Vissza a tartalomjegyzékhez

Hazafi Zsolt
Új vezető az SZDSZ élén
Tud-e Fodor Gábor gúzsba kötve táncolni?

Egyre inkább úgy tûnik, hogy Fodor Gábor megválasztásával konzer­vá­lódik a jelenlegi helyzet az MSZP és az SZDSZ között: nem kötik újra a koalíciót, és miniszterelnök-cserére sem lehet számítani. Ennek többek között az az oka, hogy Fodor a vártnál kisebb arányban, mindössze két szavazattal gyõzött az SZDSZ elnök­választásán.


Fotó: Vörös Szilárd

Néhány héttel ezelõtt az SZDSZ-ben még tartotta magát az a nézet, hogy Fodor Gábor simán veszi át a párt vezetését a lejtõre került, népszerûtlen Kóka Jánostól, aki elõször a gazdasági miniszteri posztról mondott le, majd a hétvégén a pártelnöki tisztséget is elvesztette. Az azonban meglepetést okozott, hogy nagyon szoros eredményt hozott kettejük küzdelme.
Hasonlóan szoros eredmény született a pártot irányító ügyvivõ testület tekintetében: a „fodoristák” (Béki Gabriella, Szent-Iványi István, John Emese, Gulyás József és Csõzik László) alig kerültek többségbe a „kókistákkal” (Kóka János, Világosi Gábor, Wittinghoff Tamás, Eörsi Mátyás és Gusztos Péter) szemben. Igaz, információink szerint Demszky Gábor és Horn Gábor már korábban alkut kötött az új pártelnökkel, hogy bejutásuk esetében õt támogatják. (Akár humorosnak is tekinthetõ, hogy Horn, aki korábban Kóka jobb kezének számított, egy tévéinterjúban felszólította a „kókistákat”, hogy álljanak be Fodor mögé.)
Fodornak annyiban könnyebb a helyzete, hogy nem kell korábbi ellenlábasaival, Kun­cze Gáborral és Magyar Bálinttal vérre menõ csatát folytatnia az ügyvivõ testületben. Ellenben a pártelnöki csatában Kókáéknak sikerült kom­munikációs szempontból beszorítaniuk az új pártelnököt, ami tovább szûkítette Fodor Gábor mozgásterét. Fodor ugyanis korábban azt hangsúlyozta, hogy a kisebbségi kormányzás hosszú távon mûködésképtelen, ezért új tartalommal és személyekkel érdemes újrakötni a koalíciót. Ebbe az üzenetbe sokan - és nem is alaptalanul - beleértették, hogy Fodor leváltaná Gyurcsány Ferencet, és félfordulattal módosítaná az MSZP-SZDSZ-kormányzás programját.
Az új liberális pártelnök ugyanis korábban Gyurcsány több lépésével sem értett egyet, például azzal az (azóta megbukott) köztisztasági csomaggal, melyet a Zuschlag-botrány csúcspontján jelentett be a miniszterelnök. Ezt nyíltan meg is mondta Gyurcsánynak. Ráadásul Fodor nem elkötelezett híve a dogmatikus neoliberális gazdasági programnak, amit sokáig Gyurcsány képviselt (és amit Kóka János a mai napig hirdet). Továbbá Fodor több interjúban, például legutóbb a Hetekben is (A tényekkel szembe kell nézni. Hetek, 2008. május 30.) félreérthetetlenül utalt arra, hogy szerinte a miniszterelnök súlyos hitelességi deficittel küszködik. Tehát okkal gondolhatták sokan, hogy Fodor a politikai fordulatot többek között attól várja, hogy a népszerûtlen miniszterelnököt lecserélik.
Az „önálló SZDSZ-ért” kardoskodó Kókáék azonban a pártelnöki (negatív) kampányukban megvádolták Fodort, hogy vissza akarja vinni az SZDSZ-t a koalícióba, és a szocialisták szatellit pártjává süllyeszti a liberálisokat. Fodor ezért kénytelen volt fogadkozni, hogy õ is az önállóság híve. Ugyanakkor az elõrehozott választásoktól (azaz a parlamentbõl való kiesés esélyétõl) megrémült liberálisoknak azt is meg kellett ígérnie, hogy idõ elõtti választásokat csak akkor támogat, ha a Fidesz ígéretet tesz, hogy nem nyúl bizonyos kétharmados törvényekhez. Mivel ilyet nem ígérhet a Fidesz, nem lehet számítani arra, hogy az elõrehozott választásokhoz a Fodor vezette SZDSZ a voksait adná.
Ezzel gyakorlatilag (hiszen mind a koalíció újrakötését, mind az elõrehozott választásokat elvetették) egy hosszabb ideig tartó kisebbségi kormányzásnak teremtették meg a feltételét a liberálisok. Ez pedig Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek kedvez, hiszen az elõrehozott választások elkerülésének érdekében az SZDSZ támogatni kényszerül õsszel a költségvetés elfogadását, azaz a miniszterelnök „megmaradását”. Ezt egyébként meg is tehetik, az SZDSZ „arcvesztés” nélkül kérheti cserébe több programpontjának a teljesülését. (Információink szerint Kóka János már korábban jelezte az MSZP vezetésének, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén hajlandók lennének megszavazni a költségvetést, és gyõzelme után informálisan Fodor is megtette ugyanezt.)
Ezzel a konstrukcióval a miniszterelnök is jól jár, mivel az MSZP-n belüli elégedetleneket a külsõ veszély rémével képes leszerelni. Az MSZP-ben általános vélemény, hogy Gyurcsány Ferencnek sikerült stabilizálnia a helyzetét, és - a korábbi várakozásokkal ellentétben - Fodor Gábor sem jelent rá veszélyt.
Ettõl függetlenül senki sem ismeri annak a receptjét, hogy mitől változna meg az MSZP és az SZDSZ jelenleg drámai társadalmi megítélése. A miniszterelnök környezete szerint viszont már jönnek a kedvezõ gazdasági adatok, és az uniós fejlesztések is látszani fognak, vagyis hamarosan elindul felfelé az MSZP népszerûsége.
Fodor Gábor stratégiájából úgy tûnik, hogy elsõ körben megpróbálja Kóka Jánost (aki jelenleg a frakció vezetõje) háttérbe szorítani az SZDSZ-ben, hogy ne a volt gazdasági miniszter, a legnépszerûtlenebb politikus legyen a liberálisok arca, és törekszik arra, hogy ne a neoliberális gazdaságpolitikát tûzze a párt zászlajára. Az is érzékelhetõ, hogy igyekszik a SZDSZ eddigi kioktatós, nagyképûnek tartott, ellenszenves stílusán változtatni. Ez utóbbiak jegyében tárgyalásokat kezdeményezett a többi párt vezetõivel, és nyilvánosan visszahívott az SZDSZ-be több, korábban a pártból elüldözött liberális közéleti személyiséget.
Az SZDSZ új stratégiájáról egyébként lapzártánk után, pénteken dönt a párt ügyvivõ testülete. Ám még a Fodor Gábort támogató politikusok is úgy vélik, hogy ha az új pártelnöknek rövid idõn belül nem sikerül változtatnia az SZDSZ társadalmi megítélésén, akkor a közelgõ európai parlamenti választásokon, azaz már jövõre újra az lesz a kérdés, hogy ki legyen az SZDSZ elnöke.