi szokások és kényszerek végét” - nosztalgiázik az újságíró, majd sajnálkozva hozzáteszi: úgy tûnik, 2008-ban már nem hódít a szabadság eszméje, mert a nõk felöltöznek a strandokon. Pedig a logikus és kívánatos végkifejlet szerinte az lett volna, hogy a teljes mezítelenség váljék elfogadottá mindenhol, a családi strandokat is beleértve. Ehelyett visszatérõben van a fedettebb öltözködés, újra hódít az egyrészes fürdõruha, sõt a rendõrség minden eddiginél szigorúbban csap le a nudizmusra.
Tény, hogy ma már minden, kicsit is színvonalasabb európai üdülõhelyen enyhén szólva kinézik a monokinizõ vagy bármilyen módon alulöltözött vendégeket, különösen ott, ahová elõszeretettel járnak amerikai turisták is. „Ha Korfun bemész a fûszereshez, és látsz valakit, aki egy szál fürdõgatyában vásárol, az csak magyar lehet” - meséli egy nyaralásról most visszatért hölgy. A fürdõruhadivatban sok újat nem lehet kitalálni, ezért a nagyobb márkák arra törekednek, hogy minél speciálisabb anyagból varrják a fürdõruhákat, másrészt minél több ruhadarabot és kiegészítõt el tudjanak velük adni: a dresszekhez jól passzoló kaftánokat, szoknyákat, sortokat, nadrágokat vagy kendőket is ajánlanak. A multikulturalizmus hatása is érzékelhetõ, Franciaországban a muzulmán nõk a szeparált fürdõhelyekért küzdenek. A libanoni származású, Ausztráliában élõ divattervezõnõ, Aheda Zanetti pedig tavaly dobta piacra burkini nevû nõi fürdõruháját, amely a csadorszerû burka és a bikini szó párosítása. A muzulmán nõk számára tervezett kapucnis szerelés az egész testet fedi. A burkini a bõrrákos megbetegedésben világelsõ ausztrálok körében is sikernek örvend.
A prüdéria újjáéledésétõl rettegõ cikkíró a francia reklámszövetség egyik elnökét, Olivier Altmannt is megszólaltatja. A szakember arról panaszkodik, hogy amikor a kilencvenes évek végén a médiában megjelent az „ízléses pornó”, egy francia feminista szervezet bulldog módjára ugrott neki a reklámszakmának. Perek, ellenkampányok során pellengérezték ki az emberi méltóságot sértõ reklámokat, melyekben ráadásul a meztelen nõi testnek semmilyen köze nem volt az eladandó áruhoz. „A botránytól való félelem miatt a hirdetõ cégek meghátráltak, és nagyon korrektek lettek politikailag” - kesereg Altmann, aki szerint ma már egy testápolót sem lehet fedetlen nõi keblekkel reklámozni. Ha így haladunk tovább, szerinte mindent el fog árasztani az angolszász mentalitás: a meztelenség a pornóiparra és a bulvármédiára fog korlátozódni, no meg az alternatív baloldali mozgalmak figyelemfelkeltõ és teljesen aszexuális felvonulásaira.
Magyarországon még nem fenyeget a prüdéria veszélye. „Az intimitás ma egy nyílt és brutálisan állati dologgá vált, kiváltképp a médiában” - állítja Németh Margit pszichiáter. Pedig az egészséges személyiségnek mindenkor szüksége van egy jól körülhatárolt intim szférára, egy „menedékre”, amelyet a környezete is tiszteletben tart. A szemérmesség egyfajta védõösztön is. Feladata megóvni a pszichét attól, hogy idõ elõtt kinyíljon, hogy a testi-lelki feltárulkozás csak egy bizalmas kapcsolatban történhessen meg.