Vissza a tartalomjegyzékhez

Lukács András, Párizs
A kolumbiai Entebbe
Ingrid Betancourt bámulatos szabadulása a dzsungelterroristák fogságából

A híres ugandai túszmentõ akcióhoz hasonlították többen a dél-amerikai marxista terroristák fogságából hat év után kiszabadított Ingrid Betancourtnak és társainak a történetét. A leleményes mentõakció részletei csak napokkal késõbb váltak ismertté, miután a fõszereplõknek sikerült feldolgozniuk a váratlan szabadulásuk okozta örömteli sokkot.


Ingrid Betancourt gyermekeivel a szabadulást követõen

„Amikor a helikopterek megérkeztek, tudtam, hogy valami furcsa dolog történik. Korábban, amikor meghallottuk a helikopterek zaját, szaladnunk kellett, ezúttal azonban ott vártunk csendben, amed­dig a gépek leszálltak. A gépből kiszálló férfiak közül többen fehér pólót viseltek, rajta Che Guevara képével, úgyhogy azt gondoltuk, hogy ők is a FARC-hoz tartoznak. Megkötözték a kezünket, ami nagyon megalázó volt, és feltuszkoltak minket a helikopterre. A gépen a lábainkat is összekötözték… majd becsukták a helikopter ajtaját, és ekkor hirtelen megláttam a földön a FARC-parancsnokot bekötött szemmel. Szám­talanszor megalázott engem, de ebben a pillanatban nem éreztem örömöt. Amikor a két őrt ártalmatlanná tették, az akció vezetője bejelentette: »A nemzeti hadseregtől vagyunk, önök szabadok.« Félő volt, hogy a helikopter lezuhan, mert mindannyian ugráltunk örömünkben” - számolt be Ingrid Betancourt szabadulásának körülményeiről a tarmaci repülőtérre való megérkezésüket követően.
Ingrid Betancourt-t még 2002-ben, elnökválasztási kampánya során rabolták el a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) nevű maoista szervezet gerillái, azt követően, hogy kampánykörútján a FARC ellenőrzése alatt álló zónába látogatott. A hadsereg előzetesen figyelmeztette a politikust, hogy fogságba eshet, ha a térségbe megy. Később maguk a gerillák is azt állították, hogy nem tervezték Betancourt elrablását, csak kihasználták az alkalmat.
Ingrid Betancourt apai ágon Kolumbia egyik legrégebbi arisztokrata családjából származik, édesapja, Gabriel Betancourt befolyásos politikus, miniszter, párizsi UNESCO-nagykövet volt, édesanyja, Yolanda Plecio - korábbi Miss Columbia - kongresszusi képviselőként dolgozott. Ingrid Betancourt gyakorlatilag Párizsban nőtt fel, az elitnegyedben található Avenue Foch egyik 18. századi bútorokkal és értékes festményekkel berendezett lakosztályában.
A politikai elitegyetem, a Sciences Po elvégzését követően egyetemi kollégájához, Fabrice Delloy diplomatához ment feleségül, ami által francia állampolgár is lett. 1990-ben bekövetkezett válásukig férje diplomáciai megbízatásainak köszönhetően több országban is éltek, például Új-Zélandon és a Seychelles-szigeteken.
Ingrid Betancourt korrupcióellenes fellépésének köszönhetően 1994-ben a kolumbiai képviselőház tagja lett, majd 1998-ban szenátorrá választották. 2002-ben az általa alapított Zöld Oxigén Párt elnökjelöltje volt, a neve elrablása ellenére szerepelt a szavazólapokon, így egy százalékot szerzett a választáson, amelyen már nem vehetett részt. Elrablását követően a francia kormány heves erőfeszítéseket tett szabadon bocsátása érdekében. 2003 júliusában egy francia repülőgép várakozott a brazíliai Manaus repülőterén, fedélzetén egy orvoscsoporttal, illetve a francia kül­ügy­mi­niszter helyettes kabi­net­­fő­nö­kével, a család ugyanis olyan információkat kapott, hogy Betancourt-t szabadon engedik. Erre sajnos nem került sor, az esetből azonban diplomáciai incidens kavarodott. Dominique de Villepin akkori külügyminiszter, későbbi miniszterelnök ugyanis nem értesítette a különrepülőgépről a brazil külügyminisztériumot, igaz, a francia hadsereget és Jacques Chirac akkori elnököt sem.
A hosszú fogság alatt többször felröppent a hír, hogy a politikusnő már nem él. 2006-ban a L’Humanité című francia baloldali lap számára adott interjúban az azóta likvidált FARC-vezető, Raul Reyes biztosította a közvéleményt, hogy Betancourt életben van. Ezt 2007-ben erősítette meg egy a FARC-fogságából megszökött kolumbiai rendőr, John Frank Pinchao Blanco, aki hosszú idő után elsőként számolt be arról, hogy Ingrid Betancourt él, de nagyon rossz egészségi állapotban van.
Ezt követően Betancourt kiszabadítása a frissen hivatalba lépett Nicolas Sarkozy egyik prioritásává vált, még Hugo Chavezzel is hajlandó volt tárgyalásokat folytatni Betancourt kiszabadítása érdekében. (Venezuela és Franciaország kapcsolata az után vált fagyossá, hogy Jacques Chirac nem volt hajlandó fegyvereket eladni Venezuelának.) Chavez Párizsba látogatott, és megígérte, hogy tárgyalni fog „elvtársaival”, és bizonyosságot szerez Betancourt állapotáról. Ez végül nem sikerült neki, a kolumbiai hadsereg viszont elfogott három FARC-gerillát, akiknél egy videofelvételt és Betancourt által írt leveleket találtak. A felvételen Ingrid Betancourt nagyon soványnak és betegnek látszik. Erről tanúskodtak levelei is, amelyekben leírja, hogy az élet, amelyet él, már nem is élet, csak vegetálás, és egyedüli vigasza a Biblia. Ezt követően a volt szenátor és elnökjelölt komoly meglepetéssel szolgált, kiszabadulása után mintegy húsz percet beszélt a légibázison tartott gyors sajtótájékoztatón, ahol az újságírók egy rendkívül dinamikus, a tavalyi videofelvételekhez képest jó erőben levő Betancourt-ral találkozhattak.
Ingrid Betancourt kiszabadulása Franciaországban országos ünneplésbe torkollott. Nicolas Sarkozy különgéppel küldte hozzá a gyermekeit, akik elrablása óta felnőttek. Betancourt ugyanezzel a géppel érkezett Franciaországba, ahol Nicolas Sarkozy fogadta, aki - Európa első számú túsztárgyalójaként - elmondta, hogy Betancourt és a bolgár ápolónők esete üzenet a fogságban levőknek, hogy van remény, a fogságnak egyszer vége lesz.
Ingrid Betancourt egyelőre még nem döntötte el, hogy mihez kezd a jövőben, a francia közszolgálati televízió riporterének kérdésére viccesen megjegyezte: még további négy év fogsággal számolt, úgyhogy nincsenek pontos tervei a közeljövőre. Egyelőre az tűnik valószínűnek, hogy a július 14-ei állami ünnepségen részt vesz majd.