Vissza a tartalomjegyzékhez

Vizin Balázs
Úgy tűnik, működik a monoki modell
Interjú Szepessy Zsolt polgármesterrel

Az országos vihart kavaró monoki modell lényege, hogy a község önkormányzata csak akkor folyósítja a szociális segélyt, ha a munka nélküli, ám munkaképes polgár bizonyos mennyiségû közmunkát vállal. Bár sokan felháborodtak, mások pedig törvénytelennek minõsítették a módszert, egyre több önkormányzat vezeti be saját háza táján a modellt. Az eredményekrõl az ötletgazda monoki polgármestert, Szepessy Zsoltot kérdeztük.


Fotó: MTI

A szociális segélyre vonatkozó monoki rendeletnek eddig hányan látták kárát? Hány olyan munkanélküli van, aki nem kapta meg a segélyt?
-Egyetlenegy ilyen ember sincs. Nem az a cél a rendeletünkkel, hogy elvegyük egy amúgy is nagyon szegény sorban lévõ ember pénzét, ez lelketlen dolog lenne. A cél az volt, hogy az ország figyelmét felhívjuk az áldatlan állapotokra és a munkahelyteremtés fontosságára. A társadalmi feszültségeknek, a szociális problémáknak, a bûncselekményeknek, mindennek a kulcsa a munkahelyi zavar. Ha van munkahely, akkor van tisztességes megélhetés, akkor van újra közösségi élet, munkahelyi kollektíva, ami az embereknek tartást, összefogást ad, és akkor nagyon sok minden automatikusan megszûnik. Isten õrizz, hogy én bárkinek is ártsak. Sõt, ha valaki megszorul, és szüksége van, akkor a sajátomból szoktam adni.


Olyan család sincs, aki nem kapta meg a családtámogatási pótlékot azért, mert a gyerek nem ment iskolába?
-A mi rendeletünk miatt ilyen család nincsen. Amióta ezek a rendeletek érvényben vannak, azóta az iskolába járás népszerûbb nálunk. Nagyon sok polgármesterrel beszélgettem, azt mondták, hogy ugrásszerûen megnõtt az óvodába való beíratás is, pedig ez a rendelet a többi településen nincs is hatályban. Az emberek a médiából hallják, ezért úgy gondolják, hogy ez már az egész országban mûködõ dolog, és elkezdték a gyerekeket óvodába és iskolába íratni. A szülõk félnek a bírságtól, és inkább beíratják a gyerekeiket. Ez nagyon jó a társadalomnak.
Ha alkalmazná az önkormányzat a rendeletet, és tényleg nem fizettek volna azoknak, akik nem akarnak dolgozni, az hány embert érintett volna?
-Ezt nehéz meghatározni, mert akiket eddig behívtunk szociális munkára, azok bejöttek. Nem kellett velük szemben alkalmazni a szankciókat. Olyan tapasztalatunk még nem volt, hogy valaki otthon maradt volna, amikor számítottunk rá.
Nyilván végeztek a rendelet elõtt számítást, hogy mennyit lehet „spórolni” azokon, akik életvitelszerûen álltak rá a segélyre.
-Nem a spórolás a cél, hanem hogy változzon az ország. Ha van munka, és mindenkinek megvan a becsülete, aki dolgozik, akkor megvan a tartása is. Ha van tartás, akkor nem fogja engedni, hogy a gyereke ne járjon iskolába, és nem fogja éjszaka a szomszéd néni krumpliját ellopni, és a nehezen megkeresett pénzét sem játékgépbe dobálja.
A szociális törvény alapján lehetõség nyílik arra, hogyha valaki nem vállalja, visszautasítja a felkínált munkalehetõséget, akkor attól törvényes módon meg lehet vonni a rendszeres segélyt. Ezt miért nem alkalmazzák az önkormányzatok?
-Természetesen én behívhatok közmunkára bárkit, aki szociális segélyen van, a törvény valóban megadja erre a lehetõséget. Ha behívom, és nem jön be, akkor elvehetem a szociális segélyt is. Arra viszont a törvény nem biztosít pénzt, hogy én behívhassak tetszõleges létszámú embert dolgozni. Van egy évben, mondjuk 10-20 emberre pénzünk, abból nem tudunk behívni százat. Tehát, a törvény egyfelõl megadja a lehetõséget, másfelõl nem ad pénzügyi eszközt a kezünkbe, hogy éljünk a lehetõséggel.
Hogy áll a népszavazási kezdeményezés a szociális segély szabályzása kapcsán?
-Folyamatban van, de ki fogom egészíteni újabb népszavazási kezdeményezésekkel is, több, a társadalmat érintõ fontos problémában javaslok változást.
Hány pontban és milyen témákban kezdeményez népszavazást?
-Nem számoltam össze. Az egyik ilyen a magántulajdon hatékonyabb védelme. Fontosnak tartom, hogy mindenki felléphessen a maga portáján a betörõvel szemben.
Ezért fogadott ügyvédet annak a férfinek, aki árammal „védte” a zöldségeit, és egy ember meghalt, amikor lopni akartak az udvaráról?
-Valószínûleg nem lopni mentek, mert akkor vittek volna zacskót is magukkal. Feltehetõ, hogy a tulajdonost akarták helyben hagyni, de ezt majd a vizsgálat kideríti. Ennek az ügynek nemcsak az az áldozata, aki meghalt, hanem a tulajdonos is, mivel a jogszabályi környezet kényszerítette rá arra, hogy árammal védje meg a portáját. A vidéki emberek ki vannak szolgáltatva, és nem tudják megvédeni magukat. Ha 20 ezer forintos értékhatár alatt lopnak tõlük, az nem számít bûncselekménynek. Ez bosszantja az embereket. Ellopják a tyúkot, és a rendõrség nem tud mit csinálni, mert nem rendõrségi hatáskör. És vidéken a legtöbb bûncselekmény általában húszezer forint alatt van. Ezek látszólag nem nagy dolgok, de okos törvényjavaslatokkal lehetne rajtuk módosítani. Ilyen változtatásokkal lehetne az átlagember kedvébe járni, nem pedig azzal, hogy autópályát építenek nekik, meg 4-es metrót és ûrkilövõ bázist. Megfelelni a lakosságnak. Sajnos a nagypolitika errõl feledkezik meg. Négyévente a választásokon próbálnak megfelelni, de akkor sem tettekkel, hanem ígéretekkel.
Számított ekkora visszhangra, mikor meghozták a rendeleteket?
-Nagy visszhangra számítottam, de ekkorára nem. Ez azt mutatja, óriási a társadalmi igény a változtatásra. Nagyon meglepõdtem, hogy a média igazából nem húzott le. Úgy látom, hogy ez a dolog mind a jobb-, mind a baloldalon konszenzust eredményezett.
Polgármesterként próbál reformprogramokat keresztül vinni az országon. Tervezi-e, hogy belép a nagypolitikába?
-Az országos politika ma Magyar-országon a hatalomról és a pénzrõl szól. Nem tudok több milliárdot beletenni egy választási kampányba, és nem is akarok. Én azokat szeretném képviselni, akik ezért az országért dolgoznak.