Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Tokiói ámokfutás

Egy huszonöt éves japán férfi kegyetlen mészárlást végzett Tokió fiatalok által kedvelt bevásárlónegyedében. A helyszínen tartózkodó ifjakat sokkolta az esemény: az Akihabara negyedbe, amely eddig hírhedten a videójátékok, animék és mangák fantáziavilága volt, hirtelen beköszöntött a való világ.

A hatalmas, vibráló hirdetőtáblákon és a folyton mozgó kirakatokban népszerű kép­re­gényfigurák vívják szándékosan eltúlzott műharcaikat. Sok helyütt szexuális és erőszakos jelenetek képsorai villannak fel: nehézfegyverzetű robotok dulakodnak irreális testű gumibabákkal, miközben a jelenetet robbantások robajai kísérik. A menő boltok között sétálgató fiataloknak azonban földbe gyökerezett a lába, amikor az általuk csodált fantáziavilág mintha váratlanul átlépte volna a realitás határait, és magu­kat is egy horrorisztikus élmény részeseivé tette.
A huszonöt éves Tomohiro Kato ugyanis vasárnap dél után tíz perccel egy kéttonnás tehergépjárművel az egyik sétálóutcába hajtott, elütött több embert, majd egy vadászkéssel rárontott az áldozatokra és szurkálni kezdte őket. Ezt követően több járókelőt is megszúrt. Mire egy fegyveres rendőr leállította, ámokfutásának már hét halottja és tíz sebesültje volt. Mint később kiderült, a támadás előtt a fiatalember „moblogolt”, vagyis mobiltelefonjával folyamatosan frissített egy internetes naplót, amelyben figyelmeztetett a közelgő mészárlásra.
Az ismerősei és munkatársai által csendesnek, visszafogottnak és szorgalmasnak ismert gyári munkás már hajnali 5.21-kor azt az üzenetet írta, hogy: „Gyilkolni fogok Akihabarában, balesetet okozok, és ha a járművet már nem tudom használni, akkor késelni fogok.” Háromnegyed kilenckor még elment egy munkatársához, akit már korábban felébresztett egy SMS-sel. A kollégának „a szokásos pókerarccal”, de a megszokott farmer-póló viseletnél elegánsabban öltözve egy szatyornyi videó­játékot adott át, majd titokzatosan hozzátette: „Elviszem ezt a teherautót Akihabarába. Megállok ott egy kis időre, aztán keletre repülök.” Közel száz kilométeres útja során még küldött néhány „helyzetjelentést” az internetes nap­lóba, majd röviddel a támadás előtt már csak ennyit írt: „Itt az idő, indulok!”

Mindeközben az alacsony bűnözési rátával büszkélkedő japánok maguk is elborzadva szemlélik, hogy fegyelmezettnek hitt társadalmuk mit produkál a fiatalok körében. Katót komoly, szorgalmas munkaerőként ismerték, aki egy autóalkatrész-gyárban dolgozott. A beszámolók alapján szeretett gyorsan vezetni, és online fórumokon barangolni.
A nyomozók szerint Kato rendszeresen írogatott internetes naplójába, ahol kifejezte, mennyire boldogtalan, és csúnyának, jelentéktelennek érzi magát. „Egyesek majd kicsattannak az önbizalomtól, pedig semmi okuk rá. Legszívesebben kinyírnám őket.” „Akit kritizálnak, őt legalább észrevették, hogy létezik mint személy.” Huszonöt évesen úgy érezte, már a társválasztásról is le kell mondania, mert túllépte a romantikára képes életkor határát. „Az internet az egyetlen menedékem” - tette hozzá keserűen. „Jobb lenne meghalni.”
Több tízezer fiatal kortársához hasonlóan ő is kedvelte az Akihabara negyed üzleteit és butikjait, amelyek hozzájárultak az úgynevezett japán otaku kultúra kialakulásához. Eredetileg az ’otaku’ szó a fiatalok szubkultúráját jelölte, ami elsősorban a „manga” képregények, és az ezekből készült „anime” rajzfilmek (például a Pokémon-sorozat) és videó­játékok iránt érdeklődőket foglalta magába. Az ezekben szereplő figurákat tipikusan eltúlzott testarányokkal és hatalmas szemű babaarccal ábrázolják, amelyen a szem a karakter jellemét hivatott tükrözni. Mára az otaku a főáramlatnak számít, legutóbb már a - főként női - manga­figurákkal tarkított autók is megjelentek az utakon. A kecsegtető fiatal fogyasztórétegre komoly iparág épül. E rajzos műfajok a komolyabb művészfilmektől kezdve a misztikus történeteken át a pornóig mindent felölelnek.

A japán társadalom azonban az egyik legöregebb a világon: minden ötödik polgár hatvanöt feletti. Ez a korosztály várhatóan a lakosság harminc százalékát teszi majd ki 2023-ra, 2055-re pedig a negyven százalékát. A vidék lakossága még nagyobb mértékben öregszik, mint a városoké. Ennek megfelelően a kereskedők az idősebb generációt is megcélozták, egyes konbini, azaz élelmiszerboltláncok kifejezetten az „idősbarát” jelzővel csalogatják a vevőket. Ezek például kisebb és könnyebb bevásárlókosarakat biztosítanak, több virágot tesznek ki, sőt olyan helyet is kialakítottak, ahol az idősek leülhetnek megpihenni vagy cseverészni. Míg a kultúra többnyire az idősek preferenciáit veszi figyelembe, a röviden csak „Akibának” nevezett tokiói negyed viszont a fiatalok birodalma: ez a hely az ő ízlésvilágukat tükrözi.
Japánban egyébként az öngyilkosságok száma kiugróan magas más országokhoz képest, és a fiatalok körében terjedőben vannak az internetes „öngyilkos klubok” is, ahol a fiatalok online buzdítják egymást arra, hogy egyszerre vessenek véget életüknek. Az internettel összefüggő öngyilkosságok száma 2003 óta megtriplázódott. Ennek oka a kutatók szerint az, hogy a japán családok egyre kevesebb időt töltenek együtt, és a gyermekekkel szembeni erőszak is egyre gyakoribb, ami a személytelen számítógép világába sodorja a fiatalokat.