Egyre inkább úgy tûnik, hogy Fodor Gábor megválasztásával konzerválódik a
jelenlegi helyzet az MSZP és az SZDSZ között: nem kötik újra a koalíciót, és
miniszterelnök-cserére sem lehet számítani. Ennek többek között az az oka, hogy
Fodor a vártnál kisebb arányban, mindössze két szavazattal gyõzött az SZDSZ
elnökválasztásán.
Fotó: Vörös Szilárd
Néhány héttel ezelõtt az SZDSZ-ben még tartotta magát az a nézet, hogy Fodor
Gábor simán veszi át a párt vezetését a lejtõre került, népszerûtlen Kóka
Jánostól, aki elõször a gazdasági miniszteri posztról mondott le, majd a
hétvégén a pártelnöki tisztséget is elvesztette. Az azonban meglepetést okozott,
hogy nagyon szoros eredményt hozott kettejük küzdelme.
Hasonlóan szoros eredmény született a pártot irányító ügyvivõ testület
tekintetében: a „fodoristák” (Béki Gabriella, Szent-Iványi István, John Emese,
Gulyás József és Csõzik László) alig kerültek többségbe a „kókistákkal” (Kóka
János, Világosi Gábor, Wittinghoff Tamás, Eörsi Mátyás és Gusztos Péter)
szemben. Igaz, információink szerint Demszky Gábor és Horn Gábor már korábban
alkut kötött az új pártelnökkel, hogy bejutásuk esetében õt támogatják. (Akár
humorosnak is tekinthetõ, hogy Horn, aki korábban Kóka jobb kezének számított,
egy tévéinterjúban felszólította a „kókistákat”, hogy álljanak be Fodor mögé.)
Fodornak annyiban könnyebb a helyzete, hogy nem kell korábbi ellenlábasaival,
Kuncze Gáborral és Magyar Bálinttal vérre menõ csatát folytatnia az ügyvivõ
testületben. Ellenben a pártelnöki csatában Kókáéknak sikerült kommunikációs
szempontból beszorítaniuk az új pártelnököt, ami tovább szûkítette Fodor Gábor
mozgásterét. Fodor ugyanis korábban azt hangsúlyozta, hogy a kisebbségi
kormányzás hosszú távon mûködésképtelen, ezért új tartalommal és személyekkel
érdemes újrakötni a koalíciót. Ebbe az üzenetbe sokan - és nem is alaptalanul -
beleértették, hogy Fodor leváltaná Gyurcsány Ferencet, és félfordulattal
módosítaná az MSZP-SZDSZ-kormányzás programját.
Az új liberális pártelnök ugyanis korábban Gyurcsány több lépésével sem értett
egyet, például azzal az (azóta megbukott) köztisztasági csomaggal, melyet a
Zuschlag-botrány csúcspontján jelentett be a miniszterelnök. Ezt nyíltan meg is
mondta Gyurcsánynak. Ráadásul Fodor nem elkötelezett híve a dogmatikus
neoliberális gazdasági programnak, amit sokáig Gyurcsány képviselt (és amit Kóka
János a mai napig hirdet). Továbbá Fodor több interjúban, például legutóbb a
Hetekben is (A tényekkel szembe kell nézni. Hetek, 2008. május 30.)
félreérthetetlenül utalt arra, hogy szerinte a miniszterelnök súlyos hitelességi
deficittel küszködik. Tehát okkal gondolhatták sokan, hogy Fodor a politikai
fordulatot többek között attól várja, hogy a népszerûtlen miniszterelnököt
lecserélik.
Az „önálló SZDSZ-ért” kardoskodó Kókáék azonban a pártelnöki (negatív)
kampányukban megvádolták Fodort, hogy vissza akarja vinni az SZDSZ-t a
koalícióba, és a szocialisták szatellit pártjává süllyeszti a liberálisokat.
Fodor ezért kénytelen volt fogadkozni, hogy õ is az önállóság híve. Ugyanakkor
az elõrehozott választásoktól (azaz a parlamentbõl való kiesés esélyétõl)
megrémült liberálisoknak azt is meg kellett ígérnie, hogy idõ elõtti
választásokat csak akkor támogat, ha a Fidesz ígéretet tesz, hogy nem nyúl
bizonyos kétharmados törvényekhez. Mivel ilyet nem ígérhet a Fidesz, nem lehet
számítani arra, hogy az elõrehozott választásokhoz a Fodor vezette SZDSZ a
voksait adná.
Ezzel gyakorlatilag (hiszen mind a koalíció újrakötését, mind az elõrehozott
választásokat elvetették) egy hosszabb ideig tartó kisebbségi kormányzásnak
teremtették meg a feltételét a liberálisok. Ez pedig Gyurcsány Ferenc
miniszterelnöknek kedvez, hiszen az elõrehozott választások elkerülésének
érdekében az SZDSZ támogatni kényszerül õsszel a költségvetés elfogadását, azaz
a miniszterelnök „megmaradását”. Ezt egyébként meg is tehetik, az SZDSZ
„arcvesztés” nélkül kérheti cserébe több programpontjának a teljesülését.
(Információink szerint Kóka János már korábban jelezte az MSZP vezetésének, hogy
bizonyos feltételek teljesülése esetén hajlandók lennének megszavazni a
költségvetést, és gyõzelme után informálisan Fodor is megtette ugyanezt.)
Ezzel a konstrukcióval a miniszterelnök is jól jár, mivel az MSZP-n belüli
elégedetleneket a külsõ veszély rémével képes leszerelni. Az MSZP-ben általános
vélemény, hogy Gyurcsány Ferencnek sikerült stabilizálnia a helyzetét, és - a
korábbi várakozásokkal ellentétben - Fodor Gábor sem jelent rá veszélyt.
Ettõl függetlenül senki sem ismeri annak a receptjét, hogy mitől változna meg az
MSZP és az SZDSZ jelenleg drámai társadalmi megítélése. A miniszterelnök
környezete szerint viszont már jönnek a kedvezõ gazdasági adatok, és az uniós
fejlesztések is látszani fognak, vagyis hamarosan elindul felfelé az MSZP
népszerûsége.
Fodor Gábor stratégiájából úgy tûnik, hogy elsõ körben megpróbálja Kóka Jánost
(aki jelenleg a frakció vezetõje) háttérbe szorítani az SZDSZ-ben, hogy ne a
volt gazdasági miniszter, a legnépszerûtlenebb politikus legyen a liberálisok
arca, és törekszik arra, hogy ne a neoliberális gazdaságpolitikát tûzze a párt
zászlajára. Az is érzékelhetõ, hogy igyekszik a SZDSZ eddigi kioktatós,
nagyképûnek tartott, ellenszenves stílusán változtatni. Ez utóbbiak jegyében
tárgyalásokat kezdeményezett a többi párt vezetõivel, és nyilvánosan
visszahívott az SZDSZ-be több, korábban a pártból elüldözött liberális közéleti
személyiséget.
Az SZDSZ új stratégiájáról egyébként lapzártánk után, pénteken dönt a párt
ügyvivõ testülete. Ám még a Fodor Gábort támogató politikusok is úgy vélik, hogy
ha az új pártelnöknek rövid idõn belül nem sikerül változtatnia az SZDSZ
társadalmi megítélésén, akkor a közelgõ európai parlamenti választásokon, azaz
már jövõre újra az lesz a kérdés, hogy ki legyen az SZDSZ elnöke.