A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint megtörni látszik Barack Obama
lendülete, aminek következtében nagyon szoros küzdelem alakulhat ki a két párt
elnökjelöltje között. Obama gyors visszaesését számos tényezõvel magyarázzák, de
túl korai még a végsõ következtetéseket levonni. Tény azonban, hogy az
elõválasztási idõszakot maga mögött tudva, Obama minden erõfeszítésével arra
összpontosított, hogy a novemberi választásra újrapozicionálja magát, és a
„mindenkinek megfelelni, illetve mindenkit megnyerni” hozzáállása eddig nem
hozta meg a várt eredményt számára.
A legfrissebb Newsweek-felmérés szerint az illinois-i szenátor csupán 3
százalékponttal vezet republikánus riválisával szemben.
A múlt havi közvélemény-kutatás ezzel szemben 15 pontos elõnyt mutatott Obama
javára. Egy másik újonnan készült felmérésben pedig döntetlen az állás: a
Rasmussen Reports eredményei alapján mindkét jelölt 43 százalékos
támogatottságot tudhat maga mögött.
A demokrata politikus hirtelen és nagymértékû visszaesése meglepetésként érte az
elemzõket, akik találgatásokba is kezdtek a jelenség megmagyarázására.
Véleményük szerint a változás több tényezõnek tudható be, melyek alapján a
támogatóknak az a benyomásuk alakult ki a jelöltrõl, hogy lavírozni próbál a
különbözõ táborok között.
A közvélemény-kutatás kimutatta, hogy a szavazók 53 százalékának véleménye
szerint politikai elõny kovácsolása érdekében Obama kulcskérdésekben
változtatta meg álláspontját. Demokrataoldalon például nem éppen a népszerûségét
növelte azzal, hogy az új nemzetbiztonsági törvényjavaslat mellett szavazott. A
törvény értelmében a kormány számára könnyebbé válik a hírszerzés, valamint a
terroristagyanús személyek nyomon követése. A törvény elfogadásáért már egy éve
folyik a küzdelem a demokrata többségû kongresszusban, liberális csoportok
azonban ellenezték a javaslatot, mivel véleményük szerint a kormánynak olyan
hatalmat biztosít, amivel bárkit megfigyelés alatt tud tartani, még akkor is, ha
az illetõnél nem áll fenn a terrorizmus gyanúja. Korábban Obama többször is
kijelentette, hogy a telefontársaságok intézkedéseivel kapcsolatos ellenvetései
miatt meg akarja akadályozni a törvény jogerõre emelkedését. Késõbb azonban
bejelentette, hogy elfogadja azt, mivel a törvényben sikerült megfelelõen
kidolgozni az adat- és jogvédelmet, bár azt elismerte, hogy így sem tökéletes.
Némelyek úgy vélik, Obama azért szavazott a törvényre, hogy bizonyítsa kemény
kiállását a nemzetbiztonsági kérdésekben. Emellett elõtérbe került a hit alapú
kezdeményezések melletti kiállása is, amivel egyesek szerint a hívõk táborát
kívánja megcélozni. A szenátor azonban leszögezte, hogy nem akar csupán azért
elvetni ötleteket, mert Bush nevéhez fûzõdnek, hanem inkább tanulni kíván a
leköszönõ elnök hibáiból. Obama szeretné azokat az alkotmányos módokat
megtalálni, melyeknek keretei között hatékonyan tud a kormány a hit alapú
csoporttokkal együttmûködni a szegények és a hátrányos helyzetûek segítésében.
Szintén a színes bõrû politikus változékonyságát támasztotta alá az is, hogy
elutasította a kampány-közfinanszírozási rendszert. Sokan amiatt aggódnak, hogy
mindezekkel a jelölt rontott azon a képen, hogy õ egy teljesen újfajta politika
úttörõje, a valódi változás képviselõje, mellyel a mérsékelt, egyik párt mellett
sem elkötelezett szavazókat is a maga oldalára tudta állítani. Az új felmérésbõl
azonban nyilvánvaló, hogy a függetlenek körében 41:31 arányban McCain vezet, egy
hónappal ezelõtt pedig ez az adat 48:36 volt Obama javára. A friss
közvélemény-kutatás azt is kimutatta, hogy a fehér szavazók megnyerése továbbra
is kihívás Obama számára, ebben a kategóriában ugyancsak McCain van elõnyben,
szintén 48:36 arányban.
Kérdéses, hogy McCain mennyire tud mindebbõl hasznot húzni. Annyi bizonyos, hogy
az Obamával való közvetlen párbajokból nem került ki gyõztesen az arizonai
szenátor, és a kampány vezetésének átalakítása sem hozott áttörõ eredményt
számára, még saját pártján belül sem. Sok republikánus vélekedik úgy, hogy Bush
népszerûtlensége miatt 2008 biztosan a demokraták éve lesz. McCain életútja
viszont nagymértékû elismertséget jelent számára: a felmérésben megkérdezettek
55 százaléka állította, hogy kedvezõ véleménnyel van az idõs szenátorról.
Az elemzõk szerint azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a
közvélemény-kutatásokban kimutatott nagy arányú elõny nem mindig jelentette azt,
hogy az illetõ jelölt megnyerte az elnökválasztást. Erre jó példa, amikor
1988-ban a demokrata Michael Dukakis az elõzetes felmérések alapján 16 ponttal
vezetett ellenfele, George Bushsal szemben, az elnökséget azonban végül a
republikánus jelölt nyerte.